Magyar Könyvszemle 113. évf. 1997. 2.szám   Vissza a tartalomjegyzékhez

FIGYELŐ

Holl Béla (1922–1997). Piarista szerzetes-tanár volt, aki az egyházi iskolák megszüntetése után egy ideig egyházi, majd világi munkahelyein vált szerzetes tudóssá, mindvégig ragaszkodva fogadalmához, rendjéhez.

1922-ben született Budapesten. 1941-ben lépett a piarista rendbe. A rend főiskoláján teológiát, a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-latin szakot végzett. 1949-ben filozófiából doktorált. Az iskolák államosítása után hitoktató volt, majd különböző helyeken (Kispest, Pestújhely, Nézsa) segédlelkész, 1956–1960 közt Vácott egyházmegyei könyvtáros és levéltáros. 1960-ban az Országos Széchényi Könyvtár külső munkatársaként az akkor indult Régi Magyarországi Nyomtatványok munkatársa lett, haláláig részt vállalt a szerkesztőség munkájában. 1975-től a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Főosztályának, 1977-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tudományos főmunkatársaként dolgozott. 1981-ben szerezte meg az irodalomtudományok kandidátusa fokozatot. 1977-től különböző egyetemeken (Szegeden, Budapesten az ELTE-n, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen) megbízott előadóként régi magyar irodalmat tanított.

Mint „renden kívüli” szerzetes (sokáig albérletben lakott, majd már nyugdíjas korban költözhetett be a rend pesti házába) idejét tudományos kutatásokra fordította. Váci könyvtárosságának terméke A kétszáz éves váci könyv (1973) című kötet. Kutatásait egy ideig meghatározta a Régi magyarországi nyomtatványok nemzetközi hírű köteteinek (1971, 1983) készítésében való aktív részvétele. Ehhez kapcsolódott a Ferencffy Lőrinc, egy magyar könyvkiadó a XVII. században (1980) című kiadvány. Ő adta ki és fordította latinból a Szentföld első hazai ismertetését, Pécsváradi Gábor Jeruzsálemi utazását (1983). Külön szeretettel foglalkozott imaszövegekkel és egyházi népénekekkel. Ő fedezte fel az időrendben második magyar nyelvű verses szövegünket (Egy ismeretlen középkori iskoláskönyv és magyar verses nyelvemlék 1433-ból – MKsz 1984), az ő kiadásában és magyarázataival jelentek meg 17. századi katolikus népénekeink (Régi magyar költők tára, 7. és 15/B kötetek, 1974, 1993).

Közép- és koraújkori irodalomtörténetről, művelődéstörténetről rendezett konferenciák rendszeres résztvevője, előadója volt. Előadásai, hozzászólásai kivételes anyagismeretét tükrözték. Nagy felkészültséggel, alapos történelmi, teológiai és nyelvi ismeretekkel rendelkezett. Szerteágazó tevékenységét folyóiratok (köztük a Magyar Könyvszemle), évkönyvek, tanulmánykötetek őrzik. Munkáit gondosan készítette el, gyöngybetűkkel írt, lapalji jegyzetei megíratlan tanulmányokat rejtenek. Élete utolsó éveiben főleg a magyarországi latin nyelvű liturgikus verses szövegemlékek kötötték le figyelmét. Sajnos nem sikerült befejeznie e művek kritikai kiadását. Reméljük, hogy a már majdnem kész munka avatott kezekbe kerül, s napvilágot lát.

Szelestei N. László [232