PRÁGAI TAMÁS

Az elmismásolt kínai

Tökéletesen elégedett voltam, mert végre sikerült foszforeszkáló mandzsettagombot szereznem, de azért egy jeges flip még rám fért volna, hogy az idegbetegség, lótás-futás, céltalan aktaküldözgetés és ügybuzgalomnak álcázott üresjáratok feszültségét feloldjam a központi idegrendszer hátsó zugolyában, a tarkó fölött, ahol a feszültség olyan kemény gócot hoz létre, mint egy vadgesztenye, nap mint nap, mióta a Zömörkény Gálaautó értékesítési osztályán vállaltam munkát, cégünk csaknem hetvenegy százalékos részesedést birtokol a gálaautó-piacon, és ez bizony szép! akárki akármit mondjon is, és még csak meg sem kell túlságosan erőltetnem magam, hogy az elvárt normát hozni tudjam, mit mondjak, valóságos üdülés a VYSY után, ahol egészen más volt a feladatom; még most is rossz érzés fog el, amikor erre gondolok, az elektromos hajcsavaró termékcsoport értékesítését kellett felépítenem Kelet-Ugundu régióban, csakhogy nekem az őszinteség az elvem, és ezért nyíltan megmondom, hogy még most sincs fogalmam róla, hol található Kelet Ugundu, azon túl, hogy nyilván Nyugat- Ugundu keleti szomszédságában, de őszintén meg legyen mondva, földrajzi ismereteket nem is vártak el tőlem a VYSY-nél, teljesen meggyőzte őket önéletrajzom, sőt, lehengerelte őket ez az életrajz, melyet az Önéletrajzírás felsőfokon című kiadvány segítségével készítettem, és ezért a hálámat itt is szeretném kifejezni a szerzőnek, Prof. Kanyecki Elemérnek. Nem, nem is Ugundu volt a bökkenő; hanem az, hogy az eladást sehogy sem sikerült a megkövetelt norma alapján növelnem, pedig mindent kipróbáltam már, ami egy ilyen kaliberű üzletet sikerre vihet, és már hajcsavarókkal álmodtam éjszakánként, kicsi, lila, erőszakos hajcsavarókkal, amelyek úgy nyüzsögtek rajtam, mint a kukacok, de amikor megtudtam, hogy Kelet-Ugundu lakosságának nyolcvanhárom százaléka fekete és göndör hajú, hát ez bizony derült égből villanycsapásként ért, és azonnal tudtam, hogy mit tegyek, habozás nélkül előkerestem megint az Önéletrajzírás felsőfokon című kiadványt, csakhogy a jeges flip iránti vágy néha erőteljesebbnek mutatkozik a kötelességtudatnál, mert a kötelességtudat arra késztet, hogy az ember korán hazamenjen és végre rendbe tegye azt a disznóólat, melyet otthoni irodaként használ, de az ember inkább a vágynak enged és nem az önuralomnak, és hamarosan lebaktat az alvilágba, ahol a Kék veltelini borozó található, de nem is erről akartam szövegelni, mert sejtem, hogy már biztos megint elégedetlen vagy, hogy nem azt kapod ezekben a szigorúan bizalmas jelentésekben, amivel megbíztál, de honnan tudjam, jegyzem meg, hogy mik is azok az általános hangulatképek, ugye, amelyekre kíváncsi vagy, vagy teszem azt, nem dob fel egy pár foszforeszkáló mandzsettagomb, pedig nem is olyan könnyű manapság egy ilyen bohó darabhoz hozzájutni, és majd örülnél, amikor épp sürgősen kellene, ha most elárulnám, hogy hol vettem; vagy nem érdekel Kelet-Ugundu – megjegyzem egyébként, hogy ebben alighanem rokonlelkek vagyunk. Ugundu: valami, ami összeköt. Valér úrról fogok inkább beszámolni, akinek a történeteit nap mint nap hallgatom esténként a Kék velteliniben, és Valér úr tényleg sokkal érdekesebb, mint mondjuk a VYSY vagy akár a Zömörkény Gálaautó, és amint megyek lefelé a kopott téglaburkolatú lépcsőn, már hallom is, hogy a helyén van, a hátsó fedélzeten, a pult és a játékszoba között, és éppen kijelenti, hogy a személyazonosság néha a legmegfoghatatlanabb valami, és én várom a folytatást, de Valér úr akkurátusan megvárja, hogy a ventilátor megforgassa azt a néhány, a Kék veltelini borozó műanyag lambériás álmennyezete alá szorult, életunt legyet, akiknek szemlátomást nem volt más rendeltetése a világon, mint hogy minket bosszantsanak, és azt is, hogy Durbincs Aladár a fehér billenőkapcsolóra illesztve széles mutatóujját leállítsa a zörgő motort. – Egy alkalommal  példának okáért névtelen