A
csöndgong
Végig az erdőn, végig a gallyak tengerén,
Át a fehérarany avar tarajos hullámain.
Nincsen más, téli telihold tiszta idején,
Csak a Vándor, ki a mélység folyondárjain
Vágja át magát, hogy meghallja végre
Legbelül öntött kristályos gongokon
Ütve a csendet.
A
sörényes anya
A lámpafény marja el tőlünk az estet.
Csillagsörényével és kitárult karjaival
Hiába ásít ránk az Égboltozat,
Mint szomorú anya.
Itt minden csupa
FÖLD.
Egy
régi katona
Ha tudnám, hogy él odafent egy másik,
Aki én vagyok, mint te itt, akkor nem
Bánnám, hogy így otthagytak minket.