| |
PROHÁSZKA
LÁSZLÓ
Ohmann Béla életműve*
A 20. századi
magyar szobrászat és egyházművészet napjainkban ritkán említett egyénisége
Ohmann Béla, akinek teljes életművét ez ideig sem önálló monográfia, sem
tanulmány nem dolgozta fel.
Ohmann Béla 1890. március 6-án született Budapesten.
Középiskolai érettségije után 1911-től az Országos Iparművészeti Iskolában
tanult Simay Imre és ifj. Mátrai Lajos növendékeként. 1915-ben behívták
katonának, így tanulmányait csak 192021 között fejezhette be. Tanulmányúton
járt Olaszországban, Németországban és Franciaországban. Oktatott a Budapesti
Iparrajziskolában, majd 1937-ben az Országos Iparművészeti Iskola tanárának
nevezték ki. A Műegyetemen 1944-től 1950-ben történt nyugdíjazásáig épületszobrászatot
tanított.1
Kezdeti alkalmazott plasztikái, például
a Györgyi Dénes tervezte budapesti Hangya-székház (IX., Közraktár utca
30.) ifj. Mátrai Lajossal együtt készített domborművei 1921-ben
még az art deco késői szellemében fogantak, és arattak sikert. A húszas
évek második felében a Györgyi Dénes és Münnich Aladár építette debreceni
Déri Múzeum plasztikai díszítése, vagy a premontreiek gödöllői
gimnáziuma épületdíszei a neobarokk felé hajló klasszicizmus eklektikus
világát tükrözik. Gödöllőre barokk ihletésű szobrot is készített: Szent
Norbert alakját mintázta meg.2 Szent Norbert a 12. században
alapította meg a premontrei rendet, földi maradványait Prágában, a strahovi
monostor Szűz Mária-templomában őrzik.)
Első
sikeres alkotásai közé tartozik az 1924-ben mintázott Madonna-szobor,
amelyről így írt Ybl Ervin: Tulajdonképpen az Angyali üdvözlet Madonnája.
Két kezét meglepetve tartja maga elé, hogy elhárítsa az Úr kegyét. Mozdulata
átmeneti, könnyed, billenő, állása mégis kiegyensúlyozott.3
Ezt
a művét 1932-ben a kőbányai Maglódi úti kórház tüdőbetegeket ápoló pavilonja
falán helyezték el.4
Budapest Székesfőváros Elektromos Művei megrendelésére
Györgyi Dénes és Román Ernő tervei alapján 1931-ben épült az V. kerületi
Honvéd utca 22. szám alatti lakóház és transzformátorház. A lakóépület
főhomlokzatára Ohmann 1932-ben az Elektromosság allegorikus megjelenítőjeként,
jobb és bal kezében villámot tartó, álló férfiaktot mintázott.5
(A férfi kezében látható villámok a két ellentétes elektromos pólust
jelképezik, ezért a mű Ég és Föld címmel is szerepelt.) Az életnagyságú
bronzszobor erőt és nyugalmat sugárzó megjelenésével jól illeszkedik a
harmincas évek elejének modern építészeti törekvéseit tükröző lakóház
stílusához. Megformálásából ítélve Ohmann munkája a sarokház Honvéd utcára,
illetve a belső udvarra
néző homlokzatán lévő egy-egy,
mészkőből
faragott női és férfi fej. A fejformák az antik görög
színházi maszkokat idézik, míg a hajviselet szögletesen zárt vonalai az
épület modern vonalaival harmonizálnak.
Ohmann Béla művészetére
meghatározó hatással volt Rerrich Béla, aki a szegedi Fogadalmi templom
és a Dóm tér díszítőplasztikai munkáinál foglalkoztatta.6
Itt
érzett rá Ohmann a román, illetve a gótikus stílus letisztult és megújítható
formavilágára, amelynek birtokában soha többé nem kísértette már a neobarokk.
A Csanádi
püspökség Rerrich tervezte klinkertéglás épületére 1930- ban Szent
Imre, Szent Gellért és Szűz Mária szobrát, valamint
két zászlótartó szerzetes alakját mintázta meg, a korszak észak-német
és skandináv modern stílusát követő felfogásban. Szent Gellért alakjának
megformálásán különösen érezhető a két világháború közötti korszak neves
német szobrásza, Georg Kolbe statikus művészetének hatása. Az alkotások
anyagválasztása is az épített környezethez igazodott. Amíg Szent Imre
és Szűz Mária szobrát a klinkertéglás falra mészkőből faragta ki, addig
Szent Gellért alakját barnásvörös pirogránitból készítette Ohmann, hogy
elüssön a mészkőlapokkal burkolt hátterétől. A Dóm tér 6. számú épület
számára 1930-ban két Zsolnay-kerámiát készített a művész. Szent Ágoston
gótikus ihletésű, többalakos domborművén a középen trónoló szent arcvonásait
Rerrich Béláról mintázta. Ugyancsak neogótikus stílusú az a
Pieta, amelynek
drámai hatását fokozza az előtte elhelyezett egyszerű vasrács. A szegedi
Kémiai Intézet épületére 1931-ben középkori alkimistákat ábrázoló
három némi humort sem mellőző kerámia domborműve
került.
A Dóm tér árkádsora alatti Nemzeti Emlékcsarnok számára
is jelentős plasztikákat mintázott. Hunyadi
Mátyás lovas szobra 1930-ban került a Panteonba. Az uralkodó alakja
erőt és magabiztosságot sugároz nagyvonalúan elegáns plasztikai
megjelenítéssel. Történelmi hitelességet sugall, hogy a király arcvonásait
a híres bautzeni emlékmű alapján mintázta. Ugyanebben az évben készült
Kőrösi Csoma Sándor jelképes síremléke. A szarkofágon a magyarság
őshazáját kutató tudós fekvő alakja látható, tibeti szerzetesi ruhában.
A keleti díszítő motívumok a világhírű magyar orientalista tudományos
kutatásának tárgyára utalnak. Temesvári Pelbárt neogótikus stílusban
fogant, 1931-ben felállított epitáfiumán a ferences szerzetest ábrázoló
egész alakos dombormű mellett, kettős kereszt alakú elrendezésben a
négy evangélistát jelképező oroszlán, sas, angyal és ökör domborműve
látható. (Az evangélisták jelképeinek kereszt alakú elrendezését később
a pasaréti templom szószékén is alkalmazta a művész.) Clark Ádám bronzból
öntött domborműve az 1930-ban Magyarországon rendezett XII. Nemzetközi
Építészeti Kongresszus résztvevőinek ajándékaként került 1931-ben a Panteonba.
A bronzból öntött reliefen a budai Alagút bejárata látható, jobbra Széchenyi
István, balra egy munkás álló alakjával. Az Alagút képe alatt Clark Ádám
balra néző profil-portréja. Ugyancsak a kongresszus ajándéka volt Feszl
Frigyes portréja,
amelyen Ohmann romantikus, keleties díszítőmotívumok között ábrázolta
a pesti Vigadó tervezőjének arcmását. Zsigmond magyar király firenzei
származású zsoldosvezére, Ozorai Pipo (eredeti nevén Filippo Scolari)
fából faragott szobra 1932-ben készült. A kardját csapásra emelő páncélos
vitéz lába alatt legyőzött török tartja Pipo nemesi címerét. A kompozíció
minden részletéből a középkor szelleme sugárzik, plasztikai feszültség
árad belőle, ez emeli minőségében magasan az itt elhelyezett
emlékek többsége fölé méltatta a művet Tóth Attila.7
A Szegeden
alkalmazott neoromán és neogótikus hangvételű alkotások után, Ohmann az
1930-as évek elejétől a római iskola neoklasszicista stílusirányzatához
tartozó, vagy ahhoz kapcsolódó művészek sorában alkotott, jóllehet ő maga
nem volt életkoránál fogva már nem is igen lehetett római
ösztöndíjas.
