Stibli Anikó

Az eperjesi Zimmermann könyvtár 1687-ben*

esztergomi iskoláskönyvben

1. Zimmermann Zsigmond, a kereskedő

Az eperjesi vésztörvényszék első áldozatáról, az 1687. március 11-én kivégzett Zimmermann Zsigmond kereskedőről mind ez ideig nagyon kevés átfogó tanulmány[1] készült, amit feltehetően indokol az a tény is, hogy életére vonatkozóan viszonylag kevés és töredékes forrással rendelkezünk. Az alábbiakban igyekszem bemutatni a személyéről rendelkezésre álló adatokat.

Zimmermann Zsigmond születésének időpontját nem ismerjük. Fiatal éveiről az első konkrét adat 1669-ből származik: ekkor az eperjesi kollégium diákjaként részt vett egy iskolai színdarabban, amelyben Imre herceg szerepét a szintén itt nevelkedő Thököly Imre játszotta, de rajta kívül szerepelt még négy olyan eperjesi fiatal is, akik 22 évvel később Zimmermannal együtt a Caraffa által szervezett vésztörvényszéken vesztették életüket.[2] Az iskolapadot minden bizonnyal még ebben az évben, de legkésőbb 1670-ben elhagyta. Ekkor vette át a család már 44 éve bejegyzett eperjesi üzletét, amelynek kiterjedtségét jól jellemzi az az adat, hogy évenként közel félszáz ezer forintot is megforgatott.[3] Ekkortól kezdve 1687-ig folyamatosan vezette számadáskönyvét, amelyből megismerhetjük üzlete értékforgalmát, az árubeszerzésre vonatkozó adatokat illetve a vevőközönséget.[4]

A kereskedő felmenőire vonatkozóan nem rendelkezünk biztos adatokkal, mindössze egy-egy szórványos adat tájékoztat családjáról. Ismert, hogy az Eperjes főterén a templommal szemben két telken álló házat 1632-ben építtette Zimmermann Ádám és felesége Mária Magdolna, akik minden bizonnyal a kereskedő nagyszülei lehettek.[5] Zimmermann Zsigmond édesapja feltehetően szintén a Zsigmond nevet viselte. Erre azok az adatok engednek következtetni, amelyek Zimmermann sikeres kereskedelmi tevékenységéről szólnak az 1650-es években.[6] Mivel az 1687-ben kivégzett Zimmermann Zsigmond csak 1669 körül fejezte be iskolai tanulmányait, nem valószínű, hogy ezzel párhuzamosan az 50-es években kereskedői tevékenységet is folytatott.

Ahogy felmenőiről, úgy Zimmermann utódairól is kevés adat tanúskodik. Az eperjesi vésztörvényszékről szóló kortárs beszámoló szerint Zimmermann Zsigmond elfogatásakor nős volt: fiatal felesége és kisfia mellől vitték el Caraffa katonái.[7]     Zimmermann közéleti szerepvállalása kapcsán szintén csak sejtésekre és néhány szórványos adatra hagyatkozhatunk. A könyvtárában fellelhető művek számából és jellegéből következtetve tudatosan készült a közéleti szerepvállalásra, azt pedig, hogy mennyire volt sikeres e téren mi sem jellemzi jobban, minthogy ő volt Caraffa első áldozata 1687-ben. Tudjuk róla, hogy vagyonából sokat adott közcélokra, amely miatt nagy tisztelet övezte a városban.[8] Városi szenátor valamint a collegium inspektora volt.[9] Habsburg-ellenessége élete vége felé nem kérdéses, Thököly felkelését „szóval és tettel” is támogatta.[10] Azt, hogy élete korábbi szakaszában mennyire volt ő maga Habsburg-ellenes illetve mennyire követte személyes meggyőződésében a város története során megfigyelhető szemléletváltást az udvarral szemben nem tudjuk. Közéleti elismertségét mutatja, hogy nemcsak városi szinten, hanem a régióban is tevékenykedett, 1683-ban ő képviselte Eperjest a felső-magyarországi városszövetség kassai gyűlésén.[11]

2. A hagyatéki jegyzék

Zimmermann Zsigmond kereskedőt az Antonio Caraffa által szervezett vésztörvényszék koholt vádak és hamis bizonyítékok alapján fő- és jószágvesztésre ítélte, amelynek végrehajtására 1687. március 5-én került sor. A tehetős kereskedő vagyonát kivégzése után konfiskálták, amelynek értéke összesen 200 ezer forintot tett ki.[12] A kutatás kiindulópontjául szolgáló könyvtárlista,[13] a vagyonelkobzási eljárás során keletkezett a kivégzés után néhány nappal, 1687. március 11-én. Dolgozatom célja, hogy e kiemelkedő jelentőségű forrás segítségével közelebb kerüljünk Zimmermann Zsigmond személyéhez.

Zimmermann Zsigmond könyvtára, a lista adatai alapján, a tulajdonos halálakor összesen 398 kötetet tartalmazott, amelyek számozott rendben követik egymást az inventáriumban. A lista latinul íródott, bevezetőjében megfogalmazza a hűtlenséggel vádolt kereskedő bűnösségét és a vagyonelkobzás tényét. A könyvjegyzéket három fő részre tagolta az összeíró, a számozás folyamatos. Még akkor sem szakították meg ezt, amikor egy-egy kéziratot vettek fel a lajstromba, amelyek így, elszórtan, számozás nélkül kerültek be két tétel közé. Az első, 1–203-ig tartó rész címe „Seqvitur consignatio Librorum in Bibliotheca dicti Sigismund Zimerman repertorum et qvidem Autorum selectiorum”. Külön részben (203–260. tétel) gyűjtötték össze az összeírók által eretnek szellemiségűnek ítélt munkákat. Az utolsó részben (261–398. tétel) olyan köteteket találunk, amelyek az összeírás alkalmával két külön ládában voltak elhelyezve. Az egyes tételek latinul kerültek felsorolásra, akkor is, ha maga a kötet nem latin nyelvű volt. Ilyen esetekben gyakran feltüntették a tétel mellett, hogy milyen nyelven íródott (pl. °3 Sleidani historia Germanice; °24 Conea Theatrum Machinarum Italice), de nem minden esetben találkozunk ezzel a megoldással. A kötetcímek leírása nem teljes: általában megemlíti az összeíró a szerzőt és a cím legfontosabb kulcsszavait, de találkozunk olyan példával, hogy csak a szerző, csak a cím kulcsszavai vagy csak tartalmi megnevezés van feltüntetve. A könyvjegyzék a fent említetteken kívül egyes esetekben megemlíti, hogy az adott kötet több művet tartalmazó tomus volt (pl. °23 Epicurij Philosophiae Tomi), esetleg egy többkötetes mű egyik önálló kötete (pl. °2 Historiae Belgicae mutillate Qvarta Pars). Egy további érdekesség figyelhető meg a °194, °195, °197, °198 és °203-as tételek esetében: az összeíró feltünteti, hogy ezek a kötetek krúdában maradtak, vagyis nem voltak még bekötve. Nem tünteti fel azonban a könyvek méretét, amit például megtalálhatunk a szintén Eperjesen keletkezett Gutt-könyvtár, Johann Erasmus Wegener vagy Keczer Menyhért könyvlistáiban.[14] Szirmay Miklós 1701 augusztusában szintén Eperjesen készült könyvjegyzéke minden kötet mellett feltünteti a könyvek kiadási (esetleg beszerzési) évét is. Hasonló adatok ismerete nagy segítség lett volna a Zimmermann-könyvtár elemzésénél.

