A külföldiek magyarországi térfoglalása nyomán, a soha nem látott bőségben támadó árúk és erőszakos hírverésük árja, nem utolsó sorban a különböző számítógépes programok terjedése nyomán, valamint a hiányos nyelvtudás és az egyre fogyatékosabb szakmai ismeretek eredményeként a magyar sajtóban, a hivatalos iratokban és úgy általában is, a magyar nyelv használata kezd kimenni a divatból. Helyét valami olyan angol-magyar kevercs foglalja el, amely már nem a gondolatok szabatos közlését szolgálja, hanem a beszélő célját vagy hiányosságait igyekszik jól-rosszul leplezni.
     A dolgozat bemutatja néhány kiragadott terület (MOL, posta, oktatás, egészségügy, kereskedelem, stb.) gyakorlatát. A fordítás nehézségei nem újkeletűek és nem csak a magyarok szenvednek miatta. Ezért az anyanyelv oktatása és a nyelvápolás mellett fokozott gondot kell fordítani a szakmai ismeretek terjesztésén túl a tudatformálásra, az általános igényességre, azaz a nemzeti kultúrára is. Ezt kívánja segíteni ez az írás.
 

1. Változunk

Valamikor budapesti voltam: a Józsefvárosban születtem, a Ferencvárosban tanultam, a lágymányosi Duna-parton kaptam mérnöki okleveleimet és első munkahelyeim ugyancsak a fővárosban voltak. Tavaszonként nekem is nyíltak Kosztolányi Üllői úti fái, azok árnyalták eszmélésemet, számomra is azok adtak kedvet, tusát, azok voltak az ifjúság. Most, frissen borotvált, jólfésült (wella design studio frischeur, after shave, old spice high endurance deodorant, irisch moos eau de cologne) gyütt-ment-ként egy Balaton-menti beton társasházban csészényi instant douwe egberts (vagy omnia vagy ricore, nem mindegy?) mellett csodálom a távolkeletiek kultúráját: a kínai kézzel írt kiegészítések és a krix-kraxos postabélyegző tanúsága szerint Pekingben feladott, tökéletes magyar helyesírással (é, á, í, ó ékezetes betűk!) nekem címzett, egyébként angol nyelvű levelet. Adható ennél több? Kell ennél még több?
     Igen, nekem kell! Apai ágú felmenőimtől (tisztes foglalkozású molnár, asztalos, iparos őseimtől) ugyanis csak magyarul hangzó családnevemet örököltem, anyai ágról is csak a magyar anyanyelvet. Én meg most már azt sem tudom, mi a nevem. Az internet-es - windows-os "írógépek" és a szolgáltató cégek adatbázisai, nyomtatói jóvoltából olyan gépi nyilvántartásokba kerültem, ahol a kisbetű, a nagybetű, a szóköz és a pont különleges jelentéssel bír. Csakhogy ezekre a helyekre nem én írtam be (egységesen) a nevemet, hanem a server-ek, a domain-ok és a pop-ok gazdái, azaz számomra ismeretlen keresztapák rögtönöztek valamit.
     Ezért aztán drmolnar janos; Dr. Molnar Janos; Dr Molnár, János; Janos Dr Molnar; Molnár János dr; János Molnár dr; jmolnardr; molnarjadr; Molnár János III; továbbá ezen lényegében kisbetűs alapváltozatok nagybetűs, sőt az ékezetes részek miatt még többféle módon rejtjelezett változataival () létezem. Feleségemet legutóbb Jánosné Dr. Molnár címzésű levéllel lepte meg a Hungary-beli Mosonmagyaróvárról a travel Kft. A password-ok, pincode-ok, jelszavak, névre szóló belépési jogosultságok ily módon igen bő választékából adódó gondjaimat érdemlegesen szaporítja a környezetemben dolgozó további két Molnár János, a szomszédomban lakó harmadik Molnár János meg még néhány nem János Molnár és a többi MJ monogramos munkatárs. A gyakran pontatlan címzésekről, az alkalmi kézbesítők olvasási képességeiről nem beszélek. Idézek viszont egy hivatalos iratot teljes terjedelmében, de személyiségi jogaimra való tekintettel x-y-z -vel torzítottan: 

     Feladó: Főv. Xxxx Hivatal  yyyy 4009 1549 0689 0873 0000
     Postai azonosító:  4086 1904 zzzz
     Címzett:  yyyy 4009 1549 0689 0873 0000
     Jogcím azonosító:  2067 3505 0119 9928 G307 682 / 97 / 5
 

Gondjaim vannak más honfitársaimmal is, a somogytanyasi születésű károlájn-okkal, a zala-borzasztói betty-kkel és dzsó-kkal, a kárpátaljai kitty-kkel. Nem értem a neves magyar művelőket (?) és a műveiket sem. Akiket hallgatok, amiket olvasnék. Munkatársaimat is csak ritkán értem. Ők írásba adták, hogy "olyan indivíduum vagyok, aki a tesztelt tájmintervallumban különös szenzitivitást mutatott a kollegiális és perszonális kommunikációk szintaxisa és a használt kódrendszer kapcsán tapasztalható globális anomáliák iránt és eme izgató tulajdonságot úgy verifikálom, hogy az auditiv interfacémen kapott input információkat primer jelleggel gyasztintájm transzformálom és hibajavító dekódolás után real time outputtá generálom. A generált echojeleim minimális időre blokkolják az errorosnak vélt quelle speekerét s e prezentációs időrést kihasználva interpreterem még intenzívebb aktivitásra multiplexál, azaz egyide- jűleg gerjesztem a spel csekkert és dekódoltatni próbálom a primer szintaxis generátort. Ennek követ- keztében egy konszenzus bázisú, tipikus echojel a következő: Kedves Kollegám, majd legközelebb megpróbálom mindezt szépen, jól, magyarul elmondani. Most nem érek rá (!) gondolkodni."
     Hallom, hallom, de nem értem, fel nem foghatom.
 
 
2. Minden olyan más 

A magyar Hírközlési és Informatikai Tudományos Egyesület szakmai lapjának, a HÍRADÁS- TECHNIKA-nak a szerkesztési elvével sem vagyok tisztában. Hiszen az újság elvileg magyar és angol nyelvű, de a címlapon lévő név (egy szó) nincs lefordítva; a grafikás C5 engem egy alifás propángyökre emlékeztet, ám címlapi szövegkörnyezete valamiféle angol nyelvi játékot sugall. A belső címlapon egyértelműen angolos a lap neve. A tartalomjegyzéke se nem magyar, se nem angol. Vannak benne angol szavak és mondatok, meg magyar szavak és mondatok, akárcsak a lapban. A nem szószerinti és a nem teljes körű magyar/angol, illetve angol/magyar fordítás még nem lenne baj, ha a fordítás az eredeti szöveg szellemét tartalmazza, de miért nem lehet rendes, kétnyelvű lapot írni? Legalább az első oldal végéig, az impesszumig bezárólag?
     A HTE Hírlapja sem különb: a magyar egyetemeken rendes matematikai tananyagként tanított és az oroszból fordított Matematikai zsebkönyvben is több tárgyszóval kiemelt, Csebisev féle polinomok névadójáról megemlékezvén megtudhattuk, hogy "1894-ben halt meg P. L. Tschebysew (1821-1894) orosz matematikus, a SZentpétervári matematikai iskola megalapítója. A magyar építészek "alaprajz" nevű-című újságja néhány példányának címlapján hirdeti: "MUTATVÁNYPÉLDÁNY - INGYENES" 
     Nem értem az országon belüli telefonjaimat fogadó gépeket, urakat és hölgyeket sem. Legalábbis egy jó ideig. Mert az udvariaskodó bejelentkezés szövegét sikkes 1-2 idegen nyelven az automatával elmotyogtatni (miközben a díjszámláló az én zsebemre ketyeg és a nagyzenekarral előadatott céghimnusz hangjai még azt is elnyomják, ami esetleg érthető lenne), utána jöhet mindez esetleg magyarul is. Az élő anglomán üdvözlést könnyebb túlélni, mert beleszólással meg lehet szakítani, sőt gyakran még magyarra is lehet váltatni. De érteni akkor sem lehet, hiszen a sok angoloskodó nevű, magyar nyelven kimond- hatatlan ilyen-olyan hungary ltd meg a somekind of hungary kft, vagy az abcde magyarország rt. központi office-jében, netán call center-ében, direct hungary-jében (a panelház 9. emeletén, balra a második lakásban) az ügyfelek értetlenkedő kérdezősködéseitől ("betűzze kérem, mert nem értem") kellően zaklatott ügyintéző (vagy a központkezelő, vagy a help desk-es, vagy a hot line tanácsadó, esetleg a full service szolgáltatást nyújtó egyszemélyes mindenes, azaz egy manager assistens) számára magától értetődő, hogy ő hol és kinek dolgozik, a saját neve meg még inkább (ezért azt már el sem hadarja). Nekem, tudatlan, vadidegen, kíváncsi, süket ismeretlennek meg mi közöm mindehhez a sok, bizalmas céginformációhoz...
     ...Nem értem az országon belüli faxaimat küldő-fogadó limp home intelligenciájú, fullduplex gépeket (és gazdáikat) sem. A transmission ok, st time, to usage, és még ki tudja milyen üzenetek mellett szereplő dátum sem magyar: 03 / 12 december 3. napját, vagy március 12. napját jelenti? Egy fax esetén (ha friss) viszonylag könnyű ezt eldönteni, de ha a Hivatalnak (Illeték, APEH, Bíróság, ...) még az ügyintéző nevét, esetleg levélszámot, dátumot sem tartalmazó, de aláírás nélkül is hiteles záradékkal ellátott, ajánlottan feladott ám a kerítéslécek közé kézbesített végzésében az szerepel, hogy a fellebbezésre a kézhezvételt követő 15 napon belül van mód s a postabélyegzőt sem a magyarok fura szokása szerintire faragták? És mit lehet megtudni a sajtok meg a konzervek lejárati idejéről?
     Egy csöppnyi, japán számítástechnikai szerkezet (fényképezőgépem hátlapja) nevével (hardver) ellentétben rugalmas: apró kapcsolóval tetszés szerinti (azaz német, angol vagy magyar szokás szerinti) sorrendben kiírt keltezést tudok nagybecsű alkotásaimra varázsolni. De nem ezért háborgok. Már a magyar Hivatalok, intézmények vezetői, a közhivatalnokok, egyetemi oktatók kézzel írt magánleveleiket is gyakran angolkórosan keltezik! Igaz, a MATÁV telefonkönyveiben sem az szerepel mindég és minden- hol, hogy Posta vagy Magyar Posta. Somogyban a Posta Rt, Magyar meg az Önkormányzat, Városi változat a divatos. Ezen nem kell csodálkozni: nyelvismeret híján a MATÁV-nak üzletszabályzata sincs. Csak Üzletszabályzat (MATÁV Rt.) van, meg call center, help desk, off line, meg hot line.
 
