A nagyszombati egyetemi nyomda 1773-as betűmintakönyvének megjelentetése után a Balassi Kiadó újabb nyomdatörténeti ritkaságot tett hozzáférhetővé Czéh Sándor mosonmagyaróvári nyomdász múlt századi mintakönyvének kiadásával. Czéh Sándor megbecsült nyomdász volt, de nem tartozik azok közé, akiket a szakma legkiemelkedőbb képviselői között tartunk számon. Moson vármegyének viszont ő volt az első nyomdásza 1836-tól (itt ugyanis Pozsony, Győr és Bécs közelsége sokáig fékezőleg hatott önálló nyomdaipar megteremtésére). A vármegyei támogatás, a mezőgazdasági akadémia könyvigényének kiszolgálása mellett Czéh vállalkozó kedvét igen sok ponyvasorozata, naptárkiadása, továbbá kölcsönkönyvtára, 1848-as újságalapítása is jól mutatja. Az újságkiadással hamar fel kellett hagynia, nem lévén hozzá elég tőkéje, majd a nyomdaipar szabaddá válásával fokozatosan a [369naptárak és ponyvák kiadását is abbahagyta, hiszen jelentősebb kiadók, például Bucsánszky, Rózsa az üzleti lehetőségekkel jobban tudtak élni; ekkorra azonban Czéh már a dunántúli evangélikus egyház hivatalos kiadójává vált, s ez nyújtott számára biztos anyagi megélhetést. Városi tanácsosként, köztiszteletben álló nyomdatulajdonosként vonult nyugalomba.

Kisebb városokban sokszor jobban vigyáznak az értékek megmaradására: Czéh Sándor nyomdájának két, igen terjedelmes betűmintakönyve már 1910-ben a helyi múzeumba került, s ott őriznek a nyomda felszereléséből hatszáz fadúcot, valamint az egykori kölcsönkönyvtár állományának tekintélyes részét is. A betűmintakönyv azóta már elpusztult; de az illusztrációkat és könyvdíszeket tartalmazó másik nagy mintakönyv megmaradt, és a család kései leszármazottja, Helle Mária jóvoltából (aki családi örökségként a szakmát is elsajátította) most kiadásra került, alapos, levéltári kutatásokra támaszkodó kísérő tanulmánnyal, Czéh Sándor kiadványainak jegyzékével és a képek leírásával együtt.

Az illusztrációk mintakönyve nagyon gazdag anyagot tartalmaz: az eredeti számozás szerint 1-től 564-ig a vallásos könyvekhez készült illusztrációkat, majd kihagyással, gyarapodásra számítva, 601-től 1179-ig az összes többit. Valamennyi fametszet, túlnyomórészt illusztráció az egyes kiadványokhoz, kisebb részben (de ez is kétszáz fölötti számban) könyvdísz: vignetták és fejlécek. A vallásos könyvekhez készült illusztrációk (több evangéliumsorozat, szentképek, Mária-kegyképek, mise-sorozat, a keresztút állomásai, egyéb bibliai jelenetek, emblémák) leírása Szilárdfy Zoltán munkáját dicséri, akinek már két könyve is megjelent e témában (A történelmi Magyarország kegyképeinek és szobrainak tipogiája és jelentése, Bp. 1994 és A magánáhítat szentképei, Szeged 1995.). Igen érdekes, hogy Czéh Sándor mintakönyvében milyen nagy számban találhatók magyarországi, de még ausztriai Mária-kegyhelyekről készült illusztrációk is. A nem vallásos tematikájú képanyag természetszerűleg igen vegyes: a szokott naptárképeken, Aesopus-mesék illusztrációin kívül különlegesek az álmokat ábrázoló, számokat is megadó lutricédulák, a korabeli lottózás kellékei, s érdekesek a különböző népies kiadványokhoz, mesékhez, dalokhoz készült népies címlapillusztrációk. Emellett már, főleg német dalokhoz, Bécsben készült humoros karakterfigurákkal is találkozhatunk. Mivel a mintakönyv metszeteit legalább fél évszázadon keresztül használták (és, tegyük hozzá, egy lassan gazdagodó nyomdatulajdonos), jellemző a képekre a stíluskeveredés, a régi, 18. századi metszetek továbbélése és az új, modernebb, romantikus, népies, vagy városi humort tükröző, zsánerszerű ábrázolásmód megjelenése is. A leghagyományosabbnak még a mintakönyv végén található könyvdíszek mondhatók: igen nagy részüket már a 18. század második felében működő hazai nyomdáink is használták, miként arra a bevezető tanulmány, konkrét adatokkal, utal is. (Az azonban nem valószínű, hogy a legrégibbnek említett könyvdísz valóban 1706-os: stílusa annyira rokokó, hogy az évszám inkább 1766 lehet.)

