Magyar Könyvszemle   114. évf. 1998. 3.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

KÖZLEMÉNYEK

Possessori bejegyzések a debreceni Egyetemi Könyvtár 18. századi külföldi könyveiben III. (Főurak könyvei). Munkámban az 1700–1750 közötti könyvek arisztokrata possessorait ismertetem, – számba véve az ex libriseket is – az alábbi szkéma szerint:

A possessor e néven negyedik a családban, 1766-ban még élt, halála éve ismeretlen.[1]

Sztáray János Fülöp gróf

nagymihályi

(1739 – 1815)

*Bonbardus, Michael: Topographia magni Regni Hungariae olim a quondam Societatis Jesu sacerdote conscripta... Wien, 1750, Kaliwoda. (750.370)

„Comitis Joannis Philippi Sztáray de Nagy Mihály”

A gróf 1770-ben a magyar királyi helytartóságnál tanácsos, majd 1792-ben Ung vármegye főispánja volt.[2]

Abensberg – Traun Károly gróf

(18. század közepe) [280

Marivaux, [Pierre Carlet de Chamblain de]: Pharsamond ou le Don Quichotte françois.
s’Gravenhage, 1739, Vanduren. (750.022)

„Carl des H.R.R. Graf von Abensberg und Traun Herr des Herschafft Nagy Tapoltschan in Ungarn in Neitraier Comitat K.K. wirklicher Cammer Herr”. (címeres ex libris).[3]

Az Abensberg-Traun grófok 1751-ben Ferenc és Károly személyében részesültek magyar indigenátusban.[4]

Jósinczy Lajos báró

nagyváradi

(18. század közepe)

Dictys, Cretensis–Dares, Phrygius: De de bello et excidio Trojae... Amsterdam, 1702, Gallet. (780.884)

„B.[aronis] Ludivici de Josincz. A[nn]o 1764 1. Nov.[embris]. In Spe et Silentio fortitudo mea. Theca Occid.[entalis] Ord.[o] 2. Lib.[er] 19.”

A Jósinczy család az Inczédyek és a Jósikák egyik ágának egyesülése révén jött létre 1750-ben.

Lajos bárónak rendezett könyvtára lehetett, értékes állománnyal, két antikváját már korábban számba vettem.[5]

Engelhardt Godofréd báró

(18. század közepe)

*s’ Gravesande, Guilielmus Jacobus: Physices elementa mathematica, experimentis confirmata. Sive introductio ad philosophiam Newtonianam. 1–2. Leiden, 1720–1721, Vander-Janssonius. (720.088)

„Lib.[er] Baro.[nis] ab Engelhardt”

*Mariotte, Edma: Oeuvres de – –. Leiden, 1717, Vander. (720.090)

„Barone d’ Engelhardt”

A possessor hivatásos katona, Kassa város parancsnoka volt, tábornoki rangban. Kéziratos, teológiai témájú műve maradt fenn a gyulafehérvári Batthyaneumban.[6]

Esterházy Eleonóra grófnő

(1758–1820)

és fia

Sztáray Albert gróf

(1785–1843) [281

*Spectateur, ou le Socrate moderne ou l’ on voit un portrait naďf des moeurs de ce siècle. Traduit de l’anglois. 1–8. Amsterdam–Leipzig, 1745–1748, Arkstée–Merkus (750.043)

A Spectator című folyóirat[7] francia nyelvű tömörítvényének ez a példánya családi kapcsolatok révén járt kézről-kézre. A possessori nyomok mind a nyolc kötetben fellelhetők.

„Niczky (áthúzva) Sztaray (!) nèe Eszterhazy (!) N.[umero] 141.”

Eszterházy Eleonóra a cseklészi ághoz tartozott; első házasságában gróf Niczky István felesége, majd 1779 körül lett gróf Sztáray Mihály hitvese,[8] akitől Albert nevű fia született, a következő possessor.

„Ex Bibliotheca Cömitis (!) Alberti Sztáray 1807” (tipografikus ex libris).

