Nehéz, követhető
 

Az állandó feszültség nem
mindig segít egy nehéz vers kanyarulataiban.
De ha mégis, akkor az olyan természetes
mint egy közlekedési baleset: éles, kékes-
zöld fényszóró-villogás (szemem),
hullámzó végtagok, és fáról lelógó karosszéria-
darabok. Mondjuk, attól is függ, hogy jó
vagy rossz versről beszélünk-e. Ha igazán
jóról, az ember kibonthatja saját, (pozitív) őrületeit.
Mikor egyedül vagyok otthon, úgy érzem mintha
valaki figyelne. Kitalálom vigasztalásul, hogy
pár éve halott, kedvenc költőm néz fentről,
bár esélyei inkább a lentről beszélnek. Esetleg
támad még egy csomó, veszélyesebbnél-
veszélyesebb ötletem, egyre közelebb az
őszinteséghez. Mert az őszinteség közepén
gyógyító erők állnak.
A nehéz és tiszta vers közepén nemkülönben.