Physiologus
 

az első magyar szegfűrajzhoz

nem tudom
ez a rajza múlt vagy a jövő
hány elhalt szegfű fekszik alatta és hány
amelynek mint jambusnak illata kél
ha egy fénylő reggelen ember közelébe ér

nem tudom
hány más virág formálta mintáját s lett vesztese
belőlük annyi marad
miként a fénybe fúrt rigófüttyből
a könyvtárból melynek könyveit a tűz átlapozta
s e tudásba - sárga lélek - belehalt

ha az vagy ami nincs
meszelynyi melus péter vagy rügy vörösmartyból
méreg s egy prizmán - ha elkészül végre -
enciánperemű fénytörés
hogyan lehetnél elnagyolt metszésű rajz
a herbárium foszló fedelén

ha nem az vagy
vagy még nem
mert a kő kő a fű fű a kard kard
azért mert a világ megnevezhetetlen
vagy mert a megnevezés magába oldja a megnevezőt
miként tudsz lenni
a végtelen dolgok - egyik - végtelenje

nem tudom
 

benned lettem

ki voltál? ruhát húzott rád a hasonlat
úgy lettél
befoglalt magába mint nyarát a ragyogó fény
szerelmet a seb ölelést a tagadó mondat

a ragok hártyái alatt
- teremtő a teremtésében - nézel lélegzel jársz-kelsz
élsz és nem élsz
rímtelen fák közt bolyongsz
nem találod miként körön
se a kezdetet se a véget

hogy ki voltál? ha fátylukat vesztik a szavak
levetkőzve
fogalommá tisztulsz
vagy mint pőre kő hogy ráhasalnak a havak
elmúlsz a saját nagypelyhű múltad alatt

hogy ki? - én láttalak
hosszú ujjú alak a szétdűlt nyelv alanyai között
mint ültetsz és locsolsz
miként nőttél fűvé mely a zöldben szabad
s azt hogy miként fedted be gyepként a dolgokat

ha mondom - szétfoszlik
a szűk történet s nem marad
emléke se száradó katángkóró se bölcs kép
talán meg se ismerlek
az utca másik oldalán
ha mint szélörvényből magát a papírdarab
felmutatod váratlanul az arcodat

csend van
a csendben némán várja a perc a pillanatát
kuporogsz a neved mélyén
- káprázat a hártya hátsó falán -
látod mint húzom - itt - össze magam
a hideg fényben s hiába fogalmazol át
mondod - átokként
feloldozásként - a nevemet
visszafordul reád hull mindaz
nem létezek ha nem létezel
nem létezel ha nem létezek

a semmi maga - aki voltál -
a tárgyára lelt így lettem én
benned voltam földerengés
benned lettem éjszaka
 

madárba süllyed

hová lesz a szó amely
vércseppkövet a sárga fém
magába foglalja alakodat
hogy mint a képed
mely bennem ragyog
kiszitásodik por hull át rajta
majd - maga is - porrá szakad

a hajad
a szív amelyben az erek hajlanak
- a finom írásfonalak
amelyek egybefonnak
hová lesznek - amelyekből vagy - a szavak

föltűnsz-e még
mint bogár lakkfekete páncélján perzsa jel
napfürdő verssorban a rím
tárna falában a vékony érc sávja
hogy mint sziromban a romot
megnevezzenek

kétezerben éltünk és
visszaborulunk sóvá savvá tünékeny elemmé
mint várost elfeled s benő a jövő
pillangó lányok jönnek s férfiak
és szótalan sírkövek

mint a madárba süllyedő dallamot
a pázsitba a füvet
követtelek

szerettelek