Új Forrás - Tartalomjegyzék - 2008. 7. sz.
   
 
 

PROHÁSZKA LÁSZLÓ

 

Ohmann Béla életműve*

 

A 20. századi magyar szobrászat és egyházművészet napjainkban ritkán említett egyénisége Ohmann Béla, akinek teljes életművét ez ideig sem önálló monográfia, sem tanulmány nem dolgozta fel.
      Ohmann Béla 1890. március 6-án született Budapesten. Középiskolai érettségije után 1911-től az Országos Iparművészeti Iskolában tanult Simay Imre és ifj. Mátrai Lajos növendékeként. 1915-ben behívták katonának, így tanulmányait csak 1920–21 között fejezhette be. Tanulmányúton járt Olaszországban, Németországban és Franciaországban. Oktatott a Budapesti Iparrajziskolában, majd 1937-ben az Országos Iparművészeti Iskola tanárának nevezték ki. A Műegyetemen 1944-től 1950-ben történt nyugdíjazásáig épületszobrászatot tanított.
1
      Kezdeti alkalmazott plasztikái, például a Györgyi Dénes tervezte budapesti Hangya-székház (IX., Közraktár utca 30.) ifj. Mátrai Lajossal együtt készített domborművei 1921-ben még az art deco késői szellemében fogantak, és arattak sikert. A húszas évek második felében a Györgyi Dénes és Münnich Aladár építette debreceni Déri Múzeum plasztikai díszítése, vagy a premontreiek gödöllői gimnáziuma épületdíszei a neobarokk felé hajló klasszicizmus eklektikus világát tükrözik. Gödöllőre barokk ihletésű szobrot is készített: Szent Norbert alakját mintázta meg.2 Szent Norbert a 12. században alapította meg a premontrei rendet, földi maradványait Prágában, a strahovi monostor Szűz Mária-templomában őrzik.)

      Első sikeres alkotásai közé tartozik az 1924-ben mintázott Madonna-szobor, amelyről így írt Ybl Ervin: „Tulajdonképpen az Angyali üdvözlet Madonnája. Két kezét meglepetve tartja maga elé, hogy elhárítsa az Úr kegyét. Mozdulata átmeneti, könnyed, billenő, állása mégis kiegyensúlyozott.”3 Ezt a művét 1932-ben a kőbányai Maglódi úti kórház tüdőbetegeket ápoló pavilonja falán helyezték el.4
      Budapest Székesfőváros Elektromos Művei megrendelésére Györgyi Dénes és Román Ernő tervei alapján 1931-ben épült az V. kerületi Honvéd utca 22. szám alatti lakóház és transzformátorház. A lakóépület főhomlokzatára Ohmann 1932-ben az Elektromosság allegorikus megjelenítőjeként, jobb és bal kezében villámot tartó, álló férfiaktot mintázott.5
(A férfi kezében látható villámok a két ellentétes elektromos pólust jelképezik, ezért a mű Ég és Föld címmel is szerepelt.) Az életnagyságú bronzszobor erőt és nyugalmat sugárzó megjelenésével jól illeszkedik a harmincas évek elejének modern építészeti törekvéseit tükröző lakóház stílusához. Megformálásából ítélve Ohmann munkája a sarokház Honvéd utcára, illetve a belső udvarra néző homlokzatán lévő egy-egy, mészkőből faragott női és férfi fej. A fejformák az antik görög színházi maszkokat idézik, míg a hajviselet szögletesen zárt vonalai az épület modern vonalaival harmonizálnak.
      Ohmann Béla művészetére meghatározó hatással volt Rerrich Béla, aki a szegedi Fogadalmi templom és a Dóm tér díszítőplasztikai munkáinál foglalkoztatta.6 Itt érzett rá Ohmann a román, illetve a gótikus stílus letisztult és megújítható formavilágára, amelynek birtokában soha többé nem kísértette már a neobarokk.
      A Csanádi püspökség Rerrich tervezte klinkertéglás épületére 1930- ban Szent Imre, Szent Gellért és Szűz Mária szobrát, valamint két zászlótartó szerzetes alakját mintázta meg, a korszak észak-német és skandináv modern stílusát követő felfogásban. Szent Gellért alakjának megformálásán különösen érezhető a két világháború közötti korszak neves német szobrásza, Georg Kolbe statikus művészetének hatása. Az alkotások anyagválasztása is az épített környezethez igazodott. Amíg Szent Imre és Szűz Mária szobrát a klinkertéglás falra mészkőből faragta ki, addig Szent Gellért alakját barnásvörös pirogránitból készítette Ohmann, hogy elüssön a mészkőlapokkal burkolt hátterétől. A Dóm tér 6. számú épület számára 1930-ban két Zsolnay-kerámiát készített a művész. Szent Ágoston gótikus ihletésű, többalakos domborművén a középen trónoló szent arcvonásait Rerrich Béláról mintázta.  Ugyancsak neogótikus stílusú az a Pieta, amelynek drámai hatását fokozza az előtte elhelyezett egyszerű vasrács. A szegedi Kémiai Intézet épületére 1931-ben középkori alkimistákat ábrázoló három – némi humort sem mellőző – kerámia domborműve került.
      A Dóm tér árkádsora alatti Nemzeti Emlékcsarnok számára is jelentős plasztikákat mintázott.
Hunyadi Mátyás lovas szobra 1930-ban került a Panteonba. Az uralkodó alakja erőt és magabiztosságot sugároz – nagyvonalúan elegáns plasztikai megjelenítéssel. Történelmi hitelességet sugall, hogy a király arcvonásait a híres bautzeni emlékmű alapján mintázta. Ugyanebben az évben készült Kőrösi Csoma Sándor jelképes síremléke. A szarkofágon a magyarság őshazáját kutató tudós fekvő alakja látható, tibeti szerzetesi ruhában. A keleti díszítő motívumok a világhírű magyar orientalista tudományos kutatásának tárgyára utalnak. Temesvári Pelbárt neogótikus stílusban fogant, 1931-ben felállított epitáfiumán a ferences szerzetest ábrázoló egész alakos dombormű mellett, kettős kereszt alakú elrendezésben a négy evangélistát jelképező oroszlán, sas, angyal és ökör domborműve látható. (Az evangélisták jelképeinek kereszt alakú elrendezését később a pasaréti templom szószékén is alkalmazta a művész.) Clark Ádám bronzból öntött domborműve az 1930-ban Magyarországon rendezett XII. Nemzetközi Építészeti Kongresszus résztvevőinek ajándékaként került 1931-ben a Panteonba. A bronzból öntött reliefen a budai Alagút bejárata látható, jobbra Széchenyi István, balra egy munkás álló alakjával. Az Alagút képe alatt Clark Ádám balra néző profil-portréja. Ugyancsak a kongresszus ajándéka volt Feszl Frigyes portréja, amelyen Ohmann romantikus, keleties díszítőmotívumok között ábrázolta a pesti Vigadó tervezőjének arcmását. Zsigmond magyar király firenzei származású zsoldosvezére, Ozorai Pipo (eredeti nevén Filippo Scolari) fából faragott szobra 1932-ben készült. A kardját csapásra emelő páncélos vitéz lába alatt legyőzött török tartja Pipo nemesi címerét. „A kompozíció minden részletéből a középkor szelleme sugárzik, plasztikai feszültség árad belőle, ez emeli minőségében magasan az itt elhelyezett emlékek többsége fölé” – méltatta a művet Tóth Attila.7
      A Szegeden alkalmazott neoromán és neogótikus hangvételű alkotások után, Ohmann az 1930-as évek elejétől a római iskola neoklasszicista stílusirányzatához tartozó, vagy ahhoz kapcsolódó művészek sorában alkotott, jóllehet ő maga nem volt – életkoránál fogva már nem is igen lehetett – római ösztöndíjas.
