„Kafkák” 

Nem divat tudni egymásról 

Ilyenkor derül ki: nem divat tudni egymásról.
Milyenkor? Bármi jelenkor,
ha közelebb nézzük, nem is kell a múltkor.
Ilyenkor, ha közelebb kerülünk egymáshoz,
kiderül, milyen távol vagyunk egymástól,
kiderül a homály,
lederülünk, nem fel,
ha közelebb kerülünk egymáshoz, jön eleve ily
szempont, is kiderül, mily távol is
vagyunk egymásról, és még ezt is mennyire
nem tudjuk. 

Lehet, csalremény 

Lehet, csalremény, nem is vagyunk
(oly távol egymástól). De. Nagyon távol vagyunk.
Ha az írásnak a lélektől-lélekig
lett volna az értelme, az írásnak
semmi értelme nem lett volna.
Így meg… 

„Wittgensteinek” 

Létezésünk nem a világ, csak annak határa 

Jó ízlésünknek határa
nem a világ,
csak a világ határa. 

Ma nagy agy-félrejárás 

Nem is tudok
mindenki nélkül meglenni, mikor
bárki nélkül meg tudnék lenni,
csak aztán este
senkivel se tudok már meglenni,
és így kavarognak a napszakok. 

Belevetem magam 

Belevetem magam, hazulról,
a kis magyar reggelbe, aztán
hazajövök, a nappal ezé itt,
ahol vagyok, ahol csak egy bevetésnyit
kell el…stb. 

„Racht hat sie”, „Recht hat er” 

Csak Bécsben láttam,
csak aztán Budapesten jöttem rá,
hová csuszamlott és iszamlott
média és politikusszemélyiség:
nálunk még nem divat az ily óriásplakát,
de Bécsben:
a Nagy Ember, Nagy Közéleti Hölgy képe,
alatta:
„Recht hat er”, „Recht hat sie”.
Tehát igaza van…
Bármit mond? Jó ég. Nem lenne elég az arc?
De németül ravasz:
„Joga van…” Ezt is jelenti a „recht”.
Így már más.
Mégsem értelmezés dolga.