 
3. Hiányzik

Nem értem, hogy a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaságnak a jó image ellenére miért nincs vezetősége és miért nincs személyzete? Igaz, a működtetéséért az executive committee meg a chief information officer, a pénzügyekért a cfo (chief financial officer) a felelős. Azért, hogy az inputokra megfelelő legyen az output. Úgy általában azért van vezetés és ügyvezetés is, meg humán, sőt hr (humán resources rendszer), de vezetőség mint olyan, az sincs. Van viszont bench marking, aris, iufacost, cashflow, moving map. A cégen belül upstream illetve dowstream üzletcsoport-ok működnek, a shop-okhoz fuel-t szállítanak. A korszerű szervezetátalakítás jegyében és a ragozási (illetve a ragozhatatlan) minták miatt egyre több az Elemzés, Előkészítés, Fejlesztés, Felügyelet, Gazdálkodás, Gyártás, Jog, Koordináció, Kezelés, Művelés, Növelés, Rendszer, Régió, Szervezet, Szolgáltatás, Tervezés, lakossági divízió, platform, tranzakció, logisztika, back office, cio, cao, ceo, hr, esetleg stratégia és más hasonló megnevezésű valami a csoportok, osztályok, főosztályok, igazgatóságok, stb. helyett. Legjobban hangzik (egyesek szerint) a Csoport Treasury Irányítás, mint olyan. Szerintem jobb (mert hosszabb) a MOL lakossági szolgáltatások divizió kategória menedzsment szervezet.
     Természetesen még számtalan team tevékenykedik a központban és van bőségesen allokáció, public relation, hermes, corporate, treasure és treasury, kontrolling és controlling, public affairs, engineering, sőt MOL rc reinsurance company ltd.; spe hungarian section, non core érdekeltség és captive biztosító. Ha osztály, akkor legalábbis Beszerzési export import osztály I. vagy II. legyen a neve, netán kummi. A cégazonosító kézikönyv példamutató alkotás (design), bár gyakran ekeyethi nzosak a cegjelyeses - br s, olimpiás papírra írt hivatalos levelek és a MOLnâr? -hoz hasonlóan rejtjelezettek a multifunkcionális raktári bizonylatok is az 1 SAP R/3 vállalat hasznára, dicsőségére. A menedzser-szerződéses issue management (board) azért rendszeres tájékoztatást kap a társaság treasuer-e által ellenjegyzett opportunity cost, lizing, factoring, sale and leaseback, dhl limit, valamint a limit feletti treasury és hedgelés-i ügyletekről, a baleseti frekvenciá-ról, különös tekintettel a gázcentrum szolnok és a cost center-ek konszolidált kommulatív összegeinek trend-jére, nyilván a headoffice-beli konzisztencia biztosítása érdekében, hogy minél sikeresebb lehessen pld. a nonstop telecommunications outsourcing and cosourcing strategies tender, amit a termékmenedzsment team irányít a sajátmaga által teszt-elt know-how szerint. A sikeres üzlet után áldomás az emeleti Ticket Restaurant-ban.
     Vannak marketing elemek, melyekből szinergiá-kat kell kiaknázni a stratégiai projekt-javaslatok (vagy a projektstratégiák?, esetleg a projektumok?) szerint. Az eredmények a roadshow-ok alkalmával prezentál-tatnak. A haszonból a Társaság a mecenatúra jegyében mint első számú kiemelt főszponzor sokmindent támogat: sportot, account-ot, promoció-t, dm-et, stb. A roaming-olás során megéhezettek a MOL franchise-s snack-jában akár braquette-tet is ehetnek méterszámra. Az üzlet előtt lévő háromnyelvű hirdetőtáblán Small Pizza és Kleine Pizza közt Pizza kicsi van, hirdetvén, hogy Magyarországon nincs különbség a nagy marha meg a marha nagy között. (Hol van egy magyarul legalább kicsit tudó festősegéd, ha már a tervezőintézeti mérnökök együttesen [tervezők + ellenőrök + tervzsűri] még kicsit sem tudnak?) Azt sem értem, hogy a rengeteg angol szó és levél közül előbukkanó magyar szavakat és félmondatokat miért tűrik meg a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság felelős vezetői? A cég szervezeti szabályzatában ugyanis az szerepel, hogy "Az irányítás munkanyelve az angol".
     A MOL benzinjét fogyasztóknak szánt AUTÓS MAGAZIN egyik (2002/7) számában a kommunikációért felelős igazgató szívem szerint való cikket írt "A MOL a környezetért" címmel. Ide idézem néhány sorát: A környezetért - a természetért és társadalomért - érzett felelősségének tudatában a MOL Rt. ... üzletpolitikáját jellemzi, hogy a tevékenységét kísérő környezetterhelés minimalizálására törekszik. Az ingyenes reklámújságban terjesztett küldetéstudatot és a szépen fogalmazott minőségügyi hitvallást csak egy halk, kritikus sikollyal egészítem ki. Íme az említett lapszámból vett 94 tagú szószedet egy része: baseball satyis, designerek, dizájnos, feelinget, hard-bopos, IgenDe, JóCsak, Laser, marketingese, Music Center, off roados, peace and love, prémiumérzés, prémiummárka, promótál, shop, Sport Utility Vehicle, Top Gear of The Year, X-type. E szavakkal és kifejezésekkel nem csak azért van bajom, mert idegenek, hanem elsősorban azért, mert a Cég és munkatársai által is terjesztett szellemiség egyre inkább azt tömi az emberek fejébe, hogy az angoloskodás jó, szép, kívánatos, Magyarországon e nélkül már nem lehet élni.
     A cég dolgozóinak szánt MOL HÍRLAP július havi számát is lelkes buzgalommal olvastam. Szószedetem, szemelgetésem gyümölcse hasonló nagyságú. A 92 tagú sorozat jellegében nem különbözik az előzőktől, de fájdalmasabb. Borívók tudják, hogy mi vár rájuk a Szépasszony-völgyben s még hazafelé sem emlegetnek Völgy asszonyszépet. De lám, már az erdélyieket is megfertőzte a MOL. Hiszen nincs neki romániai (leány)vállalata vagy kirendeltsége, részlege, netán fiókja. Hanem az angolkóros, globális, multi- és internacionalizmusnak megfelelően MOL Románia van, aminek helyi, kolozsvári igazgatója a menedzsment és a disztribúció számos területén szerzett gyakorlatot.
     Zavar az is, hogy az utca nyelve is irodalommá válik. Értem én első blikkre a masinát, meg a húzós kanyart, a fordát, a pakkot, a cuccot, az uszkvét, a neccest, a cechet és nem cicizek bődületesen sok mindenen. De a természetközeli rét vagy az x darabra növelt eladás az előző évi hasonló adathoz képest elgondolkoztat: Ha a "hivatalos" akadémiai nyelvtudomány álláspontja az, hogy ezek, és sok más, a fülemet bántó kifejezések csak az éppen beszélt nyelv tájszólásának tekintendők, s emiatt nemhogy elítélni, de a sokszínűség jegyében még támogatni is kell(ene) mint a népviselet egyik formáját, vajon kik, milyen tudattal, mit akarnak tudatni, terjeszteni?
     A Magyar Nemzet című újság sem sokkal jobb a többi sajtóterméknél. Hemzsegnek ebben is az angol szavak, kifejezések. Június első hetében megjelent lapszámok ilyesfajta szószedete öt oldalnyi. Igaz, ebben jónéhány hazai zenekar és egyéb egyesület neve idézés jelleggel szerepel. Mint kulturális ajánlat. A szórend sem az igazi már. Egy rövid mesében "...a következő baloldali egerek elnökségi ülésén..." szöveg adta tudtul, hogy az író a baloldali egerek következő elnökségi ülésén mit hallott.
     Augusztus közepén ülök a magyaregy előtt. Híradó fél nyolckor. A magyar city-ket is (Esztergom, Visegrád) árvíz fenyegeti. A magyar hadsereg katonái védekeznek. A magyar legénység félmeztelenül zsákol. A magyar tábornokok előírásos magyar egyenruhában nyilatkoznak. A terepmintás egyenruhán lévő feliratból a tájékozatlanok megtudhatják, hogy a nyilatkozók nemzetisége (állampolgársága, hovatartozása): hungary.
     Ezek a tünetek egyébként az egészségügyiek szerint is a teljesen normális állapot jellemzői. Az egyik pesti egyetem klinikájának double dummy randomizált, placébo controllált, kettős vak, multicentrikus tesztelés (study no: abc 123 xyz) fejlécű, előre nyomtatott "magyar" nyelvű (?) kérdőívén a személyazonosító rovat imígyen néz ki: ...: keresztnev; ...: vezeteknev; szuletesi ...: nap; ...: honap; ... :ev.
 