      Szegedi munkái után Münnich Aladár két modern stílusú budapesti épületénél foglalkoztatta.8 A Rerrich Bélával való együttműködés során a művész megismerte a Magyarországon addig kevéssé alkalmazott klinkertéglás építési módot. Ezt a hatást tükrözi, hogy a Nagyvásártelep irodaépületére 1932-ben az évszakokat jelképező négy reliefet klinkertéglából mintázta. A Futura Részvénytársaság Váci utca és Kaas Ivor (most Nyáry Pál) utca sarkán 1933-ban épült, Münnich tervezte hétemeletes sarokházának kapuzatára bejárati domborművet készített, amely ma már nem látható a helyén.
      A hazai építészek közül Ohmann különösen jó együttműködést alakított ki dr. Kotsis Ivánnal. Ennek egyik példája a budapesti XII. kerületi Muskátli utca 4. szám alatti modern lakóház külső falára készített Szent Ferenc-domborműve,9
amely tökéletesen illeszkedett építészeti környezetébe. Kotsis professzorral Balatonbogláron, majd Székesfehérváron és Marosvásárhelyen dolgozott együtt.
      Ohmann Béla legjelentősebb egyházművészeti alkotásai a hazai modern templomépítészethez kötődnek. A dr. Kotsis Iván tervei alapján 1932-33-ban épült balatonboglári római katolikus templom belső díszítésében meghatározó szerep jutott neki, hiszen három jelentős alkotása található itt.10
Az egyhajós kis templom szentélyének főfalára feszülete került. Az alkotás nem Jézus kínhalálát helyezi előtérbe. Szenvedés helyett a tudatosan vállalt önfeláldozás és a megváltás hite érződik a művön.  Ugyancsak Ohmann munkája a jobb karján a gyermek Jézussal, baljában liliomszállal Máriát ábrázoló, modern stílusú Immaculata-szobor. A Mária lába alatti gömb a Földet jelképezi, amelyen a tekergő kígyó a bűnre utal. Szintén a művész készítette a Szent Antal-szobrot, amelynek egy-egy példánya más hazai templomokban is megtalálható. A szobor neoklasszicista stílusú, de plasztikai megjelenésében még némi engedményt tükröz a két világháború közötti korszak közkedvelt, negédes hangvételű szentábrázolásaihoz.
      Árkay Aladár és fia, Árkay Bertalan tervei szerint, 1932-33-ban épült fel Budapesten a városmajori Jézus Szíve pébániatemplom. Amikor elkészült az épület, sokan kifogásolták a nyersbeton falak ridegségét. 1936-ban megtörtént az épület mészkőlapokkal történő burkolása, amelyre Árkay eredetileg nem tervezett plasztikát. A bejárat fölé végül mégis került díszítés. A kapuzat tetején lévő nagyméretű kereszt mellé Ohmann két ezüstszínű, térdelve imádkozó angyalt készített.11 A bejárat főhomlokzatára a harmincas évek végén két nagyméretű angyal-domborművet mintázott. A döntés jónak bizonyult. A római iskola stílusvilágát idéző, markánsan megformált repülő angyalok harmonikusan simulnak az épület stílusához, megjelenésükkel meghatározzák az épület főbejáratának képét.
      A templombelsőben, a bejárattól balra a balatonboglári Szent Antal- szobor fából faragott változata látható. A talapzatán olvasható szöveg: Áldott jó szeretett / édesanyám / emlékére / Szt. Antal könyörögj / érettünk. A Hősi halottak kápolnájában látható egyik legfontosabb munkája, a Szent László-oltár. A bronzból öntött, közepes méretű alkotás szárnyas oltárra emlékeztet, így eleve gótikus hangulatú. A középső részben László király áll, fején koronával és glóriával, kezében csatabárddal. Mellette két-két imádkozó angyal. A felirat: Szent László / Magyarország / királya / könyörögj érettünk. Az oltár oldalsó két szárnyán két-két jelenet látható a Szent László-legendakörből: vizet fakaszt a sziklából, legyőzi a leányrabló kun vitézt, székesegyházat alapít Nagyváradon és szentté avatása. Valamennyi dombormű stilizált, a történések inkább jelzettek, ugyanakkor pontosan és egyértelműen azonosíthatók. A jobb alsó sarokban látható MCMXXXIII évszám a készítés idejére utal. Az oltár az egyik legszebb modern egyházművészeti ábrázolás Szent László királyról. Különlegessége, hogy az alkotás nemcsak látszólag szárnyas oltár. Két ajtaja valóban becsukható, ezért külső oldalukat is plasztikai ábrázolás díszíti.
      Budapest II. kerületében, Pasaréten a Rimanóczy Gyula tervezte, 1934-ben felszentelt, Páduai Szent Antalról elnevezett templom oltárára három domborművet készített. Az előlapon Jézus áldozata, kétoldalt egy-egy ótestamentumi istenkereső áldozati jelenet látható: Ábrahám feláldozza Izsákot, illetve Melkizedek feláldozása. A szentély liturgikus terének 1982-ben történt átépítése során a két ótestamentumi relief a szembemiséző oltár oldallapjára került, így ezek most alig láthatók. Jól érvényesül viszont Ohmann szószéket díszítő reliefje, amelyen csak az IHS rövidítés emelkedik ki középen. A mellette, kereszt alakú elrendezésben látható szimbólumokat, a négy evangélistát jelképező oroszlán, bika, angyal és ökör domborművét negatívban vésték ki. Ez a technikai kivitelezés mind az oltár, mind a szószék esetében rendkívül visszafogott plasztikai megjelenítést eredményezett, amelynek révén a szobrászati díszek finom harmóniával simulnak az épített belső térbe.1
2
      A templom felszentelését követően került az előcsarnok bejárattól jobbra lévő kis fülkéjébe az a Szent Antal-szobor, amelynek egy-egy példánya a balatonboglári és a városmajori templomot díszíti. A pasaréti változat talapzatán a St. / Anto- / nius, alépítményén a Szent / Antal / kenyere szöveg olvasható.
