Magyar Könyvszemle 115. évf. 1999. 3.szám Vissza a tartalomjegyzékhez
Aranka György és Pyber Benedek levélváltása. Aranka György és Pyber Benedek 1799-es levélváltása Baróti Szabó Dávidnak[1] köszönhető, akivel korábban Aranka már váltott néhány levelet. Az Erdélyben született Baróti Szabó Dávidot Aranka akár Erdélyből is ismerhette, hiszen hosszú pályafutása során két ízben is tanított Erdélyben (1763–64-ben Kolozsváron, 1770–71-ben pedig Nagyváradon), mégis valószínűbb, hogy inkább írásait ismerhette, amelyek a Magyar Hírmondóban, és a kassai Magyar Museumban láttak napvilágot. Aranka és az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság irataiban először 1798 tavaszán fordult elő a neve. Aranka levélben kereste fel a távoli és bizonyos hírnévvel rendelkező honfitársát. Az időközben a tanítás terhétől megszabadult Baróti Szabó Dávid az áprilisban keltezett levelet csak megkésve, júliusban kapja kézhez a Somogy megyei Vízváron. „Az Iskola-taníttástól egészszen fel-szabadúltam… Ha Isten egészséget ád, ezután jobban érkezem a’ Magyar Litteratúrára…” – írta megkönnyebbülten az általunk mindmáig elsőnek ismert levelében.[2] Nyilván választ is kaphatott (ennek szövege ismeretlen), mert 1798. november 10-én Arankához címzett levelében[3] azt közli, hogy: „Virten, a leg kedvesebb emberemnél, Tek[intetes] Pyber Benedek úrnál fogom a telet tölteni…” A következő, december 18-án keltezett levelében főleg nyelvészeti kérdésekkel foglalkozott.
„Oh, ha tsak két három napig-is M[aros]Vásárhelyen lehetnék! bezzeg meghánynók vetnők az Orthographiát, Grammatikát Prosodiát, ’sa’t, élő nyelvvel. De ezt a’ bé nem telendő jó kivánságok közi számlálhattyuk. Engem is utol értek a’ terhesebb üdök.[4] 1739dikben születtem. Közel járunk egy máshoz. Mit írjak a’ szép Elmék és Tudós Emberekről? Erre felé, azokon kivül, a ki jött munkájokból már az újság-levelek által-is igen isméretesek, keveset tudok, a’ki a Magyar Literatúrában magát gyakorolná. T[ekintetes] Pyber Benedek Ur, midőn más foglalatosságai[5] között reá érkezik, Seneca leveleit magyarra forditgattya. Ez általam ezer köszöntést izen…”
Erre az üzenetre válaszolt Aranka György egy kelet nélküli, de még 1799-es – alább közlésre kerülő levélben. Kicsoda Pyber Benedek? Nem biztos, hogy 1799-ben Erdélyben ez teljesen világos. [344Amennyit ekkoriban Aranka tudhat róla – tudniillik, hogy szabadidejében Seneca fordításával foglalkozik, és bizonyos hírnévvel rendelkező erdélyi honfitársát egész télen vendégül látja – elegendő arra, hogy felkeltse Aranka érdeklődését. Sőt az érdeklődését csak fokozhatta az, hogy a válaszleveléből megtudta: a nyugdíjba került – most már elsősorban író Baróti Szabó Dávidot – nemcsak egy téli szakaszra, hanem hátralevő éveire szeretné a maga közelében tartani. Ez valóra is válik, Baróti enged a marasztalásnak, annál is inkább, mert az 1789. március 20-án elhunyt édesapának, Gyerkényi Pyber Ferencnek, az egykori Komárom megyei főjegyzőnek is szívesen látott vendége volt.[6] Tollforgatók, papok, írástudók gyakori vendégei a virti tuskulánumnak, és az utazó, a környéken járó vagy ide hivatalos írók: Virág Benedek, Szemere Pál, Kulcsár István és mások szívesen térnek be a Komáromhoz viszonylag közel eső Virtre, ahol élénken és barátian lehetett vitázni a magyar nyelv ügyeiről, prozódiáról, nyelvészetről, s a vendégfogadó Pyber Benedek – volt Baróti Szabó Dávid tanítvány, és az agg mester kellemes vitatkozó. 1819-ben halt meg a mester, hatvanöt éves korában, alig négy év múlva a tanítvány, Pyber Benedek. A Hazai és Külföldi Tudósítások tisztes nekrológot közölt.[7] A virti ház – írta a nekrológ – „a barátságnak és a Magyar Nyelv virágoztatásának kedves lakhelye volt…”, „ahol az elhunyt minden Magyar Literátorhoz buzgó indulattal viseltetett, és a’ magyar könyveket nemtsak betsülte, hanem költséggel is napfényre segítette…” „Nyelvünk Bajnokát, halhatatlan emlékezetü Baróthi Szabó Dávid Urat, változhatatlan szives barátsággal holtáig Uri házánál ápolgatta, és igy annak a’ gond nélkül való dolgozásra tsendes magánosságot szerzett…” Tudjuk: alkalmanként jelentős pénzzel támogatta könyvek megjelenését, tehát a bontakozó, küszködő magyar irodalom egyik ritka mecénását tisztelhette benne.