Sztáray Albert jeles publicistaként az 1825, 1836, 1840 évi országgyűléseken szerepelt. A Dessewffy Aurél által szerkesztett Világ című politikai lapban cikksorozatot közölt.[9] Húga: Sztáray Eleonóra Dessewffy Józsefhez ment feleségül, az ő révén kerülhetett a nyolc kötet a sógor birtokába.

Starhemberg József gróf

(1778–1809)

Lussan, Marguerite de: Annales galantes de la cour de Henri Second. Amsterdam, 1749, Desbordes. (728.211)

„Joseph Starhemberg”

Az osztrák eredetű család egy ága 1723-ban nyer magyar indigenátust.[10] A possessor hivatásos katona volt, huszárezredben szolgált, Itáliában halt meg, Coneglianonál.[11]

Károlyi István gróf

nagykárolyi

(1797–1881)

Schaaf, Carolus: Lexicon Syriacum concordantiale, omnes Novi Testamenti Syriaci voces... complectens. Leiden, 1709, Müller–Boutesteyn–Luchtmans. (781.086)

„Bibliothèque du Comte Etienne Károlyi” (tipografikus ex libris)

Károlyi István egyetemet végzett, szolgált katonaként és diplomataként, viselte a főispáni hivatalt, adakozott a Magyar Tudományos Akadémia céljaira; a Szent István Társulat alapítója és a magyar írók segélyegyletének elnöke volt. Cikkei a Falusi Gazdában jelentek meg. Nagy könyvtárat gyűjtött össze.[12] [282

Almásy Pál gróf

(1818–1882)

Cicero, Marcus Tullius: Opera omnia. 4. vol. Leipzig, 1737, Martinus. (720.120)

„Almássy (!) Pál könyvtárából”

Almásy 1848-ban a képviselőház alelnöke, 1849-ben – Debrecenben – elnöke volt, ő közölte a detronizációt. A szabadságharc leverése után emigrációban élt, majd a Habsburg-ház elleni szervezkedés miatt Olmützben raboskodott. A kiegyezés után visszavonult a közélettől.[13]

Johann Gaspar Bothmer gróf

(1656–1732)

*[Bruys, François] = Plente Amour Chevalier (pseud.): L’art de connoietre les femmes. s’Gravenhage, 1730, Van den Kieboom. (750.209)

„J. G. B. de Bothmers”

A possessor politikus, államférfi, aki diplomáciai tevékenységét főként Angliában fejtette ki.[14]

Gottfried Daniel Franz Joseph Eusebius Wunschwitz báró

(1678–1741)

Henelius, Nicolaus: Silesiographia renovata. Breslau–Leipzig, 1704, Bauch. (752.117)

„Ex libris Godefridi Danielis Francisci Josephi Eusebij Liberi Baronis de Wunschwitz. A[nn]o 1705. Emi Pragae, 1705”.[15]

A Wunschwitz család német eredetű, a 17. századtól Csehországban éltek. Hősünk történelemmel, genealógiával, heraldikával foglalkozott. Komoly tudományos eredményeket ért el. 44 kötetes genealógiai gyűjteményét a cseh Országos Levéltár őrizte.[16]

Franz Ludwig Anton Lerchenfeld-Prennberg báró

(18. század első fele)

Kolligátumkötet.

1. Cortrejus, Adamus: Corporis Juris Publici Sacri Romani Imperii Germanici. Leipzig, 1710, Gross.

2. Acta publica suppleta et continuata den neunden Electorat betreffende. H. ny. n. 1710.

3. Cortrejus, Adamus: Observata historico-politico-juridica ad articulum X§ civitate vero Bremensi IIX (!). Frankfurt am Main, 1710, Gross.

4. [Harpprecht, Stephan Christoph]: Gründliche und umbständliche Information was es sowol bey.. Reichständen.. Noten wesen habe. Leipzig, 1710. Gross. [283

5. Meybusch, Gerhardt: Disputatio inauguralis de regali postarum jure ex jure civili... Leipzig, 1710, Gross.

6. Cortrejus, Adamus: Observata historico-politico-juridica, de regali postarum jure... Leipzig, 1710, Gross.

7. [Okolicsányi, Paulus]: Historia diplomatica de statu religionis evangelicae in Hungaria. Frankfurt am Main, 1710, ny. n. (789.655/1–7).[17]

„Ex Libris francisci (!) Ludovici Antonij L.[iberi] B.[aronis] de Lerchenfeld. 1710.”