      A Szent Antal-szobornak egy további példányával találkozhatunk Pesten. Az 1896-os millenniumi kiállításra létesült a Városligetben a Jáki kápolna, amelyet 1908-ban – immár végleges formában – Alpár Ignác tervei alapján újra felépítettek. Az 1915-ben felszentelt kápolna belső berendezésére az 1930-as években került sor, a római iskola stílusirányzatához kötődő művészek, így Molnár C. Pál, Sztehló Lili, Mattioni Eszter munkáival. E művek sorában került ide a Szent Antal-szobor egy, fából faragott példánya, továbbá a templom belső képének egyik hangsúlyos eleme, az apszist lezáró pilléreket összekötő gerendához kapcsolódó diadalkereszt (crux triumphalis), amely szintén Ohmann alkotása.13 A fából faragott alkotás a balatonboglári feszület másolata, amely markáns egyszerűségével jól illeszkedik a neoromán környezetbe.
      Ohmann Béla tudatosan vállalt művészeti elkötelezettségére utal, hogy több műve szerepelt a római iskolások egyik legjelentősebb hazai seregszemléjén, a gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter emlékére 1933. tavaszán a Műcsarnokban rendezett kiállításon.14

      A hazai modern egyházművészeti törekvések komoly elismerést arattak a Rómában 1934-ben rendezett II. Arte Sacra kiállításon. A magyar pavilon Árkay Bertalan tervezte templombelsőjében Ohmanntól meghatározó jelentőségű alkotásokat láthatott az olasz közönség. A főoltárt díszítő Aba-Novák festmény elé a városmajori templom számára készített Szent László-szárnyasoltárt állították, míg a terem túloldali főfalán a balatonboglári templom feszülete volt látható. A terem közepén elhelyezett alkotása is elismerést aratott. „Az olasz bírálók külön megemlítik Ohmann Béla és Weichinger Károly keresztelőkútját” – írta Bierbauer Virgil.
15 A kiállítás sikerét jelezte, hogy a magyar tárlat anyagából tizenkét alkotást vásárolt az olasz állam. Ezek közé tartozott Ohmann fából faragott Szent Antal-szobra is, amely az olaszországi Sabaudia városának templomába került. 16
      A kiállításon szerepelt annak a Szűz Mária-szobornak a kerámia változata,17
amelynek másfélszeres életnagyságú változata 1937-ben a párizsi Világkiállítás magyar pavilonját díszítette. Ennek a Mária-szobornak kisméretű bronz változata is készült. Korábban a művész már mintázott kerámiaszobrot Szűz Máriáról,18 amelyen a húszas évek art deco hatása érződik. A Rómában és Párizsban sikert aratott Madonna stílusa viszont inkább a neogótikához közelít.
      A harmincas években készítette a Szent István-bazilika Nagyboldogasszony mellékoltárára Árpád-házi Szent Margit márványszobrát.1
9 Az oltárépítmény fülkéjében elhelyezett szobor apácaruhában, kezében liliommal és könyvvel ábrázolja a fiatal királylányt. Az alkotás visszafogott megjelenésével jól illeszkedik a mellékoltár klasszicizáló építészeti részéhez, amely nyugodt keretet biztosít Benczúr oltárképének mozgalmasságához.
      Budapesten kívül több vidéki templom számára is dolgozott Ohmann. A Weichinger Károly tervei alapján épült, 1938-ban felszentelt pécsi Pálos templom számára is meghatározó plasztikai díszeket mintázott.20
Az oltárra nagyméretű bronz dombormű került.  Középen a Magyarok Nagyasszonya látható, a térdelő Szent Imre herceggel Mária feje fölé négy angyal tartja a Szent Koronát. Alul szalagon a következő felirat: Virginitas placet. 1031 – 1938. A baloldali két mező egyikében Szent István, kezében karddal és kettős kereszttel. Glóriás feje fölött a Szent Jobb látható. Alatta Remete Szent Pál, mellette oroszlánnal és pálmafával. A fán holló, csőrében datolyával, amellyel az ínség idején a remetét táplálta. A jobboldali két síkban Szent László látható kezében csatabárddal és két magyar vitézzel. Alatta, kezében püspöki pásztorbottal, Szent Ágoston, akit egy angyal kísér. Lejjebb a víz jele és egy kagyló látható. A templom ambója henger alakú előlapján lévő dombormű is az ő munkája. Középen a Szentlélek látható galamb alakjában, sugárkoszorús dicsfényben. A két oldalán a pálos rend alapítója, Boldog Özséb szemlélődik, illetve írja a rend reguláit. Az 1938-ban elkészült alkotás alsó részén a felirat a Pálos rend küldetését fogalmazza meg: „Elmenvén az egész világra, tanítsatok minden embereket.”
      Csornán, a Szent István téren 1938-ban szentelték fel a Körmendy Nándor tervezte modern templomot. Somogyi Antal leírása szerint, Ohmann Béla mintázta „a csornai templom főbejáratának haraszti kőből faragott gazdag keretdíszét, amely virágmotívumokból és szimbólumokból alakul nemes hatású kőcsipkévé.”21 A hatalmas méretű, vörösbarna színű, öthajós templom bejárati árkádos oszlopsorának meghatározó elemei a világos tónusú domborművek. A négy oszlop közötti három mezőben középen egy kereszt, balról az A és
omega, jobbról az IHS betűk domborműve látható. A négy oszlop alsó részét magyaros virágminta díszíti. Fölöttük négyzet alakú mezőkben, függőleges elrendezésben a katolikus egyház legfontosabb jelképei (galamb, húsvéti bárány, halak, Jézus szíve, Isten szeme, oltári szentség, tízparancsolat, pápai tiara, hármas kereszt, stóla és füstölő) láthatók kőből faragott formában. Szintén a művész alkotása a ruszkicai márványból készült nagyméretű oltárasztalra állított tabernákulum ajtaján Krisztus mellképének domborműve, és az oltáron lévő feszület.
      Az ugyancsak Körmendy tervei szerint készült, 1938-ban felszentelt, Jézus Szívéről elnevezett komáromi római katolikus templom tabernákulumának ajtajára az Angyali üdvözlet jelenetét mintázta.22
Az ajtó felirata: És az ige testté lőn, és miköztünk lakozik. Ohmann munkája a tabernákulum fölé állított nemesen egyszerű feszület. Az oltár modern és visszafogott megjelenése harmonikusan illeszkedik a templom többi művészi alkotásához, így az apszis falát díszítő Kontuly-festményekhez.
      Körmendy Nándor harmadik jelentős alkotása a győr-nádorvárosi Szent Imre plébániatemplom, amelynek belső terébe, a szószékkel szemben, a szentély déli oldalán állították fel Jézus szíve szobrát. Bár a korabeli kritika elismerően szólt a műről,23 az nem tartozik Ohmann legsikerültebb alkotásai közé. A hosszú hajú, szinte nőies megjelenésű szobor határozott méltóság helyett, inkább érzelgős hatást kelt.