3. A Zimmermann-könyvtár állománya

A könyvlistában feltüntetett kötetek azonosítása kutatásom egyik legfontosabb része. Az volt a célom, hogy a könyvek megismerésén keresztül információt szerezzek a tulajdonosról, megtudjam, milyen érdeklődési köre volt, városán belül milyen társadalmi, esetleg politikai, közéleti szerepre készült, milyen végzettsége volt, a 17. században kialakuló, a régió által kiválóan kihasznált nemzetközi nyilvánosság előtt milyen kapcsolatrendszerrel rendelkezett. Zimmermann Zsigmond személyének könyvei irányából történő megközelítését igazolja és szükségessé teszi az a tény, hogy személyével kapcsolatban csak nagyon töredékes források maradtak fenn.

Hipotézisem szerint a könyvtárlisták tanulmányozása lehetőséget biztosít arra, hogy viszonylag hiteles képet alkothassunk egy városi polgár személyéről és tevékenységi köréről. Alátámasztja ezt a feltevést az a tény, hogy a 17. század második felének polgári könyvkultúrája még távol állt a reprezentatív célokkal történő könyvgyűjtéstől, amely a 18. század sajátossága. Korszakunkban tehát, bár a könyvek ára folyamatosan alacsonyabbá vált, szélesebb közönség számára téve lehetővé a könyvek élvezetét, a polgárság nagy része főleg olyan könyveket tartott otthonában, amikre iskolai tanulmányaik, mindennapi vallásgyakorlatuk során volt szükségük, vagy amelyek foglalkozásukkal kapcsolatos, úgymond szakkönyvek voltak. Emellett találunk még szórakoztató irodalmat, illetve olcsó kivitelű, mindenki számára elérhető olvasmányokat, mint például a kalendáriumok vagy a rövidebb, anyanyelven íródott széphistóriák.[15]

Zimmermann Zsigmond könyvlistája több tekintetben is eltér kora átlagos könyvgyűjteményeitől. Hozzá hasonlóan nagy számú bibliotékával a polgárság körében kevesen dicsekedhettek. Kiemelendő az eperjesi Gutt-könyvtár 247 kötetes állománya, Sebastian Türk kassai polgár 246 kötete, valamint a lőcsei történetíró, Hain Gáspár fiának, Nicholaus Hainnak 1700-ban inventált 394 kötetes gyűjteménye.[16] A vizsgált könyvtár méretén túl, tartalmával is tiszteletet parancsoló. Állományában szinte alig találunk profán, tömegeknek szóló olcsó irodalmat. A kötetetek elemzése alapján egy humanista műveltségű, magasan képzett széles látókörrel és sokirányú érdeklődéssel rendelkező tulajdonos képe rajzolódik ki előttünk.

A könyvtárlista alapján kiinduló kutatás megalapozottnak ítélhető, hiszen az inventáriumban fennmaradt kötetek nagy részét sikerült azonosítani vagy legalább bizonyos részinformációkat szerezni róluk. A könyveket három csoportba soroltam: pontosan azonosított, részlegesen azonosított és nem azonosítható tételekre. Pontosan azonosítottnak ítéltem azokat a könyveket, ahol megtaláltam a szerző pontos nevét, a mű teljes címét, legalább egy kiadás helyét (város és nyomda), illetve a kiadás évét, valamint a könyv nyelvezetét. Amennyiben sikerült információt szereznem a kötet méretéről azt is feltüntettem, de ennek hiányában még pontosan azonosítottnak minősítettem a kötetet. Részlegesen azonosítottak azok a tételek, ahol a fenti információk közül egy vagy több hiányzik. Például, ahol nem tudtam megállapítani a kötet szerzőjét vagy címét, ahol nem tudtam rábukkanni a kiadás helyére és idejére. Ide soroltam azokat a köteteket is, ahol, bár pontos cím nem áll rendelkezésre, a tétel megfogalmazása alapján fogalmat alkothatunk a kötet tartalmáról. Végül nem azonosíthatónak minősítettem azokat a műveket, ahol semmi vagy nagyon kevés kézzelfogható információval rendelkeztem a kötetre vonatkozóan. Ilyen például a °255-es tétel, Autonius(!), ahol semmi konkrét kiindulópont nincs, a szerző feltehetően rossz helyesírással rögzített nevén kívül. Ezek alapján összesen 72 kötetet nem sikerült azonosítani, 194 kötetre vonatkozóan rendelkezünk részinformációkkal és 140 kötetet tudtam pontosan azonosítani. Tehát öszszesen 334, többé-kevésbé azonosított kötet alapján tudunk véleményt alkotni Zimmermann Zsigmond könyves műveltségéről.

