A Fábry-napok embrió-idejét az igénytelenség, a provincializmus langymeleg elégedettsége lengte be. Ezen kellett változtatni - az igényesség és a tudományosság irányába!
     Lényegében a IV. Fábry-napokat tekinthetjük olyan rendezvénynek, amely fordulatot hozott. A korábbi "műkedvelői" rendezvények mellé ezúttal már jelentős irodalomtörténeti előadások is kerültek, és megsokasodott az író-olvasó találkozók száma is. Az 1975. március 13-án kezdődő rendezvényt könyvvásárral egybekötött könyvkiállítással nyitottuk meg. (Ezt a Madách Kiadóval közösen szerveztük). A tanácskozáson - Kassán és Somodi-fürdőben - Görömbei András és Duba Gyula előadásai hangzottak el. (Görömbei András Ady és Fábry, illetve Fábry és a harmadvirágzás irodalma címen tartott előadást. Duba Gyula előadása: Fábry Zoltán kortársai szemével.)
     Mára már egyértelművé lett számomra: ezek a rangos előadások érlelték meg bennem, hogy a Fábry-napokat a továbbiakban - már amennyire erre mód és lehetőség nyílik, s ahogy arra az imént is utaltam már - a tudományosság irányába kell tovább fejleszteni. Természetesen mindez nem jött létre önmagától, tévedések, kacskaringók is keletkeztek a rendezvény szervezése közben. Azonban mindez együtt hozta meg azokat a tapasztalatokat, amelyek az arányok kiegyensúlyozottságát a későbbiek során lehetővé tették. A fentiek alapján dolgoztam - dolgozhattam - ki a JB elnöksége nevében az 1976-os Fábry-napokra szóló javaslattervezetet, Javaslat az 1976-os Fábry-napok megrendezésére címen.
     "A Csemadok Járási Bizottsága az 1975-ös Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok értékelésekor arra a megállapításra jutott, hogy a rendezvény az eddigi keretek között ugyan tovább folytatható, de leszűkíti egyetlen járásra Fábry Zoltán életművét és életművének jelentőségét. Ezért az alábbi javaslatokat tesszük a következő Fábry-napok megrendezésével kapcsolatosan.
     Véleményünk szerint Fábry Zoltán életművét és életművének hatását csak egy országos méretű rendezvény adhatja tovább méltóan. A gazdasági szempontot tartva szem előtt, véleményünk szerint a Fábry-napokat mint országos rendezvényt legegyszerűbben úgy lehetne megoldani, hogy az egész akciót Fábry szellemében, a csehszlovákiai magyar irodalomnak szentelnénk, vagyis a Fábry-napok a csehszlovákiai magyar könyv ünnepe lehetne. Ezen a ponton be lehetne kapcsolni az akcióba a Szlovák Írószövetség magyar szekcióját, valamint a Madách Könyvkiadót is. Továbbá egyeztetni lehetne időben a dunaszerdahelyi Fábry Zoltán irodalmi színpadi fesztivállal, ami által két súlypont közé esnék a többi járásokban rendezett író-olvasó találkozókkal és könyvkiállításokkal. Szervezési szempontból úgy véljük, elég volna a Fábry-napok időtartamára minden járásban 3-4 író-olvasó találkozót rendezni, amelyeket könyvvásárral kapcsolnánk egybe. Ezeken az író-olvasó találkozókon mindenhol felolvasnának egy központilag készített, Fábry Zoltánról szóló megemlékezést. Ily módon teljesíthetnénk örökhagyónk végakaratának egyik leglényegesebb pontját, miszerint: »Az író legigazabb öröksége a mű: könyveinek, írásainak összessége, hatása, továbbélése.« Ez a tétel vonatkoztatható irodalmunk egészére is.
     Az eddigi tapasztalatok szerint a fent vázolt módon a legegyszerűbben és leggazdaságosabban megoldható ez a rendezvény országos viszonylatban. Nincs másról szó, csak arról, hogy azokat az író-olvasó találkozókat, amelyeket járási bizottságaink rendszertelenül és esetlegesen szerveznek, most összefogva, koncentráltan valósítanánk meg. Fontos volna, hogy az akció jelentőségéhez mérten a Madách Könyvkiadó erre az időre tartalékolna bizdonyos mennyiségű könyvet.
     Járási bizottságunk elnöksége bízik abban, hogy a KB örökhagyónk nevéhez méltóan fogadja ezt a javaslatot és koncepciótervezetet. Javaslataikat, észrevételeiket, kérjük, mondják el e koncepcióval kapcsolatban, hogy a következő Fábry-napok szervezését ehhez mérhessük és igazíthassuk.
     A Csemadok Járási Bizottságának elnöksége nevében:
     Gál Sándor a JB elnöke."
     Egy egészen különös epizódja is volt az 1975-ös rendezvénynek. A Fábry-napok másodnapja március idusának előestéjére esett. Ezen az estén a járásban több író-olvasó találkozót tartottunk. Én nem utazhattam ki, mert gyermeket vártunk, s bármelyik óra elhozhatta a kórházba indulás idejét. Így vendégeinket Szaszák György és Zolczer János kísérte. Amikor késő este a találkozókon részt vevő írók visszaérkeztek Kassára, Görömbei Andrást, Szakolczay Lajost, Vojtek Kondrótot és Török Elemért bevitték a rendőrségre. Hajnali négy óra után engedték őket szabadon, s jöttek vissza lakásunkra. Ezen az éjszakán írtam a Görömbei Andrásnak és Szakolczay Lajosnak ajánlott versemet a Rézkarc a Miklós börtön falán-t. A Fábry-napok ezen eseményét Szakolczay Lajos plasztikusan ecseteli egy írásában, amely a kecskeméti Forrásban jelent meg, valamikor a kilencvenes évek közepén.
     Visszatérve a javaslattervezethez: a továbbhaladást szorgalmazva a fentiek alapján felvettem a kapcsolatot a Csemadok KB-val, valamint a Szlovák Írószövetség magyar szekciójával. Elképzeléseink megértésre találtak, bár akadtak módosító javaslatok is. Ebben az időszakban kapcsoltuk be a rendezvénybe a rozsnyói és a tőketerebesi járási bizottságokat is, s ezzel az V. Fábry-napokat gyakorlatilag kerületi rendezvénnyé tágítottuk. Egyébként javaslataimra mind a magyar szekció, mind a Madách Kiadó levélben reagált. A magyar szekció vezetősége 1975. X. 1-jén keltezett levelében az alábbiakat közölte: "A Szlovák Írószövetség magyar szekciójának vezetősége szeptemberi ülésén megtárgyalta a Fábry-napok rendezésére tett javaslatukat, s azzal lényegében egyetértünk[...]. A Fábryról szóló előadásokra elsősorban kritikusokat és az ő életével foglalkozó írókat kellene meghívni[...]"