      Szeged nemcsak a kezdetet jelentette számára. A Fogadalmi templom belső terét az 1930-as években több jelentős plasztikai alkotással gazdagította. A művész mintázta 1935-ben gróf Klebelsberg Kunonak a Dómban felállított síremlékére (építész Kertész K. Róbert) az elhunyt miniszter fekvő szoboralakját, valamint az altemplomban található sírja fölé a feszületet.24
(Utóbbi stílusában és megjelenésében nagy hasonlóságot mutat a balatonboglári templomban lévő alkotásával.) A Fogadalmi templom számára több mellékoltárt is készített.25 Egyik legszebb szakrális műve a Glattfelder Gyula 25 éves püspöki jubileumára 1937- ben felszentelt Szent Dömötör-oltár. A modern stílusú alkotás valójában impozáns méretű dombormű, amelynek központi alakja Szent Dömötör római katonai öltözetben. A négy sarokban az evangélisták jelképei láthatók. Balra Glattfelder püspök imádkozó alakját, jobbra az áldást osztó Szent Dömötört ábrázolta Ohmann. A tökéletes művészi összhatásra törekvését bizonyítja, hogy az oltárra ő maga tervezte a gyertyatartót, a feszületet és a kálváriatáblát is.26 Az 1938-as Szent István-év emlékét őrzi a ruszkicai márványból faragott Szent István-oltár rusztikus szoboralakja. Szerényebb kivitelű az 1930-ban készített Szent László-oltár, amely visszafogott, nemesen egyszerű megjelenésével még hatásosabb. László királyt kezében csatabárddal ábrázolja a szobor, amely 1948-ban került a helyére.
      A szegedi Dáni utcai Szent József templom számára 1938-ban Szent István-oltárt mintázott ruszkicai márványból. A 400x300 centiméteres méretű alkotáson István király látható fedetlen fővel. Feje fölött glóriaként a korona lebeg. A kissé megnyújtott, leegyszerűsített vonalak pátosz nélküli nyugalmat és méltóságot sugároznak.27 

      Érdekesség, hogy a művész egy alkalommal díszlettervezésre is vállalkozott. A korabeli kritika elismerően írt a budapesti Nemzeti Színházban, 1935-ben előadott Beethoven Missa Solemnis
című oratóriumának díszletéről, az oltárszárnyakon Ohmann Béla domborműveivel.28 
      A budavári Bécsi kapu mellett látható legjelentősebb fővárosi köztéri emlékműve. A monumentális bronz-angyala a korszak historikus sablonjain túllépve, modern eszközökkel állított 1936-ban emléket a Buda vára visszafoglalása kétszázötvenedik évfordulójának.29
Légiesen könynyed, idealizált szépségű alak helyett, kezében kettős keresztet tartó, erőtől duzzadó, földön járó lényt állított a néző elé. Az angyalt bal lábával fél térdre esve is a rohanó lendület jellemzi. Az első vázlaton a szobor bal kezében még címerpajzsot is tartott. Ezt a narratív elemet a szerző szerencsére elhagyta. A talapzat szövege az egyik oldalon: Buda Regia / ex servitute / in libertatem / restituta / A. D. MDCLXXXVI. A másik oldalon: Budavár / felszabadításának / 250. évfordulóján / emelte / a Székesfőváros. (Az emlékmű építészeti részét – akárcsak a közeli Bécsi kapu ekkor történt újbóli kialakítását – Kismarty-Lechner Jenő tervezte. Az utca másik oldalán, a várkapu melletti bástyafalra vörösmárvány emléktáblát tervezett, amely a budai Vár oszmán iga alóli felszabadítása során elesett hősökre emlékeztet. A márványtábla előtt, a bal szélen, vékony kettős kereszt állt,30 ezt 1945 után nem állították helyre. A bástyára vezető lépcsőfordulóba Buda domborműves címerével a háttérben, mécsestartót tervezett Ohmann. A kis márványtábla felirata: Virtuti / triumphanti / sacrum. A kovácsoltvas díszítőelemek modern megformálásukkal egyszerre mutatnak erőt és nemes eleganciát. Fent az 1686, lent az 1936 évszám őrzi az évforduló emlékét.
      A Weichinger Károly és Hübner Tibor tervezte, 1935-36-ban épült budai Szilágyi Erzsébet Gimnázium bejárati oszlopaira a Tudomány, a Hit, a Művészet és a Haza allegorikus bronz domborműveit mintázta meg 1938-ban.31 (A reliefek ma már nem láthatók helyükön.)
      Budapest számára a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején egy nagyobb épületplasztikát és két kisebb emlékjelet készített,32 amelyek mindegyike valamilyen formában épülethez kötődött. Bodor Péter székely ezermester 1820-ban építette Marosvásárhelyen a Zenélő kutat, amelyet 1911-ben az új színház építése miatt lebontottak. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa Páll György és Jankó Gyula tervei alapján 1936- ban, a Margitszigeten felépíttette a Zenélő kút pontos mását. A klasszicizáló stílusú kútház kupolás tetejére a kezében háromágú szigonyt tartó Neptun bronzszobrát Ohmann Béla mintázta. (A díszkút 1945-ben súlyosan megsérült, de 1954-ben helyreállították.) 1937-ben az Országház épületében a kupolacsarnok egyik északi oszlopfalára II. Rákóczi Ferenc domborműves emléktábláját tervezte meg. Az álló téglalap alakú fekete márványtáblát a fejedelem portréja díszíti. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (ma Belügyminisztérium) épületére 1941-ben gróf Széchenyi István emléktábláját készítette el. A legnagyobb magyar emléktáblája a korábban itt állt Diana fürdő falát díszítette. Amikor a fürdőt 1905-ben lebontották, a fekete márványból készült emléktáblát átmentették a bank falára. Széchenyi születésének százötvenedik évfordulójára a bank megrendelésére Ohmann ízléses keretbe foglalta a korábbi emléktáblát, alsó részén az újraállításra utaló szöveggel és Széchenyi bronzból öntött, grófi koronás családi címerével. Ezek az alkotások ismételten tanúsították a művész esztétikai érzékét és alkalmazkodó készségét a különböző építészeti stílusokhoz.
      Az 1937-ben tartott párizsi Világkiállításra, a Györgyi Dénes tervezte magyar pavilon harmincnyolc méter magas tornyára az angyalos magyar címert mintázta. Az épület külső falára Ohmann korábban már említett Madonna-szobra került,33
amelyet Grand Prix-vel tüntettek ki. A pavilon egyházművészeti termében a balatonboglári templom feszülete, illetve a Weichinger Károllyal közösen készített keresztelőkút a magyar szakrális plasztika modern törekvéseit jelezte.34 (Ezek az alkotásai korábban szerepeltek az 1934-ben a római II. Arte Sacra kiállításon, a keresztelőkút fényképét a Magyar Iparművészet közölte.)35 Az 1939-es New York-i Világkiállítás Weichinger Károly tervezte magyar pavilonjának egyik bejárata fölé ugyancsak Ohmann mintázott három méteres angyalos magyar címert.36 
      A vidéken felállított emlékművei sorában említést érdemel Huszár Gál szobra. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1930-ban pályázatot hirdetett a magyar reformáció négy kiemelkedő egyénisége, Szenci Molnár Albert, Huszár Gál, Komáromi Csipkés György, Méliusz Juhász Péter szobrának Debrecenben történő megörökítésére. A zsűri 1931-ben történt döntése szerint, mindegyik prédikátor szobrára más művész kapott megbízást. Közülük Ohmann Huszár Gál alakját mintázta meg. A debreceni nyomda alapítója szobrának felállítására 1938-ban, az ünnepélyes avatásra 1939-ben került sor.37 A kezében nyomtatóeszközzel ábrázolt Huszár Gál alakja a két világháború közötti hazai szobrászat historizáló stílusát követi. Jól sikerült, kifejező alkotás, de nem sorolható a római iskola modern felfogásában fogant művek sorába.