A könyvtár állományának azonosítása után az első szembeötlő megfigyelés az a sokszínűség, ami ezt a bibliotékát tematikai, nyelvi és beszerzési szempontból jellemzi. Megállapíthatjuk, hogy a könyvtár tulajdonosa egy igazi humanista tudós igényességével válogatta össze könyveit, ügyelve arra, hogy a korszak minden tudományterülete és diszciplínája legalább egy-két kötettel képviseltesse magát. Így megtalálhatunk a szokásos filozófiai és vallási irodalom mellett meteorológiával (°358), fénytannal (°14, °59), sőt a színekkel kapcsolatos munkákat is (°388). Azon témákban, amelyek más értelmiségi polgár könyvtárában is megtalálhatók, mint például az államelméleti vagy politikai művek, a könyvtár különlegessége a mennyiségben, de ugyanakkor a minőségben is rejlik. Nemcsak azt mondhatjuk el Zimmermann könyvtáráról, hogy kiemelkedően sok államelméleti és politikai művet tartalmazott (31 kötet), hanem azt is, hogy olyan kurrens, magas színvonalú művekkel rendelkezett, mint Justus Lipsius szinte összes műve illetve Hugo Grotiusnak a nemzetközi jogról írt munkája, a Háború és béke jogáról (°71). Ezek a kötetek egyértelműen a tulajdonos modern, humanista műveltségéről tanúskodnak. Vallási olvasmányait tekintve fontos megemlíteni azt a tényt, hogy bár Zimmermann az evangélikus felekezethez tartozott, kötetei között több katolikus teológiai művet is találunk. Sajnos, források híján nem tudjuk megállapítani, hogy a kereskedő változtatott-e vallást élete során (eltekintve a kivégzése előtt, a megmenekülés reményében vállalt katolizálástól),[17] így egy további lehetséges magyarázatként felmerül a mindent megismerni vágyás humanista igénye. Különleges csoportját képezik a könyveknek az orvostudománnyal kapcsolatos művek. Megdöbbentően sok, összesen 55 ilyen témájú kötet található a könyvtárban, amely érdekes kérdéseket vet fel kereskedőnk tanulmányait, tevékenységét esetleg egészségi állapotát illetően. Zimmermann filozófiai műveltsége igen kimagasló lehetett (25 ilyen témájú kötettel rendelkezett), bár meg kell jegyeznünk, hogy nem anynyira az ókori, klasszikus bölcseleti iskolák híve volt, hanem inkább a modern, humanista eszmeáramlatok iránt érezhetett fogékonyságot. Szintén érdemes megemlíteni, a minden bizonnyal az átlagostól eltérő, nyelvtudását vagy nyelvek iránti érdeklődését. Igaz, egy kereskedőtől elvárható, hogy több nyelven beszéljen, ráadásul szűkebb mozgástere, a felső-magyarországi régió maga is többnyelvű közeg, meglepő, a nyelvkönyvek és a szótárak változatossága. Különösen kiemelendő az a Calepinus által szerkesztett 11 nyelvű, folio kiadású szótár (°36), amelyben a latin és a héber mellett az összes európai nyelv szavai megtalálhatók. Ez a kötet, amely a Rákóczi-család sárospataki könyvtárában is megvolt, minden bizonnyal nem tartozott egy átlagpolgár mindennapi olvasmányai közé. A fenti, kiragadott példákon keresztül is érezhető, hogy Zimmermann könyves műveltsége messze meghaladta azt a szintet, ami egy 17. századi polgártól elvárható lenne. Feltételeznünk kell, hogy Zimmermann Zsigmond rendelkezett felsőfokú végzettséggel, minden bizonnyal valamelyik német protestáns egyetemen.

Szoros kapcsolatait a német területekkel egy másik aspektusból is igazolhatjuk. A könyvtár tételeinek azonosítása során megdöbbentő volt az a tény, hogy a pontosan beazonosított, kb. 140 kötet (tehát ahol legalább egy kiadás helye és ideje is megállapítható) túlnyomó többsége német nyelvterületen, elsősorban Baselban, Nürnbergben, Frankfurtban, Leipzigban, Kölnben jelent meg. Kiemelkedő még a holland, francia és olasz kiadványok száma is, amelyek leginkább Amszterdamból és Antwerpenből, Párizsból, Lyonból és Toulouse-ból, valamint Rómából és Velencéből kerültek Eperjesre. Mindez érdekes elemzési szempontot vet fel: a könyvbeszerzés ilyen méreteket öltő kiterjedtsége nyilvánvalóan megragadható a városok illetve vezetőik más vetületű, vallási illetve politikai kapcsolatrendszerében is.

A könyvtár állományának azonosításánál a legnehezebb feladat a kötetek pontos kiadási évének meghatározása volt, különösen azon kiadványok esetében, amelyek népszerűségüknél fogva, rövid időn belül viszonylag sokszor láttak napvilágot, nemegyszer Európa más-más városaiban. Ilyen esetben szinte lehetetlen kizárólag a könyvtárlistára hagyatkozva meghatározni, hogy melyik kiadás képezte az állomány részét. Természetesen bizonyos kiegészítő, nem jegyzékszerű források (pl. könyvszámlák, levelezések ide vonatkozó részei) egy-egy esetben segíthetnek a közelebbi meghatározásban, de nem találkoztam ilyen jellegű feltárt és publikált   forrásokkal Zimmermann Zsigmond esetében. Az ilyen típusú források levéltári felkutatása túlmutat ezen dolgozat keretein, így azokra nem hagyatkozhatom.

A könyvtár köteteinek kiadási vagy beszerzési időpontjának közelebbi meghatározásához segítség lenne, ha tudnánk, hogy Zimmermann Zsigmond élete mely szakaszában kezdett el könyveket vásárolni. Ily módon ugyanis kizárhatnánk a népszerű kiadványok esetében az esetlegesen létező korábbi kiadásokat. A könyvgyűjtés kezdetének ismerete azért is lenne jelentős, mert ellentétben sok korabeli könyvtárral, Zimmermann Zsigmond gyűjteménye eddigi ismereteink szerint egygenerációs bibliotéka, mivel nincs információnk arra vonatkozóan, hogy őseitől családi könyvgyűjteményt örökölt volna.

Érdekes azonban az a tény, hogy a könyvtárlista alapján beazonosított kötetek nagy része a 16. század végén illetve a 17. század első felében került kiadásra. Ezeket nyilván nem maga Zimmermann vásárolta hiszen vagy még nem élt, amikor ezek a kötetek megjelentek, vagy olyan fiatal volt, hogy nem feltételezhetjük, hogy kifejezetten érdeklődött volna a kurrens államelméleti vagy orvostudományi munkák iránt. Három magyarázat tűnik reálisnak. Az első szerint Zimmermann ezeknek a munkáknak későbbi kiadásait vette meg, amelyeket nem lehetett pontosan azonosítani. Előfordulhat az a megoldás, hogy nem elsőkézből szerezte be az összes olvasmányát, hanem, hasonlóan más korabeli könyvtártulajdonoshoz (pl. Rákócziak, Zrínyi Miklós),[18] ő is vásárolt könyvhagyatékokat.

A harmadik lehetséges megoldás, hogy az evangélikus lelkész, Zimmermann Mátyás állt a könyvtár gazdag állománya mögött. Bármilyen fokon is állt rokonságban a kereskedővel, úgy érzem, nem elképzelhetetlen lehetőség, hogy a külföldi egyetemeket megjárt, minden bizonnyal magas fokú műveltséggel rendelkező Matthias Zimmermann 1659-es elköltözése idején nem vitte magával teljes könyvtárát, hanem egy jelentős részét odaajándékozta rokonának, Zsigmondnak. A fenti hipotézis helytállóságára vonatkozóan természetesen el kell végezni az eperjesi levéltár dokumentumainak ilyen szempontú átvizsgálását, erre azonban, mint azt korábban említettem, jelen keretek között nincs lehetőség.