     A Madách Kiadó akkori igazgatója Fónod Zoltán válaszlevelében az alábbiakat írta: "Az 1976-os Fábry-napok újszerű megrendezésére tett javaslatukat megkaptuk. Kiadónk megérti az ügy fontosságát, nagy horderejét könyvkiadásunk fejlesztésében és olvasóközönségünk aktivizálásában. A javaslatokat jónak tartjuk, s elvben támogatjuk is."
     A Csemadok KB azzal járult hozzá a rendezvény előbbreviteléhez - s ez valóban jelentős hozzájárulás volt akkor! -, hogy a Fábry-napokra összehívta Kassára az ún. "irodalomnépszerűsítő aktivisták" szemináriumát.
     A hetvenes évek második felében világossá vált előttem, hogy a Fábry-napokon a továbbiakban nem lehet csupán magáról Fábryról és az ő munkásságáról értekeznünk. Ezekben az években érlelődött meg bennem az a gondolat, hogy - megtartva az előadások forrásértékét és tudományos szintjét - irodalmon túli kérdések felvetését is lehetővé kell tenni. E szándék gyakorlati megvalósulása olvasható ki az 1977-es rendezvényről készített "előzetesben", amelyet a Hétben publikáltam.
     "Az idei, sorrendben immár a hatodik Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok több jelentős évfordulóhoz kapcsolódnak. A haladó emberiség az idén ünnepli a NOSZF hatvanadik évfordulóját; ugyanekkor emlékezünk meg Ady Endre születésének 100. évfordulójáról is. E két jelentős jubileum szinte egybeesik Fábry Zoltán születésének dátumával. A NOSZF, az Ady-életmű és Fábry Zoltán élete, életműve - köztudott - elválaszthatatlan egymástól.
     A VI. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok szervező- és rendezőbizottsága e hármas jubileum jelentőségéhez igazította és mérte az idei rendezvény műsorát. A kétnapos rendezvényt Lőrincz Gyula a CSKP KB tagja, a Csemadok KB elnöke nyitja meg. A kétnapos szimpoziumon több - a Fábry-életművet elemző és értékelő - előadás hangzik majd el. Ritzkó Béla Fábry Zoltán kapcsolatát elemzi majd a szovjet-orosz irodalomhoz. Dr. Juraj Furdik előadásánakj témája: Fábry Zoltán és a DAV. Zalabai Zsigmond Fábry Zoltán és a fiatal írók kapcsolatát elemzi majd. Érdekes, eddig össze nem foglalt témát dolgozott fel dr. Turczel Lajos. Előadásában Fábry Zoltán írásainak magyarországi visszhangját ismerteti. A szimpozium másnapján dr. Csanda Sándor Fábry Zoltán eszmei fejlődését rajzolja fel, Sándor László pedig Fábry és a Sarló kapcsolatait eleveníti fel. Kovács Sándor Iván a Kortárs főszerkesztője Fábry időszerűségével foglalkozik majd.
     Az idei Fábry-napok műsorában szerepel továbbá több író-olvasó találkozóval egybekötött könyvkiállítás és könyvvásár Rozsnyón. Szepsiben, Kassán, Királyhelmecen, Nagykapson, amelyeken a jelenlevő szerzők dedikálják műveiket.
     Kassán a Thália Színházban pedig ünnepi emlékestre kerül sor, amelyen Lőrincz Gyula a Csemadok KB elnöke mond ünnepi beszédet. Az ünnepi műsorban fellépnek a Thália Színház művészei, a Szép Szó irodalmi színpad, valamint a kaposvári Fonómunkás kisszínpad is. Kassán Kolár Péter Fábry-fotóiból nyílik a Csemadok székházában kiállítás.
     A VI. Fábry-napok résztvevői a rendezvény másnapján Stószon megkoszorúzzák Fábry Zoltán síremlékét, ahol dr. György István a Csemadok KB vezető titkára mond emlékbeszédet.
     A VI. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok, amelyekre 1977. november 18-19-én kerül sor, jelentős kulturális eseménynek ígérkezik. A szervező- és rendezőbizottság mindent megtesz annak érdekében, hogy a rendezvény méltó legyen névadójához, Fábry Zoltánhoz."
     A következő évben a rendezvény műsorát tovább tágítottuk, s így a VII. Fábry-napokon már a gazdasági élet, a műszaki és tudományos értelmiség helyzete, s a szlovákiai magyar parasztság sorskérdései is helyet kaptak.
     A következő éveket a gyermek- és ifjúsági irodalomnak szenteltük, s a jubileumi, X. Fábry-napok főtémája nemzetiségi színházkultúránk és drámairodalmunk legaktuálisabb gondjait foglalta össze.
     A jubileumi X. Fábry-napokat az alábbiakkal nyitottam meg:
     "»A nyelv az emberi létet jelenti: szabad, kötetlen lélegzést. A nyelv egy nép életének legfontosabb szerve: ideghálózata. Ha itt bénulás áll be, megérzi az egész szervezet. Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni, amiből logikusan következik, hogy nyelve megbénulásával ki is lehet semmizni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs.«
     Legyenek ezek a Fábry-sorok a mai tanácskozás mottójává: hogy a nyelvet művelő írók, újságírók, színművészek, a tiszta emberi beszéd értői »szabadon, kötetlenül lélegezhessenek« ebben a teremben.
     A Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok rendezőbizottsága nevében tisztelettel köszöntöm vendégeinket.
