Magyar Könyvszemle 115. évf. 1999. 3.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
A Magyar Gyermekbarát hetenként megjelenő folyóirat volt, első száma Kolozsvárott jelent meg 1843. január 3-án. A folyóirat 1844. december 31-én szűnt meg. Mindegyik száma 16 oldalból állt, és a szerkesztő minden félév végén tartalomjegyzéket készített. Az első magyar ifjúsági folyóiratot Szilágyi Ferenc szerkesztette. Szilágyi elsőségét azonban sokan megkérdőjelezték, Seelmann Károlyt tartva a magyar ifjúsági folyóirat-irodalom első nagy alakjának. Kristóf György 1938-ban megjelent cikkében[1] azonban rámutatott arra, hogy Seelmann csak lefordította a Leipziger Wochenblatt für Kinder című folyóirat első két évfolyamát, majd ezeket később kiadta egy kötetben[2]. Seelmann Károly a Wochenblattot nem szó szerint fordította, hanem rövidítve, azért, hogy a költségeket a legteljesebb mértékig csökkenteni tudja. A könyvet Bánfinénak, az [347erdélyi gubernátor feleségének dedikálta, aki maga bízta meg Seelmannt a folyóirat lefordításával. Tehát, mivel Seelmann Károly műve csak németből való fordítás, amit rövidítve, könyv formájában adott ki, ezért tekinthetjük a Szilágyi által szerkesztett folyóiratot az első magyar ifjúsági folyóiratnak.
Szilágyi Ferenc 1797. április 14-én született Kolozsvárott. Tanulmányait is szülővárosában végezte, ezután nevelő lett, és tanítói állásban költészetet tanított. Bécsbe, majd Genfbe ment tanulni, és a kolozsvári egyetemen lett tanár. Nemcsak a Magyar Gyermekbarátot szerkesztette két évig, ezen kívül az 1841. január 5-én indult Múlt és Jelen és a Hon és Külföld című folyóiratok szerkesztője is volt. A Múlt és Jelen politikai lap volt, a Hon és Külföld pedig leginkább irodalmi és tudományos folyóirat. Szilágyi az évek múlásával egyre inkább népszerűtlenebb lett, egy idő után már csak 200 előfizetővel rendelkezett. Kolozsvári tanári állását 1848-ban vesztette el aulikus politikai nézetei miatt. Elmenekült Erdélyből, és a Magyar Hírlap[3] című újságot indította meg, amit egészen 1852-ig szerkesztett. 1857 és 1861 között középiskolai főfelügyelőként működött. 1862-től haláláig (1876) tudományos munkásságának élt.
Érdekesség, hogy munkatársak hiányában a Magyar Gyermekbarát folyóiratban valamennyi cikket feltehetően maga Szilágyi írta. A kor szokásainak megfelelően a szerzők nem tüntették fel nevüket tanulmányuk végén, így a tényleges azonosítás lehetetlen.
A folyóirat programját a szerkesztő a gyermekekhez és a szülőkhöz intézi:
„E magyar fiú és leánygyermekek számára közrebocsájtott folyóirat célja szívet nemesítő, értelmet fejlesztő, ébresztő, gyönyörködtetve oktató olvasást adni kezükbe. A folyóirat anyaga általjában erkölcs, historia, földleírás és természet köréből lesz véve.”[4]
A Magyar Gyermekbarátban megjelent cikkek leginkább erkölcsi mondanivalót hordoznak, ezen kívül találunk közöttük természettudományi, illetve történelmi tárgyúakat is. A történelmi tárgyú cikkek közül kiemelkednek a magyar, s elsősorban az erdélyi történelemmel foglalkozó cikkek. Azonban a szerző nem hanyagolja el a külföldi történelmet sem, azt kiemelkedő személyiségeken keresztül mutatja be. Általában minden szám végén olvasható egy-egy rejtély (rejtvény), amire a szerkesztő megoldást várt, és esetleg egy-egy bölcs mondás, illetve erkölcsi tanulság. A cikkek ilyen arányú szerepeltetéséből az a következtetés vonható le, hogy az író tudatosan törekedett az ifjúság erkölcsi nevelésére.