Szegedi
munkái után Münnich Aladár két modern stílusú budapesti épületénél foglalkoztatta.8
A
Rerrich Bélával való együttműködés során a művész megismerte a Magyarországon
addig kevéssé alkalmazott klinkertéglás építési módot. Ezt a hatást tükrözi,
hogy a Nagyvásártelep irodaépületére 1932-ben az évszakokat jelképező
négy reliefet klinkertéglából mintázta. A
Futura Részvénytársaság Váci utca és Kaas Ivor (most Nyáry Pál) utca sarkán
1933-ban épült, Münnich tervezte hétemeletes sarokházának kapuzatára bejárati
domborművet készített, amely ma már nem látható a helyén.
A hazai építészek közül Ohmann különösen jó együttműködést
alakított ki dr. Kotsis Ivánnal. Ennek egyik példája a budapesti XII.
kerületi Muskátli utca 4. szám alatti modern lakóház külső falára készített
Szent Ferenc-domborműve,9
amely
tökéletesen illeszkedett építészeti környezetébe. Kotsis professzorral
Balatonbogláron, majd Székesfehérváron és Marosvásárhelyen dolgozott együtt.
Ohmann Béla legjelentősebb egyházművészeti alkotásai
a hazai modern templomépítészethez kötődnek. A dr. Kotsis Iván tervei
alapján 1932-33-ban épült balatonboglári római katolikus templom belső
díszítésében meghatározó szerep jutott neki, hiszen három jelentős alkotása
található itt.10
Az egyhajós kis templom szentélyének főfalára feszülete
került. Az alkotás nem Jézus kínhalálát helyezi előtérbe. Szenvedés
helyett a tudatosan vállalt önfeláldozás és a megváltás hite érződik a
művön. Ugyancsak Ohmann munkája a jobb karján a gyermek
Jézussal, baljában liliomszállal Máriát ábrázoló, modern stílusú Immaculata-szobor.
A Mária lába alatti gömb a Földet jelképezi, amelyen a tekergő kígyó a
bűnre utal. Szintén a művész készítette a Szent Antal-szobrot,
amelynek
egy-egy példánya más hazai templomokban is megtalálható. A szobor neoklasszicista
stílusú, de plasztikai megjelenésében még némi engedményt tükröz a két
világháború közötti korszak közkedvelt, negédes hangvételű szentábrázolásaihoz.
Árkay Aladár és fia, Árkay Bertalan
tervei szerint, 1932-33-ban épült fel Budapesten a városmajori Jézus Szíve
pébániatemplom. Amikor elkészült az épület, sokan kifogásolták a nyersbeton
falak ridegségét. 1936-ban megtörtént az épület mészkőlapokkal történő
burkolása, amelyre Árkay eredetileg nem tervezett plasztikát. A bejárat
fölé végül mégis került díszítés. A kapuzat tetején lévő nagyméretű
kereszt mellé Ohmann két ezüstszínű, térdelve imádkozó angyalt
készített.11
A bejárat főhomlokzatára a harmincas évek végén két nagyméretű angyal-domborművet
mintázott. A döntés jónak bizonyult. A római iskola stílusvilágát
idéző, markánsan megformált repülő angyalok harmonikusan simulnak az épület
stílusához, megjelenésükkel meghatározzák az épület főbejáratának képét.
A templombelsőben, a bejárattól balra a balatonboglári
Szent Antal- szobor fából faragott változata látható. A talapzatán
olvasható szöveg: Áldott jó szeretett / édesanyám / emlékére / Szt.
Antal könyörögj / érettünk. A Hősi halottak kápolnájában látható
egyik legfontosabb munkája, a Szent László-oltár. A bronzból öntött,
közepes méretű alkotás szárnyas oltárra emlékeztet, így eleve gótikus
hangulatú. A középső részben László király áll, fején koronával és glóriával,
kezében csatabárddal. Mellette két-két imádkozó angyal. A felirat: Szent
László / Magyarország / királya / könyörögj érettünk. Az oltár oldalsó
két szárnyán két-két jelenet látható a Szent László-legendakörből: vizet
fakaszt a sziklából, legyőzi a leányrabló kun vitézt, székesegyházat alapít
Nagyváradon és szentté avatása. Valamennyi dombormű stilizált, a történések
inkább jelzettek, ugyanakkor pontosan és egyértelműen azonosíthatók. A
jobb alsó sarokban látható MCMXXXIII évszám a készítés idejére utal. Az
oltár az egyik legszebb modern egyházművészeti ábrázolás Szent László
királyról. Különlegessége, hogy az alkotás nemcsak látszólag szárnyas
oltár. Két ajtaja valóban becsukható, ezért külső oldalukat is plasztikai
ábrázolás díszíti.
Budapest II. kerületében, Pasaréten a Rimanóczy Gyula
tervezte, 1934-ben felszentelt, Páduai Szent Antalról elnevezett templom
oltárára három domborművet készített. Az előlapon Jézus áldozata, kétoldalt
egy-egy ótestamentumi istenkereső áldozati jelenet látható: Ábrahám
feláldozza Izsákot, illetve Melkizedek feláldozása. A szentély
liturgikus terének 1982-ben történt átépítése során a két ótestamentumi
relief a szembemiséző oltár oldallapjára került, így ezek most alig láthatók.
Jól érvényesül viszont Ohmann szószéket díszítő reliefje, amelyen csak
az IHS rövidítés emelkedik ki középen. A mellette, kereszt alakú elrendezésben
látható szimbólumokat, a négy evangélistát jelképező oroszlán, bika, angyal
és ökör domborművét negatívban vésték ki. Ez a technikai
kivitelezés mind az oltár, mind a szószék esetében rendkívül visszafogott
plasztikai megjelenítést eredményezett, amelynek révén a szobrászati díszek
finom harmóniával simulnak az épített belső térbe.12
A templom
felszentelését követően került az előcsarnok bejárattól jobbra lévő kis
fülkéjébe az a Szent Antal-szobor, amelynek egy-egy példánya a
balatonboglári és a városmajori templomot díszíti. A pasaréti változat
talapzatán a St. / Anto- / nius, alépítményén a Szent / Antal
/ kenyere szöveg olvasható.
A
Szent Antal-szobornak egy további példányával találkozhatunk Pesten.
Az 1896-os millenniumi kiállításra létesült a Városligetben a Jáki kápolna,
amelyet 1908-ban immár végleges formában Alpár Ignác tervei
alapján újra felépítettek. Az 1915-ben felszentelt kápolna belső berendezésére
az 1930-as években került sor, a római iskola stílusirányzatához kötődő
művészek, így Molnár C. Pál, Sztehló Lili, Mattioni Eszter munkáival.