Az idén tizedik alkalommal találkozunk immár, egyrészt, hogy tisztelettel adózzunk Fábry Zoltán emléke előtt, másrészt, hogy az ő munkássága szellemében - mint eddig is tettük -, legfontosabb gondjainkról szóljunk. A rendezőbizottságot az elmúlt évtized alatt a Fábry-napok szervezésekor mindig a jobbítás szándéka vezérelte. Hogy nemzetiségi valóságunkról, anyanyelvi kultúránkról, hagyományainkról, társadalmi és gazdasági gondjainkról-eredményeinkről őszintén, egymás kölcsönös megbecsülésével szóljunk. Igyekeztünk olyan fórumot teremteni, amely méltó volt és lehet névadójához, Fábry Zoltánhoz. Az idei, jubileumi rendezvényt drámaírásunknak, s általában a színháznak, a színházkultúrának szenteltük, illetve szenteljük. S nem ok nélkül. Köztudott, hogy nemzetiségi viszonyok között a színház - a hivatásos és a műkedvelő egyaránt - milyen fontos szerepet tölt be az anyanyelvi művelődésben. De az is köztudott, hogy a hazai magyar drámairodalom 1948 óta alig volt képes felmutatni olyan műveket, amelyek az egyetemesség mércéjével mérhetők lettek volna. Tisztában vagyok azzal, hogy a mai és a holnapi tanácskozást követően sem változik azonnal a helyzet, de hiszem, hogy az itt elhangzó előadások és korreferátumok továbbgondolkodásra késztetik mindazokat, akiknek közük van drámairodalmunk, színházkultúránk alakulásához, előbbrejutásához. Ha a kétnapos tanácskozással ezt sikerül elérnünk, akkor - megítélésem szerint - a jubileumi Fábry-napok teljesítette kitűzött föladatát."
     Meg kell jegyeznem, hogy ahonnan a legtöbb támogatást vártam e rendezvényre - a MATESZ (Magyar Területi Színház) igazgatóságától -, érthetetlen módon eléggé abszurd elutasító választ kaptam.
     Takáts Emőd a színház akkori igazgatója, lévén eléggé buta férfiú, levelében azt kérte számon, hogy miként merészkedünk mi a Fábry-napok műsorára tűzni az egyetlen hivatásos magyar színház vezetésének beleegyezése nélkül bármit is a csehszlovákiai magyar színjátszással és drámairodalommal kapcsolatosan. Ezt követően aztán azt a ragyogó példát fogalmazta meg, hogy ugyan lehetne-é nálunk bárhol is konferenciát tartani a kukoricatermesztésről a mezőgazdasági minisztérium beleegyezése nélkül... Hát nem volt gyönyörű az a világ?!... Persze, mindebből látható, hogy az ilyen "színvonalú" szakmai támogatás mennyit segített egy-egy rendezvény programjának megszerkesztése idején. Egyébként Takáts Emőd vélekedése ellenére több forrásértékű előadás hangzott el - egyebek mellett Tóth László kitűnő összefoglalója - színházkultúránk és drámairodalmunk állapotáról.
     A jubileumi Fábry-napokról a Hétben megjelent írásomban megállapítottam, hogy "a X. Fábry-napok teljesítette kitűzött föladatát". Összefoglalóm zárófejezetében azonban már a jövendő feladatokra igyekeztem ráirányítani a figyelmet: "az idei, jubileumi rendezvény nem csupán az összegzésre jó alkalom, de egyben arra is ösztönöz, hogy ismét elgondolkodjunk a rendezvény jövőjét illetően. Mert Fábry Zoltán öröksége - nehéz örökség. Amit ránk testált, azt felelősséggel kell vállalnunk, s ez a felelősség csak akkor és úgy alakulhat át értelmes társadalmi cselekvéssé, ha közösen viseljük terheit. Ez a teherviselés azonban ma még egyáltalán nem egyértelmű. Ezért a Fábry Zoltán-i parancs - a korparancs! - ma: újragondolni és összefogni az elmúlt évtized tapasztalatait, s azok alapján tovább- és feljebb lépni a »váltani és változtatni« öröksége szerint."
 

A Fábry-napok fejlődéstörténetének összefoglalásával egy kicsit előre szaladtam az időben. Így néhány olyan eseményt mellőztem, amelyek pedig a szövetség további működése szempontjából komoly eseménynek számítanak. Az első, hogy 1980. december 14-én meghalt Lőrincz Gyula. Az eddigiekből, úgy vélem, egyértelműen kitűnt, hogy a vele való kapcsolatom nem volt felhőtlen. Váratlan halála ha különösebben nem is rendített meg, de elgondolkodtatott. (Azért írom, hogy halála váratlanul ért, mert Lőrincz Gyula több alkalommal is arról beszélt - nyilvános fórumon is -, hogy a Lőrinczek hosszú életűek. "Nagyapámat apám egy évvel élte túl - mondta egy alkalommal -, én is egy évvel élem túl apámat." Majd hozzátette: "Apám 81 éves korában halt meg.")
     Lőrincz Gyula halálát követően lényegében a Csemadok tevékenységében semmi sem változott. Az az irányítási mechanizmus, amely a XI. országos közgyűlés után - a párt és a kultuszminisztérium irányításával - létrejött, biztosította a folytonosságot. Ami mégis jelzett valami tétovaságot, az annyi volt, hogy az utódlás kérdését nem tudták gyorsan megoldani. Abban a politikai klímában, amely a nyolcvanas évek első felére volt jellemző, csakis olyan személyiség kerülhetett ilyen magas pozícióba - ez élt a köztudatban, s ez valóban így is volt -, akinek bizonyos politikai "érdemei" voltak. (Pl. részt vett az ún. ellenállásban, illegális pártmunkát végzett 1938 és 1945 között stb.) A pártvezetés a fiatalokban nem bízott; sokukat a hetvenes évek elején végrehajtott "tisztogatások" nyomán értelemszerűen a szocialista rendszer ellenségeinek tartották. Így Lőrincz Gyula helyére sokáig nem találtak megfelelő kádert. A fentiek ismeretében ezért nem kis meglepetésnek számított, hogy az akkor még fiatal tanárt, Sidó Zoltánt javasolta Miroslav Válek kultuszminiszter az elnöki posztra, akit 1981. december 3-án a KB rendkívüli ülésén a Csemadok országos elnökévé választottak, vagyis hát: választottunk. Feltehetően Váleknak ez a döntése a szövetség régi gárdáját is - Bodnár Bélát, Gőgh Lászlót s Varga Jánost, ez utóbbi akkor már a Hét főszerkesztője volt - meglepte, gondolom, negatív értelemben. Mert hát Sidó elvtárs mégse Lőrincz elvtárs volt. De e döntés felett a minidiktátor György István is bizonyára eltöprengett...