A folyóiratban a cikkek címe pontosan utal a tartalomra, ezzel is megkönnyítve a gyermekek számára a tájékozódást. A címek általában tömörek és rövidek. Érdekességképpen csak megemlítenénk egy-egy cikknek a címét, így ezzel is bizonyíthatjuk előbbi állításunkat. Az erkölcsi mondanivalót hordozó cikkek közül ki lehet emelni például a hazaszeretetről való oktatást[5], a „Jó tét és halála”[6], az „Anyai szeretet”[7], a „Szülék iránti szeretet szép példája”[8] című olvasmányokat. Különösen érdekes, hogy a szerző(k) a cikkekben keverik a különböző szempontú tanításokat, ezzel is színesebbé téve az olvasmányokat. Ez jelenik meg az összes erkölcsi tárgyú tanításban, ahogy már az előbbiekben említettük, így az író az élet lehetőleg gyermekközeli példáin keresztül tanít. [348 Ezt láthatjuk például a „Barackok” című történetben[9] is, ahol az alaptörténet igen egyszerű és hétköznapi. A középpontban három testvér van, akik kapnak egy-egy barackot, és az olvasmány azt vizsgálja, hogy melyikük használja fel a legjobban a saját barackját. A történet úgy kezdődik, mint egy reális mese, ám túlságosan tanítói jellege nem teszi a gyermek számára lehetővé, hogy mint a tényleges mesékben belehelyezkedjen a főhősök szerepébe, s ő maga is velük együtt gondolkodjon és döntsön. Ez a jellemvonás érvényes majdnem az összes olvasmányra is. Igaz, hogy mindenki számára érthető helyzetekből indul ki, de a nevelői szándékot túlságosan közvetlenül alkalmazza, néhol már-már tudományos fejtegetéseket alkalmaz a szerkesztő.
Fontos kiemelni azt, hogy az újságban szereplő történetek pszichológiai szempontból teljesen alkalmazkodnak a gyermek korához, hiszen ahogy megfigyelhetjük, a történetek nem tartalmaznak már csodás, illetve varázslatos elemeket, csak reális helyzeteket.
Történelmi tárgyú cikkeket is elég nagy számmal találhatunk, azonban ezek mennyiségileg meg sem közelítik az etikai tárgyú olvasmányok számát. Ide sorolható például az I. Andrásról és I. Béláról[10], a nándorfehérvári győzelemről[11] szóló cikk. Érdekesen ötvözi a szerző az etikai nevelést a történelmi oktatással az igazságszeretetről szóló cikkében[12], amiben Nagy Sándor történelmi alakjából és tetteiből indul ki, s mutat be egy fontos értéket. Ezt a fontos jelenséget már Rousseau Emiljében is megfigyelhetjük. Rousseau is hangsúlyozza azt, hogy az erkölcsi nevelés akkor a leginkább célravezető, amikor életközeli helyzetekben zajlik és a másik módja pedig az, amikor a gyermek nagy történelmi személyiségek életútjairól, illetve tetteiről olvas. A melegről és a hidegről szóló tanításban[13] keveredik a fizikai, kémiai illetve pszichológiai megközelítés.
A természettudományi tárgyú cikkek sorába sorolandók például az angolnáról[14], a vámpírról[15], a jácintról[16], a vörösbegyről[17], szóló tanulmányok. Indokolt a tanulmány elnevezés, mert ezek az írások kimerítő részletességűek, s gyakran egész adathalmazzal szolgálnak az adott élőlényről.
Nyelvezetére az egyszerű nyelvhasználat a jellemző. A szerző a lehető legegyszerűbb szavakat és kifejezéseket használja, hogy így tegye minél érthetőbbé a többnyire erkölcsi mondanivalót tartalmazó cikkeit. Azonban később az egyszerű nyelvezet ellenére is túlságosan tudományossá válnak a cikkek. Tehát stílus tekintetében a szerző keveri a tudományos és a népszerű stílust, és a cikkek olvasása során megfigyelhető, hogy egyre inkább a tudományos stílus válik általánossá. Szilágyi a folyóirat indulásakor még törekedett arra, hogy minden száma színes és érdekes legyen, s e törekvés megvalósítása egyre inkább háttérbe szorult. Ha azonban a számokat nemcsak önmagukban, hanem például a féléves repertoárt vizsgáljuk, abban az esetben helyénvaló az a kijelentésünk, hogy a lap a cikkeknek színes változatosságát vonultatta fel.
