Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 1 szám · / · AMBRUS ZOLTÁN: IMOGÉN

AMBRUS ZOLTÁN: IMOGÉN
V.

Négy év múltán Rodomont király, egy idegen ország vidám fővárosában, a hispániai követ házánál egy gyönyörű asszonyt pillantott meg, akit ott Rupertus grófnénak neveztek.

A király nem győzte meresztgetni a szemét.

- De hisz ez Imogén! Az én Imogénem! - álmélkodott magában.

Megtudta, hogy Rupertus gróf özvegyasszonyt vett feleségül s ennek az özvegyasszonynak az első férje bizonyos Raimondi gróf volt, aki három évvel ezelőtt leesett a lóról és kitörte a nyakát.

- Nevetnem kell - szólt magában a király - ha meggondolom, hogy engem a történelem "az előrelátó"-nak fog nevezni!... Nem szalaszthatta el azt a szerencsét, hogy néhány szót váltson a régi ismerőssel és meggyőződött róla, hogy Imogén szebb, mint valaha.

- Szép asszony - szólt - bizonyára én is tévedtem, mert nagyon bölcs akartam lenni és ez a Raimondi, aki nemcsak hogy kisiklott a körmeim közül, de alaposan meg is tréfált, méltán kinevethetett. De a te tévedésed még nagyobb. Mert te mindent, még az életedet is kész voltál feláldozni ezért a Raimondiért. Ugyan mondd, érdemes volt annyira erőlködnöd, hogy megmenthesd az életét?!, és megkockáztatnod... de hiszen tudod! Ha szépen lefejeztetem Raimondit, egy évvel hamarább mentél volna férjhez Rupertus grófhoz, az ifjú Rupertus grófhoz, hogyha nem csalódom?!...

- Akkor Raimondi volt az emberem, Sire.