Az 1799-es Aranka–Pyber levélváltásra nem a legkedvezőbb időben kerül sor. Az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság ügyeit – Aranka előző évi csendes visszavonulása után – mások intézik, vagy kellene intézzék, s amikor a helyzettel elégedetlenkedők Arankát szeretnék látni ismét a társaság élén, a remélt „újjászületés” vagy megpezsdülés mégsem következhet be: Bécsből leállítanak mindenféle összejövetelt, de még a legártatlanabb szervezkedést is.[8] Pyber Benedek halálakor a nekrológ-író bizakodva tekintett a jövőbe: „Illy barátságos indulatú, egyenes lelkű, nyájas társalkodású Hazafit, és nyelvünk Kedvelőjét vesztettük tehát el Pyber Benedek Urban, kinek híre mind addig fenn marad, míg a Magyar Nyelvnek Árpád maradékainál bötse lészen.”
Aranka György levele Pyber Benedekhez
Tekintetes Ur,
Szép Elmék Baráttya!
Tudos Földim és jo Barátom T. Szabo Dávid Ur közelebbi Levelében jelentvén, hogy a Tek[intetes] Ur rolam Virten emlékezni méltoztatott: az illendöség Törvényéhez kivántam magamat szabni; és azt a Kegyességet, ezen tisztelö ajánlásommal viszontagolni.
Tiszteletemnek zálogaául ide zárom némely probátis gyenge Elmém játékainak: méltoztassék érdemeket nem a Vers Szerző Lélek mértékéböl; hanem ajánlo Szolgájának a Tek[intetes] Ur Tiszteletére valo készségböl mérni. A ki igen különös Tisztelettel kiván lenni
A Tekintetes Urnak és Nagy Érdemeinek
alázatos Szolgája és Tisztelöje
Aranka György
[345(Marosvásárhely, 1799.) + a kéziraton eredetileg hiányzott a pontos dátum megjelölése, idegen kézírással a levél keletkezésének színhelyéül tévesen Kolozsvár van megjelölve Marosvásárhely helyett.
Lelőhely: OSZK Kézirattár. Levelestár.
Pyber Benedek levele Aranka Györgyhöz
Virten 12dik Mar. 799.
Nagyságos Királyi Tanácsos Ur!
Szép Elmék Fénye!
Valamint nem reménlett, hogy Különös Tiszteletemre szolgált egy olly nagy érdemü, ’s Szép Munkájirol ismérös Hazánk-Fiátol, mint Nagyságod isméretlen létemre Betses Uri Levele által meg tiszteltetni. – A’ leg háladatlanabbak közé számlálandó volnék, ha olly szives emlékezetét, a’mellyre magamot minden részrül érdemetlennek vallom, a’ leg méljebb Tiszteletemnek Jelentésével nem viszonyolnám. – S Bár Nagyságodnak kivánságát mindenekben megnyugtató Felelettel szolgálhatnék! Melly Betsületemre, ’s örömömre válna! Tudom ’s minek előtte Szabónak irtt Uti Levelét olvastam volna, elöre Képzelém magamban: hogy Nagyságod Seneca forditásában tett Probáimot Kivánná látni, annak folytatására ösztönözni. De valamint magam Nagyságoddal meg ismérem ezt a ditsöséges Munkának lenni, ugy arra erötlenségemet mit tagadgyam? erösebb vállu, S nem egy ugy a Gazdaságba, ’s mások Ügyének folytatásába be merült személy, mint én Kivántatnék arra. Studia secessum. Scribentisset otia poscunt. – Sokat hátrál e felett egészségtelen állapotom; ’s ha eddig a’ szelidebb Mussákkal szorosabb Kötésre nem léptem, tám Késő-is volna abba kapni, minekutánra magam-is a 4ik Keresztet minden óránn hátam meggé tészem. – Azt nem tagadom, hogy valamint Különös Gyönyörüségem üres óráimot a Könyvek olvasásában tölteni, ugy néhai dicső emlékezetü Pétzelink[9] ösztönzésére, ’s magam mulatására probálgattam holmit Senecabol magyarra ál-tal tenni. – De már akkor látván: hogy Sajtó alá méltó forditása hic labor, hoc opus volna, minden a’féle gondolatot: hogy valaha világosságra botsássam, tökéletessen le tettem, ’s azolta igen keveset vagy semmit sem fáradtam benne. – elválik