 
4. Szóljon a dal

Nem értem a rádiót sem, pedig már speciális hifi headset szettegység-et és távvezérlő controller kitkészlet-et is beszereztem, minek következtében a vételi érzékenységem, azaz a hatásfokom maximális (legalábbis a használati leírás szerint). Idézek a Kossuth adón sugárzott Esti Krónikából (de a bííbííszíí, a hátbörd, a dzsemm rédíííjó, a tíívííer2 tévé sem különb): Az európai Unióban a személyek szabad áramlása a cél. (Nem az emberek kötetlen közlekedése, a vándorlás, a kóborlás, a kirándulás, a látogatás, a bolyongás (értsd roaming), a mozgás, a munkavállalás, a lehetőség, az utazás; nem az őrizetlen, a jelképes, az átjárható határ; nem az európai egység, hanem a szabad áramlás. Igaz, az áramlásméréssel foglalkozó MSz ISO 5167 -1 / 1994 magyar szabvány a 6.2.1. pontjában kijelenti (mindenféle lektori javításom és szabvány-szerkesztői tiltakozásom ellenére!) hogy: "A mérendő folyadék lehet összenyomható folyadék (gáz) vagy összenyomhatatlannak tekintett folyadék (cseppfolyós anyag)."
     Kossuth rádió másnap (harmadnap, majd minden nap): Júrop felé haladás jegyében a Miskolcon alapítandó (új színházi) tagozat célkitűzése: operát csak az eredeti nyelven fogunk előadni és színházi vorksopot is szervezünk az EU kulturális bizottságának igényei szerint. Színmű, színjáték, daljáték, színdarab, népszínmű, előadás, magyar igény szerinti dal, dallam, dalolás, éneklés, Kodály, Bartók, magyarnóta, népdal, népdalest, cigányzene, muzsika, ötórai tea, vagy valami hasonló ritkább, mint a fehér holló, de van musical, pop-rock-rapp-world music, heavy metall, beat, performance, disco és united games játékok annál inkább.
 
Amíg az EU szerencsétlen igénye utol nem ér, addig a kaposvári business print corporation free műsorfüzetét böngészem. A dark city-beli beauty farm-ban mint kezdő pájonér (majdani yuppi) a sweet charity superstarja, a lost in space, mulan, callanetics, Xy dj (disc jockey), thriller, musical, sci-fi stb. nyújtotta lehetőségek közt válogathatok a chipkatonák felügyelete alatt. Vagy inkább a kaposvári centrál park pub 29 dancefloor valentine day strictly night-ot, esetleg a club free house new tone multimovie multifilter bardon link-jét válasszam ha kultúráltan kívánok szórakozni? Vagy a hospitali desk mellől egy műszőke hostess-t, egy go-go girl-t, netán a pub-ból egy barnabőrű escort hableányt? Békéscsabán hasonló a helyzet: a TESSEDIK SÁMUEL GAZDASÁGI FŐISKOLAI KAR hallgatóinak ünnepi műsorát hirdető újság borítólapjáról néhány betű szerinti idézet: anibal, cannibals, rambling blues, frenezis, face to face, sub bass monster, juice, corn flakes, fres fabrik, quimby, middlewave, naga...
     Balatoni ínyenceknek németesch ajánlatok isch vannak a cégtáblák szerint: streaptise schow a vízparton. Budapesti program esetén egyszerűbb lenne a helyzetem, hiszen a fővárosi multiplex műsorokat közvetlenül a free leisuretime guide oldalain böngészhetem és karosszékből on-line kereshetem a Dinódilit és az Űrdinkákat is. A győri mediawave-n a lehetőségek tényleg határtalanok. A közeli határok miatt és nyugati hatásra rendezett ország falubolondja verseny amatőr és profi résztvevői a hivatásos performer-ek installáció-ja előtt rendezett versenyben saját idiotizmusukat (!) minősíttethették a szakértő zsűrivel, valamint a még nem eléggé idióta és ezért nem versenyképes nézőkkel.
     A light ful júeszopen tímjének kontakt nyúédzsbeli grandpréje keretében monitorozott detektáló      célrendszer szenzoraival intenzíven interpretált és az adaptáló kreatív progyúszer perszonális tunningjának jegyeit magán viselő evridéj redbul és kékalga geggek, akik a közcélúból a reklámblokkok közti holtidőket kitöltő, amúgy érdektelen akármijeiből rendszeresen a nyakamba szakadnak a magyarok érdeklődésére igencsak számot tartó amerikai fútbal ligák legfrissebb eredményeivel és a jövő-menő kosárlabda sztárok HIV vírusaikkal egyetemben mégis csak-csak emberibbek, mint a különböző "magyar szakmai" folyóiratok, például a magasyn, qualitás, public relations, online, update, first class stb. cikkeiben, cégismertetőkben vagy a felsőfokú tankönyvekben hemzsegő patchwork, sysop derogáció, big-bang, bad-fix, cash flow assistanse és egyéb interfaces izék.
 

5. Falu végén kurta kocsma?

Ha a nonstop hyper- és  supermarket-ek, multinacionális center-ek, plaza-k, mall-ok, vagy a nyírségi egyszemélyes bt, családi kft. design-es discounte shop-jában [amely inkább üzlet, bolt, kereskedés, műhely, üzem, netán áruház, üzletház, szaküzlet, vásárcsarnok, piac vagy ilyen-olyan udvar, esetleg mészárszék, a sarki fűszeres: egyszóval a Szatócs bácsi boltocskája lehetne a helybéli magyarok körében, de nem hiszem, hogy butik, market, boutique lenne és legfőképpen nem belsőépítész által tervezett esztétikum hordozója (azaz kacsalábon forgó amerikai csodaváros magyar polgármesterrel), hanem a "fenn az ernyő, nincsen kas" szellemében berendezett kóceráj] vagy a kissárosi- nagykún- mocsoládi-ópesti-újbudai-hajógyári Sziget events hall-jában az eredményes workshop-os roadshow és a bevezető heppening után a dealer-ek, businessman-ok, netán az interregionális (azaz vándor vigéc) distributor-ok árúbemutatót tartanak (a várható nagy érdeklődésre való tekintettel és a felhajtás kedvéért a helyi, magyar police-től bérelt egyenruhás lovasrendőrök szakfelügyelete alatt), majd színes szagos szélesvásznú szemkápráztató vibráló dübörgő mézesmázos floridai pálmafás dalmatás top101 kiskutyás macskás nyamnyamcincincin hupikék törpikés szuper tisztaszárazságérzetű eezaazigazííí kékvérű arisztokratanő szárnyaló szárnyalóg szára-lóg szárnyasló betétű agymosó agresszív közszolgálati hírreklám riportokat zúdítanak a nyakamba oldalszám (vagy garantáltan és óránként maximum 12 percig [azaz 20 % adásidő!], miközben a kötelező tapsplafon ugyanennyi idő és legalább 120 decibell), akkor a newsda, a music time, a music box classic, a hAngolka, a hbo (ó dehogy, az écsbííjóó a jó), a city krónika, a só, a talksó, a showműsor, a showder (show: bebizonyít, bemutatás, bemutató, cirkusz, dolog, felmutat, henceg, kiállít, kísér, látszat, látszik, láttat, látvány, látványosság, bizonyítás, bizonyíték, leleplez, megjelenik, megjelenít, mutat, mutatkozik, mutatvány, mutogat, színház, vezet, zápor, rövidebben izé; Bernard-ként jeles író), meg az egyéb magyar sajtó és a rádió-TV műsorok vajon miért felelős por- meg sószóró szerkesztője, művelt mentora, tutorja, moderátor-a, terminátor-a, performer-je, okos-ügyes bemondója, beszélője, mellébeszélője, bégetője, beszédhibása, birkája, bohóca, butája, csahosa, csikasza, csinoskája, előadója, felolvasója, fontoskodója, hadaróbajnoka, idétlenkedő párosa, istállómestere, játékvezetője, kikiáltója, mesélője, megrendelője, mindenese, nyelvelője, ordasa, ordibátora, pénzelője és még ki tudja kinek a mije (nem megfelelő rész törlendő; akinek nem inge, ne vegye magára, ez a felelősségelhárítás helye) boldog lehet: nemcsak a zsebe tele, nekem még a hócipőm is.
     Nem csoda: a moszkvai belpolitikai eseményeket, Jelcin impííídzsment-jét is amerikaiúl mondták - magyarázták azok, akik szerint Isztanbul Törökország fővárosa (ezek is betű szerinti idézetek a Kossuth rádió krónikájából: nem amerikai angolsággal, nem amerikai tájszólással, nem amerikai észjárás illetve szóhasználat szerint, hanem amerikaiúl).
     Tényleg nem értem a szigorúan tárgyszerű közszolgálati (közcélú? magánszolgálati? magáncélú?) hírek heroldjait és kiötlőit. Ha a kitágított világ valamennyi nyelvén (de az európaiakon felül kínai, arab, arámi, héber és japán a minimum) nem vagyok tökéletesen író - olvasó - beszélő hírelnyelő, akkor a magyaroknak magyarul (?) írott sajtótermékek és a hallott (felolvasott, elnyávogott, ......) szövegek megfejtése már elveszi a kedvem és időm java részét. A szövegek megértéséről, megfeleltetéséről, netán az ellenmondások összevetéséről, a hiányzó láncszemek megkereséséről (azaz a gondolkodásról) még szó sincs (ne is legyen?!). Hiszen a hazai hírek legtöbbje nem a tények teljes értékű, szakszerű közlése (ki - mikor - mit - hol - hogyan csinált), hanem a megfogalmazó számára sem ismert (háttér) esemé- nyekhez fűzött (féltitkos) vélemények cáfolatainak acsarkodó kommentálásaira utaló viszontválaszok elkésett reflexióira való óvatos utalások a személyiségi jogok legteljesebb figyelembe vétele mellett. Vagy a rágalmazási-erkölcsi-megrontási-kártérítési ellenperek indítási lehetőségeinek fenyegető előjelzései. Vagy mindezek szemrebbenés nélküli, határozott és kemény cáfolása. Vagy sejtetése.
 