A könyvtár állományának feldolgozása során a pontosan vagy részlegesen azonosított köteteket tematikai csoportokba soroltam. Ebből kiderül, hogy a könyvtár legnagyobb csoportját az orvostudománnyal kapcsolatos könyvek teszik ki (55 tétel), de emellett meglepően magas a fenti diszciplínához némiképp kapcsolódó kémiai-alkímiai munkák száma is (18 kötet). A tulajdonos természettudományos érdeklődése egyértelműen kimutatható a könyvtár tematikájában, hiszen a már említett két tudományágon kívül csillagászattal (15 kötet), matematikával (6 kötet), földrajzzal (9 kötet), optikával (3 kötet), fizikával (3 kötet), meteorológiával (1 kötet) kapcsolatos munkák is megtalálhatók a könyvtárban. Ezek teszik ki az állomány 27%-át. Jelentős részt képviselnek a politikai (11 kötet) és államelméleti művek (17 kötet), a feltehetően politikai tartalmú pamfletek (5 kiadvány), jogszabálygyűjtemények és más jogi témájú könyvek (9 kötet) illetve törvényszövegek (2 kötet). Az antik és modern történeti (20 kötet) továbbá filozófiai művekkel (25 kötet) együtt ezek képezik a bibliotéka 21%-át. A mindennapi vallásgyakorlathoz szükséges könyvek illetve a teológiai művek összesen 11%-os, míg a oktatással és iskolaüggyel kapcsolatos kiadványok 9%-os részt képviselnek. A könnyedebb műfajt a kb. 10 kötetet kitevő irodalmi művek, egy a svéd Krisztina királynőről szóló életrajz (°5), egy francia nyelvű játékkönyv (°206) képviselik, összesen az állomány 3%-át téve ki. A praktikus tudást biztosító szakkönyvek közül különösen érdekes az öt darab építészettel, ezen belül hadi építészettel is foglalkozó munka, illetve a mezőgazdasággal (2 mű), kertműveléssel (1 mű) foglalkozó kötetek, amelyek együtt a könyvtár kb. 2%-át teszik ki.

A továbbiakban a könyvtár két legnagyobb csoportját kitevő könyveket vizsgáljuk meg alaposabban: az orvostudománnyal és a politikával illetve államelmélettel foglalkozó műveket.

A könyvtár állományának a legszembeötlőbb sajátossága az orvostudománnyal kapcsolatos művek meglepően magas száma, változatossága és kiemelkedő igényessége. A diszciplína számos speciális szakterületére vonatkozóan találunk irodalmat a gyűjteményben: nőgyógyászat, neurológia, különböző egyedi betegségek kezelése, mint például a pestis és a skorbut, de még a lovak gyógyításához is rendelkezett megfelelő kötettel. Zimmermann forgatta kora legkiemelkedőbb orvostan professzorainak munkáit, mint például a Wittenbergben oktató Konrad Viktor Schneider (1614–1680) és Daniel Sennert írásait, vagy az Altdorfban tanító Gaspar Hoffman (1562–1648) műveit. Ismerte nemcsak Paracelsus munkásságát, de William Harvey (1578–1657) kötetét is, sőt még a Harveyt népszerűsítő Leonhard Fuchs (1501–1566) művei is részét képezték a gyűjteménynek. Mindezek mellett nem feledkezett meg a kiindulópontról: Hippokratész görög nyelvű munkája sem hiányzott könyvespolcáról. A fent kiragadott példák mind olyan művek, amelyek a 17. századi orvostársadalom által gyakran forgatott elméleti és gyakorlati szakkönyvek voltak.[19] A különböző irányzatok ily mértékű figyelemmel követése megengedi azt a feltételezést, hogy Zimmermann Zsigmond orvostudományi érdeklődése túlmutatott egy egyszerű laikus kíváncsiságán.

Az orvostudományi könyvek nagy részét, hasonlóan az állomány többi részéhez, leginkább a német és holland városok nyomdáiból és könyvkereskedéseiből, latin vagy német nyelvű kiadásban szerezte be: Amszterdam, Halle, Basel, Lipcse, Frankfurt, Nürnberg, Wittenberg, Coburg, Genf mind megjelennek, de találunk még francia, itáliai és angliai kiadású könyveket is. Minden bizonnyal a tudatos, értő, a nemzetközi könyvpiacon kitűnően eligazodó gyűjtő szenvedélyének megjelenése figyelhető itt meg.

Fontos azonban felhívni a figyelmet három szembeötlő hiányosságra. Amíg Zimmermann Zsigmond rendelkezett az európai könyvpiac legkurrensebb orvostudományi kiadványaival a saját régiójában megjelentetett művek hiányoztak gyűjteményéből.[20] Különösen izgalmas ez a kérdés a tekintetben, hogy Zimmermann kortársa és minden bizonnyal közeli ismerőse volt a szintén Eperjesen működő Weber János, aki pályáját gyógyszerészként kezdte (Wesselényi Ferenc nádor udvari gyógyszerésze volt) majd városában komoly politikai karriert futott be. 1645ben választották be először a városi tanácsba, 1648-ban azonban már ő képviselte a felső-magyarországi városszövetséget Bécsben, Szelepchényi György esztergomi érsek audienciáján. Legmagasabb tisztségét az eperjesi főbírói címet négyszer nyerte el, összesen tizenöt évig vezette e minőségben városát.[21]

Weber első komoly elismerést hozó műve, az 1639-ben három nyelven (latin, német és biblikus cseh) megjelentett nyomtatott kiadványa, a pestis ellen írt traktátusa, az Amuletum.[22] Ez a mű egyike volt a korszak legsikeresebb kiadványainak,[23] amit a témaválasztás aktualitása igazol: egy évvel korábban pestisjárvány söpört végig a régión. Érdekes, hogy ez a népszerű munka, amely egy ugyanabban a városban működő, kortárs polgár-politikus tollából származott nem található meg kétséget kizáróan[24] a könyvjegyzékben.

Weber János Amuletumához hasonlóan szintén hiányzik Lencsés György a 16. század végén íródott kéziratos „Ars Medica” című műve, ami Johann Fernelius Universa Medicina című művén alapszik, de felismerhető benne Leonhard Fuchs, Peter Andreas Mattheolus és Peter Bayre hatása is.[25] Igaz ugyan, hogy a könyvjegyzék 201-es tétele után közbeszúrt kézirat orvosi témájú, nem bizonyítható azonban, hogy megegyezne a fent említett művel.

A leginkább megválaszolásra szoruló kérdés: miért volt szüksége Zimmermann Zsigmond, sikeres textilkereskedőnek ilyen mennyiségű és minőségű orvosi könyvre. Sajnos Zimmermann neveltetéséről, iskoláiról egyelőre nem rendelkezünk információkkal, így nem tudhatjuk, milyen hatások érték fiatal korában, de jogos a feltételezés, hogy végzett orvosi stúdiumokat, még ha nem is szerzett ilyen irányú diplomát. Ez esetben nyilván tanulmányai során vásárolta a könyvek egy részét. Egy másik hatásmechanizmusként figyelembe kell venni kapcsolatát Weber Jánossal, aki minden bizonnyal ajánlott neki olvasnivalót e témában. Sajnos, ezt a vonalat sem tudjuk ellenőrizni, mivel az 1684-ben elhunyt Weber hagyatéki könyvlistája nem maradt fenn, érdekes módon pedig fiának, az 1687-ben szintén az eperjesi vésztörvényszéken kivégzett Weber Dániel elkobzott ingóságai között egyetlen könyv sem szerepelt.[26] Egy harmadik lehetséges magyarázat a személyes indíttatást feltételezi. Ismert, hogy I. Rákóczi Györgyöt egészségügyi problémái nagyban befolyásolták az orvostudományi könyvek beszerzésében. Érszűkületre volt hajlamos, ezért rendszeres böjtöléssel és sok mozgással igyekezett állapotán javítani. Törökgyűlölete ellenére nem idegenkedett a keleti gyógymódoktól, mivel elismerte a Kelet jobb eredményeit ezen a téren.[27] Véleményem szerint nem zárható ki a lehetősége annak, hogy Zimmermann Zsigmond esetében is működhetett bizonyos fokig ez a motívum, bár a feltételezésnek ellentmond az a tény, hogy nem mutatható ki egyetlen típusú betegség vagy problémakör, ami köré a könyvek többsége csoportosulna. Egy további ellenérv pedig a könyvek beszerzési idejében rejlik. A feltehetően legrégibb kiadású orvosi mű 1549-ben, a legfrissebb 1680-ban jelent meg, a kettő között a könyvek eloszlása többé-kevésbé egyenletesnek mondható. Nem mutatható ki olyan periódus, amikor hirtelen megnövekedett az orvosi művek száma, így minden bizonnyal ez a magyarázat a forrás alapján nem bizonyítható.

