Öröknyár:
elmúltam húsz éves
-montázs-
a
vers
a vers
nincs sehol
a költő
a költő
nincs sehol
a haNG
a haNG
nincs sehol
a nyelv
a nyelv
se ITT
se OTT
(p.s)
hogy eljött és itt az idő
de markában még sokáig
gyeNGülünk (ürülünk) foszladozunk.
Krakkóból
„majd
a nappal megajándékozza
az embert a színekkel."
(Jerzy Walenczky)
az
igazságot nehéz időkre tenni el
marcipánból formáz oltárt a gondoskodás keze
az igazság édes de mint a citrommag
annyira keserű is
lengyel nők szemébe teszem a
személyemből adódó nehéz időket könnyebb
így mindent elviselni
megértés van a lengyel nők pupillájában részvét
amit mint csomagot bontunk ki ha kell
ajándék mellyel meglep gondos infantilizmusom
a krakkói pályaudvaron eszembe jut
emeletes ágyamról a marcipán leolvad
csepeg rám az oltár.