bejelentés érkezett az ügyosztályra, melyben az állt, hogy valami Li Cio vagy Lu Cao nyomtalanul eltűnt, és tudja, szakértő úr, ezek a legkellemetlenebb esetek – engem ebben a körben ugyanis leginkább befektetési tanácsadóként ismernek –, a legnehezebb ugyanis az után nyomozni, ami nincs. Mert ha egy lefejezett hullát találnak valahol, akkor az a hulla van; vagy ha talál valaki egy, megbocsát a kifejezésért, emberkupacot, mondjuk egy halom testrészt, vagy bárminemű szerves anyagot, amiről föltételezhető, hogy egy ember földi maradványa, akkor a tudomány jelen állása mellett senki és semmi sem akadályozhatja meg, hogy annak a kupacnak a személyazonosságát megállapítsák, a DNS- minta ugyanis csalhatatlan, ha pedig, teszem azt, fölrobbanna ez a gázpalack és ez az egész kóceráj leégne a söntéspulttal együtt, és magából meg belőlem egy-egy összeégett hajcsomó vagy mondjuk egy köröm maradna, akkor az orvosszakértő megvizsgálná azt a hajcsomót vagy körömdarabot, és megmondaná, hogy ez maga volt vagy én, bár nekünk persze akkor már mi hasznunk lenne az azonosításból, vagy ha magának legalább egy ujját megtalálnák, akkor aztán az ujjlenyomat alapján igazán könnyű dolga volna annak a szakértőnek, de amikor nincs holttest, akkor szinte lehetetlen elvégezni az azonosítást, nemde? Ezért mondom, hogy nem tudhatjuk, hogy mi az, ami nincs; és ez még inkább így van a bűnesetek világában.
      Bennem már az a kérdés motoszkál, hogy hogyan tudhatja ennyire pontosan Valér úr azt, hogy mi van, és mi nincs, hol tett szert ekkora élettapasztalatra, mert egy ilyen élettapasztalat még többet ér a hablaty világában – ez az én fogalmam, bocsánat, ugye jól hangzik –, mint az önéletrajzírás, mert annak ugye az az alapja, hogy minden önéletrajz fikció, hiszen elvégre mindenki azzá válik, amivé akar, és ezért megkérdezem, hogy mi is volt a maga beosztása a rendőrségnél, Valér úr, és Valér úr felhúzza az orrát, majd egy pillanatra elhallgat, és csak azután folytatja a mondatot, fogalmazó voltam, jelenti ki határozottan, én persze nem vallom be, hogy valóságos aranybánya nekem, és csak áldani tudtam a jó szerencsét, amely egy délután a Kék veltelini borozóba vezérelt, és míg mások bizniszen spekuláltak, én kiveszem a szabadságomat és hónapokon keresztül Valér úr történeteit hallgatom, egy igazi író lehetne ez a Valér úr, már akinek ez mond valamit, ha nem rühellné annyira az írást, csak a szöveg, a szöveg, a szöveg, és télen-nyáron halszálkás zakóban jár és széles, feltűnő mintázatú nyakkendőben, és már azt is megengedi magának, hogy ne törődjön a zakó gallérjának tisztaságával, pedig ez Kanyecki szerint egy súlyos testi sértéssel felér, és a tarkójára fésüli azt a néhány szál hosszú, ősz haját, hogy eltakarja a nyak két oldalán szépen fejlődő pihéket, de a kapitányságon eltöltött hosszú évek alatt az ügyiratok száraz és szikár nyelvétől megundorodott, és ezért nem ír, ellenben valóságos élő gyűjteménye a különös eseteknek, és még hálás is, hogy meghallgatom, bár azzal nincs tisztában, hogy gátlástalanul kizsákmányolom, mivel a hablaty világában élünk, és a tőle szerzett információt továbbadom egy újságírónak, akinek nagyobb összeggel tartozom egy rosszul elsült tranzakció miatt, és aki Valér úr vallomásait felhasználja a rendőri túlkapásokat leleplező cikksorozatában, amely a ***-i Napló szombati mellékletében jelenik meg, és engem még szórakoztat is, hogy ha Valér úr történetesen olvassa a ***-i Naplót, akkor bizonyára azt hiszi, hogy én vagyok az az újságíró, bár azt hiszem, Valér úr egyáltalán nem olvas újságot, fogalmazó voltam, fogalmazza meg Valér úr, ezért az esetek az én kezemen mentek keresztül; és higgye el, hogy a fogalmazónál tájékozottabb ember nincs a kapitányságon, éppen ezért lepett meg a kínai eltűnése; nem értesültem ugyanis arról, hogy az utóbbi hetekben bármiféle viszály tört volna ki a kínai kolóniában – mondja Valér úr a Kék velteliniben.
