A hazai és nemzetközi tudományos életben egyre jelentősebb szerepet kivívó nemzeti könyvtárunk új könyvsorozatot indított útjára, megnyerve hozzá az Osiris Kiadó könyvkiadói támogatását. A tudományos eredmények közreadása ezáltal nemcsak a szokásos száraz ülésszak-kötet formában történt meg, hanem a szép könyveket is őrző Széchényi Könyvtárhoz méltó módon szép külsőt is kapott, remélhetően szélesebb olvasóközönség érdeklődését is kiváltva. A “Libri de libris” sorozat egyidejűleg három konferencia anyagát megjelentető három kötettel mutatkozott be, amelyeknek illusztrációs anyaga az Országos Széchényi Könyvtárban megrendezett kiállításokra támaszkodik. A most ismertetendő kötet kiemelése azért is aktuális, mert egyik témája az ülésszak idején 350 éve született Tótfalusi Kis Miklós, akinek három évszázados halálozási évfordulójára éppen napjainkban emlékezett az Anyanyelvi Konferencia kolozsvári rendezvénye és történt meg a méltatlanul meghurcolt szerző egyháztörténeti jelentőségű rehabilitálása.

A 2000. október 12-én rendezett ülésszak azonban a magyar könyvtörténeti kutatásoknak is jeles eseménye. A konferencia keretében mutatták be a harminc éve folytatott retrospektív magyar nemzeti bibliográfia szerkesztésének legújabb eredményét, a Régi Magyarországi Nyomtatványok (RMNy) harmadik kötetét. A vaskos bibliográfia szakmai értékelése már a Magyar Könyvszemlében is megtörtént (Szelestei Nagy László, MKsz 2001.), a kiadvány szerkesztője, lektora és munkatársai a nyilvános bemutatáson egy-egy sajátos szempontot érvényesítve bizonyították, hogy milyen sokoldalú megközelítési módokat lehet a száraznak tűnő bibliográfia megismerésével érvényesíteni.

A kötetet szerkesztő Heltai János a tíz mutató közül az egyik szerényebb terjedelműt, a tárgymutatót emelte ki és annak segítségével kísérelte meg “A 17. század első felének kiadványszerkezete, műfajteremtő elvek és célok” feltérképezését. A táblázatokba foglalt statisztikai számításokkal illusztrált dolgozat meggyőzően bizonyítja, hogy az RMNy első két kötetében regisztrált könyvtermés “tartalmát tekintve könnyen besorolható három nagy csoportba: egyházi, iskolai vagy alkalmi kiadványnak tekinthető”. A konkrét példák pedig bizonyítják, hogy a 17. század első felének könyvkiadását a reformáció és a katolikus megújhodás folyamata határozta meg. V. Ecsedy Judit a korszak könyvkiadását a nyomdászati mutatók (nyomdahelyek, nyomdászok, betűkészletek vándorlása, becsült példányszámok, terjedelem) szempontjából értékelte (“A 17. század első felének nyomdai körképe és részmérlege”). P. Vásárhelyi Judit “Nyomtatott magyar fordításaink 1636 és 1655 között” c. dolgozatában az RMNy harmadik kötetében regisztrált 433 részben vagy egészen magyar nyelvű kiadványból vette górcső alá azt a 230-at, amely fordításnak minősíthető. A szerző vizsgálja a fordítói szándékot, a fordítások nyomdahely szerinti megoszlását, a megjelentetett művek tematikus összefüggéseit és természetesen az eredeti nyelvek és a magyar szöveg viszonyát [207 is. A fordítói szándék és módszertani illusztrálására leginkább a kiadványok előszavaiból hoz igazolást, és az ajánlások címzettjei rajzolják fel a 17. századi könyvpártoló társadalom összetételét. Dolgozatának egyik meglepő konkluziója, hogy “a kortárs európai szépirodalom teljes mértékben hiányzik a húsz év fordításai közül”. Pavercsik Ilona “Evangélikus, református vagy protestáns?” c. írásában arra hoz példákat, hogy a korszakban rendkívül nehéz, szinte lehetetlen és felesleges elkülöníteni az evangélikus és református irodalmat, különösen az imádságoskönyvek és énekeskönyvek területén, hiszen a kiadványok gyakran egymásra épültek, kis változtatással vették át egymás szövegeit. További kutatásait előlegezve Pavercsik utalást tesz arra, hogy “a Bethlen Katának tulajdonított imádságoskönyv, a “Bujdosásnak emlékezetköve” […] felerészben szóról szóra azonos” Ács Mihály Arany lánc c. kötetével. A vizsgálódást érdeklődve várva meg kell jegyeznünk, hogy egyértelműbb lett volna, ha a szerző megjegyzi, hogy itt nem az emlékiratíró Teleki Józsefné Bethlen Kata grófnőről van szó, hanem Apafi Mihály választott erdélyi fejedelem házastársáról, Bethlen Katalinról. A tartalmi megközelítésen alapuló elemzések után Käfer István tér vissza a bibliográfia-szerkesztés részproblémáihoz. “Lacrumae gentis Slavonicae. A szlovák művelődéstörténet kezdetei az RMNy harmadik kötetében” c. előadásában a bibliográfiában “biblikus cseh nyelvű”-ként regisztrált nyomtatványok tanulságait összegzi, megállapítva, hogy a kötetben történelmi okokból megtalálhatók a szlovák művelődéstörténet kezdeteit jelentő nyomtatványok. A bibliográfia szikár szakértelemre alapozott következetességgel támasztja alá azt az integráló törekvést, amelynek elméleti megfogalmazása a nemzeti irodalomtudományok feladata. Rendkívül örvendetes, hogy ez a tanulmány – témája okán – szlovák nyelven is megjelent.

