Ajánlattevőim
 

Nem tudom, mi van velem, nem
ismerem fel jóságos ajánlattevőimet.
Hagyom, hogy elmenjenek mellettem,
hagyom, hogy szó nélkül továbbálljanak.

Vétkes könnyelműség! Ajánlattevőim
soha nem jönnek el hozzám másodjára.
Ha nem ismerem fel őket a megfelelő
pillanatban, szó nélkül sietnek tovább.

Nem törődnek velem, örök vesztesnek
látnak csupán, magukban mosolyognak
rajtam, mint afféle könnyelmű, léha
fiatalemberen szokás.

Talán sértettek kicsit, egészen
kicsinkét biztosan azok, s nem
értik, hogyan utasíthattam el
előnyös ajánlataikat.

Hiába szaladnék utánuk! Hiába
is kérném bocsánatukat, jóságos
és ismeretlen ajánlattevőim fejüket
csóválva sietnének tovább.