E művek sorában került ide a Szent Antal-szobor egy, fából faragott példánya,
továbbá a templom belső képének egyik hangsúlyos eleme, az apszist lezáró
pilléreket összekötő gerendához kapcsolódó diadalkereszt (crux
triumphalis), amely szintén Ohmann alkotása.13
A fából faragott alkotás a balatonboglári feszület másolata, amely markáns
egyszerűségével jól illeszkedik a neoromán környezetbe.
Ohmann Béla tudatosan vállalt művészeti elkötelezettségére
utal, hogy több műve szerepelt a római iskolások egyik legjelentősebb
hazai seregszemléjén, a gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter emlékére
1933. tavaszán a Műcsarnokban rendezett kiállításon.14
A hazai modern egyházművészeti törekvések komoly
elismerést arattak a Rómában 1934-ben rendezett II. Arte Sacra kiállításon.
A magyar pavilon Árkay Bertalan tervezte templombelsőjében Ohmanntól meghatározó
jelentőségű alkotásokat láthatott az olasz közönség. A főoltárt díszítő
Aba-Novák festmény elé a városmajori templom számára készített Szent
László-szárnyasoltárt állították, míg a terem túloldali főfalán a
balatonboglári templom feszülete volt látható.
A terem közepén elhelyezett alkotása is elismerést aratott. Az olasz
bírálók külön megemlítik Ohmann Béla és Weichinger Károly keresztelőkútját
írta Bierbauer Virgil.15
A kiállítás sikerét jelezte, hogy a magyar tárlat anyagából tizenkét alkotást
vásárolt az olasz állam. Ezek közé tartozott Ohmann fából faragott Szent
Antal-szobra
is, amely az olaszországi Sabaudia városának templomába került. 16
A kiállításon szerepelt annak a Szűz Mária-szobornak
a kerámia változata,17
amelynek másfélszeres életnagyságú változata 1937-ben a párizsi
Világkiállítás magyar pavilonját díszítette. Ennek a Mária-szobornak kisméretű
bronz változata is készült. Korábban a művész már mintázott kerámiaszobrot
Szűz Máriáról,18 amelyen
a húszas évek art deco hatása érződik. A Rómában és Párizsban sikert aratott
Madonna stílusa viszont inkább a neogótikához közelít.
A harmincas években készítette a Szent István-bazilika
Nagyboldogasszony mellékoltárára Árpád-házi Szent Margit márványszobrát.19
Az oltárépítmény fülkéjében elhelyezett szobor apácaruhában, kezében liliommal
és könyvvel ábrázolja a fiatal királylányt. Az alkotás visszafogott megjelenésével
jól illeszkedik a mellékoltár klasszicizáló építészeti részéhez, amely
nyugodt keretet biztosít Benczúr oltárképének mozgalmasságához.
Budapesten kívül több vidéki templom számára is dolgozott
Ohmann. A Weichinger Károly tervei alapján épült, 1938-ban felszentelt
pécsi Pálos templom számára is meghatározó plasztikai díszeket mintázott.20
Az oltárra nagyméretű bronz dombormű került. Középen
a Magyarok Nagyasszonya látható, a térdelő Szent Imre herceggel Mária
feje fölé négy angyal tartja a Szent Koronát. Alul szalagon a következő
felirat: Virginitas placet. 1031 1938. A baloldali két mező
egyikében Szent István, kezében karddal és kettős kereszttel. Glóriás
feje fölött a Szent Jobb látható. Alatta Remete Szent Pál, mellette oroszlánnal
és pálmafával. A fán holló, csőrében datolyával, amellyel az ínség idején
a remetét táplálta. A jobboldali két síkban Szent László látható kezében
csatabárddal és két magyar vitézzel. Alatta, kezében püspöki pásztorbottal,
Szent Ágoston, akit egy angyal kísér. Lejjebb a víz jele és egy kagyló
látható. A templom ambója henger alakú előlapján lévő dombormű is az ő
munkája. Középen a Szentlélek látható galamb alakjában, sugárkoszorús
dicsfényben. A két oldalán a pálos rend alapítója, Boldog Özséb szemlélődik,
illetve írja a rend reguláit. Az 1938-ban elkészült alkotás
alsó részén a felirat a Pálos rend küldetését fogalmazza meg: Elmenvén
az egész világra, tanítsatok minden embereket.
Csornán, a Szent István téren 1938-ban szentelték
fel a Körmendy Nándor tervezte modern templomot. Somogyi Antal leírása
szerint, Ohmann Béla mintázta a csornai templom főbejáratának haraszti
kőből faragott gazdag keretdíszét, amely virágmotívumokból és szimbólumokból
alakul nemes hatású kőcsipkévé.21 A
hatalmas méretű, vörösbarna színű, öthajós templom bejárati árkádos
oszlopsorának meghatározó elemei a világos tónusú domborművek. A
négy oszlop közötti három mezőben középen egy kereszt, balról az A és
omega,
jobbról az IHS betűk domborműve látható. A négy oszlop alsó részét magyaros
virágminta díszíti. Fölöttük négyzet alakú mezőkben, függőleges elrendezésben
a katolikus egyház legfontosabb jelképei (galamb, húsvéti bárány, halak,
Jézus szíve, Isten szeme, oltári szentség, tízparancsolat, pápai tiara,
hármas kereszt, stóla és füstölő) láthatók kőből faragott formában.
Szintén
a művész alkotása a ruszkicai márványból készült nagyméretű oltárasztalra
állított tabernákulum ajtaján Krisztus mellképének domborműve,
és az oltáron lévő feszület.
Az ugyancsak Körmendy tervei szerint készült, 1938-ban
felszentelt, Jézus Szívéről elnevezett komáromi római katolikus templom
tabernákulumának ajtajára az Angyali üdvözlet jelenetét mintázta.22
Az
ajtó felirata: És az ige testté lőn, és miköztünk lakozik. Ohmann
munkája a tabernákulum fölé állított nemesen egyszerű feszület.
Az oltár modern és visszafogott megjelenése harmonikusan illeszkedik a
templom többi művészi alkotásához, így az apszis falát díszítő Kontuly-festményekhez.
Körmendy
Nándor harmadik jelentős alkotása a győr-nádorvárosi Szent Imre plébániatemplom,
amelynek belső terébe, a szószékkel szemben, a szentély déli oldalán állították
fel Jézus szíve szobrát. Bár a korabeli kritika elismerően szólt
a műről,23
az nem tartozik Ohmann legsikerültebb alkotásai közé. A hosszú hajú, szinte
nőies megjelenésű szobor határozott méltóság helyett, inkább érzelgős
hatást kelt.
Szeged nemcsak a kezdetet jelentette számára. A Fogadalmi
templom belső terét az 1930-as években több jelentős plasztikai alkotással
gazdagította. A művész mintázta 1935-ben gróf Klebelsberg Kunonak
a Dómban felállított síremlékére (építész Kertész K. Róbert) az elhunyt
miniszter fekvő szoboralakját, valamint az altemplomban található sírja
fölé a feszületet.24 (Utóbbi
stílusában és megjelenésében nagy hasonlóságot mutat a balatonboglári
templomban lévő alkotásával.) A Fogadalmi templom számára több mellékoltárt
is készített.25 Egyik legszebb szakrális
műve a Glattfelder Gyula 25 éves püspöki jubileumára 1937- ben felszentelt
Szent Dömötör-oltár. A modern stílusú alkotás valójában
impozáns méretű dombormű, amelynek központi alakja Szent Dömötör római
katonai öltözetben. A négy sarokban az evangélisták jelképei láthatók.
