Reneszánsz

Remegő beszéd az éjszaka,
halk, tompa morgás az idő,
s feléd fordul gondtalan vigyorából
egy hús-szövetbe fonódott régi arc,

az érzés, a semmi vászon,
ahol feltétel nélkül gondolhatsz magadra,
de mielőtt megijednél,
a dolgok változatlan maradnak...

Remegő szemed az éjszaka,
pillantásoddal másik világba fulladsz,
de a tudat mélyén bármi várhat,
szavakra emlékszel, nincs menekvés.