Magyar Könyvszemle   116. évf. 2000. 1.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

[1KNAPP ÉVA
Az emblematika oktatásának forrásai a magyarországi jezsuita kollégiumokban

A magyarországi irodalmi emblematika történetét vizsgálva felfigyeltünk arra, hogy a viszonylag szegényes elmélettel szemben egy meglepően gazdag, differenciált gyakorlat alakult ki.[1] Az elméleti megjegyzéseket is tartalmazó első magyar vonatkozású emblémáskönyvek a XVI. század második és a XVII. század első felében jelentek meg. Hatásuk azonban az elméletre és a gyakorlatra nem vagy alig kimutatható. Ugyanígy az irodalomelméleti munkák emblémára vonatkozó megjegyzései is csak áttételesen befolyásolták a gyakorlatot.[2] A magyarországi emblematika további fő jellemzői az emblematikus kiadványok számbeli növekedésének és a jezsuita kollégiumi rendszer megszilárdulásának időbeli egybeesése; a nyomtatványok jelentős részének gyakorlati irányultsága, tanító célzata és alkalmi jellege; valamint a redukált formák, a morális-didaktikus-kegyességi célkitűzés és a verbális részek túlsúlya. Mindez ráirányította a figyelmet a jezsuita emblematika oktatás szerepére az európai törekvések magyarországi közvetítésében. A szerény elméleti kezdeményezések mellett a viszonylag gazdag gyakorlat csak úgy alakulhatott ki, ha megvoltak azok a közvetítők és befogadási feltételek, amelyek biztosították az elsajátítást. Erre utal az is, hogy a magyar anyagnak a műfaji, formai és szerkezeti sajátosságok tekintetében egyaránt megvannak az európai előképei és párhuzamai.

Az a megkésettség, ami az ország XVI–XVII. századi történeti, politikai, társadalmi és gazdasági helyzete miatt a dél- és nyugat-európai fejlődéssel szemben jellemzi a magyar emblematikát, különösen kedvezett a jezsuita hatások érvényesülésének. Figyelembe kell venni azt is, hogy:

1. Az emblematikus kifejezési formák a XVI–XVII. század fordulóján nem voltak ismeretlenek Magyarországon: a régi magyar irodalomban, így például [2Balassi Bálint, Rimay János és Pázmány Péter munkásságában közvetlen vagy közvetett formában közel egy időben jelentek meg az emblematika európai elterjedésével.

2. A rendszeres megjelenés megkésettségét nem az emblematika iránti fogékonyság hiánya okozta, hanem az alkalomszerű, a szélesebb hatást nélkülöző, elszigetelt recepció, melynek fő okai voltak az ország három részre szakítottsága, egy részének török megszállása és növekvő társadalmi, kulturális elmaradottsága.

3. A jezsuita oktatási rendszer Magyarországon akkor szilárdult meg, amikor a jezsuita emblémaelmélet és -gyakorlat Európa-szerte virágkorát élte, s a jezsuiták kiemelt helyet biztosítottak az emblematikának az oktatásban.

4. A XVII. századi Magyarországon a jezsuita iskolarendszeren kívül kevés lehetőség volt közép- és felsőfokú ismeretek elsajátítására; gyermekeiket a protestáns nemesség is jórészt jezsuita iskolákban, illetőleg külföldön taníttatta.

Források

A történeti Magyarországon 1579 és 1773 között összesen mintegy ötven jezsuita rendház, kollégium és missziós állomás működött.[3] (1. térkép) Ezeken a helyeken szervezett oktatás folyt, illetve a diákok és a novíciusok rendszeresen megfordultak. A XVI–XVIII. században a jezsuiták folyamatosan alapítottak rendházakat: a legtöbbet az ország [3északi és nyugati részében, míg a török által tartósan megszállt középső és a protestáns többségű keleti országrészben jóval kevesebbet. A XVI. századi alapítások (6 rendház) a járványok, a hadi események, valamint a protestáns lakosság jezsuitaellenessége miatt nem működtek folyamatosan. A XVII. század első és második felében egyaránt húsz-húsz rendház létesült, amelynek következtében megszilárdult a kollégiumi rendszer. 1635-től Nagyszombatban jezsuita egyetem működött. Az öt XVIII. századi alapítás többsége a Délvidéken és a keleti országrészben jött létre.

Az osztrák–magyar jezsuita provincia eltörlésekor (1773) a feloszlató intézkedéseknek megfelelően leltárba vették a rendházak könyvtárait. Ezeket az ún. abolíciós katalógusokat, a történeti könyvtárkatalógusokat[4] és a könyvanyag jelentős részét Mária Terézia rendeletére az államosított nagyszombati egyetem jogutódja, a budai (ma budapesti) egyetem könyvtárába szállították.

A felhasznált források földrajzi eloszlása jelzi a vizsgálat reprezentativitását. (2. térkép) Források a történeti Magyarország egész területéről, összesen 37 helyről, elsősorban a kollégiumokból állnak rendelkezésre. A források területi eloszlása arányosan követi a rendházak sűrűségét: a legtöbb forrás az ország északi és nyugati részéből maradt fenn. A forrásanyag egyenetlen időbeli megoszlását magyarázza egyrészt a rend magyarországi története, másrészt a források keletkezésének rendszertelensége. A XVI. századi könyvgyűjtemények közül egyedül a kolozsvári könyvállomány egy részének rekonstrukciója áll rendelkezésre; az 1579–1604 között keletkezett gyűjtemény 490 kötete között azonban nincs emblematikus kiadvány.[5] A legjelentősebb könyvtárak anyagáról, így Nagyszombat, Kassa, Pozsony, Sárospatak, valamint a magyarországi papnövendékek bécsi nevelőintézetének, a Pázmáneumnak az egykori könyvállományáról hat XVII. századi forrás tájékoztat.[6] A többi állományjegyzék a XVIII. században, jórészt 1773 körül keletkezett.[7]

[41. térkép: A bejelölt helységek jegyzéke

01 Bazin (Pezinok)

02 Belgrád (Beograd) 1612

03 Besztercebánya (Banska Bystrica) 1648

04 Brassó (Braşov) 1694

05 Buda 1687

06 Eger 1688

07 Eperjes (Preąov) 1673

08 Eszék (Oąijek) 1688

09 Esztergom 1687

10 Fiume (Rijeka)

11 Gyöngyös 1633

12 Győr 1627

13 Gyulafehérvár (Alba Iulia) 1579

14 Homonna (Humenné) 1613

15 Kassa (Koąice) 1631

16 Kolozsvár (Cluj) 1579

17 Komárom (Komarno) 1624

18 Kőszeg 1675

19 Leopoldov (Leopoldov)

20 Liptószentmiklós (Liptovský Mikuláą) 1638

21 Lőcse (Levoča) 1673

22 Marosvásárhely (Tîrgu Mureş) 1702

23 Nagybánya (Baia Mare) 1674

24 Nagyszombat (Trnava) 1561

25 Nagyvárad (Oradea Mare) 1581

26 Pécs 1634

27 Pest 1703

28 Pétervárad (Petrovaradin) 1694

29 Pozsega (Poľega) 1699

30 Pozsony (Bratislava) 1622

31 Rozsnyó (Roľňava) 1656

32 Sárospatak 1663

33 Selmecbánya (Banská ©tiavnica) 1649

34 Sellye (Sal’a) 1586

35 Sopron 1636

36 Szakolca (Skalica) 1646

37 Szatmár (Satu Mare) 1634

38 Szeben (Sibiu) 1692

39 Székelyudvarhely (Odorhei)

40 Székesfehérvár 1688

41 Szepes (Spiąská Kapitula) 1622

42 Temesvár (Timiºoara) 1717

43 Trencsén (Trenčín) 1647

44 Trieszt (Trieste)

45 Turóc (Turcovce) 1586

46 Ungvár (Uľhorod) 1640

47 Urvölgy (©pania Dolina) 1687

48 Varasd (Varaľdin) 1636

49 Vrbica (Vrbica)

50 Zágráb (Zagreb) 1603

51 Zsolna (®ilina) 1673 [5


1. térkép: Jezsuita rendházak Magyarországon a XVI–XVIII. században [6


2. térkép: A vizsgált forrásanyag időbeli megoszlása [7

2. térkép: A bejelölt helységek jegyzéke

01 Bazin

02 Belgrád

03 Besztercebánya

04 Buda

05 Eger

06 Eperjes

07 Esztergom

08 Fiume

09 Gyöngyös

10 Győr

11 Kassa

12 Komárom

13 Kőszeg

14 Leopoldov

15 Lőcse

16 Nagybánya

17 Nagyszombat

18 Nagyvárad

19 Pécs

20 Pozsega

21 Pozsony

22 Sárospatak

23 Selmecbánya

24 Sopron

25 Szakolca

26 Szatmár

27 Székelyudvarhely

28 Székesfehérvár

29 Szepes

30 Temesvár

31 Trencsén

32 Turóc

33 Ungvár

34 Vrbica

35 Zágráb

36 Zsolna

(37 Wien)

Az elemzésbe bevont forrásanyag összetétele változatos, bár hiányoznak belőle az olyan látványos darabok, mint például a brüsszeli kollégium kézzel festett affixiones sorozata.[8] A fő forrástípusok, amelyek többsége kéziratos jellegű, a következők:

1. Történeti könyvtárkatalógusok és könyvtári anyag alapján, különféle célra készült könyvjegyzékek.[9]

[82. Ajánló könyvjegyzékek a humaniórák oktatásához és tanulásához.[10]

3. Tulajdonosi és használói bejegyzések a Budapesti Egyetemi Könyvtár emblematikus nyomtatványaiban.

4. Diákjegyzetek.

5. Tanköltemények.

Az emblematika iskolai alkalmazásának – a megtanult vagy megtanulandó tananyag elsajátítását, elmélyítését szolgáló – különböző forrásaival (pl. liber gradualisként kiadott emblematikus művek, emblematikus formákkal illusztrált tankönyvek, színjátékok) ebben a vizsgálatban nem foglalkozunk.

