Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 18. szám

Gellért Oszkár: Csak ennyi

Tudom én, hogy megkárositlak
Jövő, mert elpuhult vagyok még.
Úgy emberül aligha fognék
Teszem: kaszát - ápolt, sima kezemben.
De lekaszálok egy egész világot!
Hitben nincs ember, ki legyűrne engem.

Ehhez tudok. És elsőséget
Nem adok ebben senkinek sem,
Én hószin, pelyhes ágyba' fekszem,
De szebben szőni szines álom-kendőt
Nem tudhat senki. Makacsabbul senki
Nem érez marxi, jézusi jövendőt.

Azért fiam, rosszat ne gondolj;
Nem vagyok én se vak, se vétkes.
S álom is kell az ébredéshez.
Ha majd kijössz s én nyugszom már a sirban,
Könyűt, azt ejthetsz, ám ne szidj, ne verj meg
Erős fiam, amért csak ennyit bírtam.