Balra Glattfelder püspök imádkozó alakját, jobbra az áldást osztó Szent
Dömötört ábrázolta Ohmann. A tökéletes művészi összhatásra törekvését
bizonyítja, hogy az oltárra ő maga tervezte a gyertyatartót, a
feszületet és a kálváriatáblát is.26
Az 1938-as Szent István-év emlékét őrzi a ruszkicai márványból faragott
Szent István-oltár rusztikus szoboralakja. Szerényebb kivitelű
az 1930-ban készített Szent László-oltár, amely visszafogott, nemesen
egyszerű megjelenésével még hatásosabb. László királyt kezében csatabárddal
ábrázolja a szobor, amely 1948-ban került a helyére.
A szegedi Dáni utcai Szent József templom számára
1938-ban Szent István-oltárt mintázott ruszkicai márványból. A
400x300 centiméteres méretű alkotáson István király látható fedetlen fővel.
Feje fölött glóriaként a korona lebeg. A kissé megnyújtott, leegyszerűsített
vonalak pátosz nélküli nyugalmat és méltóságot sugároznak.27
Érdekesség, hogy a művész egy alkalommal díszlettervezésre
is vállalkozott. A korabeli kritika elismerően írt a budapesti Nemzeti
Színházban, 1935-ben előadott Beethoven Missa Solemnis
című
oratóriumának díszletéről, az oltárszárnyakon Ohmann Béla domborműveivel.28
A budavári Bécsi kapu mellett látható legjelentősebb
fővárosi köztéri emlékműve. A monumentális bronz-angyala a korszak historikus
sablonjain túllépve, modern eszközökkel állított 1936-ban emléket a Buda
vára visszafoglalása kétszázötvenedik évfordulójának.29
Légiesen könynyed, idealizált szépségű alak helyett, kezében kettős
keresztet tartó, erőtől duzzadó, földön járó lényt állított a néző elé.
Az angyalt bal lábával fél térdre esve is a rohanó lendület jellemzi.
Az első vázlaton a szobor bal kezében még címerpajzsot is tartott. Ezt
a narratív elemet a szerző szerencsére elhagyta. A talapzat szövege az
egyik oldalon: Buda Regia / ex servitute / in libertatem / restituta
/ A. D. MDCLXXXVI. A másik oldalon: Budavár / felszabadításának
/ 250. évfordulóján / emelte / a Székesfőváros. (Az emlékmű építészeti
részét akárcsak a közeli Bécsi kapu ekkor történt újbóli kialakítását
Kismarty-Lechner Jenő tervezte. Az utca másik oldalán, a várkapu
melletti bástyafalra vörösmárvány emléktáblát tervezett, amely
a budai Vár oszmán iga alóli felszabadítása során elesett hősökre emlékeztet.
A márványtábla előtt, a bal szélen, vékony kettős kereszt állt,30
ezt
1945 után nem állították helyre. A bástyára vezető lépcsőfordulóba Buda
domborműves címerével a háttérben, mécsestartót tervezett
Ohmann. A kis márványtábla felirata: Virtuti / triumphanti / sacrum.
A kovácsoltvas díszítőelemek modern megformálásukkal egyszerre mutatnak
erőt és nemes eleganciát. Fent az 1686, lent az 1936 évszám
őrzi az évforduló emlékét.
A
Weichinger Károly és Hübner Tibor tervezte, 1935-36-ban épült budai Szilágyi
Erzsébet Gimnázium bejárati oszlopaira a Tudomány, a Hit,
a Művészet és a Haza allegorikus bronz domborműveit mintázta
meg 1938-ban.31
(A reliefek ma már nem láthatók helyükön.)
Budapest
számára a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején egy nagyobb épületplasztikát
és két kisebb emlékjelet készített,32
amelyek mindegyike valamilyen formában épülethez kötődött. Bodor Péter
székely ezermester 1820-ban építette Marosvásárhelyen a Zenélő kutat,
amelyet 1911-ben az új színház építése miatt lebontottak. A Fővárosi Közmunkák
Tanácsa Páll György és Jankó Gyula tervei alapján 1936- ban, a Margitszigeten
felépíttette a Zenélő kút pontos mását. A klasszicizáló stílusú kútház
kupolás tetejére a kezében háromágú szigonyt tartó Neptun bronzszobrát
Ohmann Béla mintázta. (A díszkút 1945-ben súlyosan megsérült, de 1954-ben
helyreállították.) 1937-ben az Országház épületében a kupolacsarnok egyik
északi oszlopfalára II. Rákóczi Ferenc domborműves emléktábláját
tervezte meg. Az álló téglalap alakú fekete márványtáblát a fejedelem
portréja díszíti. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (ma Belügyminisztérium)
épületére 1941-ben gróf Széchenyi István emléktábláját készítette
el. A legnagyobb magyar emléktáblája a korábban itt állt Diana fürdő falát
díszítette. Amikor a fürdőt 1905-ben lebontották, a fekete márványból
készült emléktáblát átmentették a bank falára. Széchenyi születésének
százötvenedik évfordulójára a bank megrendelésére Ohmann ízléses keretbe
foglalta a korábbi emléktáblát, alsó részén az újraállításra utaló szöveggel
és Széchenyi bronzból öntött, grófi koronás családi címerével. Ezek az
alkotások ismételten tanúsították a művész esztétikai érzékét és alkalmazkodó
készségét a különböző építészeti stílusokhoz.
Az 1937-ben tartott párizsi Világkiállításra, a Györgyi
Dénes tervezte magyar pavilon harmincnyolc méter magas tornyára az angyalos
magyar címert mintázta. Az épület külső falára Ohmann korábban
már említett Madonna-szobra került,33
amelyet Grand Prix-vel tüntettek ki. A pavilon egyházművészeti termében
a balatonboglári templom feszülete, illetve a Weichinger Károllyal
közösen készített keresztelőkút a magyar szakrális plasztika
modern törekvéseit jelezte.34 (Ezek az
alkotásai korábban szerepeltek az 1934-ben a római II. Arte Sacra kiállításon,
a keresztelőkút fényképét a Magyar Iparművészet közölte.)35
Az 1939-es New York-i Világkiállítás Weichinger Károly tervezte magyar
pavilonjának egyik bejárata fölé ugyancsak Ohmann mintázott három méteres
angyalos magyar címert.36
A vidéken felállított emlékművei sorában
említést érdemel Huszár Gál szobra. A Vallás- és Közoktatásügyi
Minisztérium 1930-ban pályázatot hirdetett a magyar reformáció négy kiemelkedő
egyénisége, Szenci Molnár Albert, Huszár Gál, Komáromi Csipkés György,
Méliusz Juhász Péter szobrának Debrecenben történő megörökítésére. A zsűri
1931-ben történt döntése szerint, mindegyik prédikátor szobrára más művész
kapott megbízást. Közülük Ohmann Huszár Gál alakját mintázta
meg. A debreceni nyomda alapítója szobrának felállítására 1938-ban, az
ünnepélyes avatásra 1939-ben került sor.37
A kezében nyomtatóeszközzel ábrázolt Huszár Gál alakja a két világháború
közötti hazai szobrászat historizáló stílusát követi. Jól sikerült, kifejező
alkotás, de nem sorolható a római iskola modern felfogásában fogant művek
sorába.