A Zimmermann-könyvtár állományának második legnagyobb csoportját a politikai, jogi államelméleti témájú könyvek teszik ki. Az ebbe a témakörbe tartozó művek közelebbi vizsgálata érdekes következtetések levonását teszi lehetővé.

A politika és a politikai gondolkodás fogalma a 16–17. században jelentősen átértékelődött párhuzamosan azzal a folyamattal, ami az európai hatalmi struktúrák átalakulása terén végbement. Különösen izgalmas ebben az időszakban a hazai helyzet, mivel a három részre szakadt ország külpolitikai lehetőségei a 16–17. században igen korlátozottak voltak. A Hódoltság területe teljesen török uralom alatt állt, míg az Erdélyi Fejedelemség, amely a magyar szuverenitás folytonosságát próbálta meg továbbvinni sem tudott önálló külpolitikát folytatni, hiszen azt folyamatosan egyeztetni kellett a Porta szándékaival. Az önálló akciókat (gondoljunk például II. Rákóczi György 1657-es lengyel hadjáratára) súlyos bosszúhadjárat és megtorlás követte. A Királyi Magyarország sem volt képes a bécsi udvartól eltérő érdekek hivatalos úton való érvényesítésére, épp az önálló magyar külpolitika hiányában. E sajátságos helyzet eredményeképp szükség volt olyan csatornák kihasználására, amelyeket Bécs nem volt képes befolyásolni vagy legalább megakadályozni. A magyar politikai elit számára ez a csatorna az egyre erősödő nemzetközi nyilvánosság volt, amely a török harcok miatt egyébként is szem előtt tartotta a magyarországi eseményeket.[28] A nyilvánosság felé való nyitás elsősorban az egyre gyorsabb híráramlás révén valósult meg, amely híreknek hordozói az egyre nagyobb számban megjelenő különböző nyomtatványok, pamfletek és röplapok voltak.

Ahhoz azonban, hogy a magyar érdekek a nemzetközi nyilvánosság előtt megfelelő módon érvényesülhessenek elengedhetetlenül szükség volt egy jól képzett, az újjá formálódó politikai és államelméleti viszonyokban jártas elitre. Ennek az elitnek a tagjai a 17. század második harmadáig főként a főúri arisztokrácia soraiból kerültek ki, ám Zrínyi Miklós halála és a Wesselényi Ferenc nádor nevével fémjelzett Habsburg-ellenes rendi mozgalom letörése után ez a réteg nem tudta tovább megfelelően folytatatni ezt a tevékenységet, így irányító szerepet kaptak a gazdaságilag erős városok és az ott élő jól képzett értelmiségi réteg is.

A jól képzett, politikai és államelméleti téren kurrens ismeretekkel rendelkező városi polgár egyik kiemelkedő példája Zimmermann Zsigmond, akinek könyvei 21%-át teszik ki a politikai, államelméleti, jogi kiadványok, törvényszövegek, illetve történelmi és filozófiai tárgyú művek. A könyvállomány ilyen témájú kötetei két szempontból tekinthetők kivételesnek: mennyiségi és minőségi szempontból. A 17. század folyamán a társadalom egyre szélesebb körében nőtt meg az érdeklődés a politikai és államelméleti művek iránt főleg a felső-magyarországi német nyelvű városokban. Ezek a városok gazdaságilag már voltak olyan erősek, hogy a város költségén külföldi egyetemeken képeztessék ki a jövő értelmiségi rétegét, akik hazatérve magas szintű, az új szellemi áramlatokat ismerő és azokat a hazai viszonyok között alkalmazni tudó elitréteggé válhattak.[29] Ilyen városok voltak például az általunk vizsgált Eperjes és a nyugat-magyarországi Sopron. A soproni könyvtárlistákból jól látható, hogy a teológiai művek mellett magas arányban voltak jelen a jogi, a történelmi és a politikai művek,[30] de hasonló arányt tapasztalhatunk a besztercebányai polgárok olvasmányai között is.[31]

Eperjes történelme folyamán mindig különösen nagy figyelmet szentelt a művelődésnek; már az 1640-es években rendelkezett egy olyan magyarul, németül és latinul egyaránt tudó, módos lutheránus polgári réteggel, amely hajlandó volt anyagilag is támogatni a könyvnyomtatást, 1665-ben pedig megalapították az evangélikus kollégiumot, ahol Ladivér Illés jóvoltából a politika tantárgyként is megjelent.[32] Nem csoda, hogy ebben a magas szintű műveltséget közvetítő környezetben többen megpróbálkoztak az írással, fordítással is. Az eperjesi gyógyszerész-főbíró Weber János bíróvá választása kapcsán három államelméleti művet hagyott ránk felhasználva a kor kurrens államelméleti munkáit, Laskai János pedig lefordította Lipsius Politica című művét, amelyet az eperjesi kereskedőnek, Madarász Györgynek ajánlott[33].

A fennmaradt eperjesi könyvlisták adatai alapján jól nyomon követhető az a politikai-államelméleti érdeklődés, amelynek példáját Zimmermann Zsigmondnál is megfigyelhettük. A Guth család egyik tagjának 1676-ban készült 245 tételes könyvjegyzéke feltűnően sok jogi, gazdasági, politikai, történeti és államelméleti vonatkozású könyvet tartalmaz. Megtalálható a könyvtárban Lipsius és Grotius mellett Thomas Morus Utopia című műve éppúgy, mint a Mazarin és Richelieu politikáját elemző pamfletek.[34] Hasonlóan gazdag államelméleti irodalmat találunk Keczer Menyhért[35] és Szirmay András könyvtáraiban is.[36]

Zimmermann Zsigmond könyvtárában lelhető fel legnagyobb arányban a fent említett új típusú politikai irodalom.[37] Politikai és államelméleti könyvei között az elméleti megalapozást nyújtó művek mellett találunk a mindennapi politikaijogi gyakorlatban használt kiadványokat is. A különböző törvénykönyvek, mint például Werbőczy Hármaskönyve németül (°28), magyarul (°52) és egy latin–magyar bilingvis kiadásban (°75) is megvolt, amelyeknek bár pontos kiadása nem azonosítható, mindenképpen a gyakori használatra utal. Szintén gyakorlati jelentősége lehetett az 1681-es soproni és a pozsonyi (konkrétan nem azonosítható, hogy melyik évi) országgyűlés elfogadott törvénycikkeinek (°76 és °30). Ezeket minden bizonnyal a mindennapi politikai és közéleti tevékenységek során használhatta tulajdonosuk.

