Attrakció 

Megsértették a verseimet.
Azt írták róluk: öregasszonyok,
időszerűtlen vének. A nemükről
nem írtak, sőt arról sem, hogy vének,
annyit csak, hogy időszerűtlenek.
De időszerűtlen ugyan mi lehet?
A vénség! Harmincöt év felett
már egy magára valamit adó
cég nem vesz föl senkit.
Mért venne föl épp engem
a versíró céh
harmincöt év fölött?
Különben is betéti társaságot kellene alapítanom,
hogy számlajogosultsággal rendelkezzem.

Kénytelen vagyok a
Kisebbségi Jogok Minisztériumához fordulni,
hogy először is: állapítsa meg verseim nemét,
s ha vén szatyrok, védje meg akkor a jogaik,
ha vén taták, szintén,
ezért vagy azért, de mindenféleképpen.

Mert úgy bemegyek a peepshowba attrakciónak,
hogy a lányok megvénszatyrozódnak.

Dunaalmás 
  

Hát ott fekszel? Fölöttébb érdekes.
Elhamvasztva? Vagy deszkában? Hogyan?
Kutasón ért a hír: ma temetnek.
De nem mondták, hogy ott a Duna-parton
leszel a földnek örökre a patron,
csak annyit, hogy ma temetik Petri Györgyöt.
Elképzeltem, hogy ott leszek a temetéseden,
mint veled kétszer valaki másén.
Imponderábilis. Mindegy,
hogy vajh ott lennék-e színleg,
mert minden letétel csak színleg történik meg.
Nem voltam ott, pedig készültem rá.
Nem voltak hírhozóim,
nem szólt oda telefonon senki,
hogy ma temetik el, mondjuk, ne mondjuk,
a nemzedékemet.

A dolgaidba nem, csak a verseidbe voltam beavatva.
Hogy ott fekszel alá a földbe Lilla közelébe,
fölöttébb meglepett.
Nem a Farkasréten, ahová az ilyeneknek illik befeküdni.
Azt mondják: helytörténet a kicsi helyeké.
Lokális adalék leszel hát te is:
- Itt nyugszik Petri György.