Hozd vissza máskor 
 
 
A pénz hallgat, a kutya hallgat.
Süket fülekre találsz,
nem lakatlan szigetre. Amid van,
hozd vissza máskor, ne lebzselj itt.
Csak beleavatkoznál a napszakok
precíz körforgásába. Délben
úgyis minden esendőbb, útban lennél,
mint a kapu elé szórt építkezési törmelék.

Majd üzennek. Nyomot hagynak minden
nyomban, onnan tudni fogod. Homok helyett
fáradt olaj kezd csepegni a homokórában,
esetleg váratlanul megdöglik a kutyád.
Addig tanulj meg hosszú léccel bánni,
azzal piszkálgasd a világ káprázatainak
végtermékeit. Vagy összecsukott,
ütésre is alkalmas esernyővel.
Puszta kézzel soha.

Kezedben mindig legyen bot. Csúfoljanak bár
bütykös ujjú vándornak, aki rést keres
a mesék precíz felületein, nem hogy belépjen
a körforgásba, csak hogy belessen, hallgatózzon.
De a napszakok nem beszélnek. Csendben
váltják egymást, szorosan összetapadva.
Amid van, hiába hoztad. Nincs ablak, ajtó,
ahol beadhasd, vagy egy csákány ütötte
apró seb a falon, ahol bedobhatnád legalább.
Így csak elképzeled a célba érést,
a tompa puffanást.