azonban, mire fordul kockám: Ki fejlődöm é Dolgaimból, vagy jobban beléjek bukok? – S attol fog fügni nálam Senecanak Magyarizatiója! – Senki miattam illy nemes Munkát félre ne tégyen. – én részemrül nem tudom reá érkezek é, de ezen kivülis szivessen meg ismérem: hogy Külömben öltöztetnék Magyarba. – Hogy én-is Nagyságod Kedvét meg ne szegjem és mivel szerencsém vagyon Közelebröl ismérkedni, tám nem hellytelenül választottam például a’ harmadik Levelét ugy a’mint ez előtt egynihány esztendökkel első kézzel öntöttem Magyarra. Magam által látom: hogy ha valahová, ide illik Horatius mondása: Limae Labor, et Mora: Hozzá toldom osztán az árvizek miátt töltött utolsó farsang napjaiban költöt enyelgésemet-is egy némelly Deák vers formájára noha meg vallom: hogy ez illyenben soha nem gyakoroltam magam és hogy ez leg első próbám. – De mivel Szabó Barátom vett rá, mit általjam Nagyságoddal, mint utána nékem-is Barátommal közleni? – ugy sem fogja sok más olvasni. – Mind az kettö távol vagyon az tökélletességnek azon pontjátol, a’mellyre Nagyságodnak velem közlött Szép versei fel hatottak. és jó-lehet, Kivált a’ Pyberi Házról érdemünkön kivül tsinált szép verseiért Nagyságodnak inkább örökös hál-adással tartozom, [346mintsem hogy azokot gyenge elmémel rostálni merészeljem, azt az egyet még-is meg fogja engedni Nagyságod hogy ki tegyem: hogy én sem hiremet, sem nevemet sem vendégemnek nem akarom, hanem külön külön mind ezeket örökömnek. Gondolom: Nagyságod sem mondá más értelemben vendégemnek, mint azon vélekedésbül: hogy T[ekintetes] Szabó Ur tsak a’ telet fogja nálam tölteni, de de én más szándékkal vagyok, ’s remélem, hogy Szabó Ur sem fogja állandó itt maradását tölteni meg tagadni. –tartozom én ezzel olly igazán néki mint nevelőmnek; mint Attyáimnak fiui engedelmességgel. Noha meg vallom: nem győzöm eléggé betsülni Anyai Nyelvünk mellett szünetlen hasznos fáradozásait, és vagy ezér Kész volnék érette mindenre; valamint Bizony minden Tudos Hazánk fiának kivánok szolgálni, a’hol tsak töllem kitelhetö.–Ha a kegyes Egek egyszer Bihar Vármegyéböl szekerem rudját bé forditanák a’ hegyes Erdélbe; melly sóhajtással Keresném fel Nagyságodat? addig-is méltoztassék azon egyenes jo Szivvel fogadni tellyes bizodalmu ki magyarázásomot, a’mellyel méltoztatott reá bátoritani, a’ Ki alázatossággal ajánlott minden Tisztelettel holtomig vagyok
Nagyságodnak
alázatos Szolgája
Pyber Benedek
Lelőhely: Kolozsvár, volt Erdélyi Múzeum Levéltára
Enyedi Sándor
[1] Baróti Szabó Dávid az Udvarhely megyei Baróton született 1739. április 10-én, és Virten halt meg nyolcvan éves korában 1819. november 22-én. Jezsuita, majd világi pap és tanár. Verseket írt, szótárt szerkesztett, Vergilius verseit fordította. Kazinczyval is levelezett. Tanított többek között Székesfehérváron, Egerben, Besztercebányán és Kassán is.
[2] A levél szövegét Éder Zoltán közölte (Benkő József nyelvészeti munkássága. Bp. 1978. 299–300.)
[3] Az 1798. november 10-i és december 18-i Arankához írt levelét Csűry Bálint adta ki (ItK 1935. 54–58.)
[4] Aranka és Baróti egy nemzedékhez tartozott. Mindketten nyolcvan évet éltek, Aranka két évvel korábban született (1737) és két évvel korábban halt meg (1817).
[5] Pyber Benedek Komárom megye főbírája volt.
[6] Tata-Tóvárosi Híradó 1888. július 28.
[7] Hazai és Külföldi Tudósítások 1823. november 5.
[8] Magyar Tudomány 1995. 9. sz. 1130–1136.
[9] Péczeli József (1750?–1792. dec. 4.): író, szerkesztő.