 
6. Munkát, kenyeret!

Én új helyen, új életet akarok kezdeni. A napi hírek után az országos mediaban (ez többes számban van már, egyes száma: medium, szótári fordítása: közeg, eszköz, anyag; magyarul sajtó, átvitt értelemben tájékoztató eszközök), a magyar lapokban magyar alapnyelvű álláshirdetéseket olvasok. Ezek szerint életrajzokat vár és senior sales hw disztibúció (bruttó fizetés havi 600 eFt + kompenzációs csomag), key account manager (550 eFt + kompenzáció), major account manager (450 eFt + kompenzáció), hdd failure analysis engineers, area sales engineer (salary + commission), high-tech üzlet- ágfejlesztő, vagy treasurer, subproject manager, topmanager, p-affairs esetleg public relations szakértő, flottamanager, sőt powerscreen rendszergazda beosztásba keres jelentkezőket az illetékes client service manager vagy a human resources menedzser.
     Aki már kóstolt a treasury világból, ért a cash forecast készítéshez és rámenős és egyetlen vágya a kötelező mellébeszélés: dealer-ségre (a dealing doom-on belüli money market fx ügyek kezelésére), vagy a termelési igazgató acélszerkezetek munkakörre a biztos siker reményével pályázhat. Igény- telenebbek havi 150 ezerért associate-ként dolgozhatnak, hiányosabb műveltségűek előbb szakirányú szakizé szakismereteiket szaporítsák a tqm, a nemzetközi marketing kommunikáció, quqlity (!) manager, imázsmenedzsment stb. tudományok felsőfokú terjesztésére szakosodott intézményeinkben! De van más iskolában, más kerületben, akárhol Magyarországon euro-diploma és master of business administration for engineers képzés; tarzert oklevél is szerezhető a megfelelő university of ...... know-howja alapján. A korszerűség jegyében a BME nem mindég ad ki oklevelet. Helyette partne- reinek MBA (master of bussiness administration) certificate-jét lehet megszerezni az államilag akkreditált másoddiplomás szakirányú programtól. (Szegény program! Mennyit kínlódhatott, amíg az első, elvesztett diplomáját pótolni tudta egy jóminőségű másodlattal.) A nagy hagyományokkal bíró, Műegyetem rakparton lévő Mérnöktovábbképző Intézet (amíg még van!) tanfolyamainak java részét sem a Duna-parton lehet látogatni. Stílusosan a Lipót mező környékén lévő bcn ltd. (a nem odavalók kedvéért a bussiness communications networks kft.-ről van szó, megközelítésére ajánlott a foundation fieldbus) vette át szerepköre egy részét.
     Felvételnél természetesen előnyben van az, akinek léte legzsengébb szakaszaiban a budapesti magyar-british international school alapítványi óvoda és általános iskola adta az anyanyelvi és a tudati alapozást, majd a tunning-ot, hiszen sok munkahelyen ma már igény a fejlődési potenciál! Kamaszkori nevelés nincs, legfeljebb tinédzser-kori intenzív full service tréning, esetleg átképzés a job divat. Sportiskolákban a junior és kadett kór dúl a serdülő ifik közt. Ám az sem kifejezett hátrány, ha valaki a Magyar Televízió teletext adásainak svéd ábécéjén csiszolgatja (tompítja) máshol szerzett helyesírási ismereteit vagy tudja élvezni a CWI, ASCII, IBM, 852 és egyéb kódlapok, valamint a 84 - 85 - 101 - 102 gombos írógépelgető számítógép-billentyűzetek illetve a kalapos betűk nemzeti és nemzetközi szabványai nyújtotta egyéni, de főleg páros-társas örömöket (ő úgy írt, az én gépem meg így tud). Az oktatási segédletek, füzetek, borítók grafikája, színvilága, szellemisége külön tanulmányt érdemelne. Lám milyen szép a pink futser! oké? (Igaz, rendben, ugye, egyetértünk, elfogadható, megfelelő, jó és szép a rózsaszín jövő)?
     Vannak másfajta gyöngyszemeim is. Negyed oldalas magyar nyelvű, szellemes szövegű hirdetésben egy globális innovatív gyógyszergyár (címe: a közölt szakmai rejtvény megfejtése!) életrajzokat vár az angolul profi szinten beszélő, író és olvasó, magyarul is Aranyul tudó hasonszőrű cimboráktól. (Kár, hogy globális és innovatív a gyár s még egyetlen magyarul tudó munkatársa sincs. De remélem, majd lesz.)
     Nem értem a kereskedő cégeket és reklámjaik, árjegyzékeik nyelvezetét sem. Attól, hogy csak bar nonstop (0-24) amivel találkozhatom, de jóformán nincs egy tejcsarnok, ahol pohárnyi tejet ihatnék, még nem kapok epeömlést. Attól sem, hogy az éjszaka nyitva tartó bar nem éjszakai mulató, hanem egy éjjeli gyorsétkezde (ki mer éjszaka egy szendvicsért elmenni?)
      De a boltok polcain sorakozó téglákban nincs normális tej. Legfeljebb tejital, normál. A védett márkanevekkel talán megbarátkoznék valahogy. Exluzív (esetleg exclusive), mobile force salon-okban Krém Classic, Twist, Vanille (alváltozatok: vanília, vanilianízű), Nemes szalámi turista és hasonlóan nevezett harapnivalók találhatók, de a la grande cuisine, light-linco-lightfruit of the loom, boccia, strech, soisza master, giftigkígyó, pret-a-porter edt jellegű, "értelmességeket" már nem veszi be sem a szemem, sem a gyomrom (a lejárati dátum érvényességi idején belül sem). Mindegy hogy mi az, csak vegyük már, vigyem? (A "cash & carry" érdemi fordítása ezek szerint "Eszi - nem eszi, ej de veszi!"?) Ráadásul egyre több helyen tegeződnek, szóban és írásban: személyesen merev faarccal és személytelenül, a reklámokban meg őrült lelkesedéssel. Öröm az ürömben: egyre kevesebb a pénztár ahol a pénzt lehetne költeni; pályaudvar, állomás, megálló se nagyon, repülőtér sincs már. Van viszont számtalan terminál és bankoffice a slum szélén, salepoint, homebank, chipcard, creditcard, chargecard és debit (debil?) card meg mester kard az office depot-ban. Mindezeket nem ellensúlyozza a pultok méretének radikális csökkentése. A sok rágó- és egyéb gumi, lufi, elem, betét, zsemlye, stb. mellett már annyi üres hely sem marad az önkiszolgálásomhoz, hogy a kártyatartó tárcámat letegyem. Még akkor sem, ha 1 - 2 izét véletlenül leverek...
 
