feladás
 
 
kedvesem a védelemnek lőttek
az átjárót már meg nem tarthatod
a szúette és szikkadt karzatok
az ellenség hírére kidőltek

vagy tán épp egy másik félidőben
második sárgát harmadik kapott
kelletlen ment hogy engedje a csapot
szidták a bírót az öltözőben

a csatának meccsnek egy a rendje
tartani kell azt mi még tartható
és aztán / legjobb egy adott jelre /

feladni mindent hogy a támadó
ha győzni is fog / bizton mert így lesz /
tudja sikere nem mindenható
 
 

várvég
 
 
a sánc mögé érve egyedül a dudva...
az eddigi út hossza hat év
a továbbhoz pech rég nincs több érv
készletünk nagy része lenyúlva

pompánk királyi volt a tartásunk tökély
a pusztítás egyhangú durva
a feladás mocskos egy munka
tudod hogy legszarabb napod is többet ért

nincs más ez megvolt most levonni a zászlót
elmotyogni pofátlan pár szót
a többieknek kik még maradtak veled

nem változik semmi se címed se neved
öveden a kapuknak kulcsa
a sánc felé indulsz az utat ismered