      – Márpedig a bejelentések határozottan ebbe az irányba mutattak. A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség adta át az ügyet, és mindannyian tudjuk, mennyire kell a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség ügyeit komolyan venni. Panasz érkezett, hogy valami Li Tsi vagy Ho Tao – nem, mégis inkább Li Tsi, Ho Tao az a kínai volt, akit felfűrészeltek – szóval ez a Li Tsi gyanús, nyelvtanári végzettséggel rendelkezik és angolórákat ad, de csakis az interneten keresztül, érti, szakértő úr, afféle távtanár, és a diákok nagyon elégedettek is vele, mármint az óráival, semmi probléma, a tanulók tanulnak és vizsgáznak, ahogy ez az oktatás esetében lenni szokott, csakhogy egy alkalommal Li Tsi helyett egy másik Li Tsi jelentkezett be, hogy ő tartja meg az órát, ami persze az interneten keresztül nem is annyira feltűnő, ismeri bizonyára a webkamerát, hát ez egy kicsi képet produkál a képernyőjén, kipróbáltam, hát annyira elmosódott az a kép, ami azon a kis kamerán átmegy, hogy anya legyen a talpán, aki a saját egyszülött gyermekét felismeri, és tegyük még hozzá, hogy egyik kínai olyan, mint a másik, tehát ezzel le is zárhattuk volna az ügyet, ha a tanulók nem panaszkodnak, hogy ez a Li Tsi azért mégsem ugyanaz, és most már egyik alkalommal rövid, platinaszőke frizurával, azután meg vállig érő göndör hajkoronával érkezett, ami persze szintén Li Tsi magánügye, ha maga akkora orrkarikákat fűz az orrlikába, hogy azon keresztül tudja a szájába szippantani a spagettit, ahhoz is kinek mi köze, ugye, de akkor már több nyelviskola hallgatói panaszkodtak, hogy elegük van Li Tsiből, aki mindig más; és ezért át is adtuk az esetet az adóhatóságnak. Hiszen ebből az aspektusból az ügy gazdasági oldala domborodik ki, mint egy formás női mell, már ha ez magának mond valamit, megbocsásson, nem ismerem a szexuális beállítódását, mert gyanakodni kell, hogy ha Li Tsire panaszok érkeznek a Nyelvadu, a Nyelvász, a Prolilingva, az Excalibur, az Angolulfolyékonyan és a Top Hen English nyelviskola hallgatóitól is, akkor az a Li Tsi vagy valóban dzsolidzsóker, vagy valami nagy svindli van a dologban, és a svindli statisztikai valószínűsége lényegesen nagyobb, mint a csodáé, sőt, sok esetről a statisztikán  felül is kiderül, hogy svindli, de alig telt el egy hónap, és az adóhatóság nagy bosszúságunkra visszaadta az ügyet, mert rendben találta Li Tsi papírjait, aki tényleg órát vállal a  Nyelvadu, a Nyelvász, a Prolilingva, az Excalibur, az Angolulfolyékonyan és a Top Hen English nyelviskolánál, de hát ezt ugye nem lehet megtiltani neki, és papíron, ahogy ez lenni szokott, minden olajozottan folyt – de akkor már nekünk tényleg nagyon bántotta a csőrünket ez a Li Tsi, különösen amikor a Top Hentől az a panasz érkezett, hogy az oktató kakastaréjszerű punk frizurával jelent meg a számítógép kamerája előtt, és ezt a hallgató kifejezetten női diszkriminációnak érezte, mert ő nem véletlenül jelentkezett abba a nyelviskolába, amely magát a felső tízezerhez tartozó hölgyek szakértőjének nevezi, és ezért joggal kéri ki magának a kakastaréjt, már azért a pénzért, és erre azt mondja nekem az ügyosztályvezető, hogy szállj már rá erre az ügyre, Valér, tudjuk már meg végre, kicsoda ez a Li Tsi... És én persze nekiláttam, mert mondom, már engem is erőteljesen érdekelt az eset, de ami azt illeti, ez a történet nem is volt annyira egyszerű, maga például mit tett volna a helyemben, szakértő úr? Hiszen ez a maga területe, és mondja csak, afféle banki behatolásokkal is foglalkozik? ...de nekem nincs kedvem reagálni erre a provokációra, mert Aladár már rázza azt az édes flipet, tudom, édes alkoholt inni érzelmi gyengeségre utal, de ezt az egy