Székesfehérvárhoz több jelentős alkotása fűződik.38
A
Várkörút 7. számú ház falára az 1930-as évek közepén készítette Szent
József és a gyermek Jézus szobrát. A mészkőből faragott kétalakos
alkotás stílusában a novecento letisztult formavilágát tükrözi. József
jobb kezében gyalu utal arra, hogy foglalkozása asztalos volt.
Székesfehérváron látható egyik legsikeresebb köztéri
műve Kálmáncsehi (más néven Kálmáncsahi) Domokos szobra.
A
középkori Szent Anna kápolna előtt 1937-ben felállított, mészkőből faragott
alkotás remek érvényesülésében nagy része van dr. Kotsis Iván építész
téralakító munkájának. Itt egy magas tűzfal lekontyolásával,
egy ajtó megfelelő elhelyezésének és a Szt. Anna kápolna előtti szint
megemelésének egyszerű eszközeivel, valamint egy kiválóan elhelyezett
szoborral, a középkori tér intim hangulatait keltett életre
írta Pamer Nóra.39 A gótikus hangulatot
sugárzó alkotáson a szerzetes bal kezében oklevelet tart, jobbját a Szent
Anna kápolna makettjén nyugtatja, lába alatt oroszlán. A szoboralak kápolnát
figyelő tekintete szobrászi megoldással szinte az épületre irányítja az
erre járó figyelmét. (Az alkotás 1936-ban készült, 135 centiméter magas,
fából faragott változata a Magyar Nemzeti Galériába került, ahol több
éven át szerepelt az állandó kiállításon.)40
K. Kovalovszky Márta talán túl szigorúan ítélt, amikor nem vitatva
az alkotás remek térbeli elhelyezését így jellemezte a Kálmáncsehi-szobrot:
Csupán dekoratív funkciója van, plasztikai értéke csaknem semmi.41
A székesfehérvári városháza dr. Kotsis Iván tervei
alapján 1935 és 1938 között átépített nagyterme számára 1938-ban két,
mészkőből faragott szobrot készített.42
A Szent
Istvánt ábrázoló, egész alakos, álló testhelyzetű alkotáson egyértelműen
azonosíthatók az attribútumok. Az uralkodó fején a Szent Korona, jobbjában
országalma. A bal kezében tartott kardot a Prágában őrzött Szent István-kardról
mintázta a művész. A szobor statikus beállítású, de a király öltözékéül
szolgáló, tógaszerű köpeny gazdag redőzése dinamikát kölcsönöz a kompozíciónak.
A római iskola neoklasszicista felfogásában fogant, pátoszmentes, ugyanakkor
belső erőt sugárzó Szent István-szobor párdarabja, a honfoglaló Árpád
vezér alakja, amelyen a művész érezhetően kerülte a negyvenes évek
elején előszeretettel alkalmazott turáni stíluselemek meghatározó
jellegű alkalmazását.
Székesfehérváron 1943-ban készült el Prohászka
Ottokár püspök emlékműve, amelynek plasztikája Ohmann Béla, építészeti
terve Weichinger Károly nevéhez fűződik, akik
pályázaton nyerték el a megbízást. A várfalhoz simuló, impozáns méretű
emlékmű meghatározó eleme a kőhasáb tetején látható, bal kezében keresztet
tartó angyal-alak. A kompozíció megjelenése azonban nem azonos a budavári
bronzangyallal. Amíg a budavári alkotást félig térdelő testhelyzete
ellenére a száguldó lendület jellemzi, addig a székesfehérvári
angyal teste inkább hátrafeszül. A másfélszeres életnagyságú angyal alakja
szinte az eget ostromolja, ugyanakkor jól érezhető küzdelme a vele szembe
ható erőkkel. A mészkőből faragott alkotást egyszerre jellemzi a puritán
egyszerűség és a lendület. A kőoszlop alsó részén a főpap balra tekintő
markáns profil- domborműve látható, ugyancsak kőből kifaragva. A dombormű
fölött az Ottokár püspök felirat, alatta az 18581927
évszám.
A művész munkája a város egyik jelképe, az 1943-ban
elkészült Országalma-emlék, hivatalos nevén Fehérvári jog.
A hajdani középkori bazilika egyik tornya helyén álló, kőből faragott
országalma tetején kettős kereszt látható. A gömb közepén körbefutó felirat
1237-ben kelt oklevélből származik: Libertates Civitatis Albensis a
S. Rege Stephano concessa (Fehérvár szabadságjogait Szent István
király adományozta). Az országalmát az Árpádok címerállatára utalva
három ülő kőoroszlán tartja. A talapzaton három évszám (1001, 1688,
1938) a város alapítására, a török uralom alóli felszabadulásra és a jubileumi
Szent István-évre utal. Az alkotás a második világháborúban megsérült.
Részleges helyreállítására 1962-ben került sor, de a kettős kereszt csak
1986-ban került ismét helyére. A fölösleges narratív elemektől mentes
emlékmű tökéletes harmóniával simul a történelmi környezetbe. Aki látja,
el sem tudná képzelni, milyen lehetne a tér nélküle.
Munkásságának elismerését jelezte, hogy 1938-ban
elsőként ő nyerte el az állami iparművészeti nagy aranyérmet.43
Az 1945 előtti művészeti irodalom az épületplasztikát az iparművészet
fogalomkörébe sorolta. Bár Ohmann több, klasszikus értelemben is iparművészeti
tárgyat készített, alapvetően szobrászati tevékenységével érdemelte ki
a díjat.
A zalaegerszegi megyeháza mellé 1939-ben Reményi
Józseffel közösen készített mészkőből faragott, kezében sarlót és búzakalászt
tartó nő-, illetve méhkast fogó férfi-alakot, továbbá négy domborművet.44
Budapest belvárosában, a Szabadság téren 1940-ben
avatták fel a Hazatérés templomát. A modern stílusban
épült
református templom nagytermébe protestáns egyházi jelképeket (kehely,
búzakalász, biblia, szőlőfürt) mintázott a művész.45
(Megjelenésében hasonló csak római katolikus szimbolikát idéző
díszítőelemek figyelhetők meg a csornai templom főbejáratára készített
domborművein.)
Funerális alkotásai közül Gerevich Zoltán
Farkasréti temetőben lévő sírjára 1935-ben a szegedi Dóm altemplomában
lévő feszület korpuszának bronzból öntött másodpéldánya került, mészkőből
faragott, hangsúlyosan vastag keresztre. E műve mellett említést érdemel
a Halmi család síremléke a Farkasréti temetőben (1936, építész
Münnich Aladár), valamint a Gottermayer család (1929) és az Ybl
család (1939) síremléke a Kerepesi úti temetőben. Gottermayerék síremlékét
ifj. Mátray Lajossal együtt készítette, míg a Szent Mihály arkangyalt
ábrázoló reliefet magába foglaló Ybl-síremlék építészeti részét
Weichinger tervezte. Nagyváradon
1940-ben a Moskovits-síremlék készült el.46
Az 1940-ben visszacsatolt Kolozsvár számára 1941-ben
egy szociális egyesület kápolnájába feszületet mintázott a művész.
