Reggeli
gyakorlat
„Senki
sem lehet Istené, aki halott.”
(Eckhart
mester)
Egy
nyárfa gondolatai, mondom a havazásban.
Arcizmaim elgémberedtek az erős szélben.
A kihűlő bőrön, mint a frissen hasított rönkök
felszínén, előhívódik egy ismeretlen nyelven
írott mondat. Valaki alig hallhatóan suttogja
a fülembe ezt a mondatot, a szél mélyéből
beszél, nem értem a szavait.
Az út élesen jobbra kanyarodik, van itt egy
kapu, amin beléptem egyszer, de nem tudom,
nem valaki más emlékszik-e vissza bennem
arra a kora reggelre:
A nap még nem sütött be a völgybe, idelent
hajnal volt, a testemben pedig a folyamatos
éjszaka. Tudtam, hogy valaki vár, ahogy azt
is, hogy hiába.
Egy kisfiú ült a patakmeder egyik gömbölyű
kövén. Elkéstél, mondta, és a szemébe nézve
láttam, ami lehetett volna, és azt is, ami már
nem lesz soha. Ami már nem fog megtörténni,
az a történetem.