Madagaszkár
Elmentem,
hogy lássam
a megszámlálhatatlannak hitt
hegyet,
de semmi, semmi sem
maradt
neked belőlem.
Már csak a keret,
az üveg rég kiesett,
tettem le eléd.
Álltam a szürkületi fényben
konokul,
remegett a körvonal,
mit a közeli esőszag után
húzott az ég és a föld közé
Mint minden, most minden
mindennel párhuzamos
Dőltem le, hogy az este
húzódjon alám
én meg
rajta, rajtad.