megváltozott
előjelek
álmában
kérdőjelek kergetőznek
a reggel hűvöse ébreszti
trógerol napestig
nőre nem csak sörre gondol
és a sült kolbász illatára
nem mosakszik
száján a sok elszívott csikk után behegedt herpeszek
nem hiszi el hogy költő vagyok
„költőnek lenni felelősség” –
régen a kocsmában nézte a meccseket
az érzések kikoptak belőle s a fájdalmak is
megváltoztak az előjelek
átszűrte életén a gyűrődéseket
olykor még beszöknek hozzá
a gyermekkori délutánok
a lichthofban kavargó illatok
az utcán sárgán zörgő villamos
a szomszédból átszüremlő veszekedés
a gyermekzsivaj
– anya ilyenkor becsukta az ablakot
„akkor még volt anya” –
az ajtók most megnyílnak újra
mint pincében a penészvirágok
és jön a nagymellű Zsuka
akivel először ölelkezett
(pironkodik – ügyetlen volt
mint a gombolyag cérna ha elszakad)
a napfény mentén elindul
a platánok mérgüket keverik a szélbe
kabátja alatt belesimul életébe egy nő
s az utolsó villamos ott hagyja most is
a részegen tántorgó járdaszigeten - - -