Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 5. szám · / · FIGYELŐ

IGNOTUS: A GÜMŐKÓR

A tuberkolózis ellen folyó nagy hadjáratba az irodalmat is befogják - nálunk ezt is azzal a nagy erővel és hasznosító szívóssággal, ahogy az egész magyar tuberkolózis ügy folyik, s amelynek lelke egy fiatal orvos-professzor, Okolicsányi-Kúthy Dezső, az Erzsébet-szanatórium igazgató főorvosa. Ez a szanatórium is, hogy meglett: jórészt az ő izgatásának, türelmének, páratlan szervező és igazgató kitartásának köszönhetni. Ebben egészen angol típus ez a kemény ember, abban a hideg és teremtő fanatizmusban, mellyel felkap valamit, ami senkinek sem kell, mond valamit, amire senki sem hallgat, de ő addig mondja, ismétli, hangoztatja, festi, magyarázza, propagálja, kitűzi ambíció céljának, ríkat és nevettet vele, táblázatokat készít róla, terveket szab rá, intézményeket költ köré, amíg az emberek hozzá bolondulnak, vele tartanak, arra ébrednek, hogy ez nem is bolondság, hanem inkább igen okos dolog, s a szóból egy-kettőre tett válik, a prédikációból intézmény, s az intézmény beleilleszkedik az eleven életbe és visszahat, gyógyítóan, javítóan, igazítóan az életre. Az a nagyszerű szervezet, mellyel ma a magyar állam, a magyar társadalom s a magyartudomány a tuberkolózist folyogatja s melynek az Erzsébet-szanatórium csak egy intézményes csak egyik kezdő ígérete: az így indult, egy-két magános ember néhány gyenge szavával, melyre eleinte az ördög sem hallgatott, de amely kikűzdte magának a meghallgattatást.

Ez emberek közt időrendre egyik első volt Okolicsányi-Kúthy, s ma egyik első köztük munkára, rangra, cselekvő helyre és buzgalomra. Én még az iskola padjáról ismerem, ahol írónak készült - s ma meghatottan lapozgatom két könyvét, melyben írói tehetségét is az ő fanatikusan szeretett ügye számára hasznosítja. Mind a kettőt a Társadalmi Múzeum adja ki; mind a kettő a gümőkór monográfiája; az első, a testesebb, a műveltebb közönség számára, a másik, a rövidebb képeskönyv, a népnek szól. A nagyobb monográfiában páratlan szorgalommal és ügyességgel van összehordva és érdekessé téve minden, a köpőcsészék szerkezetétől kezdve a bacilusok természetrajzáig igazán minden, amivel ez az ügy úgy illeszkedhetik bele a művelt és gondolkozó ember tudomásába, hogy a könyv elolvasása után bizonyos tekintetben más ember legyen, mint előtte volt, s mintegy mozdulatait is a szerint igazítsa, hogy katonája egy hadseregnek, mely az emberi nem legveszedelmesebb ellensége ellen vonult fel. A népszerűbb könyv pedig megható okossággal tudja ilyen önkéntes szolgálatra kinevelni a nép emberét, azon az egyedül helyes módon, amelyre már Arany János figyelmeztetett: hogy nem afféle erőltetett népiességgel és képletességgel gügyög és selypeg a nép emberéhez, hanem úgy beszél vele, mint maga fajtájával, csak éppen értelmesen s az értelme számára hozzáférhetően. Ez a két könyv igazán hasznos könyv és igazán fölér még egy pár szanatóriummal és klinikával; önvédelemre tanítja ki az egyes embert s az egész társadalmat, s belefogja abba a nagyszerű birkózásba (ez a szó benne is van a népszerű könyv címében), mellyel az emberiség ezzel a legszívósabb ellenségével éppúgy végezni fog, mint ahogy végzett a himlővel és, félig-meddig a kolerával és a pestissel. A Kúthy könyvei a társadalom politikai érdeklődésébe illesztik bele a tuberkolózis üldözését, s megértetik az emberekkel, hogy ez van legalább is akkora ügy, mint akár a banké, akár a vezénynyelvé. Állami kiadású könyvek lévén, a kormány bizonyára nem fukarkodik majd a terjesztésükkel - s minden tehetség megvan bennük, amellyel elterjedjenek és foganatossá váljanak.