Szilágyi cikkei a fiataloknak nehézkesek voltak, mert gyakran felnőtteknek szóló tudományossággal íródtak. Ugyanakkor észre kell venni azt az igyekezetet is, amire Szilágyi törekedett, ám nem tudott mindig tudatosan megvalósítani. Az induló lap első számai meglepően színesek és változatos témájúak voltak. De a számok szerkesztése nem volt egyenletes. Van olyan szám, amikor egyetlen egy történet jelenik meg az egész újságban, vagy egy-egy történet nem fejeződik be egy számon belül, hanem azt a szerző folytatásokban közli, esetleg egy sokkal későbbi számban, [349mint önálló cikket adja közre. A szakirodalomban ismert az az álláspont, amely ezt az egyenetlen szerkesztői magatartást tartja a Magyar Gyermekbarát megszűnési okának.[18]
Ehhez vizsgáljuk meg röviden az 1844-es év 1. félévének számait. Ez tehát a legutolsó évnek az első féléve. A cikkek a következőképpen alakulnak: Az első négy, januári számban felváltva találhatunk természettudományi, erkölcsi és történelmi tárgyú cikkeket. Az ötödik szám (I. 30.) azonban csak egy cikket tartalmaz, „A perzsák története” címmel. Az ezt követő két szám (II. 6., 13.) megint sokféle témájú. A február 20-i szám egyetlen egy cikket tartalmaz, címe: „Nemes és polgár”. A következő négy szám (II. 27., III. 5., 12., 19.) megint többféle cikket tartalmaz, azonban itt a választék és a szóródás már nem olyan sokszínű. A március 26-i és az április 2-i cikkek kiemelkednek a többi közül, mert a 26-i öt cikke közül négy erkölcsi és egy történelmi tárgyú, a 2-i négy cikke közül egy történelmi és három erkölcsi tárgyú. A következő szám (IV. 9.) két történelmi és egy erkölcsi témakörű cikket tartalmaz, majd az április 16-i három erkölcsi, egy vallásos és egy természettudományi cikket közöl. Az ezeket követő nyolc utolsó számban megint nem olyan változatosak a cikkek, és ezekben a számokban egyenként már csak két-három cikk található. A nyolc szám összesen tíz erkölcsi, hét történelmi, négy természettudományi cikket tartalmaz, valamint egy mesét. Ezeken kívül majdnem mindegyik szám közölt rejtvényt, bölcs mondásokat vagy gondolatokat.
Tehát az állítás, hogy a lap előfizető-táborának csökkenése, majd később az újság megszűnése az idő múltával egyre inkább hanyatló szerkesztői munka következménye, nem teljesen megalapozott[19]. Az erkölcsi témájú olvasmányok általában közvetlen tanító jellegűek, mintegy tanulmányszerűek, de ugyanakkor teljesen mindennapi példákon keresztül magyaráznak. Mint már említettük, ezek a cikkek nem pusztán erkölcsiek, hanem keverednek benne a filozófiai és vallási megközelítések is, ezért témájukat tekintve, nem választhatók el a cikkek teljes mértékben egymástól.
A folyóirat elemzésénél mindenképpen ki kell emelni Szilágyi Ferenc munkásságának hagyományteremtő jellegét. Lapja a kor szellemének megfelelően ismeretet terjesztett, nevelt és tanított. Úttörő volt a maga műfajában.
Kereszty Orsolya
[1] Kristóf György: Az első magyar ifjúsági folyóirat. = Magyar Paedagógia 1938. 218–223.
[2] Seelmann Károly: A jelesebb rendeken levő nevendék gyermekek jó móddal lehető taníttatásokra való Utmutatás vagy Gyermekek barátja. Lipsai 1776 beli kiadás szerént németből magyarra fordíttatott Seelmánn Károly, Károlyfehérvár Szabad Királyi Városának edgyik rendes Tanátsossa által. Első rész. Kolozsvárott és Szebenben. Nyomtattatott Hochmeister Márton Tsász. Kir. Dicast. Priv. Könyvnyomtató, 794.
[3] A korszak sajtójáról a legjelentősebb összefoglalás: A magyar sajtó története I. Szerk.: Kókay György. Bp. 1979.
[4] Az idézetet közli: Kristóf György: Az első magyar ifjúsági folyóirat. = Magyar Paedagógia 1938. 221.
[5] A hazaszeretetről. = Magyar Gyermekbarát 1844. jan. 1.
[6] A jó tét és halála. = Magyar Gyermekbarát 1844. ápr. 23.
[7] Anyai szeretet. = Magyar Gyermekbarát 1844. febr. 6.
[8] A szülék iránti szeretet szép példája. = Magyar Gyermekbarát 1844. febr. 6.
[9] A barackok. = Magyar Gyermekbarát 1844. márc. 26.
[10] I. András és I. Béla. = Magyar Gyermekbarát 1844. febr. 6.
[11] A nándorfehérvári győzedelem 1440-ben. = Magyar Gyermekbarát 1844. ápr. 2.
[12] Igazságszeretetről. = Magyar Gyermekbarát 1844. jan. 9.
[13] A melegség és a hidegség. = Magyar Gyermekbarát 1844. márc. 19.
[14] Angolna. = Magyar Gyermekbarát 1844. jan. 9.
[15] Vampyr. = Magyar Gyermekbarát 1844. jan. 23.
[16] A jáczint. = Magyar Gyermekbarát 1844. febr. 27.
[17] A veresbegy. = Magyar Gyermekbarát 1844. febr. 27.
[18] Az álláspontot Kristóf György képviseli Az első magyar ifjúsági folyóirat című munkájában. = Magyar Paedagógia 1938. 222.
[19] Az álláspontot Kristóf György képviseli i. h.