A marosvásárhelyi megyeháza dr. Kotsis Iván tervei alapján, 1941-42-ben
történő átalakítása során a díszterembe Horthy kormányzó lovas
szobrát készítette el. Az alkotáson a 13. századi bambergi lovas szobor
gótikus hatása érzékelhető. A beltéri plasztika építészeti része Weichinger
Károly munkája volt.47
(A
művet 1945 után lebontották.)
Az 1940-es évek elején Árpád-házi Szent
Margit alakját mintázta meg. Az álló nőalak feje körül glória, kezében
a szűziességet szimbolizáló liliom mellett, kis nyulat tart. Ohmann
Béla a Nyulak-szigetének lakóját, mint a szelídség mintaképét állítja
elénk, egyszerű plasztikai eszközökkel készült művén írta
a műről Jajczay János.48
A Nemzeti Szalonban 1941-ben rendeztek egyházművészeti
kiállítást, amelynek belsőépítészeti terveit az 1934-es római II.
Arte Sacra kiállításhoz hasonlóan Árkay Bertalan készítette. Ezen
a tárlaton Ohmann Bélától a Patrona Hungariae című művének gipszmintája
volt látható. Az alkotáson a magyar Szent Koronát szárnyas angyal tartja
a Madonna feje fölé. Ez
a műve itthon nagy állami aranyérmet, a milánói egyházművészeti kiállításon
ezüstérmet nyert, majd a nagymarosi plébániatemplomba került.49
A művész több alkotása sikerrel szerepelt az 1940-es
és az 1942-es Velencei Biennálén.50
A Kismarty-Lechner Jenő és fia tervezte, 1941-re
felépült albertfalvai Szent Mihály-templom szintén az 1945 előtti hazai
modern templomépítészet egyik fontos alkotása. Ohmann a Jézus Szíve
mellékoltárra készített fából faragott szobrot.51
Ugyancsak Kismarty-Lechner Jenő nevéhez fűződik az
1943 januárjában felszentelt remete-kertvárosi Szentlélek-templom. A főhajó
végében, a szentélytől jobbra, szürke márvány háttérfal előtt áll Ohmann
Béla alkotása, Lisieux-i Szent Teréz carrarai fehér márványból
faragott, egész alakos szobra.52
A fiatal apáca baljában a személyéhez kötődő attribútumokat, feszületet
és rózsaszálat tart, ruhája jobb oldalán rózsafüzér. Az 1942-ben mintázott
alkotás jól érzékelteti a fiatalság üdeségét, ugyanakkor mentes bármiféle
romantikus patetizmustól.
A második világháború utáni időszak nem sok jót tartogatott
Ohmann Béla számára, aki az ötvenes évekre háttérbe szorult. Marxról,
Leninről, Sztálinról nem készített szobrot, és felszabadulási vagy szovjet
emlékművet sem mintázott. Dolgozni persze így is kellett. Más neves művészekhez
hasonlóan, megpróbált az új kulturális irányvonal által elfogadható, de
politikai tartalomtól mentes alkotásokat készíteni. Megrendelést azonban
az ötvenes években csak a szocialista realista irányzathoz való igazodás
esetén lehetett remélni. A moszkvai Mezőgazdasági Kiállítás magyar pavilonja
számára 1951-ben a Gyapotszedő nő szoboralakját mintázta meg. A
mű két és fél méter magas gipszmintája 1952-ben a Műcsarnokban rendezett
tavaszi tárlaton szerepelt.53
A XX. kerületi Gubacsi lakótelep számára 1954-ben több művész társaságában
épületdíszítő reliefet mintázott.54 Kazincbarcikán 1957-ben
a Szüretelő nőt ábrázoló kútszobrát állították fel. A szobor plasztikai
értékeiről és a mintázás nagyvonalúságáról elismerően szólt a kritika.55
Jelentős nagyplasztikai alkotása a III. kerületi
Szentendrei út 101. számú épület falán a Gyári munkások című, 1959-ben
készült négyalakos mészkő dombormű, amely betont keverő dolgozót és három
társát ábrázolja.56
A szocreál ihletésű, 400 x 250 centiméter méretű reliefen munkájukat végző
építők láthatók, közvetlen politikai üzenete nincs. Ennek ellenére, a
gyár megszűnését követő lebontása után az alkotást 2003-ban a Terror Háza
Andrássy út 60. szám alatti épületében helyezték el.
1956 után oldódott a stílusbeli presszió, így Ohmann
is készíthetett néhány olyan alkotást, amely közelebb állt művészi felfogásához.
Várpalotán a várat a török ellen 1566-ban hősiesen megvédő Thury György
kapitány mészkőből faragott, egész alakos szobrát 1958-ban avatták fel.
Az erőtől duzzadó, lendületes kompozíció a vár közelében lévő iskola kertjében
áll.57
Vác számára két alkotást készített a hatvanas évek
elején.58
A távolsági autóbusz-pályaudvaron a Közlekedési emlékmű nagyméretű
domborműve (1964) a repülő, szárnyas Ikaroszt ábrázolja. Balra lent a
múltat jelképező első váci mozdony, jobbra fent az akkori jelen: egy farmotoros
Ikarusz 55-ös autóbusz. Ezt követően készült másik váci alkotása az Ülő
nő szobra a DCM lakótelepén. Sopron számára egy álló női
akt szobrot mintázott 1964-ben. Utolsó jelentős művei között a váci
alkotások mellett, a szakirodalom az egri Gárdonyi Géza Színház számára
márványból faragott Gárdonyi-mellszobrot (1963) és a keszthelyi
Kacsoh Pongrác-emléktáblát (1964) említi meg.59 Baján
1973-ban állították fel Neptun bronzszobrát,60 amely
a negyvenes évek elején, több rangos hazai kiállításon is szerepelt.
1945 után több síremléket készített a Farkasréti
temetőbe.61
1959-ben
egykori műegyetemi kollégája, Csányi Károly sírjára készített 40
centiméter átmérőjű bronz reliefet, amelyen a professzor arcmása látható.
Tulassayné dr. Csoma Eszter sírjára 1960-ban Hügieia görög
mitológiai alakját mintázta meg. Utolsó funerális munkái közé tartozott
az 1963-ban elhunyt Lajtha László zeneszerző síremléke.
A Magyar Nemzeti Galéria Ohmann négy alkotását őrzi,62
amelyek
mindegyike a művész özvegyének adományaként került ide. A szegedi Alkimista-domborművek
két kismintája, valamint Kálmáncsehi Domokos korábban már említett székesfehérvári
szobrának fából faragott változata mellett, egy 88 centiméter magas, 1934-ben
készült Szent György- szobor került a gyűjteménybe. Ez utóbbi szobor
az egyik legjobb hazai Szent György-ábrázolás. A lovag bal kezével a lábánál
kimúltan heverő sárkány fejét fogja, jobbjával kardját szorítja testéhez.
Erő és neoklasszicista elegancia egyaránt jellemzi a mészkőből faragott
alkotást.
Gazdag és sokrétű szobrászati munkássága mellett
viszonylag kevés érmet készített.63
Ezek magas színvonalú kivitelezése révén, érdemes Ohmann éremművészeti
tevékenységét is számba venni. Egy hazai műgyűjtő, Gáty Fülöp
1920-ban úgy határozott, hogy megteremti a kortárs magyar szobrászok önarckép-panteonját.