A forrástípusok értékelhetősége jelentősen különbözik. A szeriális forrásként, kvantitatív módszerrel értékelhető katalógusok minőségét jelentősen befolyásolta a mindenkori könyvtári gyakorlat színvonala. A tulajdonosi bejegyzéssel ellátott, ma is meglévő emblémáskönyvek egy részét például hiába kerestük az adott rendház történeti katalógusaiban. A számbavett forrásanyag mintegy 80%-a könyvtári igénnyel és célra készült. A katalógusok többsége szakrendi beosztású, s mindegyik közli a könyvek azonosításához nélkülözhetetlen adatokat. Több katalógus megadja a nyomdát, a kötés anyagát, a könyvtári jelzeteket, a példányszámot, a katalógusba történt beírás időpontját és az előző tulajdonos nevét is. A nem könyvtári igénnyel készült könyvjegyzékek elsősorban a művek helyszíni azonosítását szolgálták. Ezek a rövidített címfelvétel miatt könyvészeti szempontból nehezen használhatók, a művek azonosítására azonban többnyire alkalmasak. Ugyanez jellemzi az ajánló könyvjegyzékeket.

A legértékesebb forrásnak azok a katalógusok bizonyultak, amelyek tartalmazzák a nyomdanevet és a katalógusba történt bejegyzés időpontját, illetőleg amelyekben külön szakban rögzítették az emblematikus nyomtatványokat. Ez a források mintegy 15%-át teszi ki. Különösen fontos forrás az a kb. 150 emblematikus nyomtatvány, amelyekben jezsuita tulajdonosi bejegyzések találhatók. Az emblematikus nyomtatványok körébe a tágan értelmezett emblémáskönyvek mellett bevontuk az emblematikus vonatkozásokat tartalmazó retorikai és poétikai kézikönyveket, valamint az emblematika legfontosabb képi és szöveges forrásait tartalmazó kiadványokat.

Az elemzés során nehézséget jelentett az egy könyvtárra vonatkozó, különböző típusú források együttes kezelése. Ilyen esetben a tételek azonosítása után összevető táblázattal szűrtük ki az ismétlődéseket. Ilyen összevetést négy nagy könyvtár (Nagyszombat, Pozsony, Sárospatak, Turóc) anyagánál végeztünk, ami több mint 300 nyomtatványt érintett. A 37 jezsuita rendház könyvtárainak összesen mintegy 110 000 címfelvételéből közel 1700 emblematikus nyomtatványt azonosítottunk. Ez a szám 184 szerzőt, az anonim művekkel együtt összesen mintegy 370 különböző művet takar. Eszerint a számba vett jezsuita könyvanyagnak 1,5%-a volt emblematikus nyomtatvány. Ez az arány hozzávetőlegesen tükrözi a korabeli állapotot. Erre utal, hogy a legnagyobb jezsuita könyvgyűjteményben, a nagyszombati egyetem könyvtárában 1773-ban a katalógusok [9szerint mintegy 15 000 kötet volt, amelyek közül 275 bizonyult emblematikus jellegűnek. Itt az arány 1,8%, ami valamivel magasabb az országos átlagnál. Ennek fő oka az lehet, hogy a nagyszombati kollégium volt az első számú magyarországi emblémakészítő és -kiadó központ.

A könyvtárak ellátottsága

A magyarországi jezsuita kollégiumok könyvtáraiban azonos minta szerint, de egyénileg kidolgozott szakrendi beosztásokat használtak. A változó szakrend, a rendházak speciális igényei és elképzelései, valamint a könyvtári tudásrendezés kora újkori problémái mellett, tükrözi a könyvanyag belső arányait. Négy rendház katalógusában, így 1660–1682 között Kassán, a XVIII. század második felében Budán, Szakolcán és Zágrábban külön embléma szakot alkalmaztak. Kassán egy szakban egyesítették a Humanistae, Rhetores, Poetae, Grammatici, Symbola, Hieroglyphica körébe tartozó kiadványokat.[11] Budán a Poetae, Poemata, Fabulae, Apologi, Symbola, Szakolcán az Elogiasti et Symbolici elnevezésű szakokban voltak emblematikus nyomtatványok.[12] Zágrábban a Poetae szak negyedik osztálya volt a Symbolici, Emblematici.[13] Az ide sorolt emblematikus kiadványok száma a legtöbb Zágrábban (összesen huszonnégy), amelyek között Alciato Emblematum libere két XVI. századi kiadásban szerepel.[14] További tizenhat ismert szerzőjű mű mellett hat anonim nyomtatványt osztottak ide.

A besorolás bizonytalanságára és az emblematika eltérő megítélésére utal, hogy az elkülönített szakok mellett Kassán négy, Budán hét, Szakolcán tíz, Zágrábban pedig nyolc további szakban találhatók emblematikus nyomtatványok. Az emblematikus nyomtatványokat tartalmazó szakok számbeli ismétlődése és a művek változatos szakrendi beosztása jelzi, hogy az emblematika könyvtári elhelyezését a funkcionális szempont határozta meg alapvetően. (1. táblázat) A szakrendi besorolás fő szempontja az volt, ki és mire akarja használni a könyveket. Ennek megfelelően az emblematikus nyomtatványokat a prédikációs irodalomhoz (concionatores) és az aszketikához sorolták leggyakrabban. További jellegzetesség, hogy a besorolásnál nem a művek egészét, hanem csupán egy-egy sajátosságát vették figyelembe. Így például Saavedra Fajardo Idea principis christiano-politicijének három különböző kiadását Lőcsén három különböző, a Historici Profani (Brussels, 1649), a Varii (Amsterdam, 1651) és a Philosophi (Köln, 1669) szakba osztották.[15]

[101. táblázat

Az emblematikus kiadványokat tartalmazó szakok a szakrendi katalógusokban

Szak megnevezése Katalógusok száma
Ascetici (Ascetici et spirituales, spirituales) 22
Concionatores (Concionatores et catechistae) 22
Philologi, Philosophi (Philomathi, Philosophi morales) 14
Historici (Historici profani, Historici sacri, Historici sacri et profani) 13
Poetae (Poetae et comici, Poetici cum grammatices) 10
Humanistae 9
Miscellanei (Varii) 9
Politici 7
Interpretes Sacrae Scripturae (Scripturistici) 6
Rhetores 5
Theologi (Theologi morales, Theologi morales et scholastici) 5
Vitae (Vitae sanctorum) 4
Controversistae 3
Oratores 3
Polemici 3
Classici 2
Haeretici 2
Juristae (Juristae, casistae, canonistae) 2
SS. Patres (S. Patres et ascetae) 2
Scholastici 2
Concilia, Patres, Scripturistae, Synodi 1
Dictionaria, lexica, polyanthea 1
Elegiaci 1
Epici 1
Expositores 1
Grammatici 1
Libri privati suppressae Soc. Iesu, statuta et indulgentiae 1
Lyrici 1

A szakrendi besorolás ma számos esetben különösnek tetszik. Így például Picinelli Mundus symbolicusa és Valeriano Hieroglyphicája a művek betűrendes szerkezete miatt Komáromban a Dictionaria, lexica, polyanthea szakba került.[16] Az emblematikus kiadványokat gyakran osztották a vegyes tartalmú szakokba. Így például Caussin De symbolica Aegyptiorum sapientia, Henricus Kürsch Symbologia Heroica, Pierre L’Abbé Elogia sacra, Ambrogio Marliani Theatrum Politicum, Masen Speculum imaginum, Pexenfelder Apparatus eruditionis, Picinelli Mondo simbolico, Nicolaus Reusner Symbola heroica, Saavedra Fajardo Idea principis, Georg Stengel Ova Paschalia, Valeriano Hieroglyphica és Vanossi Antal Idea sapientis című műve Győrben egyaránt a Miscellani szakban,[17] nyolc másik emblematikus nyomtatvány Budán a Varii, [11nullius certae classisban szerepel.[18] Az Imago Primi Saeculi Győrben a Historici Profani szakba került.[19] Mindez jelzi azt is, hogy a könyvtárosok nem mindig fordítottak kellő figyelmet a katalógusok vezetésére.

A recepció időbeli kereteinek pontosítása érdekében megvizsgáltuk a datált jezsuita tulajdonosi bejegyzéseket és az 1690-től vezetett, de korábbi adatokat is tartalmazó nagyszombati katalógus „annus insciptionis” rovatát.[20] Az utóbbi szerint az emblémáskönyvek beszerzésének legkorábbi dátuma 1600. Ettől kezdve az emblematikus kiadványok a kollégiumi rendszer kiteljesedésével párhuzamosan, folyamatosan növekvő számban jelentek meg a jezsuita könyvtárakban. A csúcspont a XVII. század második felére tehető. A beszerzés a XVIII. század elejétől csökkenő intenzitással, a század közepén hirtelen visszaeséssel, de szélesebb földrajzi hatókörben egészen a rend feloszlatásáig tartott.