     Nekem kedvemre való volt ez a változás, mert nem csak remélhettem, de tudtam is, hogy Sidó Zoltánnal, elsősorban a Fábry-hagyaték és a Fábry-napok dolgában szót tudok érteni. De a szövetség egyéb területein is javulást vártam, elsősorban az érdekvédelem s az oktatásügy vonatkozásában, bárha ezt nyíltan a Csemadok akkor még nem vállalhatta.
     Ugyanakkor azt is tényként kell leírnom, hogy a XIII. országos közgyűlés hangulata lényegesen eltért a korábbi közgyűlések szervilis eseménytelenségétől. Többen - én magam is - felvetettünk olyan "kényes" kérdéseket, amelyekről korábban nem illett beszélni. Egyebek mellett a magyar iskolák állapotáról, az iskolaintegráció negatív következményeiről, de sürgette a közgyűlés a Szlovák Televízió magyar adásának a beindítását is. A változásokat jelezte, a "vezérkar" további fiatalítása. A szövetség elnöke Sidó Zoltán lett - maradt alelnök Rácz Olivér, vezető titkárrá dr. Lukács Tibort, titkárrá pedig Neszméri Sándort és Petrik Józsefet választotta meg a közgyűlés. (Petrik korábban soha nem vett részt a Csemadok munkájában; őt "áthelyezték" fentről a szövetség vezetőségébe.)
     A Csemadok folyamatos munkájának tudható be, hogy ekkor már több, mint 80 ezer tagja van a szövetségnek, ami egyértelműen azt jelzi, hogy a csehszlovákiai magyarság tudatos önvédelmi rendszerének a letéteményese, amelyet többé semmilyen politikai döntés meghozatálánál megkerülni nem lehet!
     Ez a változás - ezen túl egyéb jelzések is - ösztönöztek arra, hogy kidolgozzak egy újabb javaslattervezetet a Fábry-napok hosszabb távú koncepciójára. Akkori elképzeléseim a rendezvény jövőjét illetőleg az alábbiak voltak.
     "A Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok koncepciójának kidolgozásához - tíz év tapasztalatai alapján - a következő szempontok figyelembevételét javaslom.
     1.) Hosszabb távon - de már a közeli években is - el kell érni, hogy Kassán a Fábry-napokon a Fábry Zoltán-i életmű szellemében a legfontosabb nemzetiségi gondjainkról értekezzünk. Az előadások alapos, tudományos szintűek kell hogy legyenek. A felkért előadók legalább két hónappal a rendezvény előtt küldjék meg előadásaik bő téziseit, hogy ezeket a rendezők továbbíthassák azokhoz, akiket az adott témakör érdekel, s akiket korreferátumok megtartására kérünk fel. A KB-nak el kell érnie, hogy az egyes témakörökről készült referátumok és korreferátumok megfelelő publicitást nyerjenek - lehetőleg külön kiadványban.
     2.) A XV. Fábry-napokig megvalósítani azt, hogy a rendezvény a csehszlovákiai magyar irodalom ünnepi hete (vagy napjai) legyen - tehát országos rendezvény. Megítélésem szerint ez a legegyszerűbben úgy érhető el, ha a JB-okkal összehangoljuk az író-olvasó találkozókat s a majdani könyvvásárt. Ha ez megvalósul, akkor minden járási székhelyen ünnepi matinén emlékezhetnénk meg - a könyvhét megnyitója lehetne ez! - Fábryról s művei kapcsán irodalmunk egészéről.
     3.) A Csemadok KB-a a Fábry hagyaték körültekintő felhasználásával alapítson Fábry irodalmi díjat, amelyet egy bizottság ítél oda. Javaslom, hogy minden évben az előző év legjobb könyvét jutalmazzuk e díjjal, amelyet Kassán a Fábry-napok megnyitóján lehetne a szerzőnek átadni. (Fábry-emlékérem, plusz anyagi jutalom, esetleg az Irodalmi Alappal közösen fél-, vagy egyéves alkotószabadság.)
     4.) A Fábry ház benépesítésének kérdését a XII. országos közgyűlés dokumentumaiban található javaslatom aktualizálásával lehetne elősegíteni. (80-81. o.)
     5.) Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a Fábry-napokra előadóként magyar(országi), cseh, szlovák, orosz stb. vendégeket hívhassunk meg.
     6.) A Csemadok KB és a kassai JB közösen biztosítsa a rendezvény politikai, szervezeti, társadalmi és anyagi fedezetét.
     Kassa, 1982. szeptember 10.
     Gál Sándor"
     Az az elképzelésem, s az ebből következő javaslatom, hogy a Fábry-napok legyen országos - tehát a KB által szervezett - rendezvény, a nyolcvanas évek elején valósággá lett. Ennek - ahogy később kiderült - volt némi haszna, de hátránya számosabb.
     A Csemadok KB-ja abban az időben a Fábry-napok rendezésével-szervezésével kapcsolatban egy háromtagú bizottságot hozott létre azzal a céllal, hogy ez a bizottság tegyen javaslatokat az esedékes rendezvény programjára. E bizottság tagja lett hivatalból Petrik József, a KB titkára, továbbá Szilvássy József, az Új Szó szerkesztője és jómagam. Ez a bizottság azonban csupán papíron létezett, érdemi munkát nem végzett, mert Petrik József egyetlen alkalommal sem hívott meg bennünket a rendezvény programjának megtervezésére. Az a helyzet állt elő, hogy nekem Kassán fogalmam sem volt arról, hogy a következő Fábry-napoknak milyen lesz a programja, kik lesznek az előadók stb. Végül kaptunk egy "programot", amely az előbbi tíz év munkájának egyenes megcsúfolásának volt tekinthető. Ezt közöltem dr. Lukács Tibor vezető titkárral is, de semmi sem változott. Ekkor - végső elkeseredésemben - levelet írtam Sidó Zoltánnak, abban bízva, hogy neki még lesz lehetősége változtatni azon az abszurd helyzeten, ami kialakult. Sidót levelemben az alábbiakról tájékoztattam.