 
7. A szakma

Ma már ki tudja miféle napi aktualitású reklámismeretek és széleskörű magyarázat nélkül a magyar lapokat (szabványokat, telefonkönyvet, akármit) csak nézni lehet. Olvasni, megérteni nem. Szak(ál)ismeretekkel sem mindég, mert akkor meg a röhögéstől fulladozik az ember. Vagy a dühtől. Mert például a meglehetősen gyakori épülettüzek okozóira (az ilyen - olyan módon szabályozott hegesztési körülményekre és a rendszerint 8 elemit végzett hegesztőkre) a következő előírás is vonatkozik:
     "MAGYAR SZABVÁNY MSZ EN 287-1 :1992 Hegesztők minősítése ... Nemzeti előszó :... A hazai gyakorlatnak megfelelően, bár e szabvány nem teszi kötelezővé, a hegesztőknek elméleti vizsgán kell bizonyítaniuk megfelelő szakmai felkészültségüket. ... A szabvány magyar nyelvű változata az angol eredeti alapján készült, így vitás esetekben az angol szöveg a mértékadó, továbbá a minősítési bizonyítványok vagy más kapcsolódó dokumentumok második nyelve angol."
     És ez még a jobbik eset, mert van magyar nyelvű változat! (Az a költségcsökkenés, ami a szabványok le nem fordítása miatt a szabványügyi szervezetnél jelentkezik, csak látszólagos, mert a szükséges szabványokat itt-ott, így is-úgy is sebtiben lefordítják. Annyiszor és annyiféle szóhasználattal, ahány cégnél szükség lesz rájuk.) Számtalan olyan magyar szabvány létezik ma már, amelynek angol nyelvű eredetije (az ISO, az EN, stb. kiadványa) kapott egy honi MSz-EN, MSz-ISO előtagot az eredeti hivatkozási száma elé, s ezzel kész a magyar nemzeti szabvány. Pontosabban a mai magyar szabványok kb. 60 százaléka ilyen; jó, ha a címsora magyar nyelvű. Az EU féle harmonizáció jegyében. Akkor, amikor statisztikai adatok és pedagógiai tapasztalatok mutatják, hogy a trianoni határainkon belül élők mintegy 20 (egyesek szerint 50!) százaléka gyakorlatilag analfabéta az anyanyelvén! (Inge Uffelman írja a Mindentudó illemtudó -ban: "még az egyetemisták is lehetnek félanalfabéták és kimutatták, hogy az amerikai college-okban tanuló diákoknak kereken három százaléka analfabéta". A Kossuth rádióban Zsolnai professzor magyarázta a minap, milyen írás és olvasási gondokkal küzdenek a magyar felsőfokú iskolákban a leendő tanárok és tanáraik). A határokon kívül, Medencén belül élő-lévő magyarok elemi anyanyelv-használati jogáról és a nagy eredményként elkönyvelt néhány kétnyelvű utcanév tábláról vagy bizonyítványról most nem szólok, csak családommal együtt irigylem a legalább a hivatalos állami nyelven írott bizonyítványok tulajdonosait. Nekem ugyanis vannak olyan Budapesten kiállított papírjaim, amelyek kizárólag angol nyelven tanúsítják, hogy a Magyarországon, heteken át tartott registered lead assessor training meg az internal auditor course keretében szerzett minőségügyi ismereteim okán a Brit Minőségbiztosítási Intézet nyilvántartásba vett.
     Valahol wadnyugaton (West End-en) kitalált vagy távolkeleten gyártott, de mindenképpen tengerentúli és nem európai nyelven elnevezett izé (ingyom, bingyom, bakfitty, tengeri herkentyű, esetleg egy égigérő vascsicsergő) nevének lefordítása (oda-, ide- vagy átferdítése) kétségtelenül nem könnyű feladat sem a szakember, sem egy nyelvész, sem egy műfordító (tanár, újságíró, ...) számára. Különösen nem könnyű feladat ez az eltérő nyelvi, kulturális környezet utalásait is tartalmazó kifejezések, mondatok (értsd: 4-5, darabonként 5-10-20 jelentésű főnév/igenév/akármi, egyike-másika nagy (kezdő) betűvel írva, helyenként ponttal dekorálva, de mindenkép affektáltan elhadarva) fordítása a laktációs nyelvtanulási időszakot kihagyó, relaxációs szuggerálással villámgyorsan felszedett néhány tucatnyi kifejezéssel büszkélkedő, újsütetű manegérnek. Hát még mekkora tehertétel egy olyan (kényszerből akármire) vállalkozó embernek, aki a mindennapi hajszában nemhogy a kenyeret nem tudja megkeresni, de még a héjat sem könnyen leli.
     Igaz, nem kell mindent lefordítani. Az új, de méginkább a megtartható fogalmakat, a fogalmak nevét, ha az beleilleszthető a hétköznapi, köznyelvi használatba, lefordítani nem nagyon érdemes (ám lehet: a németek ismerik a rádiót, de csak a rundfunk-ot használják, mert a gömbszikra nem annyira latinos; a helikopter egyenesen lökött találmány, hiszen a németek hubschrauber [emelőcsavar]-ja kifejezetten szemléletes). A tranzisztort és annak emitterét-kollektorát felesleges és zavaró lenne átalakítóra és annak kibocsátójára-gyűjtőjére magyarítani, ám a toolbox önmagában sehogy, szerszámosládaként, szerszámként nehezen, segédprogramként, javítóprogramként könnyedén elfogadható (sőt: csak így, mert ezek a szavak árnyaltabban képesek rámutatni a pontos tartalomra, mint az angol gyűjtőfogalom). A redox potenciál szószerinti magyarítása sem a vörös ökör nemzőképességét minősíti.
 
 
8. Ha

Ha maga a szakma, a bármilyen területen tevékenykedő szakemberek meghatározásaikat szabatosan és egységesen használnák,
     ha legalább a szakmai szövegekben azt és úgy mondanák, amire gondolnak s ezt még a szakmán belüliek is ki tudnák mondani, netán értenék amit mondanak,
     ha a szavak hangzása és írásképe egységes lenne és mernénk legalább most, Európával való újraegyesülésünk alkalmával átvenni ilyen jellegű (nem a derogáció hatáskörébe tartozó) szokásokat is, - egye a fene az új fogalom új nevét, használjuk,
     ha a fordító (a tanár, az újságíró, ...) tudja (tudhatja? tudhatná?), hogy miről szól a standard, válogathat a szabvány, szabványos, irányadó mérték, mértékadó, minta, sablon, etalon, színvonal, súly, alapvető, szabályos, tipikus, helyes, kánon, kívánatos, klasszikus, hiteles, sőt: zászló, lobogó szavakból. A test lehet mérés, ellenőrzés, vizsgálat, próba, elemzés vagy kísérlet. A project lehetne beruházás, elgondolás, befektetés, elképzelés, feladat, létesítmény, megvalósítás, munka, objektum, tárgy, téma, terv, tervezet, tervrajz, vázlat, vetület (de akkor, ha az embernek beszélhetnékje van, viszont se gondolata, se mondanivalója nincs sem magyarul, sem angolul, akkor a legszabatosabb magyar fordítása: izé). A slide értelme is változhat szövegbeli környezetétől függően az oldal, lap, fólia, kép, ábra, dia, szöveg(részlet), vázlat, rész, fejezet, magyarázat szerint, ha a fordító (a tanár, az újságíró, ...) egyáltalán tudja, tudhatja, melyik szó milyen fogalmat takar, mi mit jelent, ha a kifejezések, szavak, rövidítések, betűszavak, képletek, kódok, jelek, jelképek, szimbólumok, cégjelek, címerek és cégérek közti különbséget ismeri és ha eldöntötte (képes erre?), hogy szószerinti, értelem szerinti vagy nemzeti - szakmai észjárás szerinti műfordítást fog csinálni, s tisztában van az eredeti és a befogadó nyelvi környezet legfontosabb szintaxisaival, asszociációs, hangzási, irodalmi, szakmai, történeti kontextusaival is, csak akkor van meg annak a reménye, hogy elfogadható fordítás (és nem széles körben terjesztett nyelv- és tudat- rombolás) lesz a végeredmény.
     Még nem említettem a beszélőnevű Kukorica Jancsi-János Vitéz és Dzsúlia (Julischka?) történetében rejlő kacifántos nyelvi - kulturális finomságokat (olaszok számára a jank-szi egyértelműen kínai név!), az érdemi szakfordítások (szak)embert (tanárt, újságírót, tolmácsot, ...) próbára tevő karfiolos akkumulátorainak vagy fastruktúrás esetleg olajos karácsonyfáinak zöldségeit; a kugelhahnos- házőrzőkutyás-futómacskás emelődarut; a tartálypatás, farkatlan hanyategerek vinklivas keménységű egyéb állatságait; a magyar igék ragozási rejtelmeit és vonzatait, avagy azt a nyűgöt, hogy sok angol szó szótári, sőt használati alakjából nem következik mondatbeli szerepe: lehet az főnév, melléknév vagy akár ige. Ritkán ragozva vagy ragozatlanul, főleg szenvedő szerkezetekben ám mindenkép magyar füleket fájdító, elferdített szókapcsolatokban. [Szakszótárból idézek: "Alapértelmezés az amerikai angolságú Call Center, ami brit angolul call centre, ezek magyar fordítása: magyar neve még nincsen".] Egy magyar fül számára ma még, talán, nem azonos jelentéstartalmú a felújítódik kijelentés azzal, hogy valamit felújítani kell, vagy netán valaki felújítja, esetleg majd fogják felújítani.
     Azt azért meg kell jegyeznem a fordítás kínjaiba keveredett lelkiismeretes írástudók védelmében, hogy e nyelvi-gondolkodásmódbeli nehézségek nem újak és nem csak a magyar nyelv technikai nyűgei. A pártatlanság érdekében egy klasszikus fordító, Luther Márton levelét idézem, aki a Biblia átültetése közben emígyen panaszkodott: ..ah, Istenem, milyen nagy és vesződséges munka a héber írókat arra kényszeríteni, hogy németül beszéljenek. Mennyire berzenkednek, egyáltalán nem hajlandók héber természetüket elhagyni és a nehézkes némethez igazodni. Olyan ez, mintha a fülemülét akarnók rábírni arra, hogy saját kedves melódiája helyett kakukkoljon.
     Avagy egy másik (angol!) példa jól mutatja, hogy mennyire gondosnak kell(ene) lennie egy szakszerű fordítónak. Beda Venerabilis Historia Ecclesiastica című, 731-ben latinul megjelent művének angol fordításában ez áll: "Urunk megtestesülésének 664. évében egy napfogyatkozás volt, május 3-án reggel 10 órakor". A fordító automatikusan a mai időszámításra gondolt, holott az eredetiben hora circiter decima diei van, azaz a nap 10. órájában, ami az akkori szokás szerint napkeltétől napnyugtáig 12 órára osztott nappal alapján a mai 16 órának felel meg. Oppolzer számításai igazolták, hogy valóban 16 órakor volt látható a napfogyatkozás Nagy-Britanniában.
 

