Legenda
eső dobol, születésnap, halotti tor mosódik egybe,
sírkertek téglafalán, őrtornyok tövében maszatolódik
ólomszürkén a por. hálapénzt remélve, pókhasú császár
fülébe hírforrás fecseg-locsog: mágusok jósolta bolygó
jöveteléről bő lére eresztett hírt; déligyümölcsöt,
mintha nem volna tennivaló egyéb: pórázon táncoltatott
majmok elé, harcias aprószentekkel díszített, borgőzös
boltív alatt, (míg pihen a pávatoll izgatta telhetetlen
gyomor, s gyászmadarat kivájt szemekkel édesget
magához Apolló) napnyugtakor fél kézzel mogorva
mindenevő, vízfejű hústorony hajít -
tovább hull,
mint földszint alá, távoli utókorokban majdan velünk
a lift, fürtökben megannyi örömtelen, kilúgozott
tekintet, követve híven: guruló vérnarancsot, dinnyét
és szőlőszemet a Vezúv csúcsáról alá az alvilágba;
szűnik az áhitat, átitat közel és távol mindent
a csaták utáni csend: leverve minden kis lázadás,
s a legenda elandalít függőágyában hintázva görögöt,
rómait, Eturiában, Pannóniában, hol autópálya,
élményfürdő, szépségszalon épül és pláza,
s ki leás majd tűnt idők üzenetét kutatva
kíváncsian, a sokadik vízözön előtt, önjelölt
okostojásként esetleg addig, ameddig nem ildomos,
s tiltott ösvényre tévedve-lépve seprűzi le kövekbe vésett
forgórózsákról, Szkítia aranylemezre karcolt történetéről
a port, körön kívül rekedve (rekesztve) nézhet majd
magával farkasszemet, s Hierosolyma nevét felejtve
temetheti mielőbb vissza mindazt, mi napvilágra került,
ha nem kíván Hannibál sorsára jutni Hunniában vagy
bárhol a fényhonában, ahol ma bál van, de más,
mint amilyen lehetne: törpék vadásznak Óriásra,
s
a Göncölszekér rúdjára pajzán sírverset cifrázva
csöpögtet serlegbe nektár helyett Velence ügynöke
latinos receptre kotyvasztott mérget, mintha a mélység
ünnepe nem érne véget soha, s jó pásztora nem lenne
semerre, se földön se égben, teremtett léleknek már.
Kétfelvonásos
essünk túl rajta, suttogja elhaló hangon, mielőtt hajbakapna
magával, opálos tükör előtt ágálva ismét a nem tudni min -
szemében minden oly színpadias; pezseg, mint multivitamin
tabletta pohárnyi vízben, ma még a vére, de kígyózik
torka felé fekete talpfákon immáron alattomosan
a fáradt olajjal konzervált, pár éve megálmodott
vasúti sín, s damaszkuszi pengéknek éle teszteli:
él-e, ha leszáll az est -
leméretik (nem kérhet mást,
halogatva az utolsó felvonást, szerepcserére) külön-külön:
kilehelve a lélek, fülönragadva a test, de átbucskázva fején,
ki villával betűtésztát, cérnametéltet kanalaz hétvégén délben,
annyira bátor, mint szomjazó vadakra víz alól támadó
hüllő, hidegvérű, rettegett aligátor, nem is kívánna lenni,
akkor se majd, ha úgy csapva zajt, mint kattogó vonatkerék,
megindul zakatolva felé, kezében lézerpisztollyal,
páncélököllel, karddal, konditeremből toborzott kerubok élén
végül egy vadidegen, de csitt... megeshet mostanság lapszélen,
margón csupán, de úgy ahogy megáll a lábán talán e mondat:
nem csak a dúvad foga, de minden, önhitten öröknek
lefestett démoni hatalom törékeny, s fordulhat úgy:
Isten idelenn bezár egy ajtót, s egyet az égben kinyit.
csábított fakutyázni hártyányi jégre, mézes-mázas strófákat,
negédes szólamokat fuvolázott fülembe csalfán, banánérlelő
melegben, lidércfényből font glóriával vaskalapos feje fölött,
s szikével köldökzsinórt nyisszantva, babaruhákat szabdalva
tombolt eszeveszett dühében, ha átlátott rajta tekintetem,
s szöghajára olvadó hósapkát kívánva, dacosan azt mondtam:
nem -
törvénytelen, ahogyan örvénylik körkörösen, lehúzva
magához naponta, útszéli feszületekkel tarkított porondra,
porba: bárányfelhőt, Napot és Holdat, sarkcsillagot,
s hogy lábam elé omolva bocsánatot se kér, s körmét
növeszti, akár a tél, de történjék bármi, kitakart sebekkel
(ordas idők ege alatt) tüntetni ellene nem kívánok, ezt veheti
felőlem itt készpénznek is, bár nincs rá kamat, csak garancia,
s nem fénylik úgy, akár a harminc ezüst; füstölöghet, törhet és
zúzhat, arathat dörgedelmes vastapsot kollaboránsok belterjes
körében ördöngős ámokfutása: ha lehull a függöny, másféle
szereposztás szerint vallhat majd színt, s bár legyint rá:
Isten idelenn bezár egy ajtót, s egyet az égben kinyit.
2009. május 22.