Szintén érdekesek a könyvtárban található rövid, pamfletszerű kiadványok. Ezeknek tartalmáról, kiadásuk idejéről és helyéről sajnos nem rendelkezünk információval. Címeik (Mercurius Europeus (°72), Consiliarius Politicus Germanice (°107), Politicus modernus Germanice (°145), Theatrum machinarium (°24, °148) Discursus Politicus de praesenti statu (°195), Secretus Aule Gallicus (°314), Ratio Status Germanice (°77), Theatrum historiarum Germanice(°108)) azonban gyakoriak voltak a kor más ilyen jellegű kiadványai esetében. Az ilyen típusú kiadványokban a 17. század utolsó harmadában elsősorban a nemzetközi politikai helyzet elemzése dominált, amelyekhez a keretet az államok és dinasztiák párbeszéde, beszélgetésjátéka adta. Ezek a párbeszédek könnyed, élvezetes formájuk mellett jelentős történeti és államelméleti ismeretanyagot is biztosítottak.[38]

A szórakoztató és a mindennapi politikai gyakorlatban használt művek mellett jelentős a politikaelmélettel foglalkozó művek száma és igényessége. A köznemesi és a polgári könyvtárlisták szerint igen népszerűek a királytükrök, és még a 17. században is töretlen népszerűségnek örvend Guevarra A fejedelmeknek serkentő órája, amely a 16. századi udvari élet viszonyait és normáit tükrözte.[39] A 17. század folyamán azonban egyre nagyobb hatást gyakorol a magyar politikai elitre is a Leydenben működő Justus Lipsius. A felső-magyarországi városi polgárság könyvtáraiban gyakran találkozhatunk Lipsius műveivel, de azt kevesen mondhatták el magukról, hogy Lipsius Politica című műve négy különböző kiadásban is a birtokukban volt. Zimmermann könyvtárában találhatunk egy német, egy latin és egy magyar változatot, illetve egy, feltehetően, latin nyelvű opusculum, kis méretű kiadást. Lipsius művének ilyen fokú reprezentáltsága talán kapcsolatban áll azzal a ténnyel, hogy Lipsius művének fordítását Laskai János a szintén Eperjesen élő, Zimmermannhoz hasonlóan kereskedelemmel foglalkozó Madarász Györgynek ajánlotta.[40] Az a tény, hogy a 16. században nagy népszerűségnek örvendő fejedelemtükrök, illetve konkrétan Guevarra műve hiányzik az alapvetően jól felszerelt Zimmermann-könyvtárból, ellenben Lipsius négy példányban is jelen van, arra enged következtetni, hogy a tulajdonos tudatos célja lehetett a legfrissebb, legmodernebb államelméleti művek beszerzése.

Zimmermann minden bizonnyal a nemzetközi jog terén is otthonosan mozgott, vagy legalábbis kereskedőként érdeklődött az új tudomány iránt; erre utal Hugo Grotius műve a Háború és béke jogáról, amely a nemzetközi jog tudományának alapjait teszi le.

Az orvostudományi könyvekhez hasonlóan az államelméleti és politikai művek kapcsán is fel kell hívnunk a figyelmet egyes Zimmermann által minden bizonnyal ismert és olvasott, ám a könyvjegyzékben nem szereplő művekre. Említettük korábban, hogy a felső-magyarországi protestáns városok egyes ambiciózusabb polgárait a magas műveltségű közeg önálló művek alkotására ihlette, amelyek között komoly államelméleti művek is születtek. Konkrétan Eperjesről három államelméleti művet is ismerünk, mindhármat Weber János, a 17. század második felében négyszer is eperjesi főbírónak választott gyógyszerész tollából. Az 1662ben Lőcsén kiadott latin–német bilingvis kiadásban megjelent Janus Bifrons alkalmi kiadvány volt, amelyet Weber első főbíróvá választásakor írt. Műfaját tekintve
követi a 16. században közkedvelt fejedelmi tükröket, de a fejedelem alatt Weber saját magát érti, a fejedelmi erényeket és kötelességeket a városvezető számára foglalja össze. A párhuzam lényege abban áll, hogy a fejedelemhez hasonlóan a főbíró is egy adott, kisebb, közösség vezetője, irányítója, így gyakorolnia kell a fejedelem által is követendő morális viselkedésmintát. Weber ezt a művét Johann Rottal grófnak, a magyar ügyek bécsi intézőjének, illetve Szelepcsényi György esztergomi érseknek ajánlotta.[41]

1665-ben jelentette meg Weber második fejedelmi tükrét a Lectio Principumot szintén német–latin nyelvű kiadásban. E mű jelentősége, és Zimmermann Zsigmondhoz kapcsolódó vonatkozása, hogy bár műfaja megegyezik a Janus Bifronsszal, Weber ezt nem az uralkodónak vagy az arisztokrácia valamelyik tagjának ajánlotta, hanem Eperjes város név szerint felsorolt 73 polgárának. Ebben a felsorolásban megtaláljuk Zimmermann Zsigmond nevét is.[42] Ezt a művet Zimmermann Zsigmond minden bizonnyal olvasta, sőt könyvtárában is meg kellett lennie, azonban a fennmaradt könyvjegyzékben nem azonosítható egyértelműen a megléte. Tartalmaz ugyan a lista egy eperjesi vonatkozású, kormányzással kapcsolatos kéziratot (a 32-es tétel után beszúrt, számozatlan tétel), amely megegyezhet a fenti művel, de akkor is megválaszolatlan marad az a kérdés, hogy miért nem a nyomtatásban megjelent példányt őrizte meg Zimmermann, miért a kéziratos változatot. Mivel Weber fenti műveivel, illetve az 1668-ban Lőcsén németül megjelent harmadik fejedelmi tükörrel, a Wappen der königlichen freyen Stadt Epperies[43] című kötettel egyetemben más a régióban kiadott, helyi vonatkozású kiadványok is hiányoznak Zimmermann könyvtárából, feltételezhető, hogy ezek a könyvek valamilyen oknál fogva nem kerültek be a könyvtárlistába. Több magyarázat is létezhet, például, hogy a tulajdonos elajándékozta őket, esetleg az iskola számára adományozta a helyi vonatkozású munkákat, de az is elképzelhető, hogy a könyvjegyzék készítésekor ezeket tudatosan negligálták, továbbá arra is gyanakodhatunk, hogy az általunk ismert lista hiányos. További levéltári kutatások feladata lesz ezeknek az elméleteknek a megvizsgálása és a valós magyarázat kiderítése.

