Lenti vizek
(Nyolcadik levél)
 

                    Egy B. Á. novellára
 

A fal előtt a kockakövek szitás
közeiben az apró kavicsok homok-
szemcsék alól zsengén előbukkanó
fűhegyek között a hajnali eső
a derengés félhomályos vissza-
tükröződése s az ónos ég zavar-
talan vöröse akár a frissen hor-
gozott pisztrángok kopoltyúja s a
szokatlan sóhajszerű reggel távoli
zümmögése

A vékony nadrág fényes csizma
az ing fehér csattogása a kopasz
fej tar vonalai a távoli hegyek lilá-
jának előterében az ottfelejtett
tekintet s az izzadtságtól átnedve-
sedő bőr nedvének kiütközése a
szorosabb részeken

Akár egy szarvasbogár reggeli mocorgása
az alacsony téglafal előtt vállmagas-
ságból vagy derékból halk csurranással
mint amikor hirtelen a csapot elcsavar-
ják megmozdulnak előbb csak egy-egy
csöppnyi remegés majd csobogni kezdenek
a lenti vizek vállmagasságból a tíz
méterre levő csövekből folyik
folyik mint eső után a zavaros sárga lé