Etűd
1.-oda-
Feléd a másodikra megyek,
a lépcsőház barátságosan
tekeredik rám,
te pedig lebűvölöd rólam.
A problémák
maguktól megoldódnak errefelé,
ahogy gyakorlat közben
a gyűrűkötelek,
ahogy a cipőfűzőm
szokott a lépcsőfordulóban.
2.-vissza-
Véletlenül megáll a villamos
és mint a részeg
tűnődik, hogy
kinyissa a száját,
vagy esetleg jobb lesz, ha mégse.
Kinyitja,
én, mint a másnapos
gondolat a központig haladok,
de visszamos feléd, a másodikra
a lépcsők ingerült hullámverése.
Közterület
Kihasználom,
hogy a metró húzogat
fogselyemként
a női testek porcelánkészlete között.
Ritkán töltöm nálad
a délutánokat,
és mint a falfirkák
esténként kerülök
fel új falakra néha,
akár ha látszik
a vonzó graffiti-élek maradéka,
úgyis
ráfeszítenek az ösztönök.
Karcolat a barátságról
A kábelek helyett
nagy kézfogásokkal
bekötött barátok kirepülnek
gyökerestül,
akár mosolyból a fogak.
Veszélytelen női testeken
állnak be ők is kaszkadőrnek,
te az emléküket átdobod
a válladon,
mosolyok híján
utánad vágják a műfogsorukat.
Mozdulatlan ábrák
vagyunk a szőnyegen,
és mégis azt húzzák ki
legtöbbször alólunk.
Azok vagyunk, akik
már az adást várják.
És a zúgó képernyő
szól igazából rólunk.