Réz Pál levele az Új Forrás főszerkesztőjének 

Tisztelt Főszerkesztő Úr, 

örömömre szolgált, hogy az Új Forrás legutóbbi számában terjedelmes tanulmány jelent meg ötven éven át jóbarátom, Domokos Mátyás életútjáról, utolsó könyvéről. De: megállított, megütött, megdöbbentett egy mondat. „Úgy hírlett, hogy a Holmi szerkesztőségében körötte is egyre fogyott a levegő” – írja Babus Antal. Ez a mondat, azt gondolom, hamis, mérgezett, mérgező. Hol hírlett, hol hírlik ez a pletyka? Ki híresztelte, ki terjeszti? Mivel igazolható az állítás? (Az is értelmetlenségéről nem is szólok.) Informátorai (vagy képzelete), bátran mondhatom, félrevezették a szerzőt – és cáfolatul nem csak magam és munkatársaim tanuságát hozhatom fel. Domokos, miután kivált a szerkesztőségi munkából, márcsak azért is, mert a Nap Kiadó, az Osiris és persze az esszé- és kritika-írás mellett nem maradt ereje, ideje a lapszerkesztéshez is, túl a hetvenen, a szerkesztőbizottság tagja lett és állandó szerzőnk maradt. Tette volna ezt, ha „elfogy körötte a levegő” a Holminál, a Holmiban? És közöltük volna halála után három posztumusz írását is, búcsúztunk volna tőle hét tanulmánnyal, emlékezéssel? 

Még egy észrevétel: „Egyre fogyott körötte a levegő” – írja Babus. Ami, ugye, azt jelenti, hogy addig (meddig?) volt körötte levegő a Holmi szerkesztőségében. Ezért is furcsa, sőt visszás, hogy a dolgozatban egy árva szó sem esik magáról a tényről: Domokos Mátyás – felkérésemre – indulásától tíz éven át egyik legfontosabb szerzője és szerkesztője volt a Holminak, több tucatnyi írása jelent meg a folyóiratban. 

Egyik szép esszéjének ezt a címet adta Domokos Mátyás: Ges una sumus. De fanyar, rosszkedvű kérdőjelet biggyesztett a végére: ? 

P.S. - Nincs ellenemre, ha folyóiratában közzéteszi levelemet.