Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 5. szám · / · FENYŐ MIKSA: MUZSIKA

FENYŐ MIKSA: MUZSIKA
Molnár Ferenc elbeszélései
V.

Molnár Ferenc tárgyköre, gondolkozásának módja, humorának nyers íze leginkább Gustav Wiedre - kedves emberemre - emlékeztetnek. Az a temetés utáni jelenet, melyet Molnár Ferenc kötetében megír, a Satyrspiel-ekben is helyén volna. Mint szatíraíróval külön kellene vele foglalkoznunk. Kifejtenünk, hogy írásaiban nem valami törekvést, nem valami későn érkező eszmét vagy koránjött áramlatot pellengérez ki, hanem az életnek hogy úgy mondjam: testi fogyatkozásait. A bütykeit, a szeplőit, tövig lekopott körmeit és kopaszságát. Amelyeken már többé nem változtathatunk, de amelyek önmegismerésünkhöz tartoznak. És itt nyilvánul legerősebben Molnár Ferenc tehetsége: kényszerít bennünket odanézni és megnevettet bennünket. Komikumának titkairól is kellene egyet s mást mondanunk. Az jut eszembe, hogy mozgófényképszínházakban a legmulatságosabbak azok a képek, mikor az avatatlan kézzel kormányzott automobil nekivadul a városnak, pereceseket lök fel, békésen vacsorázó vendégeken keresztül robog, szerelmes párokat taszít a vízbe, rendőröket röpít a levegőbe... és mi kacagunk. Hát mért nevetünk "A széntolvajok" Eislitzerének szomorú ember-állatján: a Józefen? Itt kellene keresni komikus hatásainak titkát.