Általános jelenség, hogy a rendházak alapítása után törekedtek az emblematikus kiadványok beszerzésére. Nagyszombatban 1632–1639 és 1691–1705 között két nagyobb beszerzési fázis különíthető el. Pozsonyban 1636–1640 között, Lőcsén 1712 körül, a viszonylag későn, 1688-ban alapított székesfehérvári rendház könyvtárában pedig az 1740-es évtized volt a beszerzés legintenzívebb időszaka. A jezsuita emblematika fénykora Magyarországon a XVII. század második felétől a XVIII. század harmincas éveiig tartott. Ezt alátámasztja a beszerzési idő és a könyvek megjelenési ideje közti különbség alakulása is. Nagyszombatban például 1632–1639 között a megjelenési és a bejegyzési idő átlagkülönbsége mindössze hét, 1668–1690 között harminc, 1691–1705 között pedig harminchárom év volt. Ez egyben utal arra, hogy a XVII. század második felétől fokozott gondot fordítottak a régebben megjelent emblematikus nyomtatványok beszerzésére.

A Ratio Studiorumban rögzített tananyag mellett az emblematika növekvő szerepet játszott a jezsuita oktatásban. Erre utal több jezsuita szerző, így például Jacob Masen retorikai kézikönyveinek sorozatos nagyszombati beszerzése: az Ars nova argutiarum kiadásaiból 1674–1692 között nyolc, a Speculum imaginum veritatis occultae kiadásaiból 1668–1690 között hat példányt írtak be a könyvtár katalógusába. Caussin De symbolica Aegyptiorum sapientiája 1622-es kölni kiadását 1631-ben, Stengel Ova Paschaliája 1635-ös müncheni kiadását 1635-ben, Drexel Orbis Phaetona 1629-es müncheni kiadását 1632-ben, Pietrasanta De symbolis heroicise 1634-es antwerpeni kiadását 1634-ben katalogizálták először.[21] A bejegyzési időpontok alapján jezsuita könyvtárba legkorábban bekerült humanista gyűjtemények voltak Valeriano Hieroglyphica (Leiden, 1594), Reusner Symbolorum Imperatorum (Frankfurt/M., 1588), Alciato Emblematum liber (Frankfurt/M., 1583), Horapollo (Paris, 1574), Becanus Opera … Hactenus in lucem non edita … Hieroglyphica (Antwerpen, 1580) és Zsámboky Emblemata [12(Antwerpen, 1569). Ezeket 1600–1632 között katalogizálták először.[22]

A nyomtatványok száma szorosan összefüggött a rendházak feladatkörével. A négy domus missionis (Bazin, Belgrád, Leopoldov, Vrbica) könyvtárában az emblematikus nyomtatványok száma sehol nem érte el a harmincat. Az oktatási intézményt működtető rezidenciák és kollégiumok könyvtárainak ellátottsága ennél lényegesen jobb volt. Az emblematikus nyomtatványok száma a tizenöt rezidenciában 15 és 45 között, a tizennyolc kollégiumban 18 és 275 között mozgott. Az alapítás ideje, a létesítmény típusa mellett a földrajzi elhelyezkedés, a politikai helyzet és a jezsuita embléma divat európai alakulása is befolyásolta a kiadványok beszerzését. A kiadványok számát tekintve az 1686 után alapított kollégiumok ellátottsága a XVII. századi rezidenciák könyvtárainak ellátottsági szintjén mozgott.[23]

További kapcsolat figyelhető meg a rendházak elhelyezkedése, szerepe, nemzetközi kapcsolatrendszere és a kiadványok száma között. A legtöbb, 275 kiadványt az 1635-től egyetemként működő nagyszombati kollégium könyvtárában őrizték. A többi jezsuita főiskola, illetve nagyobb tanulólétszámú középfokú oktatási központ (Kassa, Pozsony, Trencsén, Szakolca, Győr, Sopron, Zágráb) könyvtárában 60–100 körül volt az emblematikus nyomtatványok száma. Egyben ezek azok a rendházak, ahol huzamosabb ideig oktattak, illetőleg megfordultak azok a külföldi és magyar jezsuiták, akik emblematikus kiadványokat jelentettek meg,[24] vagy külföldi szerzők emblematikus műveit fordították magyarra.[25] Az emblematikus nyomtatványokkal legjobban felszerelt, előbb említett nyolc kollégium kivétel nélkül a töröktől tartósan nem fenyegetett, folyamatosan fejlődő területeken, a történeti Magyarország észak-nyugati, nyugati és dél-nyugati részén helyezkedett el. Ezek a kollégiumok élénk kapcsolatban álltak a szomszédos osztrák, észak-itáliai, dél-német és cseh területekkel. Könyvtáraik állománya a jobb nemzetközi kapcsolatok révén folyamatosan gyarapodott, s a tanárok cserélődéséhez és a diákok külföldi peregrinációjához hasonlóan fontos közvetítő szerepet játszottak a többi országrész kollégiumai felé.

A könyvanyag összetétele

Az említett nyolc nagy könyvtárban azonosított összesen 885 emblematikus kiadvány az egész számbavett anyag 52%-át teszi ki, a fennmaradó 48% a többi 29 hely között oszlott meg. A kiadványok és szerzők helyek szerinti megoszlása [13azt mutatja, hogy a jezsuita eredetű könyvanyag mindenütt átlagosan kétharmados többségben volt. (2. táblázat) A jezsuita részesedés legerőteljesebb Trencsénben (a kiadványok 82, a szerzők 86%-a), ami a noviciátus jelenlétével magyarázható. Legalacsonyabb a kiadványok tekintetében Zágrábban (64%), a szerzőknél Sopronban és Kassán (57–57%). Ezt Zágráb esetében az észak-itáliai humanista emblematika erőteljes hatásával, Sopronban és Kassán a protestáns környezettel hozható összefüggésbe.

2. táblázat

A jezsuita – nem jezsuita emblematikus kiadványok és szerzők nyolc könyvtárban

Ö.
Kiadványok

Hely Jezsuita Nem jezsuita
db % db %
Győr 64 65 34 35 98
Kassa 46 71 19 29 65
Nagyszombat 186 68 89 32 275
Pozsony 52 71 21 29 73
Sopron 50 72 19 28 69
Szakolca 88 77 26 23 114
Trencsén 73 82 16 18 89
Zágráb 65 64 37 36 102

Szerzők

Hely Jezsuita Nem jezsuita Ö.
% %
Győr 19 59 13 41 32
Kassa 12 57 9 43 21
Nagyszombat 29 69 13 31 42
Pozsony 18 67 9 33 27
Sopron 16 57 12 43 28
Szakolca 24 63 14 37 38
Trencsén 18 86 3 14 21
Zágráb 27 64 15 36 42

A nyolc kiemelt helyen összesen 86 jezsuita és 74 nem jezsuita szerző készítette az emblematikus kiadányokat. A többi 29 rendház anyagában további hét jezsuita és tizenhét nem jezsuita szerzőt találtunk. A teljes kiadványmennyiség tehát csaknem egyenlő arányban, 93 jezsuita és 91 nem jezsuita szerző között oszlik meg.

A jezsuita szerzők műveit gyakran több kiadásban és példányban őrizték. Ezzel szemben a nem jezsuita szerzőknél – néhány kivétellel – nem törekedtek arra, hogy műveik különböző kiadásokban és több példányban álljanak rendelkezésre. A húsz vagy annál több kiadvánnyal szereplő 36 jezsuita és 16 nem jezsuita szerző az összes szerző kb. egyharmadát teszi ki. A jezsuiták között [14nem meglepő az Európa-szerte ismert szerzők számos kiadásban megjelentetett műveinek hangsúlyos jelenléte (3. táblázat): Caussin, Drexel, Engelgrave, Hugo, L’Abbé, Masen és Sucquet művei a jezsuita emblematika befogadásának széles lehetőségét biztosították. Némileg meglepő viszont, hogy a nagyszámú német szerző (pl. Brunner, Pexenfelder, Senftleben, Stengel) mellett a kiadványok számát tekintve a francia (pl. Barry, Le Jay, Musart, Pomey), az itáliai (pl. Bovio, Giovanni Battista Conti) és a németalföldi (pl. David, Vincart, Sandt) jezsuiták is megelőzik az osztrák–magyar rendtartomány képviselőit (pl. Bischoff, Maurisperg junior, Querck). Az átlagosan képzett, különösebb irodalmi tehetség nélküli négy magyar jezsuita emblémaszerző (Gyalogi, Hevenesi, Rajcsányi, Vanossi) kiadványainak száma jóval húsz alatt van. Ez arra utal, hogy a magyarországi emblematikára jellemző, rövid terjedelmű alkalmi nyomtatványokat már a XVII–XVIII. században eltérően minősítették az alkalomhoz nem kötődő, hosszabb terjedelmű alkotásoktól.

