CSONTOS BERNADETT

Köztes lét

A vízből az eget

Kitárom magam a szeleknek
Kőként olvadok a hegyekbe
Suttogó esőt vet ki a kő
A vízből halászom ki az eget 

A vízből az eget 

Vashalom, kőbagoly
És hóhalom
Rekeszti el
A folyót
Mégis
Órákat visz el az ár
Kihalászom a vízből az eget
Beugrok nesztelen
Síkos a víz libabőrző testemen:
Vashalom, kőbagoly
És hóhalom
Miket visz
A folyó 

Hajnali Ködben
Zúzmarának Éneklek
Sosem Alvó Fákról.
Remegő Ág Ujjaikról
Az Ezüst Szél
Este Süvít Talpam Alá. 

Átsejlő 

A
bőrön
átsejlő
erek
fénye
tükrömön
siklik
tova.
Az
átsejlő
rozsdakörök
húsba
hasító
fájdalma
tompa. 

Az
ezüst
élek
vért
marnak
húsba:
forró
piros
patakot. 

A
patakot
puha
fehér
földem
vezeti
ruha
ráncon
át. 

A
ráncon
túl
a
bőr
alá
az
időn
kívül
fut
tova. 

fut
tova...