      Székesfehérvárhoz több jelentős alkotása fűződik.38
A Várkörút 7. számú ház falára az 1930-as évek közepén készítette Szent József és a gyermek Jézus szobrát. A mészkőből faragott kétalakos alkotás stílusában a novecento letisztult formavilágát tükrözi. József jobb kezében gyalu utal arra, hogy foglalkozása asztalos volt.
      Székesfehérváron látható egyik legsikeresebb köztéri műve Kálmáncsehi (más néven Kálmáncsahi) Domokos szobra.
A középkori Szent Anna kápolna előtt 1937-ben felállított, mészkőből faragott alkotás remek érvényesülésében nagy része van dr. Kotsis Iván építész téralakító munkájának. „Itt egy magas tűzfal lekontyolásával, egy ajtó megfelelő elhelyezésének és a Szt. Anna kápolna előtti szint megemelésének egyszerű eszközeivel, valamint egy kiválóan elhelyezett szoborral, a középkori tér intim hangulatait keltett életre” – írta Pamer Nóra.39 A gótikus hangulatot sugárzó alkotáson a szerzetes bal kezében oklevelet tart, jobbját a Szent Anna kápolna makettjén nyugtatja, lába alatt oroszlán. A szoboralak kápolnát figyelő tekintete szobrászi megoldással szinte az épületre irányítja az erre járó figyelmét. (Az alkotás 1936-ban készült, 135 centiméter magas, fából faragott változata a Magyar Nemzeti Galériába került, ahol több éven át szerepelt az állandó kiállításon.)40 K. Kovalovszky Márta talán túl szigorúan ítélt, amikor – nem vitatva az alkotás remek térbeli elhelyezését – így jellemezte a Kálmáncsehi-szobrot: „Csupán dekoratív funkciója van, plasztikai értéke csaknem semmi.”41
      A székesfehérvári városháza dr. Kotsis Iván tervei alapján 1935 és 1938 között átépített nagyterme számára 1938-ban két, mészkőből faragott szobrot készített.42
A Szent Istvánt ábrázoló, egész alakos, álló testhelyzetű alkotáson egyértelműen azonosíthatók az attribútumok. Az uralkodó fején a Szent Korona, jobbjában országalma. A bal kezében tartott kardot a Prágában őrzött Szent István-kardról mintázta a művész. A szobor statikus beállítású, de a király öltözékéül szolgáló, tógaszerű köpeny gazdag redőzése dinamikát kölcsönöz a kompozíciónak. A római iskola neoklasszicista felfogásában fogant, pátoszmentes, ugyanakkor belső erőt sugárzó Szent István-szobor párdarabja, a honfoglaló Árpád vezér alakja, amelyen a művész érezhetően kerülte a negyvenes évek elején előszeretettel alkalmazott „turáni” stíluselemek meghatározó jellegű alkalmazását.
      Székesfehérváron 1943-ban készült el Prohászka Ottokár püspök emlékműve, amelynek plasztikája Ohmann Béla, építészeti terve Weichinger Károly nevéhez fűződik, akik pályázaton nyerték el a megbízást. A várfalhoz simuló, impozáns méretű emlékmű meghatározó eleme a kőhasáb tetején látható, bal kezében keresztet tartó angyal-alak. A kompozíció megjelenése azonban nem azonos a budavári bronzangyallal. Amíg a budavári alkotást – félig térdelő testhelyzete ellenére – a száguldó lendület jellemzi, addig a székesfehérvári angyal teste inkább hátrafeszül. A másfélszeres életnagyságú angyal alakja szinte az eget ostromolja, ugyanakkor jól érezhető küzdelme a vele szembe ható erőkkel. A mészkőből faragott alkotást egyszerre jellemzi a puritán egyszerűség és a lendület. A kőoszlop alsó részén a főpap balra tekintő markáns profil- domborműve látható, ugyancsak kőből kifaragva. A dombormű fölött az Ottokár püspök felirat, alatta az 1858–1927 évszám.
      A művész munkája a város egyik jelképe, az 1943-ban elkészült Országalma-emlék, hivatalos nevén Fehérvári jog. A hajdani középkori bazilika egyik tornya helyén álló, kőből faragott országalma tetején kettős kereszt látható. A gömb közepén körbefutó felirat 1237-ben kelt oklevélből származik: Libertates Civitatis Albensis a S. Rege Stephano concessa (Fehérvár szabadságjogait Szent István király adományozta). Az országalmát – az Árpádok címerállatára utalva – három ülő kőoroszlán tartja. A talapzaton három évszám (1001, 1688, 1938) a város alapítására, a török uralom alóli felszabadulásra és a jubileumi Szent István-évre utal. Az alkotás a második világháborúban megsérült. Részleges helyreállítására 1962-ben került sor, de a kettős kereszt csak 1986-ban került ismét helyére. A fölösleges narratív elemektől mentes emlékmű tökéletes harmóniával simul a történelmi környezetbe. Aki látja, el sem tudná képzelni, milyen lehetne a tér nélküle.
      Munkásságának elismerését jelezte, hogy 1938-ban elsőként ő nyerte el az állami iparművészeti nagy aranyérmet.43 Az 1945 előtti művészeti irodalom az épületplasztikát az iparművészet fogalomkörébe sorolta. Bár Ohmann több, klasszikus értelemben is iparművészeti tárgyat készített, alapvetően szobrászati tevékenységével érdemelte ki a díjat.
      A zalaegerszegi megyeháza mellé 1939-ben Reményi Józseffel közösen készített mészkőből faragott, kezében sarlót és búzakalászt tartó nő-, illetve méhkast fogó férfi-alakot, továbbá négy domborművet.44
 
      Budapest belvárosában, a Szabadság téren 1940-ben avatták fel a Hazatérés templomát. A modern stílusban
épült református templom nagytermébe protestáns egyházi jelképeket (kehely, búzakalász, biblia, szőlőfürt) mintázott a művész.45 (Megjelenésében hasonló – csak római katolikus szimbolikát idéző – díszítőelemek figyelhetők meg a csornai templom főbejáratára készített domborművein.)
      Funerális alkotásai közül Gerevich Zoltán Farkasréti temetőben lévő sírjára 1935-ben a szegedi Dóm altemplomában lévő feszület korpuszának bronzból öntött másodpéldánya került, mészkőből faragott, hangsúlyosan vastag keresztre. E műve mellett említést érdemel a Halmi család síremléke a Farkasréti temetőben (1936, építész Münnich Aladár), valamint a Gottermayer család (1929) és az Ybl család (1939) síremléke a Kerepesi úti temetőben. Gottermayerék síremlékét ifj. Mátray Lajossal együtt készítette, míg a Szent Mihály arkangyalt ábrázoló reliefet magába foglaló Ybl-síremlék építészeti részét Weichinger tervezte.