     "Nem szoktam levelezgetni sem a magam, se a szövetség ügyében, mindig, mindent a maga helyén igyekeztem tisztázni. Hogy most mégis írok, annak, elhiheted, igen komoly oka van, s az idei Fábry-napok kapcsán torlódott össze. Már az is minősíthetetlen tény, hogy a KB elnöksége által kinevezett háromtagú bizottság két tagja - Szilvássy Jóska meg én - semmit sem tudott arról, amit a hátunk mögött Petrik és Bodnár kieszeltek. Petrik kerek egy esztendő alatt nem talált időt arra, hogy leüljünk hárman és valami értelmeset összehozzunk, holott én magam többször is sürgettem a bizottság összehívását. Ezzel szemben az történt, hogy kész helyzet elé állítottak: elfogadtatták az idei rendezvény műsorát. Mivel sem Petrik, sem Bodnár nem voltak soha a Fábry-napokon (illetve Bodnár talán két alkalommal), fogalmuk sem volt arról, mert nem is lehetett, hogy a Fábry-napokon az elmúlt tíz év alatt mi is történt. De tovább megyek. A mi járási bizottságunk tíz Fábry-napokat szervezett-rendezett, több-kevesebb sikerrel. Mindenesetre tíz év tapasztalatával rendelkezik e téren. Megkerülni, kihagyni ezeket az embereket, több mint méltánytalanság. Egyenesen riasztó és sértő elbánás. Tegnap tartottunk elnökségi ülést s bizony nem voltunk valami rózsás hangulatban. Mert az a felületes, hányaveti, idelökött tájékoztatás, amit kaptunk, az eddigi munkánk teljes kudarca. Hogy lehetséges velünk szemben elkövetni azt a durva sértést, hogy mi, akik tíz éve szervezzük a Fábry-napokat, szintén »delegálhatunk két embert« a rendezvényre?! Kit küldjek oda? S kit hagyjak ki? Boda Ferit, Szanyi Jóskát, vagy Vajányi Laci bácsit? Akkor mi van a járási bizottság többi tagjával, a helyi szervezeteinkkel, meg a tanítókkal, akik eddig ott voltak a rendezvényen?! Aztán van itt még más és ennél súlyosabb kérdés is. Mi a Fábry-napokat ez idáig igyekeztünk Fábry szelleméhez méltóan szervezni. Most mit mondjak arra, hogy egy olyan ember, mint Klimits Lajos, előadóként vehet részt ezen a rendezvényen; hogy jön ez a plagizátor és a Fábry Zoltán-i erkölcsi magatartás össze?! (Klimits Lajos - akkor még Kisbán Lajos néven - a hatvanas évek közepén Ungvári Tamás egyik Artur Millerről írott esszéjének passzusait közölte a saját neve alatt.) Akkor ezt a plágiumot a Hétben én lepleztem le, s most Klimits a Fábry-napokon etikai kérdésekről beszélhet majd. Ezt én Fábry szellemének meggyalázásának tartom. Egyébként mindezt vezető titkárunknak is elmondtam. Klimits mégis jön. Meg Petrik is. Gondolkozz el ezen. [...] Kassán tíz éve szervezem a Fábry-napokat s irányítom majdnem ennyi ideje a járási bizottság munkáját. [...] Mindezt tettem, mert fontosnak találtam. Most azonban oda jutottam, hogy mindez értelmetlenné vált. Meg kellett érnem azt, hogy a KB illetékesei még annyi fáradtságot se vesznek maguknak, hogy megkérdezzék szándékaimat. Egyszerűen letelefonálnak Kolár Péternek, hogy - idézem - »mondd meg a Gál Sanyinak, hogy meghívjuk a Fábry-napokra író-olvasó találkozóra.« Ezt nem tudom már minősíteni sem! Magad is tudod, hogy néhányad magammal miért vállaltam továbbra is azt a tisztséget, amit a szövetségben betöltök. Tudod, hogy csak a véletlen találkozáson múlott, hogy lemondásomat nem adtam át Györgynek. A mostani helyzetből viszont kénytelen vagyok levonni a tanulságot a magam részére. Ha a szövetség vezetésében a Petrik-i és a Klimits-i elvtelenségek nyernek teret, akkor nekem ott nincs keresnivalóm. Olyan emberek helyett nem fogok dolgozni, akik poloskaként élősködnek a nemzetiségből s azon túl a bokámig sem érnek. Hogy Bodnár és Gyenge intenciói szerint dolgozzak ezután is, arra már túl kevés a maradék gyomrom. Ezért az idei Fábry-napokon nem veszek részt, nincs kedvem a további megaláztatásokból részesülni ott, ahol eddig az emberi méltóság volt a vezérlő elv. [...] Egyáltalán nem könnyű ezt leírni, de meg kell tenni, mert az ember csak a falig hátrálhat.
     Kassa, 1982. X. 29."
     Levelemre nem érkezett válasz, s ment minden a maga útján, s én a XI. Fábry-napokon nem vettem részt. Természetesen ez később kisebb botrányt kavart, aminek az lett az eredménye, hogy formálisan továbbra is "rendezői voltunk és maradtunk" a Fábry-napoknak, s legalább Kassán a szervezési tennivalókat mi végeztük. A hűség kedvéért azt is el kell mondanom, hogy olykor-olykor egy-egy előadó meghívására tett javaslatunkat is akceptálta a Bodnár-Petrik duó. Az időben sokat gondolkodtam azon, hogy megválok minden tisztségemtől a Csemadokban. Még abban az időben, amikor dr. György István volt a vezető titkár - inkább amolyan diktátora volt, a KB munkatársai kis Pinochetnek becézték -, meg is fogalmaztam egy szöveget, de - teljesen véletlenül - Pozsonyban összefutottam Dobos Lászlóval, akinek elmondtam szándékomat. Dobos nagyon határozottan és erőteljesen ellenezte ennek még a gondolatát is. "Ott kell maradnod, ott kell maradnod", ismételte többször is, és érveket sorolt, hogy miért; hogy "egyetlen megmaradt pozíciónkat sem szabad feladni..." Dobos érvei, bár nehezen, de meggyőztek, s lemondási szándékomról letettem. Azonban a Fábry-napok központi rendezvénnyé válását követően, amiként az a Sidónak írt levelemből kitűnik, ismét felmerült bennem a tisztségeimről való lemondás.
