Büszke Dedéck a paraplét

Büszke Dedéck a paraplét úgy vágta közénk,
hogy szanaszét fröccsent tőle a nagy nevetés.
Most azt mondom: - Hát aztán! - Akkor a Mór
utcán át a futás hasznosnak bizonyult.
Büszke Dedéck megakadt, oldala szúrt, s a kalap
megbillent a fején. Ennyi maradt. Ez a kép.
Már a nevét se lehet hallani rég. Különös.
Mintha a hangulatok jellege lenne ma más.
Ebben a sótlan időben, lányok, lila rács
zörren rátok, másoknak alig hihető
fordulat. Ámulok. Ámítanak. Elszabadult
fantom a múlt. - Bekerít néhány egyszeri hölgy,
egyszeri úr, s a paraplét az a Büszke Dedéck
bökdösi át a falon. Félek. Nem tagadom.