Nagyváradon 1940-ben a Moskovits-síremlék készült el.46
      Az 1940-ben visszacsatolt Kolozsvár számára 1941-ben egy szociális egyesület kápolnájába feszületet mintázott a művész. A marosvásárhelyi megyeháza dr. Kotsis Iván tervei alapján, 1941-42-ben történő átalakítása során a díszterembe Horthy kormányzó lovas szobrát készítette el. Az alkotáson a 13. századi bambergi lovas szobor gótikus hatása érzékelhető. A beltéri plasztika építészeti része Weichinger Károly munkája volt.47
(A művet 1945 után lebontották.)
      Az 1940-es évek elején Árpád-házi Szent Margit alakját mintázta meg. Az álló nőalak feje körül glória, kezében a szűziességet szimbolizáló liliom mellett, kis nyulat tart. „Ohmann Béla a Nyulak-szigetének lakóját, mint a szelídség mintaképét állítja elénk, egyszerű plasztikai eszközökkel készült művén” – írta a műről Jajczay János.4

      A Nemzeti Szalonban 1941-ben rendeztek egyházművészeti kiállítást, amelynek belsőépítészeti terveit – az 1934-es római II. Arte Sacra kiállításhoz hasonlóan – Árkay Bertalan készítette. Ezen a tárlaton Ohmann Bélától a Patrona Hungariae című művének gipszmintája volt látható. Az alkotáson a magyar Szent Koronát szárnyas angyal tartja a Madonna feje fölé.
Ez a műve itthon nagy állami aranyérmet, a milánói egyházművészeti kiállításon ezüstérmet nyert, majd a nagymarosi plébániatemplomba került.49 
      A művész több alkotása sikerrel szerepelt az 1940-es és az 1942-es Velencei Biennálén.50 

      A Kismarty-Lechner Jenő és fia tervezte, 1941-re felépült albertfalvai Szent Mihály-templom szintén az 1945 előtti hazai modern templomépítészet egyik fontos alkotása. Ohmann a Jézus Szíve mellékoltárra készített fából faragott szobrot.51
      Ugyancsak Kismarty-Lechner Jenő nevéhez fűződik az 1943 januárjában felszentelt remete-kertvárosi Szentlélek-templom. A főhajó végében, a szentélytől jobbra, szürke márvány háttérfal előtt áll Ohmann Béla alkotása, Lisieux-i Szent Teréz carrarai fehér márványból faragott, egész alakos szobra.52  A fiatal apáca baljában a személyéhez kötődő attribútumokat, feszületet és rózsaszálat tart, ruhája jobb oldalán rózsafüzér. Az 1942-ben mintázott alkotás jól érzékelteti a fiatalság üdeségét, ugyanakkor mentes bármiféle romantikus patetizmustól.
      A második világháború utáni időszak nem sok jót tartogatott Ohmann Béla számára, aki az ötvenes évekre háttérbe szorult. Marxról, Leninről, Sztálinról nem készített szobrot, és felszabadulási vagy szovjet emlékművet sem mintázott. Dolgozni persze így is kellett. Más neves művészekhez hasonlóan, megpróbált az új kulturális irányvonal által elfogadható, de politikai tartalomtól mentes alkotásokat készíteni. Megrendelést azonban az ötvenes években csak a szocialista realista irányzathoz való igazodás esetén lehetett remélni. A moszkvai Mezőgazdasági Kiállítás magyar pavilonja számára 1951-ben a Gyapotszedő nő szoboralakját mintázta meg. A mű két és fél méter magas gipszmintája 1952-ben a Műcsarnokban rendezett tavaszi tárlaton szerepelt.53
A XX. kerületi Gubacsi lakótelep számára 1954-ben – több művész társaságában – épületdíszítő reliefet mintázott.54 Kazincbarcikán 1957-ben a Szüretelő nőt ábrázoló kútszobrát állították fel. A szobor plasztikai értékeiről és a mintázás nagyvonalúságáról elismerően szólt a kritika.55
      Jelentős nagyplasztikai alkotása a III. kerületi Szentendrei út 101. számú épület falán a Gyári munkások című, 1959-ben készült négyalakos mészkő dombormű, amely betont keverő dolgozót és három társát ábrázolja.56 A szocreál ihletésű, 400 x 250 centiméter méretű reliefen munkájukat végző építők láthatók, közvetlen politikai üzenete nincs. Ennek ellenére, a gyár megszűnését követő lebontása után az alkotást 2003-ban a Terror Háza Andrássy út 60. szám alatti épületében helyezték el.
      1956 után oldódott a stílusbeli presszió, így Ohmann is készíthetett néhány olyan alkotást, amely közelebb állt művészi felfogásához. Várpalotán a várat a török ellen 1566-ban hősiesen megvédő Thury György kapitány mészkőből faragott, egész alakos szobrát 1958-ban avatták fel. Az erőtől duzzadó, lendületes kompozíció a vár közelében lévő iskola kertjében áll.57
      Vác számára két alkotást készített a hatvanas évek elején.58
A távolsági autóbusz-pályaudvaron a Közlekedési emlékmű nagyméretű domborműve (1964) a repülő, szárnyas Ikaroszt ábrázolja. Balra lent a múltat jelképező első váci mozdony, jobbra fent az akkori jelen: egy farmotoros Ikarusz 55-ös autóbusz. Ezt követően készült másik váci alkotása az Ülő nő szobra a DCM lakótelepén. Sopron számára egy álló női akt szobrot mintázott 1964-ben. Utolsó jelentős művei között a váci alkotások mellett, a szakirodalom az egri Gárdonyi Géza Színház számára márványból faragott Gárdonyi-mellszobrot (1963) és a keszthelyi Kacsoh Pongrác-emléktáblát (1964) említi meg.59 Baján 1973-ban állították fel Neptun bronzszobrát,60 amely a negyvenes évek elején, több rangos hazai kiállításon is szerepelt.
      1945 után több síremléket készített a Farkasréti temetőbe.61
1959-ben egykori műegyetemi kollégája, Csányi Károly sírjára készített 40 centiméter átmérőjű bronz reliefet, amelyen a professzor arcmása látható. Tulassayné dr. Csoma Eszter sírjára 1960-ban Hügieia görög mitológiai alakját mintázta meg. Utolsó funerális munkái közé tartozott az 1963-ban elhunyt Lajtha László zeneszerző síremléke.
      A Magyar Nemzeti Galéria Ohmann négy alkotását őrzi,62
amelyek mindegyike a művész özvegyének adományaként került ide. A szegedi Alkimista-domborművek két kismintája, valamint Kálmáncsehi Domokos korábban már említett székesfehérvári szobrának fából faragott változata mellett, egy 88 centiméter magas, 1934-ben készült Szent György- szobor került a gyűjteménybe. Ez utóbbi szobor az egyik legjobb hazai Szent György-ábrázolás. A lovag bal kezével a lábánál kimúltan heverő sárkány fejét fogja, jobbjával kardját szorítja testéhez. Erő és neoklasszicista elegancia egyaránt jellemzi a mészkőből faragott alkotást.