3. táblázat

A legtöbb kiadvánnyal képviselt jezsuita szerzők

Szerző Kiadványok száma Könyvtárak száma
Jeremias Drexel 224 25
Henricus Engelgrave 187 23
Herman Hugo 98 12
Gabriel François Le Jay 87 15
Pierre L’Abbé 76 11
Jacob Masen 75 12
Antoine Sucquet 67 13
Nicolaus Caussin 46 14
Paul de Barry 45 9
Maximilian van der Sandt 37 12
Bohuslav Balbin 32 6
Jacob Balde 20 8

Ha a fenti névsort kiegészítjük a húsznál kevesebb kiadvánnyal képviselt Étienne Luzvic, Étienne Binet, Jacobus Boschius, Guillaume van Hees és Ignaz Weitenauer nevével, nagyjából előttünk áll a jezsuita emblematika magyarországi befogadását biztosító szerzők névsora. Egyben ők azok, akik közül néhánynak a művét Magyarországon is megjelentették, illetve magyarra fordították. Több szerző számottévő jelenléte nem elsősorban műveik emblematikus vonatkozásával magyarázható: Le Jay Bibliotheca Rhetoruma a jezsuita retorikaoktatás egyik alapműve volt, Pomey Pantheum mythicuma pedig a poétikaoktatásban kapott jelentős szerepet.

A legtöbb példányban szereplő művek előfordulását vizsgálva, Balbin Verisimilia humaniorum disciplinaruma, amely három különböző kiadásban (Prága, 1687, 1701 és Bécs, 1710) került be a könyvtárakba, Le Jay Bibliotheca Rhetorumával együtt alapkönyve volt a jezsuita oktatásnak. Balbin művéből Győrben [15például tíz, Szakolcán tizenkét példányt tartottak számon a katalógusok.[26] Le Jay művéből a külföldi kiadások mellett több magyarországi kiadás is rendelkezésre állt. Drexel De aeternitate considerationese (1. kiadás München, 1620) 1643-ban magyarul is megjelent. A magyar kiadás mellett az 1620-as, 1625-ös és 1631-es müncheni kiadás volt gyakori. A trencséni noviciátus könyvtárában például az 1620-as és az 1631-es kiadásból öt, illetőleg hat példányt őriztek.[27] Engelgrave emblémaprédikációinak népszerűsége versengett Drexel aszketikus műveiével, előfordulásuk gyakorisága az első helyen állló Drexel-művekét követi.

Caussin és Masen elméleti szinten is hathatott a magyar emblematikára: a De symbolica Aegyptiorum sapientia három (1623, 1631, 1654) kölni kiadásából Nagyszombatban tizennégy példányt jegyeztek be, Masentől pedig az Ars nova argutiarum (Köln, 1649, 1660, 1711), a Speculum imaginum (Köln, 1650, 1664, 1681) és a Dux viae ad vitam (Augsburg, 1686) volt meg több példányban.[28] A győri kollégium könyvtárába az első műből négy, a másodikból tíz példányt szereztek be.[29] A legtöbb művel Drexel után Sandt szerepel: a Maria Luna mystica (Köln, 1634), a Mundus fallax (Mainz, 1631), a Theologia Symbolica (Mainz, 1626), a Symbola vitae humanae (Mainz, 1627), az Aviarum Marianum (Mainz, 1630) és a Maria flos mysticus (Mainz, 1624) példányait tizenkét különböző könyvtárban katalogizálták.

Gyakori előfordulása és magyar vonatkozásai miatt kiemelhető még Sucquet Via vitae aeternae és Hugo Pia desideria című műve. Sucquet művét 1678-ban Nagyszombatban kivonatosan, rézmetszetekkel együtt adták ki. Ez a magyar nyelvű kiadás volt a leggyakoribb az 1625-ös és 1630-as antwerpeni, valamint az 1660-as augsburgi kivonatos kiadás mellett. Egy kivonatos német–latin Pia desideria 1753-ban jelent meg Pesten, Johann Baptist Huttner osztrák jezsuita fordításában.[30] Ezenkívül tudunk egy 1773-ig a pécsi rendházban őrzött kéziratos Hugo-fordításról.[31]

A magyarországi jezsuiták emblematikus művei közül Vanossi Antal filozófiájának (Idea sapientis theo-politici), Rajcsányi János polemikus művének (Itinerarium Athei), Viszocsányi Ferenc prédikációinak (Hecatombe sacra), valamint Hevesi Gábor meditációinak és szentéletrajzainak (Succus prudentiae Calendarium Marianum, Academicus Viennensis, Sanctus Ephebus) kiadásai, [16illetve példányai voltak a leggyakoribbak. Előfordulásuk messze meghaladta a magyar nem jezsuita szerzőkét. (4. táblázat)

A nem jezsuita szerzők, művek, kiadások és példányok száma jóval szerényebb volt ennél. (5. táblázat) A leggyakoribb mű itt Saavedra Fajardo Idea Principise, összesen 27 példányban. Ennek első, 1640-es müncheni kiadása 1644-ben került be a soproni jezsuita könyvtárba, s az 1642-es milánói kiadásnak a szerző által dedikált példánya is megvolt az egyik rendházban.[32] Picinelli Mundus symbolicusa, Valeriano Hieroglyphicája és Alciato Emblematum libere ugyancsak a gyakoribb művek közé tartozott. Picinelli említett művéből több kollégiumban (pl. Nagyszombat, Trencsén, Besztercebánya) háromnál több példányt őriztek. Nagyszombatban egyaránt megvoltak a mű olasz (Velence, 1678) és latin kiadásai (Velence, 1670; Köln, 1681, 1687, 1715, 1718), éppúgy, mint Valeriano Hieroglyphicája, három példányban (Lyon, 1594: két példány, Frankfurt, 1614: egy példány).[33] A legnagyobb számú emblematikus kiadvánnyal rendelkező nyolc kollégium könyvtárából nem hiányoztak a különböző Alciato-kiadások sem (Antwerpen, 1566, Lyon, 1566, Frankfurt, 1566, 1567, Párizs, 1583). A műből Nagyszombatban és Zágrábban két-két példány állt rendelkezésre.[34]

4. táblázat

Magyar emblémaszerzők a jezsuita könyvtárakban

Jezsuita szerzők Könyvtárak száma
Vanossi Antal 13
Rajcsányi János 9
Viszocsányi Ferenc 7
Hevenesi Gábor 5
Gyalogi János 4
Okolicsányi Elek 2
Nem jezsuita szerzők Könyvtárak száma
Zsámboky János 4
Lackner Kristóf 3
Berger Illés 1

[175. táblázat

Nem jezsuita szerzők a jezsuita könyvtárakban

Szerző Könyvtárak száma
Diego de Saavedra Fajardo 14
Filippo Picinelli 12
Andrea Alciato 8
Abraham a Sancta Clara 7
Giovanni Pierio Valeriano Bolzani 6
Nicolaus Reusner 5
Paolo Aresi 4
Benedictus van Haeften 3
Claude Paradin 2
Cesare Ripa 2
Jacobus Typotius 2

Legalább három példányban szerepelnek a forrásanyagban Abraham a Sancta Clara, Aresi, Otto Aicher, Stanislaus Axtelmeister, Benedictus van Haeften és Nicolaus Reusner emblematikus művei. Az európai emblematika legjobb teljesítményeinek csupán alkalomszerű ismeretéről tanúskodik a többi szerző, így Cesare Ripa, Jacobus Typotius, Claude Paradin, Jan Becan (Goropius), Jean Jacques Boissard, Joachim Camerarius (junior), Daniel Heinsius, Georgette de Montenay, Octavio Scarlatini, Paolo Giovio, Daniel Cramer és mások műveinek szórványos jelenléte. Feltűnően alulreprezentált a néhány magyar nem jezsuita emblémaszerző, ami a művek külföldi megjelenésével magyarázható. Zsámboky Emblematájából Nagyszombatba, Szakolcára és Ungvárra,[35] Lackner Kristóf műveiből pedig Sopronba, Kassára és a bécsi Pázmáneum könyvtárába jutott néhány példány.[36]

Több rendházban megvoltak a Horapollo- és a Tabula Cebetis-kiadások, valamint neves evangélikus szerzők, így például Johann Arndt és Johann Gerhard munkáinak emblematikus kiadásai. Az utóbbiak két helyen is a Haeretici szakban szerepelnek.[37] A szelektív recepció feltűnő sajátossága az angol, a francia és a németalföldi emblémaszerzők hiánya, illetőleg szórványos jelenléte. Így például egyszer sem találkozunk a katalógusokban Whitney, Peacham, Cats, Vaenius, Johann Theodor de Bry, Knesebeck, Luyken és Schoonhovius nevével. Ez önmagában is jelzi, hogy egyrészt a jezsuiták háttérbe szorították a profán, erotikus emblematikus hagyományokat. Másrészt a magyarországi emblematika elsősorban a német nyelvterülettel állt szoros kapcsolatban, amit itáliai, cseh és lengyel kapcsolatok egészítettek ki.

[18A forrásanyag időbeli megoszlásának megállapítása érdekében éttekintettük a kiadványok megjelenési idejét. A nyolc nagy könyvtárban a megjelenési idővel együtt katalogizált 829 kiadvány a számba vett összes kiadvány majdnem felét (49%) teszi ki. (6. táblázat) Az ötven éves bontás szerint hat könyvtárban a XVII. század második felében megjelent kiadványok voltak túlsúlyban, egy-egy esetben pedig a XVII., illetve a XVIII. század első felének kiadványaiból volt a legtöbb.