     Hogy ebből a kátyúból hogyan sikerült kievickélni, arra nem emlékszem pontosan. Olyasmi dereng föl előttem, hogy Sidóval valamiféle megállapodásra jutottunk, de hogy hol és mikor, azt nem tudom már felidézni. Az azonban tény, hogy ez valami módon kapcsolódott az általam korábban javasolt Fábry-díj létrehozásához. De lehet, hogy voltak egyéb okok is, amelyek a maradást indokolttá tették. Ennek bizonyítékai azok a megmaradt írásos dokumentumok, amelyek arról szólnak, hogy a vállalt munkát tovább folytattam, folytattuk.
     A magam részéről elsősorban a már korábban több ízben javasolt Fábry-díj kérdését, s a díj létrehozását éreztem igen sürgetőnek. Ennek oka roppant egyszerű volt. Irodalmunk társadalmi megbecsülése nulla pontra süllyedt. A Nemzetiségi díjat megszüntették, a Madách-díj pedig oly mértékben devalválódott, hogy annak odaítélése kizárólag politikai s nem irodalomesztétikai szempontok alapján történt. Az is megesett, hogy a Madách-bizottság döntését másnap "valakik" megsemmisítették, s a már odaítélt díjat más kapta. (Naplóm 1986. februári bejegyzése ezt ékesen bizonyítja: "Ma felhívott Dusza Pista, valami adatfélét kért, de nem ez a lényeg, hanem hogy a Madách-díjat Zalabai Zsigának kellett volna megkapnia, de megfúrták. Elképesztő, hogy mi történik Pozsonyban és az - irodalmunkban. Most arra vagyok kiváncsi, ki lesz az, aki ezek után hajlandó lesz a díjat átvenni." ( Utóirat máról: aki átvette, Rácz Olivér volt.)
     Ezek s egyéb körülmények késztettek arra, hogy egy új javaslattervezetet dolgozzak ki a Fábry-díj megalapítására. Sajnálom, hogy ennek a tervezetnek az eredeti szövegét elsodorta az idő, de lehet, hogy az én mindenkori hanyagságom áldozatául esett, így csupán a KB által kozmetikázott változatot másolhatom ide. Annak idején Habán Ottót a Csemadok KB titkárát kértem meg, hogy a statútum elfogadása előtt küldje meg címemre a KB által jóváhagyandó szöveget, hogy láthassam, mi került bele a statútum szövegében az általam javasoltakból. Ottó kérésemnek eleget tett, s az alábbi, pár soros levélben elküldte címemre a Fábry-díj statútumtervezetét. "Megegyezésünk alapján küldök 1 példányt a statútumból. Jó volna, ha észrevételeidet mihamarább postáznád a címemre (vagyis a név legyen elől, akkor nem bontják fel), hogy még használni tudjam az észrevételeidet. Írd le, mennyiben hasonlít ez a javaslat az általad elkészítetthez.
     Kösz és kellemes nyaralást
     Pozsony, 1987. VII. 27.
     Ottó"
     Nos, a tervezet lényegében minden javaslatomat tartalmazta. Preambulumában s még néhány helyen azonban az akkor szinte kötelező ideológiai frázisokat beléoperálták. A "betoldásokat" a javaslattervezetben zárójelbe teszem.
     "Javaslat
     a Fábry Zoltán Irodalmi Díj statútumára
     A Csemadok Központi Bizottsága, Fábry Zoltán Érdemes művész örökségének és hagyatékának képviselője, megalapítja a Fábry Zoltán Irodalmi Díjat azzal a céllal, hogy támogassa a(z elkötelezett) csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését, a csehszlovákiai magyarsággal foglalkozó történelmi és társadalomtudományi írásbeliséget, különös tekintettel azokra a tematikai csoportokra, amelyek a Fábry-életműhöz és az író törvényes örököse, a Csemadok tevékenységéhez kötődnek.
 

A Fábry Zoltán Irodalmi Díj odaítélhető személyeknek vagy alkotó közösségeknek:
     1) jelentős irodalomtudományi vagy szépirodalmi művekért, amelyek fontos társadalmi kérdésekkel foglalkoznak, a nép és a csehszlovákiai magyarság életét ábrázolják (különös tekintettel a nemzetek és nemzetiségek együttélésére, és amelyek a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus szellemében hozzájárulnak a haza és a szülőföld szeretetének elmélyítéséhez és elősegítik a szocialista magyar irodalom fejlődését).
      2) jelentős társadalomtudományi és publicisztikai művekért, amelyek (a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus szellemében) foglalkoznak a csehszlovákiai magyarság történelmi, néprajzi, kultúrtörténeti, nyelvtudományi és szociológiai vonatkozású kérdéseivel (ezzel hozzájárulnak a helyes, szocialista nemzetiségi tudat formálásához és a szocialista haza szeretetéhez).
 

A Fábry Zoltán Irodalmi Díj átadása minden évben a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokon kerül sor Kassán.
     1) A Fábry Zoltán Irodalmi Díjat a Csemadok Központi Bizottságának elnöksége adományozza.
     2) A Fábry Zoltán Irodalmi Díj odaítéléséről a Csemadok KB elnöksége dönt egy öttagú bizottság javaslata alapján, amelyet a Csemadok elnöke nevez ki.
     3) A bizottság javasolhatja a díj megosztásátvagy visszatartását, az értékelt időszakban megjelent alkotások alapján.
 

A Fábry Zoltán Irodalmi Díjat bármely kiadó által kiadott könyvért vagy cikksorozatért oda lehet ítélni, amely először jelent meg magyar nyelven.
 

A Fábry Zoltán Irodalmi Díj emlékérmet és évente 10000 (tízezer) Kès összegű pénzjutalmat tartalmaz.
     A Fábry Zoltán Irodalmi Díjat a Csemadok Központi Bizottsága abból a pénzalapból biztosítja, amellyel mint Fábry Zoltán örököse rendelkezik."
     Habán Ottónak tehát postafordultával az alábbi észrevételeimet küldtem Pozsonyba:
     "Köszönöm a statútum-tervezetet. Általában elfogadható. Ami hibaigazításra szorul:
     1) Nem Fábry Zoltán Irodalmi Díj, hanem csak: Fábry Zoltán-díj. A statútum I. részének 2. fejezete alapján ez csak így logikus; jómagam annakidején pontosan ezért hagytam el az 'irodalmi' jelzőt.
     2) Az odaítéléssel kapcsolatban: a 'KB mindenkori elnöke' megszövegezést javaslom, azzal, hogy az öttagú bizottságot minden évben újra nevezze ki a mindenkori elnök.
