Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 4. szám · / · GELLÉRT OSZKÁR: MÓZES

GELLÉRT OSZKÁR: MÓZES
Prológus

(Szín: egy irodalmi kávéház asztala. Körülötte ül két tudós - az egyik ifjabb - és a költő, ő egészen ifjú. Beszélgetnek. Látszik, hogy egy megszokott, tegnapról félbemaradt témánál tartanak.)

Az öregebbik tudós: Újra kezded? Ezerszer mondom, hogy Hammurabi volt a nagyobb.

Az ifjabbik tudós: Én pedig azt mondom, hogy Mózes. És tegnap oly meggyőző érvet sikerült fölfedeznem az ő okosabbvoltának a bizonyítására, hogy, ha elmondom, te is meg fogod adni magadat.

A költő: (mint akit ez a beszélgetés egyáltalán nem érdekel, egy pohár konyakot kér).

Az öregebbik tudós: (gúnyosan mosolyog. Ezúttal különösen jól esik neki, hogy a társát egy harmadik ember már előre így honorálja).

A fiatalabbik tudós: (nem zavartatja magát és egy papírlapról olvasni kezdi a jegyzeteit) "Ha valaki másnak a jegyesét, aki még nem ismert férfit és az atyai házban él, meggyalázza, és rajtakapják, öljék meg azt az embert, de a nő legyen büntetlen." Hallod? Ez Hammurabi, a bölcs.

Az öregebbik tudós: Úgy van. Ez Hammurabi, a bölcs.

A költő: (érdeklődni kezd).

Az ifjabbik tudós: S most jön Mózes. "Ha egy szűz leány eljegyeztetett egy férfiúval és éri őt valaki a városban és meggyalázza őt: vezessétek ki mindkettőjüket ama város kapujához és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. De ha a mezőn éri a férfi az eljegyzett leányt és megragadja őt a férfi és meggyalázza őt, haljon meg a férfi, aki meggyalázta őt, a leánynak pedig ne tégy semmit, nincs a leánynak halálos vétke." (Az asztalra csap lelkesülten.) Ez az, ez az! Mózes tudta már, hogy mi az igazság!

Az öregebbik tudós: És ugyan miért éppen ez? Értelmetlen disztinkció.

Az ifjabbik tudós: Te! Te persze, hogy nem érted. Kivénültél már az ilyenekből.

A költő: (közbevág, miután éppen letette a konyakos poharat). Csitt. Ne veszekedjetek. Egyitek sem érti. Csak én. Mit konyíttok ti ehhez... tudósok! Ide költő kell.

Az egyik tudós, mindegy, hogy melyik: Kópésággal ezt nem lehet elintézni.

A másik tudós: Nem - nem.

A költő: Ne féljetek. Csak egy kicsit meg fogom csiklandani a Michelangelo Mózesét. (Beszélni kezd és elmondja mindazt, ami szivarja füstjében egy régmúlt világból az imént megszínesedett előtte.)

*