|
MEZEI
GÁBOR
Ülünk a massza szélén
az a puha műanyagborítású
özönvíz előtti zöld Bibliánk volt,
még alig néhány lappal.
de már készült is a közös tereken
a lépcső felfelé, mi a földszinten éltünk.
nem sokat bíbelődtünk a fordítással.
gyere akkor ez vagy te,
gyere akkor ez vagyok én.
egy világnyi idő áradt és növekedett a földön
és hol vesse meg a lábát itt a parttalanságban az emlékezet.
mindent összekevertünk közben vagy minden összekeveredett.
gyere üljünk le akkor a massza szélén. itt kezdődsz te itt kezdődök én. |
|