     3) Nem találom jónak a Díj megosztását. A visszatartást - ha nincs megfelelő műalkotás - helyeslem. Kibővíteném a díj odaítélésének lehetőségét egy-egy alkotói életmű (jubileum) esetére.
     A III. cikkelyben: A Fábry Zoltán Irodalmi Díj bármely csehszlovákiai kiadó stb. formulát javaslom.
     Tisztázatlan előttem a 10 ezer koronás pénzjutalom folyamatos megadása, amikor - a jelenlegi helyzet alapján - legfeljebb tíz évre elegendő alaptőkével rendelkezik a KB.
     Jó volna, ha ezeket az észrevételeimet tolmácsolnád a statútum végleges megszövegezése és jóváhagyása előtt."
     A Csemadok egyik következő ülésén Sidó Zoltán bejelentette, hogy a szövetség elnöksége megalakította a Fábry Zoltán Irodalmi Díjat. A díj statútumát az Új Szó 1987. november 12-i számában hozta nyilvánosságra. Naplómba az eseményről akkor az alábbiakat jegyeztem be: "...a mai Új Szó közli a Fábry Díj statútumának teljes szövegét. Közel egy évtizedes erőfeszítésem egyik fontos megvalósulása, hiszen minden részletében az általam korábban megfogalmazott elvi részek kerültek bele, s immár hosszú távon is érvényesülhetnek."
     (A Fábry-díj statútumát a szövetség országos választmányának vezetősége - javaslatom alapján - 1991. októberében módosította. A módosítás lényege, hogy kihagytuk belőle azokat az ideológiai betoldásokat, amelyeket az első változatba annakidején beleerőszakoltak.)
 

A Csemadok KB a Fábry-hagyaték gondozására még 1984-ben létrehozta a Fábry Zoltán Emlékbizottságot. Ennek statútuma határozta meg - legalábbis papíron - a hagyaték gondozásának elveit. Az emlékbizottság statútumának lényegi részei az alábbiak voltak.
     "A Fábry Zoltán Emlékbizottság a CSEMADOK KB tanácsadó szerve és segítője a nagy író szellemi, irodalmi örökségének ápolásában, anyagi hagyatékának gondozásában.
     Az emlékbizottság feladata - az író végrendelete értelmében - javaslatokat terjeszteni a Csemadok KB szervei elé Fábry Zoltán írói hagyatékának, szellemi örökségének éltetésére, közkinccsé tételére, a Fábry Zoltán Irodalmi Emlékház működtetésére, anyagi hagyatékának hasznosítására.
     A bizottság felülbírálja a más intézményektől, személyektől érkező javaslatokat, azokat szakvéleménnyel látja el és a Csemadok KB szervei elé terjeszti.
     [...]
     Az emlékbizottság tagjait a Csemadok KB nevez ki olyan csehszlovákiai magyar személyiségek, közéleti tisztségviselők, írók, újságírók, művészek, tudósok és közművelődési szakemberek közül, akik személyes magatartásukkal kiérdemelték e megtisztelő megbízást, akik írói, közéleti tevékenységükkel hozzájárultak Fábry Zoltán emlékének megőrzéséhez, a vox humana eszméinek éltetéséhez..."
     A dokumentumok szerint az első emlékbizottság tagjai voltak: dr. Lukács Tibor elnök (az időben a Csemadok vezető titkára), Fónod Zoltán, dr. Nagyidai Ernő, Rácz Olivér és Duba Gyula.
     Engem első alkalommal az 1987. augusztus 9-én tartott ülésre hívtak meg, Stószra. Az ottani tanácskozás főbb pontjai a jegyzőkönyv szerint az alábbiak voltak: 1) Határozatok ellenőrzése; 2) Beszámoló az elvégzett munkáról; 3) A Fábry-hagyaték anyagainak gyűjteményes kiadása - tájékoztató; 4) Az 1987-es Fábry-napok programjának megbeszélése. Az emlékbizottság ezen az összejövetelen a következő határozatot hozta meg.
     "1) Az emlékbizottság meghallgatta és jóváhagyólag tudomásul vette az elnöki beszámolót az 1986. október 20-án tartott ülés óta végzett tevékenységről és a határozatok ellenőrzéséről.
     2) A Fábry Zoltán Emlékbizottság következő ülésére Kassán, a Fábry-napok keretében kerül sor, 1987 novemberében.
     3) Az emlékbizottság megbízza az elnököt, hogy szorgalmazza a Madách Kiadónál a Fábry-monográfia mielőbbi kiadását. [Fónod Zoltán Fábry-monográfiájáról volt szó.]
     4) Az emlékbizottság tudomásul veszi:
     a) A Madách Könyvkiadó az anyag minőségére való hivatkozással nem vállalhatta Batta György Színek Fábry Zoltán portréjához című könyv kiadását,
     b) Zeman Lászlót státuszhiány miatt egyelőre nem bízhatja meg Fábry Zoltán jegyzetanyagának rendezésével Stószon,
     c) Rácz Olivér egészségi állapotára való tekintettel lemondott az emlékbizottsági tagságról,
     d) az 1987-es Fábry-napok programja a koncepció értelmében valósul meg.
     5) Az emlékbizottság javasolja a Csemadok KB elnökségének, hogy: 
     a) a megüresedett emlékbizottsági helyre Gál Sándort hagyja jóvá,
     b) a Csemadok KB titkárságának, hogy a Fábry-évforduló ünnepségeire biztosítson méltó előadói szöveget, s azt küldje meg a Csemadok járási bizottságainak. Az előadás szövegének elkészítésével Fónod Zoltánt javasolja megbízni,
     c) a Csemadok Hiradóban jelezze a járási bizottságoknak az előadás megküldését,
     d) a Fábry-napok előadásai válogatott szöveggyűjteményének összeállításával Gál Sándort bízza meg.
     6) A Fábry Zoltán Emlékbizottság a Csemadok KB elnökségének, hogy a Fábry-díjat első alkalommal, 1987-ben Fónod Zoltánnak ítélje oda, Fábry Zoltán életművének töretlen gondozásáért, a megjelent Fábry Zoltán összegyűjtött írásainak összeállításáért, és azért a monográfiáért, amellyel nagymértékben hozzájárult Fábry szellemi hagyatékának feltárásához.
     Stósz, 1987. aug. 9.
