Magyar Könyvszemle   114. évf. 1998. 4.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

Dessewffy József köszöntő levele Batsányi Jánoshoz. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában Quart. Lat. 715. jelzet alatt található Jankovich Miklós gyűjteményéből egy különféle, könyvvé összefűzött lapokból álló kézirat: „Poëmatum tam Veterum, quam Recentiorum quae ab Hungaris scripta sunt et inedita Collectio Jankowichiana.” A kéziratban egymás után következnek különböző szerzők műveinek másolatai, némelyiknél évszám is található, a legkorábbi 1571-es, abafáji Gyulay Pál „Templum Palladis” című dialógusa. A gyűjteményen belül kisebb collectiók vannak, mint például Fejérváry Károlynak „Collectio Variorum Poematum et Epigramatum sui temporis.” De olyan érdekességek is olvashatók a kéziratban, mint Orczy Lőrinc búcsúvétele a főispáni hivataltól 1784-ben: „Dum illustrissimus Dominus Laurentius L. B. Orczy in I(ll)a provincia Albaujvariensi supremi Comitis muneri valediceret(ur) simul(atque) Illustrissimus Dominus Ladislaus L. B. Orczy in ejusdem Provinciae Supremum Comitem filius a Patre inauguraretur Devote Canebat Musa Evangelicorum Cassoviensium.”[1]

A kézirat számozása folytonos, a 90. rectótól a 100. recto levélig tart az a rész, ahol Dessewffy József ifjúkori versei olvashatók. (C. Josephi Deseöffy de Csernesz Iuvenilia Poemata.) Ez a 19 oldal kisebb méretű a többi lapnál, előtte és utána is kivágott lapok margója található. Végig egy kéz írása, 10 különböző versből álló gyűjtemény. Tartalmaz 2 költői levelet (az egyiket egy piaristához, talán Koppi Károlyhoz, a másikat Batsányi Jánoshoz), a lusta ember epitaphiumát, egy Horatius-ódát, egy leány haláláról szóló verset, egy Ovidius-parafrázist, egy Phantasia és egy De Amore című verset, egy Buda történetéről, és egy a saját születéséről írott művet. Az összes vers [408 disztichonos formában íródott. A Batsányihoz írt üdvözletnél nincs évszám, viszont az előtte lévő versnél (De morte Puellae Pestini) van: 1787. és a köszöntő utáni harmadik és negyedik versnél (De Amore, Descriptio Historiae quae Budae 1788 Contigit) is találhatunk évszámot, ez mindkét esetben 1788. Feltételezhető, hogy a többi vers is ebből a korból származik, ami azt jelenti, hogy Dessewffy 16–17 éves korában írta azokat. Ebben az időben még Batsányi is nagyon fiatal (24–25 éves), kezdő poéta volt, akinek ekkor még csak egyetlen műve jelent meg A magyarok vitézsége régiek példáival meg világosittva. (Pest, 1785.) Viszont olyan nagy volt ennek a kis munkának a sikere, hogy hatására Batsányi joghallgató társa, Berzeviczi Sándor, írt egy 36 soros disztichont, amelyet még Horányi Elek (Batsányi szeretett tanítómestere) is megemlít, sőt közzétesz.[2] Ezt a művet ismerhette Dessewffy, és esetleg még az 1788 nyarán megjelent első kötetét a Kassai Magyar Museumnak. Mindenesetre talán az egyik első köszöntője Batsányinak Dessewffy József, ám valószínűleg Batsányi nem is tudott erről a költői levélről, később egymással sosem leveleztek, s úgy tűnik, mintha nem is ismerték volna egymást személyesen.

A köszöntő vers[3] egy ifjúkorában önmagát még költőnek képzelő, majdani hatalmas műveltségét már megcsillantó, műkedvelő fiatalember írása a nála egy évtizeddel idősebb költőhöz. Dessewffy József sokkal inkább akadémia- és irodalomszervezői, s mecénási tevékenységével szerzett magának hírnevet és elismerést, mintsem verseivel. Levelezése jelentős, életrajzai és emlékbeszédei sikerültebbek. Versei szellemesek, de nyelv, s alak tekintetében gyöngék, ez a tendencia ebben a versben is megfigyelhető. Nincs kohézió, az egész vers szerkesztetlen, s hosszúra nyújtott. A klasszikus iskolai költők mellett (Vergilius, Horatius, Catullus, Tibullus) Attilát, a hunok királyát is megemlíti, s a magyar nyelvet is, és a hazát (a versben az egyik legtöbbször előforduló szó a patria), s némileg irigyen (invideo) nevezi Batsányit már ekkor a magyar vatesnak, amely szokásos formula jóval később, az Osszián-fordítások idején fogalmazódott meg Batsányi számára, s vált tudatosan vállalt költői magatartássá.

Batsányio Deseoffy Salutem

Ajkay Alinka

[1] E latin nyelvű kéziratnak a nyomtatott változata magyarul megtalálható az Országos Levéltárban: Orczy család levéltára, P szekció 519. Familiaria, 12. csomó.

[2] Horányi Alexius: Nova Memoria Hungarorum et Provincialium scriptis editis notorum. Pestini, Typis Matthiae Trattner, 1792. 321. „Legitur in hoc opusculo venustum carmen, quo Batsányio Amicus, et tunc in Jurisprudentia Socius Alexander Berzeviczi applausit, quod hoc loco exhibendum putamus.”

[3] Az átírás során a rövidítéseket feloldottam, a központozást és a nagybetűket a kézirat alapján megtartottam.

[4] a,corripe tela

[5] Virgili

[6] nec

[7] nobis