Több mint száz szobrászt megörökítő gyűjteményt sikerült létrehoznia az
általában 100x100 milliméteres méretű, bronzból öntött plakettek révén.
1921-ben Ohmann is elkészítette önarcképét,64 amely
a sorozat legszínvonalasabb példányai közé tartozik. Balra tekintő, karakteres
profilja magasan kiemelkedik a plakett síkjából. A húszas években készített
néhány kiállítási és sportérem mellett, említésre méltó a Nemzeti Lovarda
számára mintázott, bronzból vert díjérem, amelynek előlapján akadály fölött
ugrató sportlovas, a hátlapon a Nemzeti Lovarda 1945-ben elpusztult épülete
látható. Ez az érem szerepelt a Magyar Építészeti Múzeum 1993-ban tartott
építészeti éremkiállításán.65 Érdekes
alkotása az 1930-as budapesti XII. Nemzetközi Építész Kongresszus
tiszteletére mintázott hatszögletű érme, amelyen három építész, Kertész
K. Róbert, Virágh István és Rerrich Béla arcképe, míg a hátoldalon a magyar
címer látható.
1945 után néhány közeli barátjáról készített érmet.
Dr.
Kotsis Ivánt hatvanadik és hetvenedik születésnapján, 1949-ben és
1959-ben köszöntötte éremmel. Weichinger Károlyt Kossuth-díjjal
történt kitüntetése alkalmából, 1955-ben örökítette meg. A Jajczay
János művészettörténészt ábrázoló, 1952-ben készített karakteres bronzérme
2004-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárába. Második önarcképét
1950-ben mintázta meg, a hátoldalon Dante-idézettel.
Ohmann Béla Budapesten halt meg, 1968. március 21-én.
Egykori barátja és munkatársa, dr. Kotsis Iván építész szerint: Szoborművei
kiegyensúlyozott rendet és jóleső nyugalmat teremtenek maguk körül[...]
Az épülettel való együttformálásban volt az ő nagysága, valódi építész-szobrász
volt, aki nem díszítette az épületet, hanem műveivel beleolvadt
azokba. 66
A lezártnak hitt életmű a 21. században is tartogat
újdonságokat. Néhány éve előkerült Szent György szobra, amely eredetileg
a budapesti Városháza épületében állt.67 Az
egykori Invalidus-palota alapítója, gróf Széchényi György püspök védőszentjére
utaló alkotás a római iskola legnemesebb plasztikai hagyományait idézi.
Jelenleg szépen restaurált állapotban a Budapest
Galéria Lajos utcai kiállítóháza belső kertjében várja, hogy ismét méltó
helyre kerüljön. A Kieselbach Galéria és Aukciósház honlapján, a Művészportrék
rovatban megtekinthető Ohmann 1920-ban, vörös színű pasztellel készített
önarcképe (17,5x12,5 cm). A magántulajdonban lévő alkotás a művész
kiváló grafikai tudását tanúsítja.68
A római iskola kritikusai közül többen (Entz Géza,
Jajczay János, Ybl Ervin) Ohmann Béla művészetében látták megvalósulni
azt az elvet, amelyet a két világháború között festészetben Aba-Novák
képviselt.69 Ohmann nem csupán stílusával, hanem művészi eszközeivel
is minden idegszálával ehhez az irányzathoz kötődött. Fontos szerepe volt
abban, hogy a két világháború közötti korszak konzervatív neobarokk stílusa
mellett a római iskola ihlette modernebb neoklasszicista plasztika is
teret kapott Magyarországon. Sokéves oktatói tevékenysége révén sok iparművész,
szobrász, sőt építész későbbi munkásságára volt hatással. 1945 előtt olyan
jelentős hazai építészekkel, mint Rerrich Béla, Györgyi Dénes, Münnich
Aladár, Árkay Bertalan, Kotsis Iván, Rimanóczy Gyula, Weichinger Károly,
Kismarty-Lechner Jenő, Körmendy Nándor dolgozhatott együtt
egyenrangú munkatársként. Életműve értékes, megőrzendő része a magyar
szobrászat, építészet és egyházművészet történetének.
| * |
Esszépályázatunkra érkezett dolgozat. (A Szerk.) |
| 1 |
Fitz Péter (főszerk.): Modern Magyar Művészeti Lexikon. 2.
kötet. Enciklopédia, 2000. 955. o. |
| 2 |
Ybl Ervin: Ohmann Béla. Szépművészet, 1942/10. 232.
o. |
| 3 |
Ybl Ervin: i. m. 232. o. |
| 4 |
Medvey Lajos: Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez. Mérnökök
Nyomdája, Bp., 1939. 84. o. |
| 5 |
Kubinszky Mihály: Györgyi Dénes. Akadémiai, Bp., 1974. 17.
és 20. o. |
| 6 |
Szegedi szobraival kapcsolatban lásd Tóth Attila: Szeged szobrai
és muráliái. Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szeged,
1993. 123-124., 127., 134., 160-161., 310-315., 406., 408., 416.
o. |
| 7 |
Tóth Attila: i. m. 123. o. |
| 8 |
Bajó Gyula: Budapest újabbkori épületszobrászata. Turul,
Bp., 1942. 50. és 65. o. |
| 9 |
Ferkai András: Buda építészete a két világháború között.
MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Bp., 1995. 468. sz. |
| 10 |
Kotsis Iván: A balatonboglári római katolikus templom. Magyar
Iparművészet, 1937/1. 15-16. o.; Jajczay János: Mai magyar
egyházművészet. Révai, Bp., [1938.] 6-7. képoldal. |
| 11 |
Ohmann munkáival kapcsolatban lásd P. Szűcs Julianna: A városmajori
templom építéstörténete és kora. Ars Hungarica, 1977/1. 72.
o.; Ferkai András: i. m. 414. sz.; Ritoók Pál: Városmajori plébániatemplom.
TKM Egyesület 556. füzet, Bp., 1997. 13., 18. o. |
| 12 |
Ybl Ervin: A ferencesek új temploma. Magyar Iparművészet,
1934. év 176-177. o.; Ferkai: i. m. 236. sz.; H. Vladár Ágnes: Pasaréti
Páduai Szent Antal plébániatemplom. TKM Egyesület 636.
füzet. Bp., 2001. 15. o. |
| 13 |
K. Pintér Tamás Kaiser Anna: Budapesti templomok.
Bp., 1993. 124. o. |
| 14 |
Petrovics Elek (bev.): A gróf Klebelsberg Kuno-emlékkiállítás
tárgymutatója. Műcsarnok, Bp., 1933. |
| 15 |
B. V. [Bierbauer Virgil]: Magyarország a római egyházművészeti
kiállításon. Tér és Forma, 1934/3. 84. o. |
| 16 |
P. Szűcs Julianna: A római iskola. Corvina, Bp., 1987. 65.,
86. o. |
| 17 |
Magyarság képes melléklete, 1934. március 11. |
| 18 |
Magyar
Iparművészet, 1931. év 197. o. |
| 19 |
Farkas Attila: Szent István-bazilika. TKM Egyesület 626.
füzet, Bp., 1999. 6. o. |
| 20 |
Aknai Tamás: Pécs. Ferences templom. TKM Egyesület 683. füzet.