      Gazdag és sokrétű szobrászati munkássága mellett viszonylag kevés érmet készített.63
Ezek magas színvonalú kivitelezése révén, érdemes Ohmann éremművészeti tevékenységét is számba venni. Egy hazai műgyűjtő, Gáty Fülöp 1920-ban úgy határozott, hogy megteremti a kortárs magyar szobrászok önarckép-panteonját. Több mint száz szobrászt megörökítő gyűjteményt sikerült létrehoznia az általában 100x100 milliméteres méretű, bronzból öntött plakettek révén. 1921-ben Ohmann is elkészítette önarcképét,64 amely a sorozat legszínvonalasabb példányai közé tartozik. Balra tekintő, karakteres profilja magasan kiemelkedik a plakett síkjából. A húszas években készített néhány kiállítási és sportérem mellett, említésre méltó a Nemzeti Lovarda számára mintázott, bronzból vert díjérem, amelynek előlapján akadály fölött ugrató sportlovas, a hátlapon a Nemzeti Lovarda 1945-ben elpusztult épülete látható. Ez az érem szerepelt a Magyar Építészeti Múzeum 1993-ban tartott építészeti éremkiállításán.65 Érdekes alkotása az 1930-as budapesti XII. Nemzetközi Építész Kongresszus tiszteletére mintázott hatszögletű érme, amelyen három építész, Kertész K. Róbert, Virágh István és Rerrich Béla arcképe, míg a hátoldalon a magyar címer látható.
      1945 után néhány közeli barátjáról készített érmet. Dr. Kotsis Ivánt hatvanadik és hetvenedik születésnapján, 1949-ben és 1959-ben köszöntötte éremmel. Weichinger Károlyt Kossuth-díjjal történt kitüntetése alkalmából, 1955-ben örökítette meg. A Jajczay János művészettörténészt ábrázoló, 1952-ben készített karakteres bronzérme 2004-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum éremtárába. Második önarcképét 1950-ben mintázta meg, a hátoldalon Dante-idézettel.
      Ohmann Béla Budapesten halt meg, 1968. március 21-én. Egykori barátja és munkatársa, dr. Kotsis Iván építész szerint: „Szoborművei kiegyensúlyozott rendet és jóleső nyugalmat teremtenek maguk körül[...] Az épülettel való együttformálásban volt az ő nagysága, valódi építész-szobrász volt, aki nem ’díszítette’ az épületet, hanem műveivel beleolvadt azokba.” 66
      A lezártnak hitt életmű a 21. században is tartogat újdonságokat. Néhány éve előkerült Szent György szobra, amely eredetileg a budapesti Városháza épületében állt.67
Az egykori Invalidus-palota alapítója, gróf Széchényi György püspök védőszentjére utaló alkotás a római iskola legnemesebb plasztikai hagyományait idézi. Jelenleg szépen restaurált állapotban a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóháza belső kertjében várja, hogy ismét méltó helyre kerüljön. A Kieselbach Galéria és Aukciósház honlapján, a Művészportrék rovatban megtekinthető Ohmann 1920-ban, vörös színű pasztellel készített önarcképe (17,5x12,5 cm). A magántulajdonban lévő alkotás a művész kiváló grafikai tudását tanúsítja.68
      A római iskola kritikusai közül többen (Entz Géza, Jajczay János, Ybl Ervin) Ohmann Béla művészetében látták megvalósulni azt az elvet, amelyet a két világháború között festészetben Aba-Novák képviselt.69 Ohmann nem csupán stílusával, hanem művészi eszközeivel is minden idegszálával ehhez az irányzathoz kötődött. Fontos szerepe volt abban, hogy a két világháború közötti korszak konzervatív neobarokk stílusa mellett a római iskola ihlette modernebb neoklasszicista plasztika is teret kapott Magyarországon. Sokéves oktatói tevékenysége révén sok iparművész, szobrász, sőt építész későbbi munkásságára volt hatással. 1945 előtt olyan jelentős hazai építészekkel, mint Rerrich Béla, Györgyi Dénes, Münnich Aladár, Árkay Bertalan, Kotsis Iván, Rimanóczy Gyula, Weichinger Károly, Kismarty-Lechner Jenő, Körmendy Nándor dolgozhatott együtt egyenrangú munkatársként. Életműve értékes, megőrzendő része a magyar szobrászat, építészet és egyházművészet történetének.

 

*
Esszépályázatunkra érkezett dolgozat. (A Szerk.)
1
Fitz Péter (főszerk.): Modern Magyar Művészeti Lexikon. 2. kötet. Enciklopédia, 2000. 955. o.
2
Ybl Ervin: Ohmann Béla. Szépművészet, 1942/10. 232. o.
3
Ybl Ervin: i. m. 232. o.
4
Medvey Lajos: Vezető Budapest szobrai megtekintéséhez. Mérnökök Nyomdája, Bp., 1939. 84. o.
5
Kubinszky Mihály: Györgyi Dénes. Akadémiai, Bp., 1974. 17. és 20. o.
6
Szegedi szobraival kapcsolatban lásd Tóth Attila: Szeged szobrai és muráliái. Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, Szeged, 1993. 123-124., 127., 134., 160-161., 310-315., 406., 408., 416. o.
7
Tóth Attila: i. m. 123. o.
8
Bajó Gyula: Budapest újabbkori épületszobrászata. Turul, Bp., 1942. 50. és 65. o. 
9
Ferkai András: Buda építészete a két világháború között. MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, Bp., 1995. 468. sz. 
 10
Kotsis Iván: A balatonboglári római katolikus templom. Magyar Iparművészet, 1937/1. 15-16. o.; Jajczay János: Mai magyar egyházművészet. Révai, Bp., [1938.] 6-7. képoldal. 
11
Ohmann munkáival kapcsolatban lásd P. Szűcs Julianna: A városmajori templom építéstörténete és kora. Ars Hungarica, 1977/1. 72. o.; Ferkai András: i. m. 414. sz.; Ritoók Pál: Városmajori plébániatemplom. TKM Egyesület 556. füzet, Bp., 1997. 13., 18. o. 
12
Ybl Ervin: A ferencesek új temploma. Magyar Iparművészet, 1934. év 176-177. o.; Ferkai: i. m. 236. sz.; H. Vladár Ágnes: Pasaréti Páduai Szent Antal plébániatemplom. TKM Egyesület 636. füzet. Bp., 2001. 15. o. 
13
K. Pintér Tamás – Kaiser Anna: Budapesti templomok. Bp., 1993. 124. o. 
14
Petrovics Elek (bev.): A gróf Klebelsberg Kuno-emlékkiállítás tárgymutatója. Műcsarnok, Bp., 1933. 
15
B. V. [Bierbauer Virgil]: Magyarország a római egyházművészeti kiállításon. Tér és Forma, 1934/3. 84. o. 
16
P. Szűcs Julianna: A római iskola. Corvina, Bp., 1987.  65., 86. o. 
17
Magyarság képes melléklete, 1934. március 11. 