Külön kell szólni az RMNy tényleges robotosának, szimbolikus “atyjának” előadásáról. Borsa Gedeon “Az 1801 előtti retrospektív magyar nemzeti bibliográfia a harmadik évezred küszöbén” c. átfogó tanulmányában több nemzedék számára sorakoztatja fel a tennivalókat. A nemzetközi összehasonlító tapasztalatok birtokában és több évtizedes könyvtörténészi múlttal megalapozott munkaterv egyetlen tanulsága a fiatalabb nemzedékek számára: igen, ezt kell csinálni, így kell csinálni.

Mint utaltunk már rá, a kötetben közreadott ülésszak második részében az előadók Tótfalusi Kis Miklósra emlékeztek. A zaklatott életű nyomdász tevékenységének lelkes müncheni kutatója a Balassi Kiadónál 2000-ben megjelent monográfiája egy kimaradt fejezetét ismertette meg a hallgatókkal (“Vázlat a latin nyomdabetűk történetéhez a kezdetektől Misztótfalusi Kis Miklósig”). (Úgy tűnik, 17. századi nyomdászunk tevékenysége körül előbb tisztázódik minden vitatott kérdés, minthogy a kutatók egyezségre jutnának a Misztótfalusi vagy Tótfalusi név használatában.) Dukkon Ágnes kifejezetten tartalmi és írásszerkesztési kérdések felől közelített Tótfalusi tevékenységéhez egy – az eddig ismeretlen, rejtőzködő szövegeket is tartalmazó – újabb szövegkiadás megjelenését sürgetve. Rozsondai Marianne “Misztótfalusi Kis Miklós Amszterdamban nyomtatott könyveinek eredeti kötései”-t vizsgálta, éles kritikát fogalmazva meg az 1991-ben megjelent hasonmás kiadás kötését illetően. A magyar könyvtárakban őrzött Tótfalusi-Biblia kötéseinek teljességre törekvő feltárását még egy marosvásárhelyi és egy gdanski példány említése egészíti ki. Feltehetően sor kerül majd más külföldi bibliotéka, pl. a wolfenbütteli Herzog August Bibliothek Bibel-S. 390 jelzetű példányának értékelésére. A Tótfalusi-megemlékezést kísérő kiállítás bemutatója, Perger Péter “Misztótfalusi Kis Miklós betűinek 18. századi továbbélésé”-vel foglalkozott. Miután a 18. századi nyomdatörténet a megnövekedett könyvtermés miatt sokkal több adattal kénytelen számolni, mint az a korábbi századokra érvényes, Perger Péter tanulmánya úttörő jellegű és sok nóvuma ellenére elsősorban az elvégzendő feladatok kijelölésében alapvető.

A szép kiállítású konferencia-kötet tipográfiája és illusztrációs anyaga méltó a nagy nyomdászelődökhöz. Külön örvendetes, hogy valamennyi előadás bőséges német összefoglalóval [208 jelent meg, tehát a kötet a nemzetközi könyv- és nyomdászattörténet áramlatába is bekerülhet. Kár, hogy a magas szakmai színvonalú előadásokat – feltehetően a sürgős megjelenés miatt – néhány bántó hiba megszeplősíti. A szerzők nem egyeztettek a nevek és címek azonos írását illetően, így szerepel Tótfalusi és Misztótfalusi, Deservics István, Deselvics István és Deselvits István, Lorántffy Zsuzsanna és Lórántffy Zsuzsanna. A Magyari István által fordított ars moriendi szerzője Joachim von Beist vagy Joachim Beust, Philipp Kegel azonos műve (RMNy 1678) Thesaurus spiritualis illetve Duodecim piae meditacionis címen említtetik. Az ugyancsak ars moriendi fordító nem Illésházy Gábor, hanem Illésházy Gáspár, Szokolyai Anderko Imre neve helyesen Szokolyai Anderkó István. Egyszerű nyomdahiba, ebben az esetben azonban mégis megtévesztő a hibás RMNy számok megadása: a Füveskertecske száma nem RMNy 1991(1), hanem RMNy 1995(1), az 1651-es Kalendárium RMNy 2159 helyett RMNy 2359 szám alatt van regisztrálva.

Mindez azonban csak aprólékos kötekedés és nem ronthatja le afölötti örömünket, hogy szép és hasznos könyvsorozat indult “Libri de libris” címen, amely a Magyar Millennium tiszteletére kiadott tudománytörténeti könyvek sorát gyarapítja.

Németh S. Katalin