9. File

Valószínűleg a műszakiak meg(nem)fizetettségére (nem megbecsülésről van szó!) vezethető vissza, hogy az ámítástechnikusok soha életükben nem jártak vendéglőben és nem ettek ott halat. A filézett hal, a hal filéje, a halszelet ugyanazt a file szót tartalmazza, amit ámítástechnikusul fájl-nak kellene mondanom. De én ezt fájlalom, mert beletörik a nyelvem és a filem is fáj attól, ha egy fájlt érintő tevékenységről hallok. Ezért én maradok a hosszabb állomány, esetleg a szöveg, de leginkább a file mellett. Akár halról, akár bacon baconról (kolozsvári szalonnaszeletről), akár Vincs Eszterről van szó.
     Szinte mindegyik foglalkozási ág (céh) kialakította a maga szakmai zsargonját (tolvaj nyelvét) önkifejezési igényei, megkülönböztetési vágyai, egyes esetekben a kívülállóktól való elkülönülési szándéka, esetleg felsőbbrendűségének kinyilvánítási céljából. Röviden sznobizmusból. Mentséget erre mindaddig lehetett találni, sőt el is lehet fogadni, amíg ezek a mesterségbeli tájszólások (nyelvek, nyelvhasználati szokások s az ezzel összefüggő viselkedés!) viszonylag szűk körben maradva szakmai kérdésként (vagy társadalmilag úgy-ahogy elfogadott jelenségként) kezelhetők. Ám mindegyik szakma összefügg sok másikkal, s mindegyik szervesen beépül egy adott ország kultúrájába.
     Tömegében ezek a hatások már nem tekinthetők jelentékteleneknek. Ez már rendszer, amelyben a szakmai részelemek minőségileg többet jelentő halmazzá állnak össze. A gépesített ámítástechnika, az informatika, a sugárzott és nyomtatott sajtó, a reklám, a drótos vagy a drótnélküli telefon, a kereskedelem vitathatatlanul egyre összetettebb szakma, mely mélyen benyomul a családok mindennapjába, rátelepszik minden emberre. Ezért ma már nem tudom elfogadni a túlburjánzó (főleg anglomán, angolkóros) idegen-nyelvűséget. Ez már nem olyan szakmai belügy, mint a latinul celebrált liturgia, vagy a hypo- talamus, netán az ulcus duodeni. Ez a beszéd alapvető céljának, egymás megértésének a megcsúfolása; a lét, az én- és öntudat, a nemzeti kultúra semmibe vevése, maradékainak pusztítása.
 
 
10. Még mindég ha és ha 

Ha a hivatásos beszélők (vadidegeneket vihogva tegező-hadaró hírolvasók, szelypegő újságírók, makogó - motyogó színészek és franciásan raccsoló ripacsok, politikusok, tanárok, a több diplomával büszkélkedő FEANI főmérnökök) tudnának magyarul és nem nyávognának, nem sziszegnének; nem idétlenkednének, ha a kutya és a könyv meg a gép helyet nem ŐT, hanem AZT mondanának, sőt: Kovács Károly sem csak a Kovács lenne a hírekben, hanem Kovács Úr, netán Kovács Károly Elnök Úr; (igaz, gyakran hallani, hogy XY BETÖRŐ ÚR, ami kétségtelenül nem kutya)...
     ha a hivatásos beszélők ismernék és használnák a magyar hangsúlyokat, az írásjeleket és a szóközöket, ha ismernék a csend hatását, ha netán minderről tanúságot is tennének a szavak között, a mondatok és a bekezdések, a gondolatfüzérek végén....
     ...ha az igazgatóságok fővezérfőelnökfőigazgatója (esetleg egy - egy tanszék vezetője) különbséget tudna tenni a vezetőség, a vezető és a vezetés között s a magyar igék, sőt a segédigék vonzatait és a főnevek ragozásának fortélyait is ismerné, netán használná (nemcsak a saját know how imagejét)...
     ...ha nem kellene az amerikai és az ausztrál angol valamint a tengerentúli angol angol, továbbá az európai baszk, cseh, dán, finn, francia, flamand, vallon, 2 féle holland, portugál, 2 féle spanyol, katalán, tucatnyi német, 2 féle norvég, olasz, meg a nemzetiséginek is tekinthető horvát, orosz, román, roma, szerb, szlovák, szlovén, ukrán, no még a klasszikus latin, ó- és újgörög, a kelet- és nyugatpatagón, valamint japán, kínai és arab, esetleg további afrikai és ázsiai és indián nyelveken beszélni (netán nyelvjárásaikban is, sőt, nemcsak ilyen nyelven írni és olvasni, hanem eszerinti gondolatvilágokkal létezni)...
     ...ha nem kellene nagyítóval olvasni és közben betűrejtvényeket fejteni az embernek ahhoz, hogy legalább a mucsajtanyai önkiszolgáló hypermarket árúházban (szatócs bazárban) ki tudja választani a tejtermékek garmadájából a megfelelő napi túrót vagy sajtot, s ne tejszínt vegyen tej helyett (vagy fordítva, majd otthon ordítva)...
     ...ha a reklám igaz és helyénvaló, magyarokhoz szóló, netán ízléses, nem sértő, szakszerű, érthető, mértéktartó, stb. volna...
     ...ha a Nyugati pályaudvar oldalánál épülő harmadméretű Niagara vízesés helyett a peremkerületi földutak legalább harmadát portalanítanánk, ha csatornázásuk nincs...
     ...ha a számítástechnikai alkotásokat és szolgáltatásokat a mérnöki munka gyümölcseinek tekintenék legalább a létrehozóik, azaz ezeket is jól megterveznék, szakszerűen dokumentálnák, majd minősítenék, továbbá nem lopnák, mint más gyártmányokat...
     ...ha a kokakolát kortyoló kaubojok és aranyásók külsőségeit kritikátlanul követő hajdan erős magyar romlásnak indult, mai diszlexiás, diszkós, kábítószeres, nyeszlett kamaszai számára nem bundás indulatokat, káromkodó és kajánkodó úri lócsiszárokat, móri mészárosokat, hanem követendő kárpát-medencei példaképeket állítanánk...
     ...ha legalább a c, ch, h betűket látva nem kellene törni a fejemet és a nyelvemet, hogy a cé, céhá, csé, akka, ás, écs, há, ká, es, esz, szi hangok közül melyiket illik(?), kell (?), lehet használni...
     ...ha sok lakásban (a szívekben!) a csillagos - sávos zászló vagy plakát helyett nemzeti színű lenne a díszítmény, ha már ilyen lobogó a lakberendezési ízlés...
     ...ha legalább őőőő az értelmiségiek őőőő a beosztottaik és munkatársnőik számára őőőő nemcsak egy rövid őőőő parancsot használnának őőőő kötőszóként...
     ...ha hinnénk abban, hogy az EUgaron való vad rohanás izzadt pézsmaszaga ellen nem EU dezodor kell, hanem tiszta forrásvíz, fürödni abban...
     ...ha a binárisan aláosztott műveltségű szakállas szakemberek (fél - negyed - műveltségű szakbarbár szakokleveles ámítástechnikusok) és a 95 puha pici kisablakon egerésző, munkabíró, de beteg { ß}-k (sebesen és vakon író, Windows 95. vizsgás, átképzett 1/2 analfabéták) nem követnék olyan gyorsan a prófétahajlamú puha-árújú keményeket...
     ...Akkor biztosan mások lennénk, más világban élnénk. Más lenne a kultúránk.
 
 
11. Imádság

De addig is kellene tenni valamit - biztatom magam. Elmegyek hát egy templomba imádkozni, türelmet tanulni. Útközben elér a vadonatúj prepaid sim cardos one touch com eft kódolt pda palmtop privat classic pro gsm praktikum-jának jóvoltából egy online sms: nem üres az e mai lom. (Milyen jó, hogy csörgött, illik vibrálásra átkapcsolni.)
     A templomban kezdetben engem kissé zavar, hogy a sok apróságot (és szüleiket!) nem zavarja a környezet kívánta áhítat s emiatt inkább óvodában vagy önkiszolgáló étteremben lévőnek érzem magam (hiszen a levegőben is valamiféle csipsz vagy kentáki csikken szag terjeng tömjén illat helyett). Végül is megnyugszom. Igaz, nem illik a templomban szaladgálni, de miért ne lehetne rohangálás, majszolás meg icetea szörcsöltetés közben imádkozni? Csak (mise)bort szabad a templomban inni? Nem elég a türelemről papolni: tanulni, gyakorolni is kell!
     Vége a misének, magam maradnék, tovább merengenék. Nem megy. Kis csoport marad még s lel- kigyakorlatot tart az atya vezetésével. Azt is mondhatnám, pszichoterápiás csoportfoglalkozásba csöp- pentem. A szakszerűen kézben tartott, de hazai hagyományainkat lábbal tipró, széltében - hosszában tegeződő beszélgetésből kibontakozó helyzetelemzéseket figyelmesen hallgattam. Tanultam a hétköznapi, házastársi lélektant. Később kiderült, megérzésem jó volt: az atya sokáig amerikában élt és tanult, majd hazaköltözött és most egy magyar marriage encounter europe teamot vezet. De az a vég! Csak azt tudnám feledni!: Jól begyakorolt, kotta nélkül énekelt spirituálék; wadnyugati kántri dallamok, jazz- ritmusok, angol szövegek pálóc tájszólásban. Magyar virágénekek, hagyományos zsoltárok, Károli- vagy Pázmán-féle fohászok, esetleg gregorián művek helyett.
 