A kézírásos bejegyzés alatt található Lerchenfeld heraldikus ex librise, melynek feliratából megtudható, hogy a tulajdonos a bajor kamarási és a legfelsőbb revíziós bizottság tanácsosi méltóságát viselte.[18]

Szpoliarich György herceg

(18. század második fele)

Kolligátumkötet.

1. Alvarus, Emmanuel: De institutione grammatica. Liber III. Zagreb, 1723, Pallas. (A nyelvtani paradigmák második nyelve a horvát.)

2. Alvarus, Emmanuel: De institutione grammatica. Liber III. Venezia, 1721, Corona. (753.594/1–2)

„Ex Libris Georgii Szpoliarich Principis Zag.[rabiensis]: A.[n]no D.[omi]ni 1773.”

A possessor életrajzi adatait hosszas kutatás után sem sikerült megtalálnom, családját a genealógiai szakirodalom jegyzi.[19] A könyv hazánkban a pécsi ferences konvent birtokába került a „Conventus 5 = Ecclesiensis” szövegű bejegyzés tanúsága szerint.

Ojtozi Eszter

Rövidítések

Kempelen       = Kempelen Béla: Magyar nemesi családok. 1–11. Bp. 1911–1932.

MÉL       = Magyar Életrajzi Lexikon. I–III. Bp. 1967–1981.

Nagy       = Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal.  I–XII. Pest, 1857–1865.

Szinnyei       = Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I–XIV. Bp. 1891–1914.

Wurzbach       = Wurzbach, Constant von: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. I–LX. Wien, 1856–1897. [284

[1] Nagy Iván: Lubellei és kisfaludi Lipthay család nemzedékrendje és oklevelei. Pest, 1858. XXXIII.

[2] Nagy X. 866.

[3] A jelen dolgozatban megemlített ex librisek fényképeit lásd: Ojtozi Eszter: Ex librisek a debreceni Egyetemi Könyvtár 1700–1750 közötti külföldi könyveiben. Debrecen, 1998.

[4] Nagy XI. 328. Kempelen I. 6.

[5] Comes Natalis: Mythologiae, sive explicationis fabularum libri decem. Francofurti, 1588. Wechel. Azonos possessori bejegyzéssel „Theca Merid.[ionalis] Ord.[o] 3 lib.[er] 16. helymegjelöléssel; Josephus Flavius: Opera. Francofurti, 1588. Fabricius. Vö. Ojtozi Eszter: A debreceni Egyetemi Könyvtár külföldi antikvái és possessoraik. Debrecen, 1989. 116. és 225. tételek.

[6] Szinnyei II. 1318.

[7] Szerkesztették: Richard Steele és Joseph Addison; első francia nyelvű kiadás.

[8] Esterházy János: Az Esterházy család és oldalágainak leírása. Bp., 1901. 169.

[9] Szinnyei XIII. 1124.

[10] Kempelen IX. 441.

[11] Wurzbach XXXVII. 185.

[12] Szinnyei V. 1092–1093.

[13] MÉL I. 24.

[14] Allgemeine Deutsche Biographie. Leipzig, 1875–1912. III. 197–199.

[15] Supralibros: G. D. L. B. D. W. felirattal; aranynyomású, koronás címer ágaskodó szarvassal.

[16] Wurzbach LVIII. 273.

[17] RMK III. 4721.

[18] Leiningen-Westerburg, K. E.: Deutsche und oesterreichische Bibliothekzeichen Exlibris (!). Stuttgart, 1901. 217–218. L. még a 3. jegyzetet.

[19] Bojničič, Ivan von: Der Adel von Kroatien und Slavonien. Agram, 1896. (Siebmachers Allgemeine Wappenbuch 10.) 174. Címer: 126. tábla.