Rápillantva a Zimmermann-könyvtár 1687-ben készült jegyzékére számos izgalmas kötetet találhatunk, amelyeket szívesen kézbe fognánk, mélyebben is meg

ismerkednénk velük. Sajnos, jelenleg be kell érnünk a bibliotéka állományának önmagában is impozáns listájának elemzésével, amelyből kiderül milyen széles érdeklődési körrel rendelkezett tulajdonosa. A legtöbb polgári könyvtárban is megtalálható teológiai, történeti és filozófiai munkák valamint a fent elemezett orvostudományi és államelméleti műveken kívül a korabeli tudományos élet szinte minden ága képviselteti magát a gyűjteményben. Az alábbiakban néhány kivételesen izgalmas témakörre illetve kötetre hívnám fel a figyelmet.

Zimmermann Zsigmond, ahogy azt a dolgozat folyamán már említettük textil nagykereskedéssel foglalkozott, amely tevékenység magában foglalta a gyakori utazást. A külföldi utakhoz nyújthattak segítséget tulajdonosának az utazással kapcsolatos kötetek, amelyek között találunk városleírást Amsterdam városáról (°112) Philipp von Zesen tollából, egy azonosítatlan kiadású művet Konstantinápolyról (°179) illetve egy Bécsről szóló munkát (°201) is. Ezek közül különösen izgalmas és élvezetes olvasmány lehetett az Amszterdamról szóló kötet, amely egy több mint 70 (!) rézmetszettel illusztrált, minden bizonnyal drága és igényes kiadás lehetett, mindemellett igen részletesen is informálhatta az olvasót a városról, hiszen címe alapján beszámolt a város történetéről az alapítástól a könyv kiadásának idejéig, megismerhetők belőle a város legjelentősebb épületei és építményei, gyarapodása, kereskedelme is. Zimmermannt minden bizonnyal ez utóbbi tényező is igen érdekelhette, hiszen ha mást nem is, könyvet többet is szerzett be Amszterdamból.

Találkozunk azonban olyan kötettel is, amely általában szól az utazásról, segítve az olvasót a gyakorlati tudnivalók terén. Ilyen például a 17. században roppant nagy népszerűségnek örvendő A gyakorlati földrajz veleje című munka Frölich Dávidtól (°137). A késmárki származású, az Odera menti Frankfurtban tanulmányokat folytató Frölich ebben a művében az általános és csillagászati földrajzzal foglalkozik, megmagyarázza a legfontosabb földrajzi alapfogalmakat.[44] A természet iránti érdeklődés két további kötetben is megjelenik: Zimmermann Zsigmond rendelkezett a folyóvizekről (°343) és az ásványokról (°393) szóló egy-egy kötettel is.

A felső-magyarországi régió, Zimmermann tevékenységének fő színtere alapvetően háromnyelvű közeg volt: a művelt polgárok általában tudtak anyanyelvükön kívül a városban élő többi nemzetiség nyelvén is, illetve természetesen latinul. Eperjesen a magyar és a német népesség mellett jelentős volt a szlovák lakosok száma is. Hogy Zimmermann németül, magyarul és latinul tudott könyvei egyértelműen bizonyítják. Nincs információnk arra vonatkozóan, hogy milyen szintű nyelvtudással rendelkezett a szlovák terén, mert ilyen nyelvű könyv nem található a könyvjegyzékben, de egyébként is viszonylag kevés szlovák nyelvű mű volt forgalomban a környék könyvkereskedőinél.[45] Mindezek mellett azonban vonzódhatott az idegen nyelvekhez, mivel számos nyelvtankönyvvel és szótárral is rendelkezett, valamint könyvei között találhatunk francia és olasz nyelvű kiadványt is. Szótárait egy mai, modern kori nyelvész is megirigyelhetné, hiszen egy- és többnyelvű példányai is voltak. Rendelkezett egy egynyelvű olasz (°293), egy kétnyelvű olasz–német (°113), egy háromnyelvű olasz–latin–német (°146), sőt egy tizenegy-nyelvű (!) szótárral (°36) is, amely a klasszikus latin, héber és görög mellett szinte az összes európai nyelv szókincsét tartalmazta, úgymint a belga,
a spanyol, a francia, a lengyel, az olasz, a magyar, a német és az angol nyelvekét. Ez a folio méretű képi illusztrációkat is tartalmazó, minden bizonnyal nagyon drága és igényes kivitelű kötet különlegességét növeli, hogy szintén megtalálható a sárospataki Rákóczi-könyvtárban.[46] Nem kizárt, hogy épp Zimmermann szállította ezt a kötetet a fejedelmi családnak és a beszerzés során magának is vásárolt egy példányt.

Zimmermann Zsigmond nemcsak saját művelődését tartotta szem előtt, hanem erőfeszítéseket tett arra is, hogy környezetében, Eperjesen, minél képzettebb, művelt polgárok éljenek. Az ő oktatásukról elsősorban az 1666-ban alapított evangélikus kollégium és magasan képzett tanárai gondoskodtak. Hogy Zimmermann maga is szívén viselte az oktatásügyet, arról tanúskodnak könyvtárának ilyen irányú kötetei. A nyelv-és tankönyveken kívül két iskolai szabályzat is megtalálható a listában (°173, °175), az előbbi, német nyelvű, feltételezhetően az eperjesi főkollégiumé, míg a másik, minden bizonnyal latin nyelvű, a jezsuita iskolaszabályzat volt. Arról, hogy ez utóbbi konkrétan melyik jezsuita iskola szabályzata volt, nincs információnk. Érdekes megfigyelni azt a felekezetiségen felülemelkedő szemléletet, amelyet a jezsuita oktatási szabályzat megléte jelez. Bár Zimmermann evangélikus vallású és az 1660-as évek második felében városa és ő maga is ellenezte a Habsburg udvar erőteljes ellenreformációs politikáját, elismerte a jezsuita oktatási rendszer eredményességét, és minden bizonnyal hajlandónak mutatkozott bizonyos elemek átvételére.[47]

Az iskolai élettel kapcsolatban még egy további kiadványra kell felhívni a figyelmet, az eperjesi kollégium 1651-ben előadott iskoladrámájának nyomtatott „programfüzetére” (°226).[48] A szóban forgó, 1651-es darab egy két felvonásos, vallásos témájú darab a napkeleti bölcsek ajándékairól. Az első felvonásban a kis Jézus iránti tisztelet jeleként hozott ajándékok kerültek megjelenítésre, míg a másodikban Eperjes szabad királyi város három rendjének ajándékait és újévi jókívánságait közvetítették. Az előadásban nyolc szűzlány és két ifjú vett részt. A darab témájából, illetve a kiadás időpontjából következtetve az előadást 1651 karácsonyán tarthatták, mivel a darab központi gondolata az ajándékozás, az újévi üdvözletek és a kis Jézus tisztelete, kiadására pedig csak 1652-ben került sor Bártfán.

