Rámolvasó
A
betegség kicsiny palotája c. Hundertwasser-képre
Kék
kánya tépje ki testemből testemet
Kék kánya vájjon ki magamból engemet
Hadd legyek hadd legyek azúr rőt vércafat
Hadd bontsam hadd bontsam körmömmel a falat
Köldököm csonkkunyhó pincéje rettegés
Köldököm ablakán a függöny fehér géz
Meghalok meghalok tüdőm is összedől
Tüdőmnek várura integet jobb felől
A szívem romokban nem más csak húsrakás
A dühnek kell ez a szobátlan rossz lakás
Átkozott mindenki és minden ami él
Ágyékom völgyében szőrfüvet hord a szél
Türkiz seb türkiz seb a szélén kobaltrojt
Szájam is orrom is egy nagy var mi megfojt
Meghalok meghalok szólhat már a kaddis
Halál jó sáfárként ne csak végy de adj is
Napanya
A
földet érés c.
Hundertwasser képre
Nap
szült meg véresen bronzfénytől lucskosan
Végignyalt lángnyelvvel azon csúf mocskosan
Ringatott forgatott többször is megnézett
Mint aki mérget vár de nem kap csak mézet
Nem hitte nem hitte hogy ember lett lánya
Szerette volna ha takarja hold árnya
Ha elfed engem is egy sötét nagy felhő
Ne lássák tűzméhe milyen torz és meddő
Öléből kirázott a morzsát szokták úgy
Hét felhőt átdöftem szálltam mint egy vak lúd
Koponyám szétpattant szilánkos lett a rét
S a folyó vérgyíkként hagyta el a helyét
Agyvelőm friss szeder illata orrba szúr
Megfordul a világ zöld lesz mi volt azúr
Gödörbe szédülök csak egy zsák csont vagyok
Megrepedt szemgolyóm a földből rád ragyog