A fénykép készítése, használata, műélvezete, jelentése gyökeresen megváltozni látszik a 20. és 21. század fordulóján. Nem először tapasztalhatunk szinte gyökeres átalakulást a képi kultúrában, közelebbről a fényképi kommunikációban, de mostanság Magyarországon a változások nemcsak az általános világtrendek, hanem az 1989 óta bekövetkező társadalmi-gazdasági átalakulás miatt is felgyorsultak. Ráadásul a honi esztéta, filozófus, művészettörténész és történész generációk sora adós maradt a kép-fénykép mibenlétének, történetének, esztétikumának, jelentésének meghatározásával. Néhány részleges kísérletet leszámítva az elmélet terén csak a hiányt érezzük.
     A 2. Országos Fotóhetek kétnapos szimpóziuma és a Fotóhónap 2000 kerekasztal-beszélgetése nem vállalkozhatott arra, hogy végérvényes válaszokat adjon évtizedek óta megválaszolatlan kérdésekre, csak azt céloztuk meg, hogy a kérdéseket igyekszünk korszerűbb formában újra föltenni.
     Aszimpóziumon szó esett arról, hogy van-e még egyáltalán klasszikus fotóművészet, mennyire hatnak az intermediális irányzatok, hogyan viselkedik a fénykép mint műtárgy, hol és milyen helyet kap a fotó múzeumokban, a közelmúlt egyik markáns irányzata, a hazai fotóavantgárd kapcsán vitatkozni lehetett arról, mennyire becsüljük meg a művészeinket, és mennyit ér igazából a magyar fotó, gondolatébresztő előadás hangzott el a képek rejtettebb tartalmáról, a kép politikumáról, a fotó-műkereskedelem hazai lehetőségeiről, arról, hogy kiket és hogyan képeznek a szakmára, valamint arról, hogyan alakult át a sajtófotográfia. A vitákon szinte mindenki részt vett - ha másként nem, a szimpózium anyagát tartalmazó könyvben szerepelt e célra készült írásával -, aki csak számít ma a magyar fotóelméletben.
     Bár vannak kiváló fotótörténészeink, esztétáink és muzeológusaink, mégis nyilvánvaló, hogy a fotóról való töprengésbe be kell vonnunk a hazai szellemi élet egyéb területeinek kiválóságait is. A Fotóhónap 2000 nyitórendezvénye a Műcsarnokban nemzetközi hírű tudósainknak adott feladatot: mondjanak véleményt a kép és a 20. század viszonyáról. Baló György moderátor irányításával Heller Ágnes, Radnóti Sándor, Jankovich Marcell és Vámos Tibor eszmét cserélt többek között a fénykép hitelvesztésének következményeiről, a fénykép és a morál kapcsolatáról, arról, ahogyan a fényképezés megváltoztatta a megismerést és az idő fogalmát, arról, hogy van-e és oktatható-e nálunk a vizuális kultúra, van-e jövője a fényképi dokumentumnak.
     Akét elméleti rendezvény és a Fénykép az ezredfordulón című könyv, reményeink szerint, egy hosszú munka első állomásai. Hiszen sok kérdést még fel sem tettünk, és jó volna legalább néhány választ is adnunk a fotográfia nagy dilemmáinak némelyikére. Sok még a feladatunk a magyar fotóelmélet terén.