Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 15. szám · / · FIGYELŐ

GELLÉRT OSZKÁR: Gondolatok

Egy ifjú törököt bosszantani akartam:

- Mily rengeteg téntát fogyasztottak eddig Európa hatalmai miattatok. S mily kevés véreteknek kellett folynia, hogy egyszeriben megszülessék az alkotmányos Törökország, mely a szépen megfogalmazott egyezményeket úgy halomra döntötte. Lám, soha jobb cáfolat a Koránra. "Többet ér a bölcsek téntája, mint a harcosok vére." Hát többet ér?

De az ifjú török nem hagyta a Koránt:

- Jól idézted. A bölcsek téntája.

*

A nagylármájú katolikus modernizmust ártatlan játéknak nézem, ha titokban csak olyan vezéreket nyílik alkalma tisztelnie, mint az embernek átlag Erhardot vagy a tudósnak átlag Wahrmundot. Ilyen vezérek mögött milyen lehet a tömeg? Úgy gondolom, hogy a tömeg az utolsó szálig híve az egyháznak, sőt, a régi dicsőség visszaálmodói ők, akiket csak az bánt, hogy benőtte a gaz a templom tornyát. De gyávák és lekaszálni nem merik. Szentségtörés! Minden boldogságuk, ha akad egy-egy kónyi vezérbikájuk, akit felhúzhatnak a toronyba, hadd legeljen ott kedvére. "Hej komám, kanyarán, - Kónyi bika harap ám!"

*

Akik hisznek olyasfajta elméletben, hogy a nemzeti eszmét a faji eszmének kell felváltania - mielőtt a föld minden iját-fiját egy kalap alá hozó szocializmus diadalra jut: azoknak felette kedves látvány lehetett a szlávok imént megtartott prágai kongresszusa. Az inkább publicistának, mint történetírónak kiváló francia Lavisse-ra kell gondolnom: milyen patetikusan tudja ő félni, remélni a faji eszmét az elavult nemzeti eszme helyébe. Ez lenne hát a fejlődés útja? A nemzeti hazafiság után holmi faji hazafiság - közbenső stációul a világhazafiság felé? Ha a fejlődés útja tényleg ez: akkor vagy meg fogja fertőzni a jézusi és marxi tant a vérközösség babonája, vagy pedig a szocializmus nagyon sokszor fog még vissza-visszatérni a jó öreg nemzeti államhoz, mielőtt elérhet végső állomásáig - de a faji állam közbenső stációja nélkül.