A könyvnyomtatás legkorábbi korszakában Itália a legjelentősebb országok közé tartozott. A 15. században szerepe vezető [372volt, de a 16.-ban is – német nyelvterület mögött – az előkelő második helyet foglalta el a világon. Így a régi nyomtatványokkal foglalkozóknak rendkívül fontos, hogy minél jobb áttekintéssel rendelkezzenek az akkori itáliai nyomdászok és kiadók fölött. Természetesen már eddig is jelentős irodalma volt azoknak a személyeknek, akik az “olasz csizma” területén a 16. században könyveket adtak közre. E munkák közül a legutóbbi, 1989-ben megjelent összefoglalás Fernanda Ascarelli és Marco Menato munkája volt: La tipografia del ’500 in Italia.

Most ennél is nagyobb szabású, részletesebb lexikon készül a 16. századi itáliai nyomdászokról és kiadókról. Az említett Ascarelli–Menato munka a mai Olaszország tartományainak betűrendjében, azon belül városonként, majd ott tevékenységük időrendjében sorolja fel és ismerteti az egyes személyekre vonatkozó legfontosabb tudnivalókat, egyetlen kötetben. A most ismertetésre kerülő nagyszabású vállalkozás nem a korábbi, földrajzi szempont, hanem a személyek (ill. vállalkozások) betűrendjében tárja fel a minden korábbi hasonló kiadványokban közreadottaknál lényegesebben gazdagabb ismeretanyagát.

Ez a hatalmas munka csak úgy vált megvalósíthatóvá, hogy ehhez nem kevesebb, mint 84 munkatárs segítségét vették igénybe. Az egyes személyekről szóló cikket ezek készítették. E személyek az ország legkülönbözőbb városaiban tevékenykednek, kivétel e téma nagy angol szakértője, a Londonban élő Dennis E. Rhodes. Az e kérdéskörrel foglalkozó korábbi kiadványok – szinte kizárólag – nyomtatott forrásokra támaszkodtak. Most ez jelentős levéltári adatokkal bővült, ami rendkívül fontos, hiszen az itáliai levéltárak gazdagsága a 16. századból is legendásan és számunkra irigylésre méltóan gazdag.

Mind a három szerkesztő neves szakember. Menato neve már szóba került fentebb, hiszen ő volt a társszerzője az említett legutóbbi összefoglalónak. Sandal a Pó völgye több városában is tevékenykedve (Milano, Bergamo, Brescia, Verona) széles körű ismeretekkel rendelkezik e témakörben, amelyet könyvei bizonyítanak. Zappella kimagaslóan jelentős publikációiban tárja fel e korszak rendkívül gazdag, itáliai könyvdíszítését, ezen belül is a nyomdászjelvényeket.

Ilyen széleskörű összefogásnak és szakszerű szerkesztésnek meg is lett az eredménye. A nagyléptékű munka első kötete az A–F betűcsoportot öleli fel. Belekerültek ide mindazok a személyek, akik tehát a 16. században Itáliában könyvek nyomtatásával és kiadásával foglalkoztak. Amennyiben tevékenységük a korábbi, ill. a későbbi századra is kiterjedt, úgy a lexikon a 16. századon kívül végzett tevékenységükről is tudósít.

Természetesen valamennyi cikk azonos szempontok szerint épül fel. A névformát a szakirodalom által leginkább elfogadott alakban közlik. Ezt az illető tevékenységének helye és annak időköre követi tipográfiailag jól kiemelt formában. Valamennyi cikk, amennyiben ezekhez adatok rendelkezésre álltak, mondanivalóját öt, egymástól új bekezdésben elkülönülő pontban foglalja össze.

1. Általános jellegű adatok. Névváltozatok, életrajzi adatok, más nyomdával való kapcsolatai, az üzlet és (vagy) műhely elnevezése és helye. Az ezekre vonatkozó konkrét levéltári források itt közvetlenül az adatokat követően olvashatók.

2. A kiadványok jellemzése. Ezek száma, ha ez alacsony, akkor azok egyenkénti felsorolásával, vagy akár a lelőhely közlésével. A jellegzetes műfajok megadása, filológiai és tartalmi fontosságuk (pl. első kiadás) kiemelésével. A szakirodalomban eddig bibliográfiailag ismeretlen kiadások közlése.

3. A nyomdai felszerelés ismertetése. Ide tartoznak a nyomdászjelvények, a nyomdai betűk, az illusztrációk, a kiadványok formátumának leírása, valamint minden más, ezekre vonatkozó jellegzetesség.

4. Problémák. Ebben a szakaszban olvashatók a vitatott kérdések, amelyeknek nem jutott hely az előző pontokban: pl. más nyomdásszal történő azonosítás.

[3735. Források és bibliográfia. Előbb az írott adatok levéltáron belüli, csomóra pontos lelőhelye, majd a nyomtatott szakirodalom felsorolása található itt. Ez utóbbiak rövidítésjegyzéke nem kevesebb, mint 63 teljes lapot foglal el a kötet elején. Az így idézett kiadványok száma jóval meghaladja az ezret!

A fentiekből világosan kiderül, hogy a nemzetközi nyomdászattörténet máris valóban rendkívül jelentős és fontos művel gyarapodott e hatalmas vállalkozás első kötetének közreadásával. Nagy érdeklődéssel várjuk a továbbiakat.

Borsa Gedeon