6. táblázat

Az emblematikus kiadványok időbeli megoszlása nyolc kollégiumban

Hely Megjelenési idő Ö. é. n.
XVI. sz. 1601–1650 1651–1700 1701–1750 1751–1773
Nagyszombat 9 102 111 43 3 268 7
Szakolca 1 8 44 52 3 108 6
Zágráb 6 33 42 19 100 2
Győr 4 19 35 27 4 89 9
Trencsén 1 40 30 17 88 1
Pozsony 6 22 23 14 65 8
Sopron 4 15 36 6 3 64 5
Kassa 16 31 47 18

7. táblázat

Az emblematikus nyomtatványok fő típusai a jezsuita könyvtárakban

Kiadványtípus Könyvtárak száma
Morális gyűjtemények, kompendiumok 29
Szentekhez kötődő kiadványok 29
Keresztény életmód bemutatása 27
Prédikációgyűjtemény 26
Fejedelmi tükör 25
Filozófiai tézisek, rendszerek 15
Egyházi tanítás, kultuszformák 13
Alkalmi nyomtatványok (családi élet, iskolai események,     uralkodói és egyházi reprezentáció) 11

A nyomtatványok tartalmi összetételét vizsgálva szembetűnő a jezsuita oktatás hangsúlyos területeihez kapcsolódó kiadványok nagyarányú jelenléte. (7. táblázat) A leggyakrabban előforduló morális gyűjtemények, kompendiumok az emberi élet alapvető erkölcsi normáit mutatják be, összegzik és közvetítik. A szentekhez, azon belül Máriához kötődő kiadványok gyakori előfordulását hasonlóképpen a rendi szükségletek magyarázzák. Az emblematikus szentéletrajzok nemcsak a kultusz terjesztését, a boldoggá- és szenttéavatások előkészítését segítették elő, hanem egyaránt szolgálták a példaképek hatásos közvetítését és [19az emlékezetben rögzítést.[38] A keresztény viselkedést, életmódot taglaló, elmélkedésre ösztönző és tanító nagyszámú kiadvány a mindennapi életvitel kialakításában és szabályozásában nyújtott segítséget. Az ilyen munkák – így pl. Musart Adolescens Academicusa (Bécs, 1744) – emblémaképei gyakran ábrázolják a tökéletes jezsuita növendéket, aki az eruditio és a virtus kettős vonzásában, a sapientia sugallatát követve törekszik a keresztény életvitel elsajátítására.

Az emblémaprédikációk nem elsősorban a diákok, hanem a jezsuita hitszónokok és az ars predicandit tanuló novíciusok munkáját segítették. Egy-egy elvont gondolat képi kifejtése a prédikáció tartalmának hatásos elmélyítését, a szélesebb rétegek oktatását szolgálta. A fejedelmi tükrök, tanácsgyűjtemények jelentős száma a műfaj magyarországi elterjedtségén kívül jelzi azt is, hogy ezek a kiadványok nagymértékben segítették a jezsuiták által nevelt nemes és polgár ifjak felkészülését életpályájukra.[39] A filozófiai tézisek és rendszerek emblematikus megfogalmazása megkönnyítette az elvont neoskolasztikus tananyag elsajátítását. Gyakoriságuk az egyházi tanítás és kultuszformák elmélyítését szolgáló kiadványokkal együtt közepesnek mondható. Ennél is kisebb arányban voltak képviselve a családi, iskolai és társadalmi élethez kapcsolódó alkalmi nyomtatványok.

Az emblematika a jezsuita oktatásban

Mindez jelzi, hogy az emblematika a jezsuiták által működtetett kulturális és oktatási rendszer egyik fontos eszköze és közvetítő csatornája. Most arra keresünk választ, hogy mi volt az emblematika helye ebben a rendszerben, s mindez hogyan valósult meg a gyakorlatban. A kollégiumokban végzett emblematika oktatás folyamatába közvetlen bepillantást engednek a különféle ajánló könyvjegyzékek. Ilyen jegyzékek a Ratio Studiorumot követő időszakban rendszeresen készültek rendi, provinciai és kollégiumi használatra egyaránt. Az észak-német rendtartomány számára 1604–1608 között összeállított jegyzékek például a Tabula Cebetis tanulmányozását a második grammatikai osztályban ajánlották. Ugyanitt Giraldus Syntagmatája, Valeriano Hieroglyphicája és Natale Conti Mythologiája az iskolán kívül is az erudició fejlesztésére szolgáló művek között szerepel.[40]

Hellmayr Antal latin nyelvtanár 1734-ben Institutio Humanistica címmel kéziratos tankönyvet szerkesztett a szakolcai jezsuita középiskola első éves [20repetensei számára.[41] Három fő része a grammatika-szintaktika, a poétika és a retorika (oratoria). A műhöz illesztett jegyzék felsorolja a scientia litteraria elsajátításához ajánlott könyveket. Egy ehhez hasonló kéziratos humanióra tankönyv töredéke az a Nagyszombatban használt Catalogus librorum, amit több tanár készített, s a XVIII. században folyamatosan bővítettek.[42] Mindkét könyvjegyzék négy fő részre tagolódik: literatura, historia, geographia és jesuitica. Emblematikus kiadványok a literatura és a jesuitica részben találhatók. Az elmélet és a gyakorlat oktatása szétválik, s az elméleti művek után az elmélet gyakorlatba való átültetését megkönnyítő művek következnek. (8. táblázat) A jegyzékek tanúsága szerint az emblematikus formáknak elsősorban a grammatica, a poetica és a rhetorica oktatásában szántak szerepet. A poétikán és a retorikán belül az egyik elkülönített, kiemelt tárgy volt az emblematika elmélete és gyakorlata. Nagyszombatban az elméletet Masen Speculum imaginuma, Picinelli Mundus Symbolicusa és Gaetano Verani Pantheon Argutiaeja alapján oktatták. A gyakorlat elsajátítását az Imago Primi Saeculi, valamint Masen, Pietrasanta, Pexenfelder, Boschius, Valeriano, Hees, Bovio, Typotius, Alciato, Zsámboky, Camerarius, Saavedra Fajardo, Picinelli és Caussi műveivel látták biztosítottnak.[43]

A nagyszombati jegyzékben felsorolt műveken kívül Hellmayr Szakolcán az elméletet Pietrasanta De symbolis heroicis, Tesauro Il Cannocchiale Aristotelicojának latin változata (Idea argutae dictionis), Camerarius Symbolorum et emblematum centuriae quatuor című munkája, valamint a Boschius-féle Symbolographia elején található Carmen didacticum és Balbin Verisimiliájának megfelelő részei alapján tanította. Hellmayr kibővítette az emblematika gyakorlati oktatását, amikor a Nagyszombatban ajánlott műveken túl az ajánlott művek közé sorolta Michael Pexenfelder Ethica Symbolicáját, Jacobus von Bruck-Angermundt Emblematáját és Alejardo Luzon de Millares Idea politicáját is.[44] Mindezek a nevek jelzik a humanista, a manierista és a jezsuita elmélet és gyakorlat egyenrangú ismeretét.

A források szerint tehát az emblematika önálló tananyag volt a jezsuita középiskolákban. Az elméletnél fontosabbnak tartották a gyakorlatot, s érvényesült a XVII. századi jezsuita elképzelések egyik fő vonása, a szimbolikus formák előtérbe helyezése.[45] A jezsuita tanárok által leggyakrabban forgatott szerzők Valeriano, Caussin, Masen, Pexenfelder és Natale Conti voltak. Ez a névsor az [21emblematika oktatásának gyakorlati meghatározottságán túl jelzi azt is, hogy a kifejezésforma átszőtte a humaniórák egész területét. Különösen jelentős szerepe volt a gimnáziumi tananyag második felében, a harmadik grammatikai, a poétikai és a retorikai osztályokban.

8. táblázat

Emblematikus nyomtatványok két XVIII. századi ajánló könyvjegyzékben

Témakör Nyomtatványok száma
Nagyszombat Szakolca
Grammatica 1 1
De copia verborum 1 1
Praecepto: de epistolis 1 1
Poetici: de tota arte poetica, vel in parte scripserunt 1 2
Poetici: de fabulis poeticis 4 5
Poetici: de epigrammate leges scripserunt 1 1
Poetici: Epigrammata scripserunt 1 3
Poetici: Elegiographi 4 6
Poetici: Praeceptores (eclogae) 1 1
Poetici: Praeceptores (satyrae) 1 1
Poetici: Praeceptores (lyrae) 1 1
De vestitu comico 2 2
Emblematum et symbolorum leges 3 8
Symbolographi 16 19
De artificiis poetic. 1 1
Praecepta rhetoricae, et orationis compon. artificium 2 4
Politico morales stylo mixto 2 3
De elogiis Praeceptores 2 4
Elogiorum scriptores 5 7
Historiae praecepta scripsere 2 2
Autores de rebus Societatis 1 1
Series Autorum supelictili eruditae serientium 5 7

Az itt kapott képet tovább árnyalják a jezsuita tanárok szobáiban tárolt könyvek jegyzékei. Ilyen jegyzék három rendházból áll rendelkezésre: 1707-ből Ungvárról, ahol teljes hat osztályos gimnázium működött, a XVIII. század közepéről Nagyszombatból, ahol gimnáziumi és egyetemi oktatás folyt, továbbá 1773-ból a szepesi rezidenciából, ahol középiskola működött.[46] (9. táblázat) Ezek a könyvek egyaránt szolgálták a tanárok egyéni érdeklődését, a nevelő és az oktató munkát. A jegyzékek szerint a jezsuiták a középfokú oktatás különböző szintjein szántak feladatot az emblematikának. A legtöbb emblematikus nyomtatvány és az emblematikát is tárgyaló poétikai, retorikai kézikönyv Nagyszombatban a poesis tanárának szobájában volt: Alciato, Natale Conti, Pontanus, Balbin, Hugo, Charles de la Rue, Caussin, Masen, Jacob Balde és Le Jay művei.

