Tollaskígyó 
 
 
Itt.
Árnyékot horgolok a fényből érkezőnek.

Ha eljutnék - száguldó üresség -
test nélkül megélni magamat!

Szűkül az égbolt, beszippant fekete torka.

Visszahív-e engemet a Szikra,
árnyék létemben lehessek azzá,
ami fénylénykényt lehettem volna:

sziklarajzon madár - téridőikra.
 
 

Hal 
 
  
Kimossák szeméből a holdat.
A fehér kéz fájdalmát sózza,
elszórja pikkelyes emlékeit.
Otthona lesz az olaj
és együtt serceg a rozmaringgal.
Krumpli, petrezselyem a tüdőben.
Csak a tenger lélegzi még
a megvakult égboltot.
  
 

Madárhamu 
 
 
Ki repül ott?
Se téli éj, se holdja,
hogyan álmodjam meg magamat.

Átvágom a sötétség torkát:
látom magam távolodóban,
a mozdulatlan hús fekete hidegében.

A zaj után mélyebb a csend
és hullámzik bennem a fény.

Végre egyedül
a kapujanincs átjáróban.