Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 2. szám · / · FIGYELŐ

FENYŐ MIKSA: Szőllősi Zsigmond: Palma di Palma. Elbeszélések

Szőllősi Zsigmond jónevű elbeszélő, aki egy szépszámú közönség ízlését szolgálja ki. Tudjuk róla, hogy nem számításból, népszerűség hajhászásból mondott le elbeszéléseiben a finomabb irodalmi eszközökről, hanem mert talentuma arra a közönségre utalta, melynél az irodalom a kerek és értelmes történettel körülbelül be is fejeződik. Amit filiszterízlés és nyárspolgári képzelet csak kívánhat és kívánni szokott: az mind megvan Szőllősi elbeszéléseiben. Alaposan. Egy ilyen Szőllősi elbeszélésből mindent megtud az ember az alfától az ómegáig, megoldatlan benne semmi sem marad. Minden elbeszélése egy önmagába visszatérő görbe vonal. És érdekesek a dolgai. Rendszerint olyan történetek ezek, amilyenekről ha polgártársaságban esik szó, azt szokták mondani: "ez olyan mint egy regény, ezt egy író megírhatná". Vagy azt: "ha ilyet regényben olvas az ember, el sem hiszi".

Azt mondja például: A tanácsos úr megtérése. Volt egyszer egy tanácsos, aki szerette a nőket, és akitől különböző állások betöltése függött. Hát ez beállításnak érdekes. Az olvasó izgatottan feszeng a székén: mi lesz ebből, mi lesz ebből? Egyszer egy magas barna lány lépett be a tanácsos szobájába. A bátyja ügyében. Soká húzódik. Ő veszi kezébe a dolgot. "Mi lesz ebből, mi lesz ebből?" A tanácsos forró szemmel: átnézem újra az írásait, de "magának is segítenie kell". "A lakásomon." Jó, mondja a lány. Tehát a lakásán. Az olvasó feszeng s igaza van, mert már-már... ekkor a leány kivesz egy irkalapot a zsebéből vagy honnan és olvassa: alulírottak ezennel örök barátságot esküsznek egymásnak stb. stb. Aláírva a magas barna leány és (ez nem olyan mese, melynek a végét ki lehet találni) a ta...ná...csos húga. "A tanácsos úr felpattant, mintha villamos ütés érte volna. A húgom! - kiáltotta tompán." Az olvasó is felpattan, én is felpattanok: a húga! "Igen, mondotta a leány szelíd, lágy hangon." "Távozzék... távozzék... a bátyja megkapja kinevezését."

Hát érdekes ez? Igen. Mert ki sejtheti, hogy azon az iskolai vérszerződésen éppen a tanácsos húga szerepel. És morál? Morál van benne egy kötetre való: 1. A lány szűz marad. 2. A bátyja megkapja kinevezését. 3. A tanácsos pedig táblát függesztet ki hivatali előszobájában, hogy ezentúl csak személyesen tárgyal felekkel. Ha okvetetlenkedő ember volnék, akkor azt mondanám, hogy ez a harmadik következmény talán felesleges is. De nem. Úgy kell neki. Ez a tanácsos megérdemli sorsát.

Azt mondhatná Szőllősi, hogy rosszhiszeműségből szedtük elő a gyönge novellának ezt az iskolai példányát. Mért nem a kék kalapos asszonyt? Vagy a fűtőt? Vagy Palma di Palmát?

Hát a fűtő. Itt valami összetett dologba fogott az író. Lelki átélésekhez csinál glosszákat. Pszichológus. Mint komoly felnőtt írók szoktak lenni. Szabó Mariska tanítónő a füzesi pap árvája néhány jó napot akar magának szerezni, mielőtt férjhez megy Kovács Máté tanítóhoz. Elmegy valami világfürdőbe s ott mint amerikai milliomos lány szerepel. Idáig megjárja s ha kedvesen volna megírva, azt mondanám: valami. De aztán a kikerekítéssel ezt a csekélyke ötletet is agyonüti. Kirándulásról jönnek haza. Egy hajón és a leány megfigyeli a fűtőt nehéz munkája közben. És heves sírásban tör ki. A testvérbátyja jutott eszébe, aki őt az ő verejtékes garasain taníttatta s aki szintén fűtő. És a leány megy haza. Érdekes? Igen. Ki sejti, hogy a lány bátyja szintén fűtő. Elvégre én olvasott ember vagyok, de ha ezer évig töröm a fejem, sem találom ki. Morál? Hogyne. Ebben is, Palma di Palmában is.

Palma di Palma. A legény hűséget esküdött a leánynak. És elhagyta. A leány híres énekesnő lesz. A legény megjelent nála. És akkor egy párbeszéd. A leány szigorú. Azt kérdi: mért hagyta el ön a leányt? Talán érdemetlenné vált arra, hogy szeresse? A legény azt mondja: hű volt, jó volt. A lány tovább kérdez és kérdez és kérdez... A keresztkérdések során pedig megállapítják: a leány szegény volt, a legény gazdagon akart nősülni. Meg is nősült. A leány nem alkalmatlankodott. Csak mikor a legény felesége meghalt, íratott neki, hogy jöjjön, mert beteg. De nem jött. Hát most mit akar? A férfi kitámolyog. A vicc ebben az elbeszélésben az, hogy Palma di Palma az énekesnő önmagáról mint harmadik személyről - "a leány"- beszél. Ez az érdekessége.

Feltétlenül szükséges, hogy a katonai büntető kódex rendezése után a költői igazságszolgáltatást is kodifikálják valahogy. Mert így nem lehet. Vannak írók, kik kemények, kegyetlenek, mint maga az élet, és vannak, kik vallják: fiat justitia pereat novella. Szőllősi is többre becsüli az igazságot az igazság keresésénél. Egyébként pedig érdekes, szimmetriásan felépített, értelmes minden elbeszélése. A kötetet a Franklin-társulat szépen állította ki.