kilengést hadd engedjem meg magamnak, és Aladár igazán mestere a pikáns italoknak, nem is várná az ember ezt egy ilyen pincegödörben, mint a Kék veltelini, ahol azért a fal tövében egyén salétromos a téglaburkolat, igaz, a hatalmas fekete táblán a pult mögött csaknem nyolcvan koktél címsora szerepel, nem is gondoltam volna, hogy ennyiféle koktél létezik, ismeretlen nevek, mintha régi kalózok és elsüllyedt hajók neve volna valamennyi, ugyan ki iszik itt koktélt? jószerével senki, Aladár jobb időket látott shaker poharai a bárpult szélén porosodnak, hát nehéz magyarázatot találni erre az Aladárra is, állítólag az anyjával él egy másfél szobás szuterénban, és semmi egyéb ambíciója nincs, mint hogy az anyjával ebédeljen és megfürdesse esténként, mert az anyja ágyhoz van kötve, ezt persze az úgynevezett menő helyeken nem tolerálják, és én a második flipre koncentrálok és csak arra figyelek fel, hogy Valér úr kijelenti, hogy békával álmodni: háborúság, és békát kuruttyolni hallani megcsalatást jelez, kő alatt találni viszont nagy bevétel, de hogy ő már nem emlékezik, hogy kő alatt volt az a béka vagy nem, ám ennek ellenére beiratkozott angol tanfolyamra a Nyelvadu, a Nyelvász, a Prolilingva, az Excalibur, az Angolulfolyékonyan és a Top Hen English nyelviskolába is, ámbár az utóbbiba csak azzal a feltétellel vették fel, ha megesküszik rá, hogy valóban transzvesztita, pedig mekkora rizikó! mert arra aztán igazán nincsen garancia, hogy összeakadjon Li Tsivel, de legalább, gondolta,  megtanul angolul, úgyis mindig nyaggatják az ügyosztályon, mert a fogalmazói státusz az EU-ban nyelvvizsga-köteles, mondja, szakértő úr, maga szerint mennyi a matematikai valószínűsége annak, hogy összefussak Li Tsivel egy tanfolyamon, na ugye! Látja! Perzse, hogy elenyészően csekély, de ami velem történet, az már tényleg megér egy misét; ugyanis a Nyelvadu, a Nyelvász, a Prolilingva, az Excalibur, az Angolulfolyékonyan és a Top Hen English nyelviskolában egyaránt Li Tsi jelentkezett be, amikor a webkamerát bekapcsoltam, pedig a Prolilingvába speciális szaknyelvi képzésre jelentkeztem be, motorszerelőknek, a Top Hen pedig csak manikűr-angol tanfolyamra tudott vállalni, engedélyezem a kamerát, villan a képernyő, ott áll velem szemben Li Tsi a Nyelvaduban, vékony, beesett arcú fiatalember, a korát nem tudom megítélni, mert nekem semmit sem mondanak ezek a keleti arcok, az Excaliburban viszont Li Tsi már szőkére dauerolt nő, másfél órával később pedig egy szumóbajnok tart nekem motorszerelő-angol szaknyelvi tanfolyamot... karistolja, szakértő úr, micsoda slamasztikába keveredtem? Minden egyes tanfolyamon Li Tsi tanított, pedig ennek a valószínűsége lényegében a nulla felé tendál, számolja csak ki, hat nyelviskola, mindegyiknél dolgozhat húsz-harminc nyelvtanár, matematikussal is konzultáltam az ügyben, az mondott nekem valami ezreléket, hogy ennyi az esélye Li Tsinek, de nekem meg már igazán beindult a fantáziám, kimentem egy régi haverhoz, aki hamis dokumentumokkal kereskedik, tudja, forgalmi engedély, diploma, útlevél, efféle, tőle szoktam megtudakolni az árfolyamokat, amikor frissíteni kell az adatállományt és a statisztikákat, mondom neki, nyelvtanár diplomára lenne szükségem, gyanakodva rám néz, nem beugratás-e vagy hecc, de meggyőzöm, semmi beugratás, fizetőképes vevő vagyok, mikorra lenne meg, délután már jelentkezem is a Nyelvadu, a Nyelvász, a Prolilingva, az Excalibur, az Angolulfolyékonyan és a Top Hen nyelviskolába nyelvtanárnak, az utóbbi helyen persze parókában megyek az interjúra, mert ezeket a formalitásokat itt a mi térségünkben nagyon be kell tartani, ha valaki nő, akkor legyen nő tetőtől talpig, a hatból négy helyre máris felvesznek, szakértő