 
12. Elmegyek

Máshová megyek (no nem a magyar moltravel all inclusive, avagy a helybéli travel team hónapokra előre hirdetett last minute roaming ajánlatára). A többnapos hazai rendezvény címe érdektelen, mert sem a téma, sem a szakma, sem bármi a körülményekből nem egyedi, a jelenség és a jelleg tipikus, általánosítható, kétségbe ejtő. A színhely Magyarország valamelyik vidéki, régi - új kastélyszállodája. Jó pénzért jó ellátás, tökéletes szervezés. Pályakezdők és tevékeny nyugdíjasok, ismerősök vagy sem, eladók vagy vevők, elnökök, igazgatók, tanárok, 20 - 50 - 200 fő a szakma krémjéből. Szolid elegancia, szakmailag értékes előadások; színvonalas kiállítás, színes - hasznos ismertetők a legújabb termékekről. Intelligens, érdeklődő, humorra kész, válogatott, dolgos magyar társaság a hallgatóság. Az előadók zöme is magyar. A külföldi cégek főleg magyar kirendeltségük vezetőjével, esetleg anyaországbeli előadókkal szerepelnek. Az idegen nyelvű szöveget fordítják, majdnem egyidejűleg a beszélővel.
     De azért az ilyen-olyan system rendszerről, sőt systemsrendszerekről, tenderajánlatokról, center- központokról, menedzselt felügyeletekről, hierarchikus struktúrákról, slipszámlákról és toplistákról folyik a szó; mert ami nem rendszer és nem top, az már egy szóra sem méltó, hisz duplázva-kettőzve az igazi-igazi, kettősen duplázva (méginkább ikresítve) az igaziak, a legeslegoptimálisabbak a kérészéltű siker, a csúcsos sikerek vágyott-elképzelt reményei. Az i/o, i/a, hart, deltav, cougerplus, infosys, exante, wall washer, topsys, ets, plc, okj, basestar open, vodb, podb, api, bit, pdas, caxx és más, intelligens - okos izék tengere meg árad a magyar tannyelvű felsőoktatási intézmények tekintélyes tanárainak ajkairól a némán pislogó magyar hallgatókra. Van, akinek mindegy, hogy villamos mérnökasszisztensről, vagy villamosmérnök asszisztensről szól, a villamos közösmodul csak stílusélénkítés miatt váltogatja a közös villamos modult.
 
Más alkalommal, más környezetben, egy csodaszép beauty farm-on vagy play back színházban, esetleg a lerobbant pincebeli fittnes salon-ban avagy egy felejthetetlen(nek szánt) party service-és est részeként a kiváló kiropraktőr-ök, reikimaster-ek, terapeuta doctor of napraphathy-k magyarázzák a francos franchise hospis, az one brain-, a schneider-, a voll-, a bach-, a shiatsu- és a yumeteiho fügemutogatós (nekem van ilyen, neked nincs, az én papám erősebb, beee...) módszerek lágylézeres, mélymeleg mágikus hatásait, miközben idegnyugtatóként a soin netteté essentielle apaisant-ot élvezhetem, ami utána illik még progressiv revitalisant-ot és blister-t vennem, hiszen megmondták globálban s a kis Bendzsi gyereket meg a Kitty-met úgyis a babysitter pásztorolja.
     A betűszavakat természetesen mindenütt angolosan ejtik - betűzik, de már magyarul ragozzák. A tisztes tanítási szándék egyébként nyilvánvaló jele, hogy néha elhangzanak a rejtvények megfejtései: a betűszavak angol feloldásait, netán további és bővebb, esetleg hosszú magyarázatokat lehet hallani kémbriddzsi vagy Rigó utcai vagy ferencvárosi-angol tájszólásban. Merthogy mi mit jelent, azon még egy ausztráliai angol is vitatkozik egy indiai vagy oxfordi angollal (minőségügyi világkonferencián hallgattam ezt az élvezetes, ki miben tudós veszekedést!), nemhogy egy túlbuzgó anglomán magyar egy másikkal. Ezért aztán a szakmai részek (szavak, betűrejtvények) fordítását gyakran meg sem kísérlik.
     Mielőtt még mezei magyar mérnök (vagy metrológus, meteoridológus, meteoritológus, meteorológus, esetleg ornitológus) olvasóm kaján kárörvendéssel kuncogni kezdene, egy villámkérdés: mit takarnak a következő magyar, méréstechnikai fogalmak és ki mire jogosult ezek közül: átállítás, beállítás, beszabályozás, érvényesítés, hitelesítés, igazolás, irányítás, kalibrálás, képesítés, képességvizsgálás, megerősítés, megfelelőség, meghatározás, mérés, minősítés, módosítás, tanúsítás, vizsgálás?
     (Quick quiz for quiet Quikers: Which is what: auditation, calibration, confirmation, installation, installing, inspecting, qualification, modification, notification, presentation, validation, verification, qualifying, testing? And what is a NordBalkan - WestAsian - MiddleEuropean dialect?)
     Az már szinte kötelező a korszerűség jegyében, hogy pásszvördös szkriptek futkározzanak, projectek, projektek, prodzsektek, managementek, menedzserek, manegerek, sztenderdek és stenderdek meg standardok, updaték és upgradék; interfacék interfészekkel, routerekkel, néha kapukkal és csatolókkal meg proxi ágensekkel elegyedjenek, az illesztőket ragozatlanul elkerülve downlink szlájdossanak és röpködjenek az előadók szájából az érzékelő szenzorok tanúsága szerint is meleg miatt pulóver nélküli, bencsmarkinges bencs markokat lekezelve, miközben a szónokok zakóban izzadva és mentegetőzve igyekeznek zenére - szóra (de legalább képre) bírni a rendszerint nem ismert, ki tudja hogy működő, de milliókba kerülő, legújabb gigantomán, mikropuha szoftveres, kivetítős, sztereo dolbyszavú leges- leg-számítógépesítettebb hordozható lapos top bemutatórendszerüket, hogy a hallgatóság a meg nem nevezett háttér-kulik (távol lévő, beosztott munkatársak) kemény munkával összekalapált vázlatait és ábráit élvez hesse az "előadás" és az előadó, azaz a meggyőzés, az újdonság, a gondolatok helyett. Ha végre sikerül az installálás és a helybéli hardverek, inkompatibilis processzek, portok meg fájlok megadták magukat a jövevényeknek, akkor sincs a látványban hallvány köszönet sem.
     Ugyanis hiába van legalább egy olyan (ma még magyar) egyetem, ahol legalább fél éven keresztül tanítják a bemutatók, előadások elkészítésével, vetítésével, elmondásával kapcsolatos tudnivalókat. A kívánatos betűnagyságot, a szín- és formakontrasztot, a nyomdászat esztétikai és technikai kultúráját (azaz egy szakmát!), a vetítés és a képernyőkezelés ergonómiáját, az előadás technikáját és még sok minden kapcsolódó és hasznos tudnivalót. Az egyik előadó (tanár!) éppen ezekről mesél. Röviden, gyorsan és kivonatosan, de igen sok görbét, részletes táblázatot felvillantgatva. Halkan hadarva és a fal felé fordulva, mint amikor egy tanuló izzad az utóvizsgán, a tábla előtt. Eközben a jól világított teremben libegő vásznon gyenge fényű, kontraszt nélküli életlen képek és vörös lézerszemű szürke szellemárnyak pantomimot táncolnak. Esetleg halványkék (vakítóan világos) háttérre írt világossárga betűket sejteni. Vagy mélykék, állandóan visszatérő cégemblémás alapon sötétbíbor vagy fekete görbéket, 8 számjegyre kiírt, sűrű Excel táblázatokat. A jobbára ötletszerűen választott vadneon színeket pasztell árnyalatok puhítják. Az egyébként követhetetlen tartalmú, álháromdimenziós oszlopok, vázlatpontok, ábrák és táblázatok egy legalább 150 oldalnyi, főleg folyóírással sebtiben papírra vetett (firkált), lábjegyzetekkel is ellátott mű kiragadott lapjai, vegyesen angol és magyar nyelven, továbbá német és francia keverékben (hiszen Párizs volt az előző előadási-városlátogatási helyszín, a legjobb irodalmi forrás meg német ...). Egy mondatban: a legtöbb előadás formájában élvezhetetlen és kimerítő, tartalmában meg elég pontos bemutatója annak, hogy mit, hogyan nem szabad csinálni. A máskor és máshol is "élvezett" előadások sorából ez is csak azért lóg ki, mert éppen azt magyarázza: mit hogyan kellene tenni.
     A szünetben beszélgetés, névjegycsere. Az ismerősök azért cserélik ki legújabb adataikat, mert hol van az az idő, amikor én ott és azt... A bemutatkozók meg azzal a reménnyel, hogy hátha sikerül valami kis üzletet összehozni. Ha nem itt és most, hát majd később. A névjegyek zöme színes, mondhatnám tarka-barka; esetleg fényképes. Kevés kivételtől eltekintve anglomán nyelvű (a Budapesti Műszaki Egyetem sem BME már, hanem TEUB: Technical and Economical University of Budapest). A keresztnév elől, vezetéknév hátul, a Kossuth rádióban magyaroknak magyarázzák, hogy a Magyar Tudományos Akadémia új elnökének nevét hogyan írják-mondják - angolul. Már nemcsak az ohiói bányában bicsaklik meg a kéz, gyakran lehull nevedről az ékezet szülőhazádban is, neved foszlik, szakadoz, különösen akkor, ha ez felsőfokú, egyetemes egyetemi divat. (Legkedvesebb névjegy szövegem: Név: Gézengúz Benedek; foglalkozás: épület support Termelés; cégnév: Storage Products Kft. A hátoldalon Név: Benedek Gezenguz; foglalkozás: Production Department HDD, building support; cégnév: Storage Products Kft.) Anglománok, britofilek vigyázó szemetek Hjúsztonra vessétek: ott a telefonkönyvben első helyen van a családnév!
     Minek e végeláthatatlan, egész életünkön átkígyózó, mindent behálózó sort tovább idézni? Teljes körűen lehetetlen, meg felesleges, csemegének meg túl keserű, hisz mindenkinek keserves személyes tapasztalatai lehetnek nemcsak a mellébeszélés, a nemtudás, az álkorszerűség, a butaság, a nagyképűség, az áltudományosság, az átverések, a gondolattalanság, a tautológia (az ismétlések) és az eufemizmus (a megszépítő hazugság), hanem a sznobizmus, a gyermekes majmolás és a csatornákból ránk zúduló képregényes rajzfilmfigurák szappan-operás lelkiélete köréből. Ám egy kérdés: miért találták ki a tűsnyomtatót a japánok? A válasz: a 9 tűset azért, hogy tudjanak írógépelni, hiszen a hagyományos írógép gömbfejére a legminimálisabb igény szerinti szóképkészletük sem fért fel, a 24 tűset pedig azért, mert nem kódolni, hanem a formára is adva, igényesen akarták leírni gondolataikat.
 