Kérdés, hogy mi késztette Zimmermannt arra, hogy ennek az egy iskoladrámának a programját eltegye. Mivel minden évben rendeztek hasonló előadást a kollégiumban, ám azokról nem található kiadvány a könyvtárban, feltételezhető, hogy személyes indítékok vezették a kereskedőt ennek az egy példánynak a megőrzésére.

Az utazási illetve oktatási-művelődési célokat szolgáló irodalom mellett ki kell térnünk a könyvtár egy kisebb részét felölelő, mindössze öt kötetet tartalmazó csoportjára is. A 6, 7, 8, 9 és 291-es tételek építészettel illetve egyes kötetek ezen belül kifejezetten hadi építészettel foglalkoznak. Itt tárgyalhatjuk továbbá a hadtudományi munkákat is (°10, °110, °130) Ezen kiadványok esetében is megfogható egy magas fokú igényesség a könyvgyűjtő részéről, a kötetek tartalma, a téma több szempontú vizsgálata (civil és hadi építészet, modern és antik művek egyaránt megtalálhatók a könyvek között) tekintetében, éppúgy, mint a külcsíny aspektusából. Matthias Dögen Architectura Militarisát (°6) a korszak egyik leghíresebb kiadójától, az amszterdami Elzevirektől szerezte be. Joseph Furttenach civil építészetről szóló műve (Architectura civilis, °9), amelyből részletes megtudható a paloták, állatkertek, templomok, kápolnák, kórházak és közönséges lakóházak építésével kapcsolatos tudnivalók, negyven szemet gyönyörködtető rézmetszettel illusztrált kiadásban jelent meg 1628-ban, Ulmban. Ismételten az a kérdés merül fel, amit a könyvtár más különleges darabjával kapcsolatban is feltettünk: miért volt szüksége Zimmermann Zsigmondnak ezekre a művekre, különös tekintettel a hadi építészeti és hadtudományi munkákra? Zimmermann Zsigmond, mint befolyásos, a közéletben és a helyi politikában aktív szereplő minden bizonnyal a kor kihívásainak is meg akart felelni azzal, hogy általános- és hadiépítészeti, hadtudományi ismeretekkel vértezte fel magát. Tudatos felkészülésként értelmezhetjük ezeknek a könyveknek a beszerzését egy olyan összetett szerepre, amelyben a politikai és a katonai pálya elvárásai egyesülnek, tehát a városát diplomáciai és fegyveres úton is megvédeni igyekvő „honatya” szerepére. A 17. század második felének eseményei, a visszafoglaló háborúk és a Thököly-felkelés, megkövetelték a várostól, különösen egy olyan stratégiailag fontos település esetében, mint Eperjes, hogy hadtudományi síkon is képzett városvezetőkkel rendelkezzen. Véleményem szerint ez lehet a magyarázata, a más polgári könyvtárakban kevésbé szokványos tematikájú könyvek meglétének.[49]

A könyvtár bő választékának ismertetése után röviden fel kell hívni a figyelmet bizonyos meglepő hiányosságokra is. Érdekes, hogy míg a könyvtár tulajdonosa nagy gondot fordított arra, hogy a korban legnépszerűbb orvosi és államelméleti művek megtalálhatók legyenek a könyvtárban, addig a szakájába vágó irodalom, t.i. a kereskedelemmel kapcsolatos kötetek teljes mértékben hiányoznak. Ugyanígy nehéz elképzelni, hogy a helyi politikai életben aktív szerepet játszó Zimmermann Zsigmond gyűjteményében ne lettek volna meg a helyi vonatkozású,
a Pentapolis más városaiban, elsősorban Lőcsén és Bártfán kiadott művek. Ennek az ellentmondásnak a feloldása még további kutatásokat igényel, de az feltételezhető, hogy ellentétben azzal, amit a történelemtudomány eddig tartott a Zimmermann-könyvtárról (i.e. az egygenerációs gyűjtemény lenne), megkérdőjelezhető, és felmerül annak a gyanúja, hogy a család egy orvostudománnyal foglalkozó vagy ilyen irányú tanulmányokat folytató tagja gyűjtötte össze a medicina tárgykörébe tartozó köteteket.

A Zimmermann-könyvtár állományáról összefoglalóan megállapítható, hogy tulajdonosának gondos és hozzáértő gyűjtőszenvedélyének eredményeképpen jött létre. Igényességével és a korszak tudományterületeinek teljességre törekvő reprezentálásával messze kiemelkedik az általános polgári könyvtárak sorából, vetekszik egyes főúri gyűjtemények gazdagságával. A kiadványok tematikai, nyelvi származási változatossága magasan képzett és művelt olvasót és nemzetközileg is kiterjedt kapcsolatrendszert feltételez. Ebből kiindulva arra a következtetésre jutunk, hogy a gyűjtőszenvedély mögött egy politikai-közéleti szerepre való tudatos felkészülés igénye áll, kiegészítve a humanista tudós mindent megismerni akaró tudásszomjával. A Zimmermann Zsigmondról rendelkezésünkre álló kevés életrajzi adat alapján azt mondhatjuk, hogy ez a felkészülés sikeres volt, hiszen a gyűjtemény tulajdonosa a 17. század második felének kiemelkedő, tehetséges, a helyi politikában tevékenykedő alakja lett.

 

Anikó Stibli

The Zimmermann-library in Eperjes in 1687

The study of reading and book culture has recently been brought to the foreground of the European and, parallel to this, the Hungarian research in the field of the history of civilization. Based on the results of the leading German, French and British researchers various aspects of this segment of the history of civilization in the Middle- and Early Modern Ages have been brought to light. Starting from writing books, through printing, binding, circulation till the readers, critics and collectors all stages of the history of books have been analysed. Although the analysis of the Hungarian relics have been going on in a slower pace, in the last few decades several pieces of research were started through which the archivalia concerning the history of books have been published. Along with this the amount of the relevant technical literature has also increased.

The aim of the present paper is to introduce the book stock of a library which has been known so far only from its catalogue, yet it has not been studied intensively. The almost 400-item-long catalogue, which was compiled in Eperjes (Prešov), in the cultural centre of the city league of Upper Hungary, in 1687 lists the books of the merchant Sigismundus Zimmermann. This collection of books emerge from other libraries of city dwellers of the time in both its quantity and its quality. Since data concerning the biography of Sigismundus Zimmermann are relatively few and fregmented a further aim of the present research is to introduce the owner of the collection based on the information that can be deduced from his books. Through this I am trying to find an answer to the following questions: how far can this collection be treated as a model in respect to the circumstances of the era and the readings of the average city dwellers, what type of erudition does it transmit and finally what kinds of roles (professional, social, political, etc.) could the owner prepare for with its help.