Egyszer majd
(Hetedik levél)
 

És így telik el a szerda
délelőtt autótülkölés
kintről hangos nevetések
dobogó léptek s időnként
felerősödő utcai zsivaj
mintha dohogna alattunk
egy hajó s benne kapkodva
dübörögne a tűz

tavasz van bent nyár aztán
tél lesz valaki sepreget
verebek csipkednek a
padlóra hullott szemétből
forró esők jönnek még
sáros lében úszik majd
a távirányító s hírzárlatot
rendel el minden vezeték

itt élünk kattognak a csövek
a szobában kakaószínű ősz
lesz a csergéken a fotelek
karfáin vastagon megáll majd
a hó szerencse mert jó hideg
vidék ez elkopik hamar minden
fölösleg a szobában drótliánok
csövek és reménykedünk
kedves É. hogy majd csapkodva
kivágjuk magunk s boldogság
tölt el ha arra gondolunk
hogy egyszer majd egyszer