13. A hivatal magyarázata

A művelődési és közoktatási miniszter ágazatához tartozó, államilag elismert szakképesítések követelményeiről szóló 16/1994. (VII.8) MKM rendeletben szerepelnek a következő munkakörök: "intézményi kommunikátor, moderátor, PR szakreferens, kulturális menedzser, menedzserasszisztens/menedzsertitkár, középfokú általános menedzser, felsőfokú általános menedzser; általános menedzser I, általános menedzser II, általános menedzser III (operatív)," (Rákóczi Ferenc II. és Lajos XIV. bizonyára irigykednek a sírjukban). A vizsgakövetelmények közt ilyesfélék olvashatók: "mentorálás, coaching, management by objectives, nonverbális, időmenedzsment, tudományos menedzsment, rendszerszemléletű menedzsment, humánerőforrás menedzsment, válásmenedzselés, menedzsment marketing, rotáció, kontingencia, allokáció, Total Quality Management, ADC-k, DAC-ok tulajdonságai, DFT, DSP, USENET (online), Finger, BRS-SEARCH, BBS, marketing, marketing audit, marketingstratégia, brainstorming, archie, autoritás, chas-flow, Corporate Identity, controlling, rekreáció, piac szegmentáció, fundraising, forprofit, nonprofit kontrol, interperszonális motiváció, bach és online, offline rendszer, SDM, SSADM, SDI, STEP, SWOT, Mead Data Central, Desk Top Publishing, business, host, logo szimbolikája, tezauruszépítés". Továbbá "prognozis és előrejelzés", "mecenatura és szponzorálás" (bizony, bizony: így így, együtt együtt!).
     Mindezt azért kell tudnia a korszerű magyar művelődés manapság felkent papjainak és papnőinek a miniszteriális avatók szerint, mert: "A kulturális menedzser közvetlen feladata a kultúra pozícióinak erősítése, a helyi és a nemzeti kultúra gondozása, menedzselése". Azért, hogy szakszerű legyen "A személy- és földrajzi nevek átírása idegen nyelvről, illetve a dokumentációs alapanyagok kasszációja és szintetizálása." Azért, hogy a közönséges halandók is megtudják: ma egyes oktatási intézmények szakképzési szintje lehet: "felsőfokú, középfokú, operatív". Azért, hogy a jelölt "Legyen képes a magyar nyelv szabályainak helyesen alkalmazására". Hiszen kerülhet olyan helyzetbe, hogy "Munkájához tartoznak a tőzsdefigyelés, az imidzsalakítás és az arculati alapok kidolgozásának részfeladatai.", kezelnie kell egy "korszerű html-szerkesztőt", készítenie kell "home-page"-t, netán feladatként kaphatja, hogy "Építsen ki önálló image-t".
     Az állami elismerést (oklevelet) szakdolgozat elkészítésével és sikeres megvédésével kell kiérdemelni. Ennek elkészítéséhez néhány minisztériumi tanács: "A szakdolgozat szövegének (a programban is) eleget kell tennie a magyar helyesírás szabályainak. Adaptációs jellegű feladatnál a fenti követelményeket értelemszerűen az adaptált rendszerre kell vonatkoztatni (az inputok/outputok leírása, képernyőtervek, "Make or buy" döntés, Case eszközök, 4GL, projektirányítás, hálótervezési alapismeretek). Rendelkezni kell alapvető marketing ismeretekkel: marketing gondolkodásmód, marketing mix, marketing tervezés. ... Az elkészített rendszer helyes működését megfelelően tesztelő adatsort dokumentálni kell. A mozgókép-terjesztési menedzser ismerje a menedzser és a menedzsment fogalmát, történeti alakulását és főbb irányzatait, az image-építés elvi-elméleti hátterét, a marketingkoncepció fejlődését és a marketing-kommunikáció eszközeit (média-effektus, Direct Mail, Sales Promotion, Public Relations). Legyen képes film és videoművek önálló, illetve team-munkában való elkészítésére."
     "A jelölt rendelkezzen olyan fejlett és kiművelt szemlélettel, hogy képes legyen önállóan ábrázolni a rajzolás és festés kifejező lehetőségeinek birtokában: egyszerű geometrikus formákat és bonyolult térelemeket, a tárgyi világot csendéletszerű összefüggésben, tárgyakat környezetüktől elkülönítve, azok felépítését, szerkezetét megjelenítve, bonyolult természeti formákat, növényeket és állatokat, az emberi testet, felépítését, anatómiai szerkezetét, mozgását, arányait. A jelölt legyen képes: arckép rajzolására, festésére, az ember karakterjegyeinek megragadásával, mozdulatok pillanatszerű (kroki) ábrázolására, drapériák és különféle formák, emberi test stb. kifejező kapcsolatainak megjelenítésére, az épített külső és belső környezet ábrázolására, a realisztikus ábrázoláson túl különféle sajátos tartalmak kifejezése érdekében elvontabb ábrázolásra is, emlékezet utáni ábrázolásra." Mindezeket azért kell a jelöltnek megtanulni, hogy "alkalmazott fotográfus" lehessen, "olyan alkotó gondolkodású szakfényképész, aki magas esztétikai színvonalon képes a legkülönbözőbb felhasználású nyomdatermékekhez kapcsolódó fényképészeti megbízások teljesítésére, alkalmas a reklám, a divat, a műszaki és műtárgy fényképezésre, valamint könyv-, folyóirat illusztrációk, reprodukciók készítésére. Aki fotóriporteri feladatokat is ellát, elvégzi a különböző célra készült fekete-fehér fotók laborálási munkáit és képes a színes laboratóriumok szakszerű instruálására."
 
 
14. Befejezésül

két történet. Az egyik: sportriporterek TV-beli vélekedője.
     Közvetítés közben, népművelés címen(?), élő, egyenes adásban folyt a vita: hogyan kell mondani Michael Schumacher nevét? Misel nem jó, mert a versenyző nem francia. Mihael ugyan jó lenne, mert a fiú német, de a verseny nemzetközi, s a német nyelv nem az (!). Marad tehát a Májkl, mert azt mindenki úgy mondja. Remek érvek.
     A másik személyes esemény:
     Európában még soha nem járt kanadai üzletember társaságában közlöködtem Bjudápeszten. Közben botcsinálta idegenvezetőként, az útba eső épületekről elmondtam amit tudtam. Az Állatkert előtt az ifjú Kós Károly frissen felújított alkotásával próbáltam büszkélkedni. Véletlenül németül emlegettem a kívülről egyáltalán nem istállónak kinéző épületegyüttest. A kanadai úr nem értette, miről beszélek. Én sem, hogy ő mit nem ért. Aztán megfejtettem a rejtvényt: A magyarul Zoo-nak írt és mondott, németül có-nak ejtendő főnév szerinte egyedül helyes hangzása a zúú. Véleményének nyomatékosításaként meta-kommunikatív módszerekkel (azaz félreérthetetlen, fura fintor formájában) fejezte ki abbeli felismerését, hogy ő is sikeres rejtvényfejtő. Rájött, miért lelkesedem az erdélyi hagyományok eme együtteséért: Aki a zúú-t nem ismeri, az csak odavalósi lehet.
     Nekem akkor sokan kimutatkoztak. Azóta Sekszpír-t (és társait) mint Shakespearét emlegetem itthon (Ugocsa non coronat). Mert e nemcsak térkép-táj szülőföldemen szeretnék még sokáig magyarul írni és magyarul olvasni, honfitársaimmal magyarul szót érteni.
     Tisztelettel kérem Siófokon, 2002. augusztusában havában: segítsenek. Egyedül az istennek sem megy.