[229. táblázat

Emblematikus nyomtatványok a jezsuita tanárok szobájában

Nagyszombat, XVIII. sz. közepe Kiadványok száma
1. Professor Philosophiae 1
2. Professor Philosophiae 1
Magister Parvae 2
Magister Rhetoricae 4
Magister Poetae 120
Magister Syntaxeos 1
Magister Grammatices 4
Magister Principiorum 4
Professor Matheseos 3
Ungvár, 1707
Magistri 8
Szepes, 1773
Professor 3

1707-ben Ungváron a magisterek személyes használatára Caussin, Zsámboky, Boschius, Camerarius, Giovio és Pontanus művei szolgáltak, a szepesi rezidencia professzori szobájában pedig Engelgrave és Le Jay képviselte az emblematikát. Nagyszombatban lehetőség nyílt arra is, hogy azonosítsuk az egyes osztályok oktatói által használt kiadványokat. Eszerint a magister parvae az elemi osztályban Reusner és Balbin, a principisták tanára Balbin, Masen és Caussin munkáit használta. A grammatica és a syntaxis oktatói a már említett szerzőkön kívül Hugo Pia desideriáját, Balde Urania victrixét, Pexenfelder Apparatus eruditionisét és Natale Conti Mythologiáját használták. A legtöbb, már ismertetett emblematikus kiadványt a poétika tanára forgatta. A retorikai osztály oktatójának Balde és Pexenfelder már említett munkáin kívül egy, a passaui jezsuiták által összeállított, Templum gratiarum (Passau, 1633) című emblematikus kiadvány volt a szobájában.

Ezek az adatok jelzik azt is, hogy az emblematikus tananyag átfogta a teljes gimnáziumi oktatást. Ezt néhány használói bejegyzés is megerősíti. Így például a székesfehérvári retorika és poézis tanárok kimutathatóan használták Masen Speculum imaginumát és Pomey Pantheum mythicumát. A szepesi rezidenciában Valeriano 1649-ben bejegyzett Hieroglyphicáját először a retorikai osztály tanára, majd a syntaxisták (classis suprema grammaticae) oktatója forgatta.[47] Néhány bejegyzés azt bizonyítja, hogy a diákok is megkaptak használatra emblematikus munkákat. Így például Reusner Symbolorum imperatorum Pozsonyban Pertinger Kristóf, a filozófiai osztály tanulója, Querck emblematikus Loyola Ignác-életrajzát Nagyszombatban Kisvárday József, a retorikai osztály tanulója

[2310. táblázat

Jezsuita tulajdonosi bejegyzések az emblematikus nyomtatványokban

Szerző Kiadványok száma
Otto Aicher Theatrum funebre 1
Andrea Alciato Emblematum liber 2
Bohuslav Balbin Verisimilia humaniorum disciplinarum 140
Jacob Balde Poema de vanitate mundi 3
Jacob Balde Urania victrix 2
Jacobus Boschius Symbolographia 2
Carlo Bovio Ignatius insignium 2
Joachim Camerarius (jun.) Symbola et emblemata 2
Nicolaus Caussin De symbolica Aegyptiorum sapientia 6
Natale Conti Mythologia 3
Jeremias Drexel Opera omnia 2
Henricus Engelgrave Coelum empyreum 1
Paolo Giovio Dialoge dell’Imprese 1
Guillaume van Hees Emblemata sacra 2
Herman Hugo Pia desideria 3
Imago Primi Saeculi 2
Albert Ines Acroamatum epigrammaticorum 1
Pierre L’Abbe Elogia sacra 1
Gabriel François Le Jay Bibliotheca Rhetorum 2
Carolus Libertinus Divus Franciscus Xaverius 1
Jacob Masen Speculum imaginum 8
Jacob Masen Ars nova argutiarum 4
Michael Pexenfelder Apparatus eruditionis 6
Michael Pexenfelder Ethica symbolica 3
Filippo Picinelli Mundus symbolicus 3
Silvestro Pietrasanta De symbolis heroicis 1
Joannes de Pineda Commentariorum in Job 1
François Antoine Pomey Pantheum mythicum 2
Jacobus Pontanus Floridorum libri 8 2
Ignatius Querck Acta S. Ignatii de Loyola 1
Franciscus Reinzer Meteorologia 1
Nicolaus Reusner Symbolorum Imperatorum 2
Cesare Ripa Iconologia 1
Charles de la Rue Carminum libri 4 1
Diego de Saavedra Fajardo Idea Principis 3
Joannes Senftleben Philosophia moralis 1
Templum gratiarum 1
Emmanuele Tesauro Il Cannocchiale Aristotelico 2
Jacobus Typotius Symbola Divina et humana 1
Giovanni Pierio Valeriano Hieroglyphica 3
Bolzani
Gaetano Verani Pantheon argutiae 1
Joannes Vincartius Sacrarum heroidum epistolae 1
Zsámboky János Emblemata 2

[24és Caussin De Symbolica Aegyptiorumát ugyanott a retorikai osztály tanulói használták.[48]

A befogadás feltételeinek biztosítása mellett a jezsuita emblematika oktatás hatékonysága és gyakorlati eredményei is lemérhetők. A jezsuiták és a jezsuita iskolázottságú világi szerzők nyomtatott munkái mellett ezt tanúsítják a kéziratos diákjegyzetek és tanköltemények. Így például Pragner Ferenc nagyszombati diák 1718-ban Symbola Imperatorum címmel, a szerző nevét elhallgatva kivonatolta Reusner hasonló című munkáját. A kézirat címoldalát és utolsó lapját emblematikus rajzokkal díszítette.[49] Az iskolai gyakorlatként készült tanköltemény műfajára példaként említhetők azok a viszonylag rövid, kötött metrumú, részben emblematikus versek, amelyeket Fasciculus epigrammatum címen foglaltak egybe az 1630-as évektől kezdve Nagyszombatban. Közülük több, így például a Herculesről és a Mercuriusról szóló az „Emblema” címet viseli. A „Poema Symbolicum de Nativitate Christi” című, 16 lap terjedelmű költeményt az egykorú megjegyzés szerint a poétikai osztály 1638. január 1-jén elő is adta.[50] Itt lehet megemlíteni, hogy rendszerint a retorika tanár feladata volt az emblematikus ünnepi dekorációk elkészítése, melyben néha a diákok is részt vettek.[51]

A jezsuita iskolákban használt emblematikus kiadványok tulajdonosi és használói bejegyzései megerősítik és néhány ponton kiegészítik a korábban kapott képet. (10. táblázat) A névsor azt mutatja, hogy a jezsuita oktatás biztosította az európai emblematika széles skálájának magyarországi befogadását. A jezsuita emblematika oktatás Magyarországon használt alapmunkái a XVII. századi jezsuita „sztárszerzők”, így mindenekelőtt Masen, Caussin, Pexenfelder, Balde, Hugo és Balbin művei voltak. Ez kiegészült a humanista (Alciato, Camerarius, Conti, Giovio, Ripa, Reusner, Valeriano, Zsámboky) és a későhumanista, manierista szerzők (Aicher, Picinelli, Saavedra Fajardo, Tesauro), valamint néhány további XVII–XVIII. századi jezsuita (pl. Boschius, Bovio, Ines, L’Abbe, Querck) munkáival.

Összegzés

Az emblematika történetében eddig nem hasznosított, túlnyomórészt kéziratos forrásanyag lehetőséget adott arra, hogy regionális szinten megvizsgáljuk a jezsuita oktatás és az emblematikus gyakorlat kapcsolathálózatát. Ez a hálózat mobil rendszerként működött, s egyaránt szolgálta a művek megismerését, befogadását [25és a tanulás folyamatát, valamint a reproduktív gyakorlatot és az önálló alkotó teljesítményt. A jezsuiták hosszú időn át, következetesen és különböző szinteken tanították az elméleti és gyakorlati ismereteket, s hatékonyan összekapcsolták az ars litteraria területeivel. A humanista emblematikát fokozatosan átértelmező jezsuita gyakorlat Magyarországon némi késéssel, de XVII. századi európai jelentőségének megfelelően érvényesült.

A XVII. század harmincas éveitől a jezsuiták Európa-szerte fokozott figyelmet fordítottak az emblematikus kifejezésformák megismertetésére. E törekvések első eredményei Magyarországon a XVII. század utolsó évtizedeiben jelentkeztek szélesebb körben. Ez a megkésettség az oka annak, hogy a magyar jezsuita középiskolákban csak a XVIII. század elején jelenik meg kiérlelt formában az emblematika önálló, illetőleg az ars litterarián belüli, a poétikai és retorikai oktatással összekapcsolt tanítása. A XVIII. század első harmada után nem tűnik fel új elem az oktatásban, s a század közepén megkezdődik a kifejezésforma gyors visszaszorulása.

