Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 6. szám · / · FIGYELŐ

FENYŐ MIKSA: FÖLDES I.: HIVATALNOK URAK
Színmű három felvonásban.

Csupa tény, csupa megtörtént dolog ez a Földes darab. Hogy is mondják csak? az életből van ellesve. Bizony, bizony. Vannak hivatalnokok, kik háromezer korona fizetésből élnek meg és vannak hivatalnokok, kik ugyanennyiből nem élnek meg. És eladósodnak és töpörtyűt ebédelnek és heringet vacsorálnak. És néha egy Müller elveszti az állását, egy Roth leugrik az emeletről, egy Barna váltót hamisít, egy René Pilisy Rózához siet. S mindez megrendítő esemény, különösen annak, akit ér, meg a hozzátartozóknak. S mindez - hogy is mondják csak? - az életből van ellesve: a nagy pocakú gyáros, a Brohser - a Takácsok Dreissinger-jének édes unokaöccse, meg Roth bácsi, a raktárnok, aki csak úgy tud megélni, hogy grafitot kever az olajba, meg a sztrájk is, meg a telefon is, mindez megtörtént dolog. Csak éppen, hogy nem dráma, csak éppen, hogy semmi közünk hozzá, csak éppen hogy nem ragad meg bennünket, vagy ha meg is ragad: nem emberi sorsok, emberi lelkek vergődéseinek megéreztetésével, hanem - egyetlenegyszer a darabban - egy eseménnyel, egy újságriporttal. Hiszen szó sincs róla, lehet, hogy Földes hasznos cselekedetet művelt, lehet, hogy a nézőtéren egyik-másik Brohserben megmozdul a lelkiismeret, de ebből legfeljebb az következik, hogy a magántisztviselők országos egyesülete dísztagjának válassza... Szegényes dolog, lármás dolog, végtelenül hosszú dolog: az ember ott ül s a színpadon egyre tárgyalják, hogy: ezernyolcszáz forint fizetés, meg koronaszövetkezetek, meg letiltás, meg váltólejárat, meg takarékoskodni kellene, meg szabószámla, meg kamattörlesztés, meg letiltás, meg váltólejárat s az ember még mindig ott ül s azon jár az esze: mi közöm nekem a más bajához. (S mégis... nagy dolog volna, ha valaki megírná a pénztelenség drámáját. A legszomorúbb drámát, a léleknek azt a tériszonyát, amikor már elernyedt mozdulatlanságban várjuk, hogy a talaj meginduljon alólunk.) Rátkai jó színész. Levegőt teremtett maga körül a darabban. Szerepe sablonosságát emberivé finomította, elfogadtatta magát velünk s egy meleg jelenetével megragadott bennünket.