A képanyagnak és leírásának fontos kiegészítője a nyomtatványjegyzék, Czéh Sándor kiadványainak és nyomtatványainak (a kettő nem mindig esik egybe) 306 tételre terjedő listája. Helle Mária ezt hét nagy könyvtár anyagából, több bibliográfiából, korabeli könyvjegyzékből ill. Czéh Sándor egy 1848-as kézírásos jegyzékéből állította össze nagy fáradsággal. (A 19. századi, század közepi, már elavultnak mondható bibliográfiáink miatt a kutatás nehézségét ezen a téren mindenképpen ki kell emelnünk.) A könyvjegyzéknél már némi hiányérzetünk van: igényes kiadványjegyzék nem nélkülözheti a könyvek terjedelmének leírását – ez nyomdatörténeti szempontból sem elhanyagolható. A kutatás állapotát pedig, ameddig az adott körülmények, lehetőségek között el lehetett jutni, tanácsos egyértelműbben rögzíteni, vagyis itt azt, hogy milyen könyveket sikerült valóban kézbe venni. Czéh Sándor kiadványainak és illusztrációs mintakönyvének összevetésénél ez alapvető kérdés. Eddig a több mint ezerszáz metszet közül [370csak 58-at sikerült kiadványhoz kötni. Helle Mária hangsúlyozza, hogy az egykori nyomtatványok jelentős részét ma már nem ismerjük: ezt a számozott ponyvasorozatok hiányzó számai is jól mutatják. A mintakönyvet kézbe vevő olvasó azonban eltöprenghet azon, hogy ha van a kiadványok között Verehrung der Hand der heiligen Mutter Anna, Drei Celler-Lieder, Az élő lelki rózsafüzér, Gonzagai Szent Alajos, könyörögj érettünk! stb. – és van Szent Anna kezéről, Mariazellről, Szűz Máriáról, Gonzaga Szent Alajosról metszet, akkor miért nincs kapcsolat köztük? Nem vették kézbe a kérdéses könyvet, vagy valóban nélkülöz a kötet minden ilyen, tartalmához szorosan kapcsolható illusztrációt? Úgy tűnik számomra, hogy főleg a vallásos nyomtatványoknál nem került sor az illusztrációk előfordulásának rögzítésére, noha – kisszámú esetben – ez a képmeghatározást is pontosabbá tehette volna. Például a különböző “bibliai jelenetek, ótestamentumi jelenetek” leírása között jól kivehető az evangélikus katekizmus öt részéhez, a tízparancsolathoz ill. a további részekhez kapcsolódó metszetanyag (195–217. és 513–527. sz. kép), sőt még – igaz, nagyon elrajzolt formában – Luther arcképe is (194. sz.). (Ez a metszet pontosan azonos egy 1830-as rózsahegyi kiadású szlovák nyelvű Luther-káté feliratozott arcképével, ami a metszet megvásárlására vagy utánmetszésére utalhat, hasonlóan a tanulmányban említett pozsonyi és más nyomdákkal azonos könyvdíszekhez.)

Czéh Sándor illusztrációinak mintakönyve mint forrásanyag ritkaság, amely egyaránt számot tarthat a nyomdászat, könyvművészet és néprajz kutatóinak érdeklődésére. Kiadása – amely a gyomai Kner Nyomdának is köszönhetően igen magas színvonalon, esztétikus formában történt – ösztönzést adhat a könyvillusztrálás hazai történetének, ennek az elhanyagolt tudományterületnek, ill. azon belül az egyes illusztrált kiadvány-műfajoknak további elmélyült kutatásához.

Pavercsik Ilona