Az oktatási törekvések eltérő módon érvényesültek a különböző jogállású és földrajzi helyzetű rendházakban. A vizsgálat igazolta, hogy Európa más országaihoz hasonlóan Magyarországon is megtörtént az emblematikus kiadványok retorikai, didaktikus és pedagógiai felhasználása. A kiadványok változó szakrendi besorolása, a felhasználás iránti igény és annak rétegei jelzik az emblematika alapvetően funkcionális szemléletét. Mindez utal arra, hogy az európai emblematikában is jobban kell figyelni a jezsuita gyökerű átalakulásokra, az irodalmi allegorizálás kiteljesedésének és a kifejezésforma fokozatos elutasításának oktatástörténeti összetevőire.

ÉVA KNAPP
Sources for the Teaching of Emblematics in the Jesuit Colleges in Hungary

In Hungary as historically conceived there were about fifty Jesuit houses, colleges and mission stations between 1579 and 1773. These institutions were the sites of organized education or were frequented regularly by students and novices. Our sources originate from 37 different places, primarily colleges from all over historical Hungary. The main types, mostly in manuscript, are the following: (1) historical library catalogues and book lists of library stock; (2) lists of recommended books for the teaching and learning of the humanities; (3) owners’ and users’ notes and inscriptions in emblematic imprints of the Budapest University Library; (4) students’ notes and (5) didactic poems. The most valuable sources were catalogues that contained the name of the printing office and the date of entry, and those which had a special category for emblematic imprints. They constitute about 15 percent of the sources. The 150 or so emblematic imprints with notes and inscriptions of their Jesuit owner were of particular interest. Besides emblem books in the broader sense, manuals on rhetoric and poetry relating to emblematics and publications including the most important pictorial and textual sources of emblematics formed part of our investigations.

The source material, so far unexplored in the study of the history of emblematics, allowed us to examine the network of relationships between Jesuit education and emblematic practice at [26a regional level. This network operated as a mobile system and served for the familiarization with, and reception of the various works, the aquisition and passing on of learning, as well as of creative individual achievement. The Jesuits taught theory and practice systematically at various levels over a long period of time and linked them with areas within the ars litteraria. The Jesuit practice that gradually reinterpreted humanist emblematics reached Hungary with some delay but developed in line with its full significance in 17th century Europe. Beginning in the 1630s, the Jesuits throughout Europe paid increasing attention to the propagation of emblematic forms. The first results of this attempt appeared at a larger scale during the last decades of the 17th century. This delay is the reason why emblematics appeared as a mature separate discipline or an area within the litteraria, connected with the teaching of poetry and rhetoric in the Hungarian Jesuit secondary schools in the early 18th century only. No new element appears in education after the first third of the 18th century, and the emblematic forms of expression declined rapidly towards the middle of the century.

Educational attempts were implemented in different ways in the houses of various legal standing and in different geographic locations. Our investigations proved that, as in other European countries, rhetoric, didactic and educational use of emblematic publications occured in Hungary also. Varied classification of the works and the need for their use at various levels indicate a basically functional attitude towards emblematics. This calls for a greater awareness of transformations in European emblematics arising from Jesuit roots. It also gives insight into the educational historical relevance of the evolution of literary allegorization and the subsequent rejection of this form of expression. (The full English version of the study was published in: The Jesuits and the Emblem Tradition: Selected Papers of the Leuven International Emblem Conference 18–23 August, 1996. Ed. by J. Manning and M. v. Vaeck. Turnhout: Brepols, 1999.)


[1] Knapp Éva – Tüskés Gábor: Irodalmi emblematika és emblémarecepció Magyarországon 1564–1796. = Magyar Könyvszemle (112.) 1995. 142–163.; Tüskés, Gábor – Knapp, Éva: Towards a Corpus of the Hungarian Emblem Tradition (Literary emblematics and emblem-reception in Hungary 1564–1796). In: European Iconography East and West: selected papers of the Szeged international conference, June 9–12, 1993. Ed. by György E. Szőnyi. Leiden–New York–Köln, 1996. 190–208.

[2] Knapp Éva – Tüskés Gábor: Emblémaelméletek Magyarországon a XVI–XVIII. században. In: Neolatin irodalom Európában és Magyarországon. Szerk. Jankovits László, Kecskeméti Gábor. Pécs, 1996. 171–187.

[3] Polgár, Ladislaus: Bibliographia de historia Societatis Iesu in Regnis olim Corona Hungarica unitis (1560–1773). Roma, 1957.

[4] Catalogus manuscriptorum Bibliothecae Regiae Scientiarum Universitatis Budapestinensis. Tom. II. Pars 1. Catalogus librorum manuscriptorum. Bp. 1889. 210–220.

[5] Jakó Klára: Az első kolozsvári egyetemi könyvtár története és állományának rekonstrukciója 1579–1604. Szeged, 1991.

[6] Catalogus Collegii Tyrnaviensis Societatis Iesu. Saec. XVII. (1632–1690). Budapesti Egyetemi Könyvtár, Kézirattár (BEKK) Jl.; Catalogus novus librorum Collegii Tirnaviensis Societatis Iesu. Conscriptus Anno Domini MDCXC. (1690–1773). BEKK J2/1–2.; Catalogus Librorum Collegii Pazmaniani sub cura RRdor. Patrum Societatis Iesu Anno MDCLXXXI. Cura … Georgii Daneczy S. I. … descriptus. BEKK J10/11.; Catalogus Librorum Bibliothecae Collegii Posoniensis Soc. Iesu Anno D. 1639. (1639–1663). Eger, Dobó István Múzeum, Kézirattár Nr. 1.; Catalogus Librorum Collegii Cassoviensis Societatis Iesu ab anni 1660 Junio. (1660–1682). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár (OSzKK) Fol. Lat. 23.; Libri … Jesuitae S(áros) Patachini. Anno 1686. die 7 Decembr(is). Sárospatak, Tiszáninneni Református Egyházkerület Nagykönyvtára. Ms. 1227/2.; A pozsonyi, kassai és sárospataki forrásokhoz vö. Magyarországi jezsuita könyvtárak 1711-ig. I. Kassa, Pozsony, Sárospatak, Turóc, Ungvár. Szerk. Monok István, Varga András. Szeged, 1990. 1–241.

[7] Catalogus Librorum Residentiae Societatis Iesu Thurocziensis … Anno … 1704. Magyar Országos Levéltár (MOL) Acta Jesuitica E 152. 22/49.; Catalogus Librorum Residentiae Patakiensis. (1707). MOL Urbaria et Conscriptiones E 156. 107/50.; Cathalogus [!] Librorum Collegii Ungvariensis. (1707). MOL Urbaria et Conscriptiones E 156. 107=52.; A turóci, sárospataki és ungvári forrásokhoz vö. Magyarországi … I. 1990. 242–282.; Elenchus librorum in Alba-Regalensi exstintu Societatis Residentiae repertorum. BEKK J10/1.; Catalogus Bibliothecae Collegii abolitae Societatis Budensis. BEKK J10/2.; Catalogus Librorum abolitae Societatis Iesu Residentiae Comaromiensis. BEKK J10/3.; Cathalogus [!] librorum venerabilis Residentiae Eperiessiensis abolitae Societatis noviter confectus. Anno D. 1781. BEKK J10/4.; Elenchus Librorum abolitae Societatis Collegii Leutschoviensis. BEKK J10/5.; Elenchus librorum in Archivio Residentiae S. I. Nagy-Banyensis repertorum. BEKK J10/6.; Elenchus Librorum Bibliothecae Collegii Neozoliensis olim Societ. Iesu. Anno MDCCLXXVIII. BEKK J10/7.; Catalogus Librorum in Residentia Abolitae Societatis Iesu ad Sanctum Martinum Posonii adinventorum. BEKK J10/9.; Catalogus librorum Bibliothecae Collegii Posoniensis abolitae Societatis Iesu conscriptus Anno 1778. BEKK J10/10.; Catalogus Librorum in Bibliotheca Residentiae Exstinctae Soc. Iesu S. N. Patakiensis repertorum … Anno 1773. elaboratus. BEKK J10/12.; Catalogus Librorum in Bibliotheca Posegana existentium juxta praescriptus Rubricas confectus. BEKK J10/13.; Catalogus Librorum Bibliothecae Collegii Soproniensis. BEKK J10/14.; Catalogus Librorum in Bibliotheca Residentiae Solnensis Patrum antea Societatis reperibilium. BEKK J10/15.; Catalogus Bibliothecae Collegii Szakolczensis S. I. BEKK J10/16–17.; Catalogus Librorum Bibliothecae Collegii condam Soc. Iesu et Domus Probationis Trencheniensis confectus Anno Dni. 1774. BEKK J10/18:1, 2.; Novus Catalogus Bibliothecae Trenchiniensis. BEKK J10/19.; Catalogus Bibliothecae Zagrabiensis Coll. S. I. BEKK J10/20–21.; Cathalogus [!] Librorum Domus Missionis Patrum abolitae Societatis Bazinii. BEKK J98/1.; Catalogus Librorum in Bibliotheca P. P. Jesuitarum Strigoniensium conscriptorum. BEKK J98/2.; Conscriptio Bibliothecae Collegii abolitae Societatis Jaurinensis. BEKK J98/5.; Catalogus Societatis Iesu S. Patak. BEKK J98/10.; Cathalogus [!] Librorum Residentiae Szatthmár olim abolitae Soc. Iesu. BEKK J98/12a.; Catalogus Librorum Bibliothecae Residentiae Scepusiensis. BEKK J98/13a–13b.; Catalogus Residentiae Temesvariensis abolitae Societatis Iesu. BEKK J98/14a.; Regestrum Librorum in Residentia S. I. Thurocziensi. BEKK J98/16b.; Licitationale Protocollum Librorum ex Bibliotheca Conventus aboliti ordinis S. P. Jesuitarum Ginsii. BEKK J98/18.; Catalogus Bibliothecae Cassoviensis S. I. BEKK J98/20.; Novum Bibliothecae residentiae Schemniciensis. BEKK J15/6.; Elenchus librorum in missionis Leopoldopoliensis … 1773. BEKK J8.; Elenchus generalis librorum qui ex Bibliothecis, quas abolita S. I. in Regno Hungariae, et Provinciis eidem incorporatis habebat pro Bibliotheca Regiae Universitatis Budensis velut in eadem adhuc desiderati selecti sunt Budae in Bibliothecae Regiae Universitatis MDCCLXXXII. BEKK J11.

