Válogatás a Spleen című ciklusból
 

Pro loxos
 

Ne   nevezzetek    semminek  se  rendes   se  poszt  nem vagyok  vakok  az
ablakok  nem  posztolok  nem  posztolok  alszom  akár  eszem  akár iszom
régenvoltmár  régenvolt  minden  iszonyatom  szeretek  itt  szeretek máshol
szeretek  s  e  retek  megül  rajtam-guanó   huszárok   huszárok  perdül  a
huszárokk  a  szépek  a  mások  minden  a másoké sok sapkás kacskalábú
egozsoké mások  más  okkal másokkal  henyélnek  én megyek egyik lábam
itt  a  másik mellette hol lenne hol lenne hát jó lenne ha szeretne s vigadna
vigaszba   viaszba   öntött   szemekkel   elmosott   képlékeny   nemekkel   a
férfinő   a nőférf i  a  szűz a  céda mind e világ  hordaléka 'Euréka? Cheu
Réka  nekem  nem  rokonom   boldogul   vagy   boldog-ül  áll  vagy éppen
szalad  beteszi  a  kiskaput  kilép  le  be fel le fel le e hintán (fényes láncos
hintón)  egy  évszázad  gyereke  anyja  fia  borja  Borcsa  lánya   muzsikál
nyikorog  hinta  gyomor  korog  fagyott időben ritkább inkább inkák közé
vágyik  mindenki  de  csak  a  havas szutykos hinta marad... ha ló nincs ...
akkor nincsen. Gyertek, menjünk gyalog!
 

0

Az üres szavakat
fogjuk
egy konténerbe
öntjük; meredt,
tágranyílt szemmel
nézzük:
a semmit.
A pupilla még hezitál;
lehajtott fejjel törtet a csend.
 

1

S a rudak felfüstölnek,
a kezek tétován remegnek:
dermedt, statikus kuss
aztán táncra kél sok
koszos, vagy műkörmös kéz
a műanyag kamra ajtaja
feltárja a várakozás
lusta rendjét
gombokat nyomogat;
rezgő szellő, mozdul az ing
something to happening.
Elfordítom fejem.
Nem. Forog az origó.
S csak kevesen szédülnek. Én igen.
 

38

Eljátszani mesékben
a gonosz mostohát
irtó móka,
hóka-móka szegi
szárnyát az igíntelen
csöndnek.
Csönget?
Majd továbbmegy.
Nem érek rá kimenni
az ajtóhoz, forgatni a
kulcsot, s szép jó napot kí-
vánni. Nincs szépjónap.
Mocskos, unalmas délután van.
A telefon hallgat.
Hát már te sem?!
 

94

Szabódni kéne minden reggel az
elhangzottakért; vágni, megnyesni,
eltűnni hirtelen.
S egy másik szobában ébredni,
ketyegő, hangostoba órák nélkül;
már a medve csókja is jó.
És fürdik az egész állatkert.
Zuhog az eső, a tűzön kávé-
víz zubog, megtöri a némát
a Nesz-Café
sziluettek imbolyognak
a ködben, ki tudja hová?
A szőlőben a sereges seregélyek
a vágyteli varjakat okítják,
egynyári, viszketeg tanácsok...
az alakok szórakoznak
nem állnak össze a képen;
s a madárijesztő szalmakalapban
röhög az egészen.