Nyugat · / · 1908 · / · 1908. 1. szám · / · FIGYELŐ

GELLÉRT OSZKÁR: Gondolatok

A rendes közhely: Egy szerény követ én is hordtam a tudomány palotájához. - Az idő folyamán sokkal több kő gyűlt már így össze, semhogy a rengeteg halmazból valaha palota lehetne; s mennél öregebb a tudomány, annál jobban foszlik egységesítésének reménye. Eddig legalább: akárhány egységesítő akadt, mindannyija rossz tervezőnek bizonyult. Csak templomtervet tudott csinálni; s a tudományt végső fokon közelebb akarta hozni a valláshoz.

-

Az emberek úgy látják: jog ott, hol erő. Tehát azt mondják: jog azért, mert erő. S nem inkább ezt: jog ott, hol az erő igazságosan tükröződik vissza. - Az emberek úgy látják: egünk kék. Tehát azt mondják: egünk kék, mert tengereink színe is kék. S nem inkább ezt: egünk kék, mert tengereink kékjét tükrözi rajta vissza a napfény.

-

Egyenlő jogok nincsenek; még a kétszer kettővel szemben sem. Poincarénak például, aki megnyerte a mi Bolyai-díjunkat, esetleg még az is szabad, hogy egyik könyve mottójául ezt válassza: 2+2=4 - és aláírja a maga nevét. Nem lesz jogom megmosolyogni, holott nem kevésbé tudom, mint ő, hogy mennyi kétszer kettő. Csakhogy - én édes jó istenkém, aki a világ keletkezésekor megparancsoltad, hogy kétszer kettő sohase legyen se több, se kevesebb, mint négy - Poincarénak például micsoda gyönyörű problémákat vet fel ez a kétszer kettő s old meg az a négy! -

Egy keresztény esztétikus gáncsoskodott: "A ti Mayátok csak hét nappal élte túl istenfia születését." A buddhista esztétikus védekezett: "A ti Máriátok meg túlélte istenfia keresztre feszítését". A keresztény: "Istenfia harmadnapra föltámadt". A buddhista: "De arra várni is kellett három napig".