400 
 
 
Ha bevetném a hajnali érveket,
ha felfedném azt, ami még ellenáll,
ha nem őrizném tovább a csend kulcsait,
ha a feltételeket délután megfordítanám,
ha a fordítások nem felelnének meg sem az időpontnak sem a
                                                  valóságnak,
ha a valóság kegyetlenül lángolna és tiltakozna,
akkor kinyílnának végre a hatalmas kapuk
és beáramlana ide is a szertelen sötétség.
 
 

401 
 
 
Aki felüti fejét, az ellenáll,
aki magával felér, az szembenéz,
aki medréből kilép, az felderül.

Aki ellenáll, az mással is felér,
aki felderül, azt leborítják,
aki szembenéz, azt leleplezik,
azt szembesítik. Azt felütik.

402 
 
 
Valaki kivonta a sötét gondolatokat az éjszakából.
Valaki utánanézett a háborúknak és lezárta őket.
Valaki betakarította a kiújuló elemeket,
elhelyezte őket a viruló temetőben.
Az angyal alszik, a költő pihen, a hajó kiköt.
A nappalt bevonták az éjszakába, a múltat eltörölték
és a holnapra nem vár senki.
 
 

403 
  

Neked szól az, amit nem mondok.
Neked szól az, amit nem értesz.
A világ egészsége. Az égbolt hálói.
A vízszintes madár.
A nyílegyenes állítmány.
A tagadhatatlan űr és az elengedhetetlen cáfolat.
A szó nem fogy ki: Neked szól. Vár. Keres.