úr, ez aztán az eredmény, nem? Hogy még megmukkanni sem tudok angolul, de hát ilyen világ van, a papír, az papír, és most jön a nagy leleplezés, ne csak kortyolgasson, hanem figyeljen, mert ezért mondom el ezt az egész történetet, az adminisztrátor közli velem a Prolilingvánál, hogy Li Tsi nevére van engedélyezve a nyelvoktató program, vagyis így van engedélyük nekik, ezért Li Tsi neve alatt fogok tanítani, ha nincs ellene kifogásom, a papírokat is így állítja ki, de ne aggódjak, nincs semmi átverés, hó végén rendesen megkapom a pénzem, és ugyanígy járok az Excaliburnál és a Nyelvásznál is, a Top Henhez nem sikerül bekerülnöm, mert, tudja, nagyon ügyetlenül mozgok magassarkúban, megbotlottam a küszöbben és csaknem feldöntöttem egy iratállványt, de a virágvázából még így is kifolyt az összes víz a fénymásolóra, a Nyelvadunál viszont ismét csak Li Tsi lettem, mert ők viszont már az Excalibur oktatási engedélyét engedélyeztették egyszerűsített eljárással, vagy hogy is megy ez, nem vagyok oktatásügyi szakértő, de ennek utánanézettem az ügyosztályon, és kiderült, hogy jelenleg száznyolc angol nyelvoktatás engedély fut kis térségünkben Li Tsi nevével, és ezért én nyolc előmeneteli pontot kaptam, mert valamelyik agyas bubu kitalálta, hogy előmeneteli pontokban számoljuk a nyomozati teljesítményt, és a nyelvoktatás engedélyezési folyamatát sürgősen megreformálták.
      Gondolja, hogy valami nyugodt lettem ettől az eredménytől? Hát korántsem! Most kezdett bennem körvonalazódni a rejtély természete, ha érti, hogy mire gondolok, mert eddigi kérdéseink a rejtély felszínét súrolták. Most ébredtem rá, hogy Li Tsit elmismásolták. Hol van a valódi Li Tsi, akinek a nevét annyian eladminisztrálták, vagy hogyan is fejezzem ki magam, hol él ez a nagyon népszerű személy, aki  önmagában egy nagyhatalom, egy csúcstanár, aki, ha saját lábára állna, bármikor letarolná az egész nyelvpiacot? De engem nem a kópia érdekelt, az engedélyezési eljárás során megsokszorozott Li Tsi, hanem az eredeti, érti, és ezért folytattam a nyomozást saját szakállra – csaknem eredmények nélkül. Néhány másodperc alatt kiderítettem, hogy Li Tsi 2003. június 11-én kapott ideiglenes tartózkodási engedélyt, majd szokatlanul hamar megszerezte az állampolgárságot, persze, fiktív lakcímen bejelentkezve – a Sörhajó utca 11. szám azóta régen lebukott mint fiktív lakcím és cégszékhely-hotel. Pár napra rá átszólt egy kolléga, hogy Li Tsit 2005-ben megbírságolták tilos parkolásért, de bérelt autó volt, és ezzel aztán el is veszett minden nyom. Se bankkártya, se mobiltelefon, semmi... egy ember, akinek sem az eltűnése, sem a megléte nem bizonyítható, és a sors pikantériája, hogy az az angoltanári diploma, amit a Readingi Egyetemen adtak ki, természetesen hamis volt, úgyhogy ilyen értelemben az összes Li Tsire alapozott nyelviskolai engedély hamis... És most itt van akkor ez a Li Tsi nevű fantom, itt él vagy nem él a közvetlen környezetünkben, mint egy negatív forma, épp csak hogy nyomot hagyott az időben, de azóta nem jelentkezik, olyan, mint egy horpasz, nem hogy bűnt, de még csak kilengést sem követ el, egyszerűen nem ad életjelet, és én bárkivel beszélek, titokban attól tartok, hogy lehúzza az arcáról a tökéletesen megtévesztő maszkot, és a maszk alól Li Tsi arca bukkan elő, amit senki sem ismer, úgyhogy nagyon kérem, amikor magával beszélek, ne kapjon hirtelen a fejéhez és ne vakarja meg a fejét, ugye megérti ezt a szerény kérésemet, szakértő úr – én pedig kikortyolom a flipet és a mandzsettagombokat a belső zsebembe teszem, kínosan ügyelve, hogy nehogy mellmagasság fölé emeljem a mancsaimat, és megkérdezem Valér urat, hogy szerinte mit jelent az, hogy „hangulatjelentés”.