     A jegyzőkönyvet hitelesítette
     Dr. Lukács Tibor, a Csemadok KB
     vezető titkára, az emlékbizottság elnöke."
     Tagja lettem tehát az emlékbizottságnak, s mindjárt "feladatot" is kaptam. Azazhogy egy korábbi, még 1985-ben megfogalmazott elképzelésemet kellett valóra váltani. Azt történetesen, hogy az addigi Fábry-napokon elhangzott előadások legjavát könyv formájába ki kéne adni. E tervezet szinopszisában ennek fontosságát az alábbiakban igyekeztem megindokolni.
     "Fábry Zoltán halála óta az idén 14. alkalommal rendezzük meg a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat. A tizennégy rendezvény - Fábry népszerűsítése mellett vagy azzal párhuzamosan - megítélésem szerint komoly ösztönzést és megnyilatkozási lehetőséget adott jeles irodalomtörténészeink, irodalomkritikusaink, íróink és közéleti személyiségeink számára.
     A rendezvény szervezőbizottságának felkérésére így számos olyan forrásértékű tanulmány született, amely egyrészt a Fábry-életmű szempontjából, másrészt nemzetiségi irodalmunk, közéletünk egyéb problémáinak feltárása szempontjából volt fontos. Ismerve ezt a - nyugodtan mondhatom - értékes anyagot, úgy vélem, megérdemelné a kötetbe gyűjtést. Ez nem csupán a Fábry-életmű értékeinek szélesebb körű szétsugároztatását segítené, de arra is bizonyítékot szolgálhatna, hogy a Fábry-napok mint ösztönző fórum, milyen mértékben szolgálta, szolgálja és szolgálhatja a jövőben is irodalmunkat, közéletünket.
     Az általam ismert, dokumentumokban meglévő, illetve beszerezhető előadásokat néhány csoportba lehetne összefoglalni.
     1.) Bevezetőként egy tanulmány a Fábry-napok geneziséről.
     2.) A Fábry-életművet méltató előadások.
     3.) A csehszlovákiai magyar irodalommal foglalkozó előadások (a színjátszással kapcsolatosakat is).
     4.) Fábrynak a szlovák, cseh és szovjet irodalommal való kapcsolatai, illetve azok feltárása.
     5.) A társadalmi és gazdaságpolitikai témájú előadások.
     6.) Képek, dokumentumok; sajtóvisszhang a Fábry-napokról.
Az eddig felderített adatok alapján ez mintegy 15-20 ívnyi szöveget jelentene. A minőség szempontjából, úgy vélem, a szerzők névsora eleve garanciát jelent. Íme: Lőrincz Gyula, Turczel Lajos, Csanda Sándor, Szeberényi Zoltán, Tőzsér Árpád, Gyüre Lajos, Koncsol László, Duba Gyula, Sándor László, Görömbei András, Lacza Tihamér, Mihály Géza, Fónod Zoltán, Juraj Furdík, Karol Tomiš, Ivan Bajcura, Batta György, Soóky László, Zalabai Zsigmond, Kovács Győző, Tóth László.
     A névsor még nem teljes.
     Ezt a szinopszist a Fábry emlékbizottság megbízásából terjesztem elő.
     Gál Sándor"
     Sajnos ez az általam nagyon fontosnak tartott kötet nem készült el. Egyrészt több fontos előadás szövegét nem sikerült megszerezni, másrészt az 1989-es fordulatot követő években sem idő, sem mód nem volt erre a munkára. Egyébként ma is fontosnak és aktuálisnak tartom e gyűjtemény megjelentetését, annak ellenére, hogy ma már legalább 40-60 ívnyi szöveget kellene átnézni s egybeszerkeszteni.
     Az emlékbizottságban végzett munkám a rendszerváltást követően anynyiban változott, hogy a szövetség országos alelnökeként annak irányítása egyik feladatommá lett. A megváltozott viszonyok között elvben minden elérhető lett volna, ám a szlovák politika a szövetség anyagi támogatását teljesen megszüntette, s nem holmi rendezvények finanszírozásáért, de a szó szoros értelmében a megmaradásért is közelharcot kellett vívnia a Csemadoknak.
     A Fábry-napok megrendezése, a Fábry-díj odaítélése azonban nem szenvedett csorbát. Javaslatomra a kilencvenes években Gyönyör József, Tőzsér Árpád, Koncsol László, Turczel Lajos, Tóth László s később Pomogáts Béla kapta meg ezt a rangos díjat.
     A Fábry-díjjal kapcsolatban még azt is el kell mondanom, hogy többször engem is megpróbáltak felterjeszteni a díjra, de én azt minden alkalommal elhárítottam. Ugyanis abszurdnak találtam, hogy olyan díjat kapjak, amelynek világra segítéséért jó tíz évig küzdöttem. De történt más is. A Fábry-hagyaték jogi képviselője, dr. Nagyidai Ernő - nekem csak Ernő bácsi - nem tudott eljönni 1989 szeptemberében az emlékbizottság ülésére. Ezért a bizottság számára levélben foglalta össze az általa fontosnak tartottakat. Levelének harmadik pontjában ez olvasható: "Ami az idei Fábry-díjat illeti, én minden etikai tiltakozása ellenére Gál Sándorra szavazok, mert ő harcolt és tett Fábryért halála után a legtöbbet, és a statútum minden pontjának megfelel."
     Az emlékbizottságot Ernő bácsi felvetéseiről tájékoztattam, de az imént idézett részről nem beszéltem, s a kék tintával írott levelet sem adtam át Lukács Tibornak. Ma is őrzöm. E vétség miatt azonban csipetnyi lelkiismeretfurdalásom sem volt, s ma sincsen.
     A Fábry-örökségről, a Fábry-napokról, a Fábry-díjról elmondottak talán soknak tűnnek. Azonban azokban az években, évtizedekben irodalmunk, kultúránk, közéletünk - ma már azt is nyugodtan leírhatom, hogy történelmünk - egyik legértékesebb fejezetei voltak.
     Az egészen túl vagy az egész felett immár számomra az jelentette a legtöbbet, hogy mindezt egy olyan közösség vitte végbe, amely a hetvenes és a nyolcvanas években kovácsolódott össze Kassán és a Kassa vidéki járásban. Közösség, amely nélkül az egy-ember legjobb elszánásai sem valósulhatnak meg - közösség, amely az értelmes célokért képes az áldozatvállalásra.