Csak játék 

csak játék
neveti nagyapám
hajlott hátán
nagyot reccsen
a mocskos szürke ég
bőgnék megint
de nem merek
túl súlyos a fémcsat
cserzett bőrövén
az ásó fejét rég elnyelte
a sötéten ásító gödör
lassan már fél méter mély
az örökkévalóság

ne bőgj már Töki – kérlel
majd jó reggel kijövünk
és kiássuk őket
holnap megnézzük
akadt-e köztük életrevaló
emlékezz csak mit ígértem
amelyik nem döglik meg
azt megtarthatod
nézd csak
nem nehéz a föld
egy életre való jószágnak
meg se kottyan ez a néhány
maroknyi agyagos rög
míg bagószagú
evangéliumát hirdeti
moccanni sem merek
s évek telnek el 
míg a föld alól halkan
az ég felé szivárgó
tucatnyi vékony
macskahangot
hallgatom 

Elragadtatás 

ha kereket oldanál
végre a végtelenből
semmiképp ne egy
szabadtéri koncerten
tegyed
nem túl jó háttér
a posztmodern csodákhoz
ahogy a nyári esők
hetyke lépteit figyelve
megfakult plakátokról
légypiszok pereg