Bp., 2000. 12-14. o. |
| 21 |
Somogyi Antal: Modern egyházművészet Magyarországon. In: Almásy
József (szerk.): Katolikus írók új magyar kalauza. Ardói,
Bp., 1940. 359., 364. és 366. o. |
| 22 |
Somogyi Antal: i. m. 364. o. |
| 23 |
Somogyi Antal: Modern egyházművészet Győrött. Szépművészet,
1943/8. 155. o. |
| 24 |
Hadik András: Szeged. Fogadalmi templom. TKM Egyesület 217.
füzet, Bp., 1985.; Duska Béla: Az árvízi fogadalom temploma.
Alexandra, Szeged, 2005. 161., 219. o. |
| 25 |
Péter László: Szeged. Panoráma, Bp., 1986. 71. o.; Duska
Béla: i. m. 72-73., 106., 108. o. |
| 26 |
Magyar Iparművészet, 1938/3. 68. o. |
| 27 |
Délmagyarország, 1938. december 25. |
| 28 |
Galamb Sándor: Missa Sollemnis. Magyarság, 1935. szeptember
20., Papp Jenő: Missa Sollemnis. Új Magyarság, 1935.
szept. 29. |
| 29 |
Tóth Vilmos: A budavári angyal. Népszabadság, 2003. március
21. 34. o. |
| 30 |
Új Idők, 1936/38. 365. o.; Magyar Iparművészet, 1938/3.
69. o. |
| 31 |
Medvey Lajos: i. m. 21. o.; Bajó Gyula: i. m. 50. o. |
| 32 |
A három alkotásról lásd Rajna György: Budapest köztéri szobrainak
katalógusa. Budapesti Városszépítő Egyesület, Bp., 1989. 233.,
415. o.; Medvey: i. m. 27. o. |
| 33 |
Ungarn auf der Pariser Weltausstellung 1937. Pallas, Bp.,
é. n. 18., 20. o.; Sz. Kürti Katalin: Magyarok Párizsban. Expo
95., 12. o. |
| 34 |
Ungarn auf der Pariser Weltausstellung 1937. i. m. 44.,
47. o.; P. Szűcs Julianna: A római iskola. i. m. 105-106.
o. |
| 35 |
Magyar Iparművészet, 1936/2. 33. o. |
| 36 |
A newyorki világkiállítás magyar pavillonjának sikere. Pesti
Napló, 1939. június 18. |
| 37 |
Képzőművészet, 1931 / szeptember 172. o.; Sz. Kürti Katalin:
Köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások Debrecenben
és Hajdú-Biharban. Hajdú-Bihar Megyei Tanács, Debrecen, 1977.
107. o. |
| 38 |
Székesfehérvári köztéri szobraival kapcsolatban lásd Magony Imre:
Székesfehérvár szobrai. Ma Vörösmarty Mihály Megyei
Könyvtár, Székesfehérvár, 1995. 17., 72., 99., 158. o. |
| 39 |
Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. Műszaki,
Bp., 1986. 207-208. o. |
| 40 |
Csorba Géza (főszerk.): 20. századi magyar művészet. Képzőművészeti,
Bp., 1986. 240-241. o.; MNG ltsz. 68.70-N. |
| 41 |
K. Kovalovszky Márta: Székesfehérvár, 1938. Művészet,
1977/12. 16-20. o. |
| 42 |
Jajczay János: i. m. 26. képoldal. |
| 43 |
A Reggel, 1938. november 14. |
| 44 |
Dr. Kostyál László közlése. |
| 45 |
Siklóssy László: A Hazatérés Templomában. Pesti Hírlap,
1940. szeptember 15. |
| 46 |
Az öt síremlékkel kapcsolatban lásd Tóth Vilmos: A Farkasréti
temető. III. rész. Budapesti Negyed, 2003/4. 470., 514.
o.; Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető
II. Budapesti Negyed, 2003/4. 272., 414. o.; Ybl Ervin: i.
m. 234. o. |
| 47 |
Ybl Ervin: i. m. 234. o.; Kotsis Iván: Életrajzom. Lapis
Angularis, I. szám (1995). 243. o. |
| 48 |
Jajczay János: Árpád-házi Boldog Margit a művészetben. Szépművészet,
1942/12. 281. o. |
| 49 |
Szépművészet, 1941/ 3. 69. o.; P. Szűcs Julianna: A római
iskola. i. m. 129. o. |
| 50 |
Kopp Jenő: A magyar művészet sikere Velencében és Milánóban.
Szépművészet, 1940/1. 21. o.; G. T. [Gerevich Tibor]: A
XXIII. Velencei Biennale. Szépművészet, 1942/9. 218. o.
|
| 51 |
Mayer Lászlóné: Az albertfalvai Szent Mihály plébániatemplom.
A Budapesti Városvédő Egyesület Értesítője. 1998/4. 3. o.
|
| 52 |
Székely Imre: Templomaink. Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata,
Bp., 2000. 34. o. |
| 53 |
Rózsa György: A rómaiak 1945 után. Művészet,
1977/12. 29. o. |
| 54 |
Berza László (főszerk.): Budapest Lexikon. Akadémiai, Bp.,
1973. 392. o. |
| 55 |
Vajna Éva: Képzőművészeti alkotások Kazincbarcikán. Művészet,
1960/12. 7. o. |
| 56 |
Rajna György: i. m. 151. o. |
| 57 |
Feladatok
eredmények. Művészet, 1961/1. 44. o.; Szíj Rezső:
Képzőművészet Várpalotán. Művészet, 1962/12. 25. o. |
| 58 |
Esti
Hírlap, 1964. aug. 13., Pest Megyei Hírlap, 1968. december
5. |
| 59 |
In
memoriam Ohmann Béla. Művészet, 1968/5. 32. o. |
| 60 |
H. N.: Új szobrokkal gyarapszik Bács-Kiskun Megye. Petőfi
Népe, 1972. szeptember 24. |
| 61 |
Tóth Vilmos: A Farkasréti temető II. Budapesti Negyed,
2003/3. 261., 326., 330. o.; Tóth Vilmos: Sírem-lékművészet.
Bp., 2006. 54. o. |
| 62 |
MNG ltsz.: 68.70-N, 68.71-N, 68.72-N, 68.73-N. |
| 63 |
Lajos Huszár Béla v. Procopius: Medaillen- und Plakettenkunst
in Ungarn. Éremkedvelők Egyesülete, Bp., 1932. 314. o.; Szigeti
István: Ohmann Béla szobrászművész érmei és plakettjei. Az
Érem, 1961/17. 14. o |
| 64 |
Gosztonyi József: Magyar szobrászok és éremművészek önarckép
plakettjei. Az Érem, 1975/1. 31. o. |
| 65 |
Pusztai László (szerk.): Építészet érméken. OMvH Magyar Építészeti
Múzeuma, Bp., 1993. 29. o. |
| 66 |
Kotsis Iván: Emlékbeszéd Ohmann Béla ravatalánál. Magyar
Építőművészet, 1969/1. 58. o. |
| 67 |
Cs. L. [Csordás Lajos]: Visszatér a sárkányölő. Népszabadság,
2001. április 20. |
| 68 |
www.kieselbach.hu |
| 69 |
P. Szűcs Julianna: A római iskola. In: Kontha Sándor (főszerk.):
Magyar művészet 1919-1945. Akadémiai, Bp., 1985. I. kötet
430. o. |
|
|