[8] Porteman, Karel: The Use of the Emblem in Jesuit Colleges. The Affixiones. Előadás az „Emblem Studies. The State of the Art.” címmel, 1995. jún. 7–11. között Wrocławban megrendezett nemzetközi konferencián.

[9] Ezeket a katalógusokat hosszabb időn át folyamatosan vezették és használták. A különféle célra készült könyvjegyzékek típusai a következők: 1. Könyvleltárak, amelyeket lezárt állományok számbavételére készítettek a további könyvtári használat igényével. Ezek egyrészt hosszabb időn át vezetett könyvtárkatalógusok másolatai, másrészt a feloszlatáskor készített katalógusok. Az utóbbiaknál előírták a rögzítendő adatok körét és rendjét. Esetenként több változatban készültek, s összeállításukkor néha figyelembe vették a korábban használt XVII. századi katalógusokat is. 2. Könyvtári katalógus igénnyel készült könyvjegyzékek. Ilyenek ott születtek, ahol a könyvek átszállításával nem bontották meg a könyvtár állományát, s az új tulajdonos újrakatalogizálta az állományt. 3. Különféle egyéb könyvjegyzékek, amelyek lehetnek a/ vagyonjegyzékek (a könyvjegyzék az inventárium része), b/ könyvtári használatra alkalmatlan abolíciós jegyzék. Ennek két altípusa az elhelyezés alapján készített lista (mint például az egyes rendtagok szobáiban talált könyvek lajstroma) és a könyvtár állományának jegyzéke. 4. Ismeretlen célra készült könyvtárkatalógus kivonatok. 5. Árverési jegyzékek (ún. protocollum licitationale). 6. Könyvtárkatalógusok alapján előzetesen kiválogatott, a Budapesti Egyetemi Könyvtárba beszállított, ott állományba vett különböző jezsuita könyvtárak állományrészeinek egyesített jegyzékei.

[10] Központi előírásra, illetőleg kéziratos retorika és poétika tankönyvek függelékeként készültek.

[11] Catalogus … Cassoviensis … 1660.

[12] Catalogus … Budensis. J10/2. fol. 119/a.; Catalogus … Szakolczensis. J10/16. 57., J10/17. fol. 72, 72/a.

[13] Catalogus … Zagrabiensis. J10/20. fol. 93/a., J10/21. 5. p.

[14] Lugduni, 1566.; Francofurti, 1567.

[15] Elenchus … Leutschoviensis. J10/5. 30., 45., 34.

[16] Catalogus … Comaromiensis. J10/3. 20.

[17] Conscriptio Bibliothecae … Jauriensis. J98/5. 114–125.

[18] Catalogus … Budensis. J10/2. fol. 127/a.

[19] Conscriptio Bibliothecae .. Jauriensis. J98/5. 74.

[20] Catalogus novus … Tirnaviensis … (1690). J2/1–2.; Ez az áttekintés 22 helyről 295 kiadvány anyaga alapján készült, ami a vizsgálatban szereplő kiadványok 17%-a.

[21] Catalogus novus … Tirnaviensis … (1690). J2/1–2. 2. 95–96., 1. 247., 250–251., 2. 427., 1. 341., 2. 246.

[22] A katalógus bejegyzések a nagyszombati, pozsonyi és zágrábi könyvtárakban készültek.

[23] Pl.: Eger: alapítási idő: 1688, emblematikus kiadványok száma: 19. Pozsega: alapítási idő: 1699, emblematikus kiadványok száma: 30.

[24] Pl.: Baranyi Pál, Bellusi István, Berzeviczy Gergely, Bossányi Wolfgang, Despotovich János, Gyalogi János, Viszocsány Ferenc.

[25] Pl.: Derekay György, Szentgyörgyi Gergely.

[26] Conscriptio Bibliothecae … Jauriensis. J98/5. 7.; Catalogus … Szakolczensis. J10/16. 44., J10/17. 57, 57/a.

[27] Novus Catalogus … Trenchiniensis. J10/19. 18–21.

[28] Catalogus novus … Tirnaviensis … (1690). J2/1–2. 1. 247., 250–251.; 2. 95., 101.

[29] Conscriptio Bibliothecae … Jauriensis. J98/5. 115., 23., 121.

[30] Sucquet, Antonius: Az örök eletnek uttya. Ford. P. Derekay György. Nagyszombat, 1678.; Hugo, Herman: Gottseliger Begierden. Übers. (Johann Baptist Huttner). Ofen, 1753.

[31] A lappangó kézirat, amelyet 1782-ben a budai Egyetemi Könyvtárban vettek állományba (Elenchus generalis … J11. 461.), talán azonos Lestyán Mózes erdélyi jezsuita (1720–1774) ugyancsak lappangó Pia desideria-fordításával.

[32] Vö. Catalogus … Soproniensis. J10/14. Polemici Nr. 16.; Az 1640-es müncheni kiadás soproni példányának tulajdonosi bejegyzése: „Collegii Soproniensis Societatis Iesu Catalogo inscriptus 1644”, a példány jelzete BEK Ca 4r 301. Az 1642-es milánói kiadás példány jelzete BEK Ca 4r 111.

[33] Catalogus novus … Tirnaviensis … (1690). J2/1–2. 2. 275., 246., 243., 231., 2. 245., 528. Novus Catalogus … Trenchiniensis. J10/19. 309–310. Elenchus Librorum … Neozoliensis. J10/7. 136.

[34] Catalogus novus … Tirnaviensis … (1690). J2/1–2. 1. 65., 83.; Catalogus … Zagrabiensis. J10/20. fol. 93/2.

[35] Catalogus novus … Tirnaviensis … (1690). J2/1–2. 2. 424.; Catalogus … Szakolczensis. J10/16–17. 56.; Cathalogus … Ungvariensis. (1707). In Cubiculo R. Magistris.

[36] Catalogus … Soproniensis. J10/14. Miscellanei Nr. 47.; Elenchus generalis … J11. 249.; Catalogus Collegii Pazmaniani … (1681). J10/11. 149.

[37] Elenchus generalis … J11. (Sopron) 183.; Novum Bibliothecae … Schemniciensis. J15/6. 26.

[38] Knapp, Éva – Tüskés, Gábor: Emblematische Viten von Jesuitenheiligen im 17./18. Jahrhundert. = Archiv für Kulturgeschichte (80.) 1998. 105–142.

[39] Hargittay Emil: A fejedelmi tükör műfaja a 17. századi Magyarországon és Erdélyben. = Irodalomtörténeti Közlemények (99.) 1995. 441–484.

[40] Lukács, Ladislaus (ed.): Monumenta Paedagogica Societatis Iesu. VII. Collectanea de Ratione Studiorum Societatis Iesu (1588–1616). Romae, 1992. 634–643.

[41] Hellmayr, Antonius: Institutio ad litteras humaniores … 1734. BEKK F 33.; Vö. Szabó Flóris: A költészet tanításának elmélete és gyakorlata a jezsuiták győri tanárképzőjében (1742–1773). = Irodalomtörténeti Közlemények (84.) 1980. 469–485.

[42] Catalogus librorum, qui ad scientiam literarum humaniorum comparandum prae reliquis utiles sunt. BEKK G114. I. 9.

[43] Catalogus librorum, qui ad scientiam … G114. I. 9. „Emblematum et Symbolorum Leges” és a „Symbolographi” című részben.

[44] Hellmayr: i. m. 489–490.

[45] Vö. Knapp Éva: A jezsuita emblémaelmélet humanista kapcsolatai. = Irodalomtörténeti Közlemények (99.) 1995. 595–611.

[46] Catalogus … Ungvariensis (1707).; Catalogus Librorum in cubiculis Religiosorum (Tyrnaviae). BEKK J3.; Catalogus … Scepusiensis. BEKK J98/13a.

[47] Masen, Jacob: Speculum imaginum. Coloniae, 1714. BEK J151.; Pomey, Franciscus: Pantheum Mythicum. Francofurt, 1732. BEK Ha 208.; Valeriano, Pierio: Hieroglyphica. Coloniae, 1631. BEK Eb 4r 859.

[48] Reusner, Nicolaus: Symbolorum… Frankfurt, 1588. BEK Hf 1781.; Querck, Ignatius: Acta… Viennae, 1698. BEK Ac 862:2.; Caussin, Nicolas: De Symbolica… Coloniae, 1631. BEK 019940.

[49] Pragner, Franciscus: Symbola Imperatorum… BEKK G15.

[50] Fasciculus Epigrammatum. BEKK H48. 87–95., 159–175.

[51] Vö. pl. Staud Géza: A magyarországi jezsuita iskolai színjátékok forrásai. III. 1561–1773. Bp., 1988. 98.