18
Magyar Iparművészet, 1931. év 197. o.
19
Farkas Attila: Szent István-bazilika. TKM Egyesület 626. füzet, Bp., 1999. 6. o.
20
Aknai Tamás: Pécs. Ferences templom. TKM Egyesület 683. füzet. Bp., 2000. 12-14. o. 
21
Somogyi Antal: Modern egyházművészet Magyarországon. In: Almásy József (szerk.): Katolikus írók új magyar kalauza. Ardói, Bp., 1940.  359., 364. és 366. o. 
22
Somogyi Antal: i. m. 364. o.
23
Somogyi Antal: Modern egyházművészet Győrött. Szépművészet, 1943/8. 155. o. 
24
Hadik András: Szeged. Fogadalmi templom. TKM Egyesület 217. füzet, Bp., 1985.; Duska Béla: Az árvízi fogadalom temploma. Alexandra, Szeged, 2005. 161., 219. o. 
25
Péter László: Szeged. Panoráma, Bp., 1986. 71. o.; Duska Béla: i. m. 72-73., 106., 108. o. 
26
Magyar Iparművészet, 1938/3. 68. o. 
27
Délmagyarország, 1938. december 25. 
28
Galamb Sándor: Missa Sollemnis. Magyarság, 1935. szeptember 20., Papp Jenő: Missa Sollemnis. Új Magyarság, 1935. szept. 29. 
29
Tóth Vilmos: A budavári angyal. Népszabadság, 2003. március 21. 34. o. 
30
Új Idők, 1936/38. 365. o.; Magyar Iparművészet, 1938/3. 69. o. 
31
Medvey Lajos: i. m. 21. o.; Bajó Gyula: i. m. 50. o.
32
A három alkotásról lásd Rajna György: Budapest köztéri szobrainak katalógusa. Budapesti Városszépítő Egyesület, Bp., 1989. 233., 415. o.; Medvey: i. m. 27. o. 
33
Ungarn auf der Pariser Weltausstellung 1937. Pallas, Bp., é. n. 18., 20. o.; Sz. Kürti Katalin: Magyarok Párizsban. Expo ’95., 12. o. 
34
Ungarn auf der Pariser Weltausstellung 1937. i. m. 44., 47. o.; P. Szűcs Julianna: A római iskola. i. m.  105-106. o. 
35
Magyar Iparművészet, 1936/2. 33. o. 
36
A newyorki világkiállítás magyar pavillonjának sikere. Pesti Napló, 1939. június 18.
37
Képzőművészet, 1931 / szeptember 172. o.; Sz. Kürti Katalin: Köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások Debrecenben és Hajdú-Biharban. Hajdú-Bihar Megyei Tanács, Debrecen, 1977. 107. o. 
38
Székesfehérvári köztéri szobraival kapcsolatban lásd Magony Imre: Székesfehérvár szobrai. Ma – Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár, Székesfehérvár, 1995. 17., 72., 99., 158. o. 
39
Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között. Műszaki, Bp., 1986. 207-208. o. 
40
Csorba Géza (főszerk.): 20. századi magyar művészet. Képzőművészeti, Bp., 1986. 240-241. o.; MNG ltsz. 68.70-N. 
41
K. Kovalovszky Márta: Székesfehérvár, 1938. Művészet, 1977/12. 16-20. o. 
42
Jajczay János: i. m. 26. képoldal. 
43
A Reggel, 1938. november 14. 
44
Dr. Kostyál László közlése.
45
Siklóssy László: A Hazatérés Templomában. Pesti Hírlap, 1940. szeptember 15. 
46
Az öt síremlékkel kapcsolatban lásd Tóth Vilmos: A Farkasréti temető. III. rész. Budapesti Negyed, 2003/4. 470., 514. o.; Tóth Vilmos: A Kerepesi úti temető II. Budapesti Negyed, 2003/4. 272., 414. o.; Ybl Ervin: i. m. 234. o. 
47
Ybl Ervin: i. m. 234. o.; Kotsis Iván: Életrajzom. Lapis Angularis, I. szám (1995). 243. o. 
48
Jajczay János: Árpád-házi Boldog Margit a művészetben. Szépművészet, 1942/12. 281. o. 
49
Szépművészet, 1941/ 3. 69. o.; P. Szűcs Julianna: A római iskola. i. m. 129. o. 
50
Kopp Jenő: A magyar művészet sikere Velencében és Milánóban. Szépművészet, 1940/1. 21. o.; G. T. [Gerevich Tibor]: A XXIII. Velencei Biennale. Szépművészet, 1942/9. 218. o. 
51
Mayer Lászlóné: Az albertfalvai Szent Mihály plébániatemplom. A Budapesti Városvédő Egyesület Értesítője. 1998/4. 3. o. 
52
Székely Imre: Templomaink. Budapest Főváros II. Kerület Önkormányzata, Bp., 2000. 34. o.
53
Rózsa György: A „rómaiak” 1945 után. Művészet, 1977/12. 29. o.
54
Berza László (főszerk.): Budapest Lexikon. Akadémiai, Bp., 1973. 392. o. 
55
Vajna Éva: Képzőművészeti alkotások Kazincbarcikán. Művészet, 1960/12. 7. o.
56
Rajna György: i. m. 151. o. 
57
Feladatok – eredmények. Művészet, 1961/1. 44. o.; Szíj Rezső: Képzőművészet Várpalotán. Művészet, 1962/12. 25. o. 
58
Esti Hírlap, 1964. aug. 13., Pest Megyei Hírlap, 1968. december 5.
59
In memoriam Ohmann Béla. Művészet, 1968/5. 32. o.
60
H. N.: Új szobrokkal gyarapszik Bács-Kiskun Megye. Petőfi Népe, 1972. szeptember 24. 
61
Tóth Vilmos: A Farkasréti temető II. Budapesti Negyed, 2003/3. 261., 326., 330. o.; Tóth Vilmos: Sírem-lékművészet. Bp., 2006. 54. o. 
62
MNG ltsz.: 68.70-N, 68.71-N, 68.72-N, 68.73-N.
63
Lajos Huszár – Béla v. Procopius: Medaillen- und Plakettenkunst in Ungarn. Éremkedvelők Egyesülete, Bp., 1932. 314. o.; Szigeti István: Ohmann Béla szobrászművész érmei és plakettjei. Az Érem, 1961/17. 14. o
64
Gosztonyi József: Magyar szobrászok és éremművészek önarckép plakettjei. Az Érem, 1975/1. 31. o.
65
Pusztai László (szerk.): Építészet érméken. OMvH Magyar Építészeti Múzeuma, Bp., 1993. 29. o.
66
Kotsis Iván: Emlékbeszéd Ohmann Béla ravatalánál. Magyar Építőművészet, 1969/1. 58. o.
67
Cs. L. [Csordás Lajos]: Visszatér a sárkányölő. Népszabadság, 2001. április 20.
68
www.kieselbach.hu
69
P. Szűcs Julianna: A római iskola. In: Kontha Sándor (főszerk.): Magyar művészet 1919-1945. Akadémiai, Bp., 1985. I. kötet 430. o.